24. Sorry! I'm a journalist.

Xiumin:

- Igazán mondhatnál már valamit! - bámultam ki az ablakon. - Már eléggé belekeveredtem a dolgokba, szeretném tudni mi folyik itt! - Sehunra néztem, aki gondterhelten bámulta az utat. - Sehun! - szóltam rá, mikor nem reagált.
- Jól van! Hallottam, csak szeretném összeszedni a gondolataim! - sóhajtott fel. Egy kicsit még csendben maradt, majd végre belekezdett a beszédbe.
- Kaptál fenyegető üzeneteket, igaz? - kérdezte.
- Igen! Honnan tudod? - kérdeztem.
- Jól ismerem azt az embert, aki ezeket küldözgeti! A helyzet az, hogy nem te vagy az egyetlen! - meredt előre a fiatalabb.
- Te is kaptál? - döbbentem meg, de Sehun a fejét rázta.
- Nem! Én nem üzenetet kaptam! Az a helyzet, hogy aki ezeket írogatja, az nem más, mint az ügynökség igazgatója. - kikerekedtek a szemeim.
- Nem értem! Minek küld ilyesmiket az igazgató?
- Mivel... Ha belenyúlsz a szultán háremébe, a fejedet veszik! - még értetlenebb lettem.
- Hárem? Te meg miről beszélsz? - egyre kíváncsibb lettem. Sehun nem nézett rám, láttam arcán, hogy tiszta ideg.
- Szerinted, hogy lettek ezek a srácok idolok? - hirtelen leesett és undor fogott el.
- Nem mondod, hogy...? - döbbentem le.
- De! - bólintott Sehun. - A debütálásuk előtt történik meg ez a dolog, amikor is nincs visszaút. Erről persze az elején semmit sem tudnak! Egyedül Luhan maradt tiszta.
- Ez, hogy lehet? - kérdeztem. - Nem mintha nem örülnék neki, vagy ilyesmi, de azért mégis! - Sehun bevett egy kanyart és rálépett a gázra.
- Onnan, hogy egyességet kötöttem az igazgatóval. - bökte ki a fiatalabb. - Amennyiben Luhant távol tartom a szexuális érintkezéstől, ő sem bántja! Tudod, ha az övé nem lehet, akkor senkié sem. - magyarázta Sehun.
- És erről Luhan semmit sem tudott? - Sehun megrázta a fejét.
- Azt tudja, hogy mitől mentettem meg, de azt, hogy milyen áron, nem! Nem mondhattam meg neki. Ez volt az én büntetésem! Ha Ő szenved, szenvedjek én is! Azt akartam, hogy Luhan szeressen ki belőlem, hogy ne fájjon neki, hogy nem vagyok vele. De nem tudtam eléggé eltaszítani. Talán azért, mert nem is akartam. De mindennél jobban meg akartam védeni az erőszaktól! - értetlenül ültem a kocsiba.
- Miért nem tettél feljelentést? - kérdeztem. - Ha bíróságra vitted volna az ügyet...
- Nem tudtam! Még mielőtt bármit tehettem volna, megfenyegetett, hogy bántja Luhant! Tudod te milyen érzés az, hogy veszélyben van a szerelmed? - kérdezte. Hangja egyre kétségbeesettebb lett.
- Ezért akartalak eltüntetni a képből! Mert féltem, hogy Luhannak baja esik.
- De ha ez így van... Chennek, hogy nem lett baja, hogy összefeküdt Luhannal? És neked, hogy Chennel voltál? - kérdeztem.
- Ezek még régi dolgok, amikor Ő még nem volt kihegyezve Luhanra. Viszont elkövettem egy hatalmas hibát. - vallotta be Sehun.
- Mit? - kérdeztem.
- Szeretkeztem Luhannal. Azon az éjszakán, mikor veled is összekerült. De ezt te is tudod! - nem tudtam válaszolni, mert egy hatalmas szállodához érkeztünk. Miközben a liftbe szálltunk és Sehun megnyomta a hetes gombot, végig az járt a fejemben, hogy ki lehet, az a titokzatos "Ő"? A lifteb a szokásos andalító zene szólt, amit utáltam. hamarosan megállt velünk a szerkezet és kinyílt az ajtó. Mivel nem tudtam merre kell menni, meg úgy egyáltalán, hogy hol vagyunk és miért itt, csak követtem Sehunt az egyik ajtóig, amin a 94-es szám virított.
- Engedj be! Hallod? - dörömbölt Sehun az ajtón. Kis ideig várakoznunk kellett, majd kinyílt az ajtó és beléptünk a hatalmas szobába. Odabent sötétség honolt. Hirtelen férfiak ugrottak ránk hátulról és lefogtak mind a kettőnket. Mozdulni sem bírtunk. Hirtelen felkapcsolódott az egyik asztali lámpa és így megfigyelhettem a férfi arcát. Valahogy... Nagyon ismerős volt.
- Hadd mutatkozzam be! - lépett elém. - Oh Se Neul vagyok! Sehun bátyja. - az állami is leesett. Szóval... Aki az üzeneteket küldözgeti, az ügynökség igazgatója és Sehun testvére?!?! MI A FASZOM!? A fiatalabbra néztem, aki dühösen meredt a rokonára.
- Hol van Luhan? - kérdezte.
- Ó, ne aggódj miatta! Kényelmesen kikötöztem, már csak rám vár! - vigyorgott Seneul és végigsimított öccse arcán. - Tudod, nem gondoltam volna, hogy éppen te leszel aki miatt Luhan bajba keveredik! De ez van!
- Engedd el! Tégy velem amit akarsz, nekem mindegy, csak őt hagyd békén! - könyörgött Sehun. Még soha nem láttam ilyen elesettnek.
- Sajnálom! Már nem védheted többé! Hisz kirúgott! - nevetett fel Seneul. - Hála neked! - vigyorgott rám. - El sem tudom mondani, milyen hálás vagyok!
- Tönkreteszem magát! - fenyegettem meg. - Ne felejtse el, újságíró vagyok! - húztam össze a szemeim.
- Azt hiszed nem készültem fel rád? Ne feledd, Chen is nálam van! Bár most biztos nem túl boldog!
- Hogy érti ezt? - kérdeztem félve.
- Van egy jó kis felvételem múlt estéről. Ráadásul tuti hallotta amit az előbb kiabáltál, szóval duplán elárultad! Gratulálok! - vigyorgott. - Visszatérve rád! Luhan az enyém! - közölte Sehunnal a tényeket.
- Inkább büntess engem! De őt hagyd! - próbálkozott tovább Sehun.
- Ó, ne aggódj! Megbüntetlek, nem is akárhogyan! - nevetett Seneul.
- Mit akarsz? - kérdezte Sehun a könnyeivel küszködve.
- Végig kell nézned, ahogy magamévá teszem Luhan testét! - Sehun kiabálni kezdett, de a férfiak, akik lefogták, bevonszolták a hálóba.

- Tüntessétek el a szemem elől! - utasította Seneul az engem tartó férfi egyedeket, akik bekötözték a szemem, így fogalmam sem volt, hogy hová megyünk. Nem sokat cipeltek, de mikor megérkeztünk, alig láttam valamit. Leszedték rólam a szemkötést és otthagytak. Körbe pillantottam és halvány fényt vettem észre a háttérben. Elkezdtem arrafelé sétálni és a szemem megakadt egy ismerős alakon.
- Chen? - nem felelt, csak meredt maga elé. - Chen... Figyelj...!
- Elárultál! - szipogta. - Megígérted, hogy nem árulsz el, mégis megtetted! - zokogott fel. Felugrott és egy hatalmasat kevert le nekem.
- Dögölj meg! - kiabálta le a fejem. Nem tehettem semmit. Ki kell jutnunk innen! De hogyan? Tanakodtam.