23. Sorry! I'm a journalist.

Xiumin:

Még soha életemben nem lepődtem meg annyira, mint mikor Luhan zokogva állított be hozzám. Jobb ötlet híján, megcsókoltam és egy kellemes estét töltöttünk el együtt. Reggel összebújva ébredtünk az ágyamban. Luhan fejét simogattam, miközben a fiatalabb a mellkasomon pihent.
- Miért tetted? - kérdezte halkan.
- Mert láttam, hogy mennyire rosszul vagy. - feleltem.
- Olyan vagy, mint Chen! - mosolyodott el az énekes.
- Ki bántott meg ennyire? - kérdeztem, bár sejtettem a választ.
- Sehun! - Luhan elmondta mi történt, én pedig nagyon mérges lettem.
- Rúgd ki! - Luhan a szemeimbe meredt.
- Nem tehetem! - rázta a fejét.
- De miért? - kérdeztem értetlenül. Luhan tekintete a takarón pihent.
- Mert egyedül ő tud megvédeni! - felültem és magam felé fordítottam.
- De így tönkre fogod tenni magad! Bárhol máshol, jobb testőrt találsz, mint Sehun! Ráadásul nem vagy egyedül! - Luhan szomorúan nézett a szemeimbe.
- Te megvédesz engem? - kérdezte halvány reménnyel az arcán.
- Persze! - bólintottam. Luhan átölelt és visszadőlt az ágyra. Kimásztam az ágyból, hogy csináljak reggelit, ám a konyhába menet, csipogott a telefonom. Megnyitottam az üzenetet, de kár volt. "Halott vagy!" Elfehéredve ejtettem le a telefonom, ami nagyot koppant a konyhakövön. Remegve hátráltam az ajtóig. Egyetlen ember van, aki tudhatta, hol van Luhan és az Sehun. Ki fog nyírni!
- Xiu, minden rendben? - jött ki Luhan is. - Jól vagy? - kérdezte, mikor meglátta halott sápadt képemet.
- Olyan hamar szabadulj meg a testőrödtől, amilyen gyorsan csak lehet! - meredtem Luhanra.
- Nem értelek! Mitől rémültél meg? - kérdezte a fiatalabb és vizslatni kezdett. Megmutattam neki az üzenetet, mire Luhan összeráncolta a homlokát.
- Sehun egy pöcs, de kétlem, hogy ő lett volna. - hevesen ráztam a fejem.
- Biztos vagyok benne, hogy ő volt! Gondolj bele, ki más tudhatná még, hogy itt vagy? - Luhan nagyon húzta a száját.
- Nem is tudom...
- Hinned kell nekem! Téged is átbaszott! - Luhan szomorúan nézett rám.
- Bár kétlem, hogy Sehun lenne a tettes, kirúgom! De meg kell ígérned, hogy megvédesz! - bólintottam. Luhan nagy levegőt vett, majd összeszedte a cuccait és egy szó nélkül elviharzott. Nem értettem ezt a hirtelen reakciót, de megnyugodtam. Sehun egy vadállat és egyáltalán nem szerencsés, hogy Luhan mellett van. Úgy döntöttem, hogy ma nem megyek be. Ha a testőr meglát, kettészed! Inkább szép nyugodtan rendezkedni kezdtem a lakásban. Közben azon kezdtem agyalni, miért is feküdtem le Luhannal. Annyira sajnáltam, hogy nem találtam jobb módszert a felvidítására. Már csak az volt a kérdés, Luhan miért hozzám jött? Hiszen ott van neki Yixing is. Vagy Chen. Miközben pakolásztam, megcsörrent a mobilom. A kijelzőn Chen neve virított.
- Hol vagy? - kérdezte szomorkás hangon.
- Itthon! Ne haragudj, de ma nem megyek be! - mondtam.
- Történt valami? - szegezte nekem a kérdést.
- Hát... Nem... - vakartam meg a tarkóm. A hangom nem volt túl meggyőző.
- Pár perc és érted megyek! - mielőtt bármit mondhattam volna, lerakta. Nagyot sóhajtottam és nekiálltam, hogy csináljak egy kis teát. Nem sokkal azután, hogy elkészült, kopogtattak. Chen? Lehetetlen, hogy ilyen gyorsan ideért! Állapítottam meg. Ajtót nyitottam, de majdnem visszacsaptam. Sehun állt előttem, vérben forgó szemekkel. Reagálni sem volt időm, akkorát bevert, hogy a padlón találtam magam.
- Normális vagy? - kiabált rám.
- Hogy én? - kérdeztem döbbenten. Ő tört rám, mint egy idióta és még tőlem kérdezi, hogy normális vagyok-e?
- Igen te! - rángatott fel a földről, de csak, hogy újra megüssön. Az orromból folyt a vér, a szám sarkából szintén.
- Hogy lehettél olyan hülye, hogy ilyesmikre veszed rá Luhant? Hát nem érted, hogy egyedül én tudom megvédeni? - vágott a gyomromba.
- Talán ha előbb beavattatok volna, nem osztanék rossz tanácsokat! Különben is, ha annyira odavagy érte, miért lököd el folyton? - kérdeztem dühösen.
- Mert meg akarom védeni te szerencsétlen! - meredt rám dühösen.
- Mi van? - egyre jobban összezavarodtam. Szóval azért pöcs Luhannal, mert így akarja megvédeni? Nehogy már, ezt nem hiszem el!
- Mennyit tudsz? - meredt rám.
- Nem túl sokat! - vontam vállat. - Tudom, hogy dugtad Chent és, hogy Luhan is lefeküdt vele! - mondtam.
- Sosem fogod feladni, igaz? - kérdezte Sehun. Nem feleltem neki, így felráncigált a földről és kihúzott a házból. Bevágott a kocsijába és miután ő is beült, a gázra taposott. A kocsi nyikorogva indult meg.
- Most hová megyünk? - kérdeztem.
- Megkeressük Luhant! - értetlenül meredtem Sehunra, aki előszedte a mobilját, pötyögött rajta egy üzenetet, majd a füléhez emelte a készüléket.
- Hol van, te állat? - kérdezte állati idegesen. Én csak néztem és pislogtam, de nem értettem semmit. Most akkor... Mi van? Mi az, hogy csak Sehun védheti meg Luhant, kivel telefonált, ki mozgatja a szálakat? Teljesen összezavarodva meredtem a srácra, akiről csorgott a veríték. Talán... Tényleg nem volt olyan jó ötlet, hogy Luhan kirúgta Sehunt...?