32. Sorry! I'm a journalist! +18 (Vége)

Chanyeol:
A koncert utáni időszakban, minden sokkal békésebb volt. Sehun nem akarta széttépni Xiumint, Chen és Xiu boldogok voltak, Sehun és Luhan össze voltak ragadva. Mindenki boldog volt. Én is az voltam, azt leszámítva, hogy mióta összejöttünk Baekhyunnal, nem történt köztünk semmi. Akárhányszor leadom a jeleket, hogy én most akarok valami olyat, ő elmenekül. Először azt hittem, hogy csak fél, de kezdem azt hinni, hogy valami más lehet a dologban. Mivel nem tudtam mit kezdeni a dologgal, felhívtam Xiut, hogy találkozzunk. Megbeszéltük, hogy beülünk egy kávézóba és elmondhatom mi bánt. El is készültem, majd elindultam. Mikor megérkeztem, leültem az egyik asztalhoz és kértem magamnak egy kávét. Xiumin nem sokkal utánam érkezett és kérdőn pillantott rám, miután leült.
- Érdekes fejet vágsz! Mi történt? - kérdezte. Leült és ő is rendelt magának egy csésze kávét.
- Hát ez az! Semmi! - fakadtam ki. Xiumin értetlenül meredt rám.
- Már jó ideje annak, hogy összejöttünk Baekhyunnal és még mindig nem történt semmi! - sóhajtottam idegesen. - Nem akarsz beszélni vele, vagy valami? Nem tudom mitől tart!
- Hát... Rákérdezhetek, ha szeretnéd, de te is megteheted! - mosolygott rám.
- Egyszerűbb, ha te csinálod! - húztam el a szám. Xiu bólintott és megígérte, hogy megtesz minden tőle telhetőt. Beszélgettünk még egy kicsit, de sietnie kellett haza, mert dupla randijuk volt, valami Suhoval, meg Yixinggel. Gondolataimba mélyedve értem haza. Épp a kulcsomat horgásztam elő a táskámból, mikor átestem valami, vagyis inkább valakin, az ajtóm előtt.
- Baekhyun? Te mit csinálsz itt? - kérdeztem meglepve, mivel a fiú, ott ült az ajtóm előtt.
- Téged várlak! - felelte, nagy szemeket meresztve rám. - Nem voltál itthon, szóval gondoltam leülök.
- Fel is hívhattál volna! - néztem rá.
- Hívtalak! De nem vetted fel! - a mobilomra néztem. Olyan hat nem fogadott hívásom volt, mind Baekhyuntól. Felálltam és felsegítettem az idősebbet. Kinyitottam a lakásom ajtaját és beengedtem az alacsonyabbat. A fiú felült a konyhapultra és figyelte, ahogy főzni kezdek.
- Szeretlek! - szólalt meg hirtelen. Felpillantottam és egy nagyon komoly arckifejezéssel találtam szemben magam.
- Mi ez így hirtelen? - kérdeztem mosolyogva. Baekhyun rezzenéstelen arccal nézett vissza rám.
- Szeretlek! - ismételte magát. Értetlenül meredtem az idősebbre, de elmosolyodtam.
- Én is! Kóstolót? - nyújtottam felé a kanalat. Baekhyun elkapta a karom, de ahelyett, hogy megkóstolta volna a felé nyújtott ételt, rántott rajtam egyet és az ajkaimra mart. Nem értettem ezt a heves reakciót, de élveztem. Az idősebb a nyakam köré fonta karjait, miközben én átöleltem a derekát.
- Baekhyun! - súgtam ajkaira. - Nagyon kívánlak! - a fiú eltolt magától.
- Odaég az ebéd! - kezdett elegem lenni. Baekhyun ki akart szabadulni az ölelésből, de erősen tartottam.
- Mi bajod velem? - kérdeztem.
- Hogy?
- Mi bajod van velem? - kérdeztem ingerültebben. - Amióta együtt vagyunk, próbálom a tudtodra adni, hogy szeretnék tőled olyasmit, de te elutasítasz! Miért? - szomorúan néztem rá.
- Én sajnálom... Ez nem ellened szól, csak...
- Csak mi? - vágtam a magyarázkodásába.
- Ez miattam van! Nem akarom, hogy úgy láss! - meredt a szemeimbe.
- Hogyan? - értetlenkedtem.
- Nem akarom, hogy úgy láss! - fakadt ki. Ellökött magától és el akart rohanni, de elkaptam a csuklóját és visszahúztam. Leszorítottam a földre és felemeltem a pólóját. Borzalmas látvány tárult a szemem elé. Sebhelyek, hegek mindenütt.
- Veled meg mi történt? - kérdeztem értetlenül. Baekhyun nem mert a szemeimbe nézni.
- Hát, miután elköltöztünk, nem volt senki aki megvédjen és a gimi alatt szereztem egy pár sérülést... - motyogta.
- Egy párat? Ez rengeteg! A szüleid nem szóltak érte? - értetlenkedtem.
- Folyton dolgoztak, így sosem látták. - vont vállat. Lehajoltam és megcsókoltam Baekhyunt.
- Ezért nem akartál lefeküdni velem? Féltél, hogy undorodni fogok? - Baekhyun bólintott. Végigsimítottam az arcán és puszit nyomtam a homlokára.
- Szeretlek! Nekem mindegy, hogy milyen sebhelyed van! Akkor is szeretnélek, ha az orrod a fejed tetején lenne! - vigyorodtam el. Baekhyun felkuncogott. Lehúztam róla a pólóját és végigsimítottam a felsőtestén. Mivel a konyhapadló hideg volt, felhúztam Baeket és bevittem a szobámba. Szó szerint, rádobtam az ágyamra, majd fölé másztam és hevesen megcsókoltam. Ajkaimmal célba vettem a nyakát és lágyan pusziltam az érzékeny bőrre. Ez megtette a hatását, mert Baekből hangos sóhajok szöktek fel. Ismét lejjebb másztam és nem hagytam olyan felületet a mellkasán, ahol ne jártak volna ajkaim. Baekhyun meg-megvonaglott, főleg, mikor leszedtem róla a nadrágot és rápusziltam nemesebbik testrészére. Mikor kiereztettem ajkaim fogságából, megragadta a vállam és magára húzott.
- Vetkőzz már le! - szólt rám durcásan. Nevetve kaptam le a pólómat, mire Baekhyun beharapta az alsó ajkát.
- Na mi az? Tetszik? - kérdeztem vigyorogva. Az idősebb végighúzta ujjait a hasamon és nagyot sóhajtott.
- Ezt igennek veszem! - könyveltem el elégedetten. Mielőtt bármit tehettem volna, lökött rajtam egyet és rám ült. Lehajolt és végigpuszilta a mellkasom. Úgy éreztem, mindjárt felrobban a szívem. A helyzetet az sem segítette, hogy benyúlt a nadrágomba és határozott mozdulatokkal, kényeztetni kezdett. Mikor már nagyon nem bírtam, leállt és leszedte rólam a nadrágot, majd mindenféle előzetes nélkül, ráült a merevedésemre.
- Hülye vagy? - kérdeztem nagyot nyögve. - Ez fáj neked!
- Tudom! - törölte le a könnyeit. - De már nem bírtam tovább várni! - nézett a szemeimbe. Felegyenesedtem és megcsókoltam.
- De nem akartam fájdalmat okozni! - meredtem rá.
- Te sosem tudnál! - vigyorodott el. Hirtelen löktem rajta egyet, amire felnyögött. Átölelte a nyakam és megcsókolt. Elmélyítettem a csókot és a nyelvem vad táncba kezdett az övével. Mivel kezdtem megunni ezt a pózt, eldőltem és Baekhyun került alulra. Tempósan kezdtem mozogni benne, mire az alacsonyabb teste, többször is megvonaglott és Baekhyun szájából kiáltások szöktek ki. Bele akart kapaszkodni a nyakamba, de nem hagytam. Ujjaimat az övéire kulcsoltam és a feje fölé emeltem őket, majd a nyakára hajoltam. Hirtelen éreztem, hogy eltaláltam benne egy olyan pontot, amire benne rekedt a levegő. Ráfogtam nemesebbik testrészére és ugyanoda kezdtem lökni magam. Baekhyun vergődött alattam, nekem pedig vigyor kúszott az ajkamra. Éreztem, hogy nem sokáig bírom, de ezzel az idősebb sem volt másképp. Nem sokkal azelőtt ment el, hogy én is elértem a gyönyört. Kifújtam magam és kihúzódtam belőle. Mellé feküdtem és zihálva húztam magamhoz.
- Na? Megérte várni? - kérdeztem.

- Abszolút! - vigyorodott el. - Bár még egy menetet nem vállalok be! Fáj a hátsóm!
- Én mondtam, hogy ne ülj rám felkészítés nélkül! - forgattam a szemem.
- Jól van! Majd a legközelebbi alkalommal megvárlak! - kacsintott rám. Épp meg akartam csókolni, mikor fura szagra lettünk figyelmesek.
- Basszus! Odaégett a kaja! - ugrottam ki az ágyból. A konyhába menet, felrángattam egy alsót, meg egy inget és berongyoltam a konyhába. Elzártam a tűzhelyet, de késő volt. Odaégett a főztöm. Nagy nehezen kisikáltam az edényből a kajamaradékot, bár azt én nem nevezném ételnek és csináltam két szendvicset. Mikor felmentem, láttam, hogy Baekhyun elaludt. Mosolyogva tettem le a tálcát és bebújtam az alacsonyabb mellé.
- Szeretlek! - pusziltam meg a fejét és magamhoz szorítottam az apró testet.