26. Sorry! I'm journalist.

Xiumin:
Kris furán meredt rám.
- Tudod hol találjuk ezt a Kim Jong In-t? - kérdezte.
- Csak annyit tudok, hogy Luhan régi barátja és Sehunnal egy egyetemre jártak. - feleltem. Azért emlékeztem rá, mert azon az estén, mikor összefeküdtem Luhannal, sokat beszélgettünk és részletesen elmondta, hogy ismerte meg Sehunt. Kris bólintott. Ezután bejött pár rendőr, elvette a hangfelvevőt és azt mondták, megpróbálják előkeríteni Jongint. Ez persze nem volt túl könnyű feladat, mert nem tudták, hogy néz ki. Rettegtem, hogy nem találják meg időben. Kris hazaengedett, mondván, hogy én már elvégeztem a feladatom, de semmi kedvem nem volt hozzá. Beszélni akartam Chennel, de látni sem akart. Csak ültem az asztalomnál és fogalmam sem volt mit tegyek. Jobb ötlet híján, felálltam és Xixinghez mentem. Mikor kinyitotta az ajtót és meglátott, nagyon meglepődött.
- Hát te? - kérdezte csodálkozva.
- Beszélnem kell veled! - Yixing beengedett, majd egy tea mellett, elmondtam neki, hogy mi történt.
- Ne emészd magad! - veregetett vállon. - Jól tetted, hogy robbantottál!
- De miattam elrabolták Luhanékat! - néztem a csészémet.
- Igen! Valószínűleg most épp erőszakolják, de gondolj bele, ha nem teszed amit, másokkal is megteszi az a szemét! - a fejemet ráztam.
- Egy idióta vagyok!
- Ugyan-ugyan! Jól lesznek! Higgy nekem! Túl lesznek rajta! - elsírtam magam. Túl sok volt ez nekem. Yixing addig vigasztalt, míg el nem aludtam az ölében. Mikor estefelé felébredtem, nem találtam magam mellett a kanapén. Felültem és egy cetlit láttam a dohányzóasztalon. "Kimentem, majd jövök!" Kimentem a konyhába, ahol újabb üzenetet találtam a hűtőn. "Ha éhes vagy, válogass kedvedre, a hűtő tele van!" Mivel elég régóta nem ettem, éhség gyötört. Kinyitottam a hűtőt és kivettem belőle egy tálat. Szedtem magamnak egy kis kimchit. Ahhoz képest, mennyire éhes voltam, alig ment le a torkomon pár falat. Nagy nehezen legyűrtem egy kis adagot és a többit visszatettem a hűtőbe. Kimentem a fürdőbe, hogy megmossam az arcom, majd mikor kiléptem a helyiségből, nyílt az ajtó és Yixing lépett a lakásba.
- Felébredtél? - mosolygott rám.
- Igen! Köszi a kaját! - bólintottam.
- Nincs mit! Jobban vagy? - kérdezte.
- Hát... Voltam már jobban! - feleltem. - Minden esetre, azt hiszem visszamegyek a szerkesztőségbe. Remélem megtalálták Jongint! - Yixing kiengedett a lakásból, majd elköszönt én pedig visszamentem. Ám mikor beléptem, hiába kerestem Chent, sehol sem láttam.
- Jongdae hol van? - kérdeztem Taot.
- A rendőrségen. Benn kell maradnia, hogy védeni tudják. Kerestek téged, hogy menj vele, de nem találtak. Hol voltál? - kérdezte Tao.
- Yixingnél.
- Kinél? - nézett rám értetlenül.
- Egy ismerősömnél. - vontam vállat. Tao rám hagyta, nem érdekelte különösebben a dolog.
- Megtalálták Jongint? - kérdeztem.
- Nem. Vagyis igen, de mégsem. - magyarázta Tao.
- Mi? - meredtem rá értetlenül. - Hogy nem találnak valaki, aki megvan?
- Megnézték az egyetem nyilvántartásában és megtalálták, de nem találták otthon. Mondjuk megértem. Péntek este van! Biztos bulizik.
- És nem keresik? - kérdeztem dühösen.
- Dehogynem! Most járőröznek a környéken és minden szórakozóhelyet megnéznek, hátha megtalálják! - kicsit nyugodtabb lettem. Elköszöntem Tao-tól, majd a rendőrség felé vettem az irányt, hogy megtaláljam Chent. Mikor megérkeztem, megmondtam ki vagyok, így beengedtek és megmondták, hol találom Chent. Az énekes egy szobában ült és csak meredt maga elé.
- Szia! - köszöntem neki, mikor beléptem.
- Hagyj békén! - fordult el.
- Chen kérlek!
- Nem! Nem érdekelsz! - meredt rám dühösen. - Elárultál! Azt hittem kedvelsz, erre összefekszel Luhannal? Ráadásul, ha ez még nem lenne elég, kiderül, hogy újságíró vagy, aki csak azért jött, hogy mindenféle hülyeséget megtudjon rólam és publikálja! Menj a francba! Nem vagyok rád kíváncsi! - törölgette a könnyeit. Kimentem a szobából és magára hagytam Chent. Rettenetesen szégyelltem magam. Le kellett ülnöm egy székre és kezembe temettem az arcom. Hirtelen zajt hallottam. Felkaptam a fejem és a hang irányába fordultam. Egy nagyon helyes fiút hoztak be. A srác nem ellenkezett, mégis idegesen lépkedett. Úgy tűnt, nem azért hozzák be, mert rosszat tett, mivel bilincs nem volt rajta, sőt nem is fogták le. Ekkor eszméltem rá, hogy ki is ő. Jongin! Megtalálták! Chen szobájába rohantam.
- Megtalálták Jongint! - meséltem izgatottan. Chen felkapta a fejét éy együtt rohantunk keresztül a rendőrségi épületen, hogy megtaláljuk a fiút. A srác, egy üres szobában ült. Az üvegen keresztül láthattuk őt, ő viszont nem vett észre minket. Hamarosan pár férfi jelent meg és az egyik bement Jonginhoz.
- Jó estét! - Jongin meghajolt.
- Magának is!
- Tudja miért hoztuk be? - kérdezte a nyomozó.
- A kocsiban azt mondták azért, mert Sehun és Luhan eltűntek... - bólintott.
- Arra kérlek, mondj el mindent, amit tudsz Luhanról és Sehunról! - Jongin hirtelen kinézett az üvegen. Tudtam, hogy nem láthat, de mintha ráérzett volna, hol állok, egyenesen a szemeimbe meredt. Kérlek Jongin! Mondd el, hogy mit tudsz! Súgtam magam elé.