27. Sorry! I'm a journalist.

Kai:
Nem tudok elképzelni rosszabbat, mint mikor azt hiszem minden rendben, végre boldog vagyok, jól mennek a dolgaim, aztán mint derült égből villámcsapás, rendőrök jelennek meg a szórakozóhelyen és közlik velem, életem két legfontosabb szereplője, eltűnt. Bevisznek a rendőrségre és arra kérnek, mondjak el mindent, ami velük kapcsolatos...

Luhant akkor ismertem meg, mikor anyuék a városba költöztek és szomszédok lettünk. Luhan mindig nagyon kedves volt velem, bátorított és segített. Részben, miatta is akartam testőr lenni. A helyzet ugyanis az, hogy beleszerettem. Ezt sosem mondtam el neki. Azt terveztem, majd ha úgy érzem, hogy eljött a megfelelő pillanat, mindent bevallok. A testőre akartam lenni. Ez a tervem azonban összedőlt, mikor Sehun is a képbe került. Sehun lett a legjobb barátom az egyetemen és elmondtam neki, hogy mennyire bele vagyok zúgva Luhanba. Egyik nap, meghívtam az énekest, hogy látogasson meg az egyetemen, de persze eltévedt. Aztán sikerült megtalálnia, Sehunnal az oldalán. Láttam, hogy a fiú, hogy néz Luhanra, de nem tettem szóvá. Azután a nap után, Sehun minden egyes találkozásunkkor megjelent és lekötötte Luhan figyelmét. Rettenetesen féltékeny voltam. Elkezdtem utálni Sehunt és nagyon haragudtam rá. Majd egyik nap végül elém állt és közölte velem a tényeket. Beleszeretett Luhanba. Először ellenségesen fogadtam a hírt. Elküldtem Sehunt, miután jól helyben hagytam és bezárkóztam. Gyűlöltem ezt az egész helyzetet. A történtek után, pár héttel, sétálni mentem. Ahogy elhaladtam az egyik kávézó mellett, Luhant és Sehunt pillantottam meg, ahogy nagyban beszélgetnek. Akkor döbbentem rá, hogy Luhan sosem lehet az enyém. Valahogy... Olyan máshogy viselkedett Sehunnal, ahogy szerettem volna, hogy velem viselkedjen. Gondolkodnom kellett. Sok időmbe telt, mire újra beszélni tudtam Sehunnal. Megmondtam neki, hogy lemondok Luhanról. Nem állok a fiatalabb útjába, ha tényleg úgy érzi, Luhan az igazi és a neki való, ám legyen! Rengeteg időmbe került, mire végre kiszerettem az idősebből. És mire ténylegesen sikerült, bejelentik, hogy eltűntek. Rögtön tudtam, hogy kinek a keze van a dologban. Seneul! Az ember, akit zsigerből utálok! Párszor találkoztam vele, mikor Sehun meghívott kempingezni és a bátyja is ott volt. Első dolga volt, hogy rám mászott! Rettenetesen undorodtam tőle. Egyszer Sehun mesélt róla, hogy van egy kis háza, valahol az erdő mélyén, de senki sem mehet oda. Mi viszont meglestük egyszer, hogy hol van. Sosem felejtem el, amit akkor láttam. Sehun épp nem volt ott, hívta a természet, de én láttam. Seneult és egy fiatal srácot. Az elmémbe égett a kép. Azután soha nem mentünk vissza. Nem érdekelt Seneul mocskos világa!
Mindent elmondtam a rendőrségen. Mivel címet nem tudtam mondani, magukkal kellett vigyenek. Nem akartam még egyszer elmenni oda, de tudtam, hogy muszáj lesz, különben ki tudja mi történik! Mikor kiléptünk a kis szobából, két srác is izgatottan nézett rám. Nem tudtam kik ők, mégis éreztem, hogy mellettem állnak. Ők is jönni akartak velem, amit nagy nehezen engedélyeztek. Koromsötét volt már, de tudtam merre kell menni. Sosem fogom elfelejteni az útvonalat. Soha!

Sehun:
Miután Xiumint elvitték, engem is megragadtak és beültettek egy fekete kocsiba. Megkötöztek és leragasztották a számat. Pár órát utazhattunk, majd megérkeztünk Seneul kéjbarlangjához. Kirángattak a kocsiból és a házba vittek. Bevezettek egy szobába, majd a padlóra dobtak. Seheul csak annyiban hazudott, hogy Luhan itt volt és nem a szállodában. A fiú ki volt kötözve az ágyhoz és aludt. Gondolom elkábították. Engem is kikötöztek, hogy meg se tudjak mozdulni. Csak néztem Luhant és tehetetlenül vergődtem. Hamarosan Seneul lépett a szobába és betartotta ígéretét. Felébresztette Luhant, aki nagyon megijedt. Szemeiből patakokban folytak a könnyek. Seneul nekiesett. Körmeit végighúzta az énekesen, majd kést vett elő és azzal kezdte ciógatni, majd összevagdosni. Luhan megpróbált kiszabadulni, de persze hiába. Nekem pedig végig kellett néznem. Luhan a szemeimbe meredt. Seneul mindenféle előkészítés nélkül vágódott belé, mire Luhan felkiáltott. Vagyis kiáltott volna, ha tudott volna, de a szája le volt kötözve. Feltörtek a könnyeim és zokogtam. Ez volt az, amitől mindig is meg akartam óvni, de nem tudtam. Hosszú órák voltak ezek. Seneul élvezettel nyögött, miközben Luhan a fájdalomtól vergődött a véres pamlagon. Engem a rosszullét kerülgetett. Hirtelen Luhan szemei lezáródtak. A fiú elájult. Seneul vigyorgott, majd lökött párat a fiún és lemászott Luhanról.

- Sehunt vigyétek a pincébe! Luhant meg ássátok el! - utasította Seneul az alárendeltjeit. Megpróbáltam küzdeni, de mind hiába. Pár férfi megfogta Luhant és elcipelték. Engem bedobtak a pincébe és egyedül hagytak. Ki kell szabadulnom! Nem hagyhatom, hogy Luhan meghaljon! Mondogattam magamban, de nem tudtam leszedni a köteleket a kezemről. Felálltam, hogy körbenézzek, de alig láttam valamit. Hirtelen borosüvegeket pillantottam meg. Odasiettem és valahogy megragadtam az egyiket. Ledobtam a földre, majd nekirúgtam a falnak. A borosüveg eltörött és a bor kifolyt a padlóra. Megragadtam az egyik éles üvegdarabot és megpróbáltam elvágni a kötelet. Végig csak egy gondolat zakatolt a fejemben. Nem hagyom Luhant meghalni. Az nem lehet! Egy örökkévalóságnak tűnt, mire a kötél elszakadt. Letéptem a számról a ragtapaszt és már kezdtem örülni, hogy kiszabadultam, mikor hangokat hallottam.
- Zajt hallottam a pincéből! - és már be is törték az ajtót. Egyre közelebb értek hozzám, én meg nem tudtam mit tegyek. Hirtelen megragadtam a szekrényt és nagy nehezen. éppen akkor sikerült eldöntenem, mikor a két férfi rám akartak ugrani. Kirohantam a pincéből és az udvar felé vettem az irányt. Meg kell találnom Luhant!