19. Sorry! I'm a journalist.

Xiumin:
Nem hiszem el! Hol lehetnek? Össze-vissza járkáltam a folyosókon, de Luhanékat sehol sem találtam. Megnéztem az öltözőt, a próbatermet, a büfét, mindent, még a mosdót is. Kezdtem feladni, hogy
megtalálom, mikor szó szerint, belefutottam Sehunba.
- Bocsánat! - kérdem elnézést.
- Te mit csinálsz itt? - kérdezte meglepetten.
- Luhant keresem! -feleltem.
- Dolga van! Hagyd békén! - nézett rám szúrósan a fiatalabb.
- De nagyon fontos ügyben keresem! - tudtam, hogy ha az élete múlna rajta, sem segítene nekem, de próbálkozni lehet. Sehun elállta az utam.
- Ha kérdésed van, tedd fel nekem! - lépett ijesztően közel.
- Kifejezetten hozzá van kérdésem! Te amúgy sem válaszolnál! - meredtem rá.
- Ha olyan a kérdés, valóban nem! De ne hidd, csak mert Luhan kedvel, rögtön elmond neked mindent! - hangja hideg volt, akárcsak a szemei.
- Ezt hadd döntse el ő! - meredtem rá.
- Xiumin? Hát te? - egyszerre fordultunk a hang irányába Sehunnal. Luhan állt előttünk és meglehetősen meglepődött fejet vágott.
- Hozzád jöttem! - mondtam.
- Tényleg? - Luhan arca felragyogott. - Akkor gyere! - közelebb lépett és megragadta a csuklóm, hogy elhúzzon Sehuntól, de a fiatalabb elkapta Luhant.
- Nem mehetsz el! - meredt az énekesre. Luhan kérdőn fordult felé.
- Ugyan miért? Mert te azt mondtad? - a szemei szikrákat szórtak. Kirántotta magát Sehun szorításából és bevonszolt egy terembe, ami tömve volt ruhákkal.
- Hűha! - néztem körbe.
- Ez a hely, a stylistom temploma! - furán néztem Luhanra. - Nem viccelek! Imádja megbeszélni, hogy mit adjon rám és folyton itt lóg, hogy kitalálja, mi legyen rajtam a klipekben, meg a koncerteken! - vigyorgott a fiatalabb. - Szóval, miről akartál beszélni velem? - mosolygott. Egy pillanatra elbizonytalanodtam. Tényleg rákérdezzek? De aztán eszembe jutott az üzenet.
- Találkozzunk ma este. Nem akarom itt megbeszélni! - mondtam halkan.
- Komoly dologról lehet szó! - meredt rám Luhan. - Rendben! Akkor este átmegyek hozzád! - mosolygott rám Luhan. Bólintottam, majd el akartam menni, de Luhan a falnak passzírozott és megcsókolt. Mikor elvált tőlem, mélyen a szemeimbe meredt, majd kiment a szobából. Zakatoló szívvel álltam a teremben. Bár nem volt nálam a mobilom, tudtam, hogy sms-t kaptam. Visszamentem a szobámba, hogy ránézzek a telefonomra, viszont arra nem számítottam, hogy valaki megelőzött.
- Xiumin! Ez itt mi? - meredt rám Chanyeol. Kezében a mobilom tartotta és sokkolt fejjel nézett rám, felém mutatva a képernyőt. Egy ideig szólni sem tudtam, csak a szám elé kaptam a kezem. Hát

kiderült! Kiderült a titkom, ráadásul nem is akárki tudta meg. Kikaptam Chanyeol kezéből a telefonom és zsebre vágtam.
- Semmi! - feleltem.
- Xiumin, láttam amit láttam! Ki küldte? Van több is? - kérdezte Yeol. Hangja aggodalmas volt.
- Nézd, fogalmam sincs, de ez nem is rád tartozik! - meredtem rá. Chanyeol közelebb lépett.
- Segíteni akarok neked! - nézett rám komolyan. Meglepetten pillantottam vissza.
- Nem kell! Megoldom egyedül is! - léptem hátrébb. Nem akartam Chanyeolt belekeverni. Először is azért, mert nem tudtam mennyit tud ténylegesen, másodszor azért, mert ha tényleg semmiről fogalma sincs, csak megszívná.
- Xiumin! - hangja mély volt és nagyon komoly. - Segítettél nekem, hogy ismét együtt lehessek azzal az emberrel, aki a Világot jelenti számomra. Most rajtam a sor! - a szemeibe pillantottam. Őszintének tűnt minden egyes szava. Mégis vonakodtam.
- Ha meggondolnád magad, csak szólj! - veregetett vállon és elindult kifelé.
- Mit írtak? - fordultam utána. Chanyeol rám nézett az ajtóból.
- Hogy egy lövésed maradt! - bólintottam. Ezek szerint, valaki látta, hogy Luhan megcsókolt. Csakhogy senki sem volt rajtunk kívül a szobában. A székemre rogytam. Ki kell derítenem mi folyik itt, különben ki tudja mi lesz? Felsóhajtottam. Friss levegőre volt szükségem. Kimentem az épületből, hogy sétáljak kicsit, ám a parkolóban két alakot vettem észre. Nagyon ismerős volt mind a kettő. Közelebb osontam, hogy halljam miről beszélgetnek.
- Le kell állítanod, különben baj lesz! - Sehun Chen felé fordult.
- Tudom, de mégis mit vársz? Mit tegyek?
- Kedveled, nem? - a fiatalabb hangja idegesen csengett. Szinte láttam, hogy remeg a keze.
- De... - motyogta Chen. Erre nagyot dobbant a szívem. Tudtam eddig is, de valahogy most olyan kellemes érzés fogott el, ettől az egyszerű szótól.
- Akkor használd ki! - Chen lehajtotta a fejét, Sehun pedig beült a kocsijába.
- Várj! Most hová mész? - futott utána Chen.
- Hová szoktam?
- És mi lesz Luhannal? - a fiatalabbra pillantottam, akinek a tekintete pillanatok alatt változott meg. Ennyi fájdalmat, rég láttam rajta. Talán soha.
- Most amúgy sem ér rá, nem veszi észre, ha eljövök.
- Tudod, hogy ez nem igaz! - csóválta a fejét Chen.
- Eddig is túlélte! - Sehun gázt adott és elhagyta a területet. Gyorsan lebuktam, hogy Chen ne láthasson meg. Lehajtott fejjel, bizonytalan léptekkel ment vissza az épületbe, én pedig csak arra tudtam gondolni: MI A FASZOM VAN MÁR?!