13. Sorry! I'm a journalist.

Xiumin:
Reggel nagyon fáradt voltam. Chen ébresztett fel, hogy lassan mennünk kell az ügynökséghez.
- Igazad volt! Tényleg tudnék aludni ezzel a módszerrel, csak az a baj, hogy munkaidőben! - ásítottam. Chen felnevetett.
- Azt nem mondtad mikor akarsz aludni! - vigyorgott. - Egyébként, én a helyedben nem problémáznék! Nekem táncórám is van! - kikászálódtunk az ágyból, megfürödtünk, megreggeliztünk és bementünk az ügynökségbe. Chen a próbaterembe ment, én pedig a saját szobámba, hogy pihenjek és elkészüljek az utolsó dallal, amit ez az album fog tartalmazni. Miközben megpróbáltam kitalálni, hogy mi legyen, kaptam egy emailt. Először megijedtem, de csak a vezetőségtől jött, hogy holnap kell leadnom az albumtervem és ha van konkrét elképzelésem, hogy a dallamról, jelezzem. Sóhajtva válaszoltam, majd belefogtam az utolsó dal írásába. Let's do it! Ez tökéletes! Mosolyodtam el. Miközben írtam, egyre jobban elálmosodtam. Lassan lecsukódtak a szemeim és éreztem, hogy a fejem lassan leesik az asztalra.

Csipogásra keltem. Előhalásztam a telefonom. Olyan három órát aludhattam így ülve! Állapítottam meg, mikor megnéztem az időt. Megnyitottam az sms-t és rögtön kirepült a fáradtság a szememből. "Tudom mit tettél múlt éjjel!" Hevesen dobogó szívemre tettem a tenyerem. A szám ismeretlen, vagyis ugyanaz az illető küldte, aki a múltkor is. Ez fenyegetés volt, bár azt nem írta, hogy zavarta volna a Chennel való együttlétem. Ez némiképp megnyugtatott. Ültem és remegő kézzel tartottam a mobilom. Zavaromból az zökkentett ki, hogy Luhan lépett a szobába.
- Szia! Jól vagy? - kérdezte, mikor meglátott. Bólintottam és gyorsan eltettem a telefonom.
- Segíthetek? - kérdeztem.
- Menjünk kávézni! - mosolygott rám. Nagyon kívántam azt a kávét. Fáradt voltam és ideges. Viszont azt is tudtam, hogy ha elmegyek Luhannal, megint írni fognak a zaklatóim.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne... - motyogtam.
- Megígérted, hogy nem hagysz egyedül! - fonta össze a karjait. Nagyot sóhajtottam. Végül is, ez csak egy kávé. Arra eddig sem kaptam semmit. Talán most sem fogok. Tanakodtam. Bólintottam és követtem Luhant a kijáratig. Az ajtóban, szinte nekimentünk Sehunnak, aki hideg tekintettel üdvözölt minket. Mikor elhaladtunk mellette, odasúgott nekem valamit, amit csak én hallhattam.
- A múltkor figyelmeztettelek, ne kelljen még egyszer! - nem mertem ránézni. Még egyszer? Már nem tette meg? Luhan után rohantam és beültünk a kocsijába.
- Zaklatottnak tűnsz! - pillantott rám Luhan.
- Nem vagyok az! - hazudtam. - Viszont te sokkal jobb színben vagy, mint a múltkor!
- Kialudtam magam. - vont vállat.
- Megbeszéltétek Sehunnal?
- Hazajött a szomszéd. - rázta a fejét Luhan. A fiúra néztem. Mereven tartotta a kormányt, szemében fájdalom csillant. Nagyon sajnáltam. Segíteni akartam neki, de az a helyzet, hogy nem tudtam. Ahhoz tudnom kellene, hogy mi folyik itt, de azt nem mondják meg. Beültünk az egyik kávézóba. Luhan elég csöndes volt, most nem beszélgettünk. Csendben megiszogattuk a kávét, majd visszamentünk az ügynökséghez. Luhan azt mondta, neki dolga van, de majd még találkozunk. Én visszamentem a saját helyemre és rettenetesen meglepődtem, mikor Sehunt találtam a székemen.
- Segíthetek? - kérdeztem kissé ijedten. Sehun gyilkos tekintettel nézett rám. Felállt és konkrétan a falnak nyomott.
- Mi lenne, ha távol tartanád magad Luhantól? - kérdezte. Szemei szikrákat szórtak. Legszívesebben elsüllyedtem volna.
- Ha akarnám sem tudnám, mivel ő keresi a társaságom! - próbáltam határozott lenni, de nagyon nehezen ment.
- Semmi közöd hozzá! Egyáltalán, minek vagy itt?
- Chennek dolgozom, ha még nem tűnt volna fel.
- Akkor mondom máshogy! Ez egy zárt hely, ahová nem engedünk be olyanokat mint te! - húzta össze a szemeit.
- Miben vagyok én különb mint bárki más? - nyeltem nagyot.
- Sokkal kíváncsibb vagy, mint a többiek! Fogd vissza magad! - kihajolt a képemből és dühös léptekkel távozott a szobából. Lecsúsztam a földre. Mi a fasz van már? Kezdtem egyre biztosabb lenni abban, hogy Sehun küldözgeti nekem az üzeneteket. Kimentem a szobámból és követtem Sehunt az egyik ajtóig, amin az állt: Luhan öltözője. Hirtelen hangokat hallottam.
- Jó lenne, ha kicsit visszavennél! - Sehun hangja idegesen csengett.
- Most épp mit tettem? - kérdezte Luhan.
- Minek járkálsz el Xiuminnal? Vagy olyan jóban vagytok, hogy mindent elmondasz neki? De akkor szólj nekem is, hogy ne menjek neki!
- Te bántottad? - csattant fel Luhan.
- Nem! Még! Bár nem sok kellett hozzá!
- Hagyd békén! Nem tud ő semmit! - szidta le Luhan.
- Akkor annál inkább! Jó lenne, ha elmenne!
- Miért? Mert téged zavar? Mi bajod vele? Hogy kedvel engem? Ennyi erővel te is vidd el a kurváidat máshová! - vágta a fiatalabb fejéhez Luhan.
- Ne kezd megint, az egészen más! Én a munkaidőn kívül csinálom amit. Ti viszont rohadtul nem! - kiabált Sehun.
- Te mit csinálsz? - ijedten fordultam meg. Chen állt velem szemben és felvont szemöldökkel meredt rám.
- Én? Hát én...
- Hallgatóztál! - vágott közbe a fiatalabb.
- Én nem hallgatóztam, csak erre jártam és...
- És?
- Keresek valamit... - zagyváltam össze-vissza.
- A falnak lapulva? - Chen arca komoly volt. - Semmi közöd ahhoz, mi folyik a túloldalon! - mondta mérgesen.
- De te tudod, hogy miről beszélnek, nem? - vágtam a fejéhez, de fel sem vette.
- Honnan tudnám! Nem hallgatózom! - vont vállat. - Inkább gyere! Most szünetem van! - csendben követtem Jongdaet, bár legszívesebben tovább hallgattam volna Luhanékat. Elmentünk a büfébe és ettünk ebédet, mert mind a ketten éhesek voltunk.
- Szóval, hogy haladsz a hatodik dallal? - kérdezte Chen.
- Jól már meg is van! - mosolyodtam el.
- Mi a címe?
- Let's do it! - feleltem.
- Mesélnél nekem az új albumról? - kérdezte Chen. Bólintottam.
- Hat dalt fog tartalmazni. Az album címe a Secret, de nem ez a kezdő dal az albumon. - magyaráztam.
- Hogy jönnek sorba?
- Unknown, Friends, Who are you?, Secret, I like you és Let's do it! - feleltem. Chen elmosolyodott.
- Vicces! - vigyorgott. Bólintottam és újabb falatot vettem a számba. Chen hamarosan felállt és ment vissza próbálni. Addig én egyedül ücsörögtem. Hirtelen Luhan jelent meg mellettem. Szemei hatalmasra nőttek a sírástól.
- Jó ég! Jól vagy? - kérdeztem. Ő bólintott és leült mellém.
- Kérhetek valamit? - bólintottam.
- Mi lenne az?
- Gyere át!