22. Sorry! I'm a journalist. +18

Luhan:
Az egész pár évvel ezelőtt kezdődött. Volt egy jó barátom, aki akkor kezdte az egyetemet, mikor én gyakornokként kezdtem működni. Ezt a valakit Kim Jong Innak hívták. Egy beképzelt, pofátlanul helyes, kreolbőrű idiótáról beszélünk, aki négy évvel fiatalabb volt, mint én. A szüleink jóban voltak
egymással, így ismertem meg, még gyerekként. Megkért valamelyik nap, hogy látogassam meg, így elmentem. Viszont az épület hatalmas volt, így rövid időn belül eltévedtem. Jaj már! Hol lehet? Sóhajtottam idegesen. Hirtelen nekimentem valakinek.
- Elnézést! - kértem bocsánatot. Az illető megfordult és elmosolyodott.
- Semmi baj! Segíthetek valamiben? - lépett közelebb.
- Igen! Az egyik barátomat keresem. Biztos ismered, mindenki ismeri! Jongin, a népszerűbb nevén Kai. - a fiú elmosolyodott.
- Persze! Ő a haverom! Gyere! - követtem a fiút az egyik teremig, ahová bementünk.
- Luhan! De jó, hogy eljöttél! - ugrott a nyakamba Jongin. - Már azt hittem, eltévedtél!
- Eltévedtem. - feleltem. - De aztán találkoztam... - elakadtam és a magasabbra pillantottam, aki mosolyogva figyelt engem.
- Sehun. - kedvesen meredt rám, ami jólesett. Ez után a nap után, akárhányszor találkoztam Jonginnal, Sehun is ott volt. Aztán annyira jóban lettünk, hogy már Kai sem kellett hozzá, hogy ketten elmenjünk valahová. Úgy éreztem, hogy kaptam egy kis öcsit magam mellé. A kapcsolatunk egyre mélyebb és mélyebb lett. Aztán Sehun egy nap azzal állt elém, hogy belém szeretett. Akkor még nem tudtam viszonozni az érzéseit és elutasítottam, de nem adta fel. Azt mondta, eléri, hogy belé szeressek. Máig nem tudom, hogy csinálta, de elérte. Olyan szerelmes voltam, mint még soha. A debütálásom után be is vallottam neki, de egy vállrándítással lerendezte a dolgokat. Minden kezdett egyre rosszabb lenni, én pedig egyre csak szenvedtem. Nem tudtam mit is tehetnék, hogy Sehun végre rám nézzen.
Miután beszéltem Xiuminnal, ott aludtam, de persze ennek megvolt a következménye. Sehun nagyon dühös lett és egész nap a nyomomban volt. Kivételesen korán hazamehettünk aznap. Én kifáradtan dőltem az ágyamba. Amint a párnához ért a fejem, álomba szenderültem és egészen este kilencig fel sem keltem. Akkor is csak azért, mert Sehun hatalmas csörömpölést csapott a konyhában.
- Mi történt? - kérdeztem nyűgösen. A fiatalabb rám pillantott.
- Bocs! Nem szándékosan keltettelek fel! Csak leejtettem két tányért. Feküdj vissza! - mondta halkan.
- Segítek! - hajoltam le, hogy felvegyek egy porcelándarabot, de Sehun megfogta a kezem.
- Megvágod magad! - a szemeibe meredtem, ahonnan aggodalom tükröződött.
- Nem vagyok olyan béna... - ilyen az élet! Hát nem akkor vágom el a kezem, mikor bizonygatom, hogy nem vagyok béna? Sehun megcsóválta a fejét és a fürdőbe vonszolt, hogy leöblítse a vért a kezemről.
- Mondtam, hogy vigyázz... - sóhajtotta.
- Sajnálom! - nem néztem a fiatalabbra, csak a vizet bámultam, amit vörösre festett a vérem. Sehun bekötözte a kezem, majd leültetett a kanapéra, hogy hoz nekem vacsorát, csak előbb eltakarít. Olyan fél órát várakoztam, mire Sehun újra felbukkant és egy tálcát rakott elém.
- Te nem eszel? - kérdeztem teli szájjal.
- Már vacsoráztam.
- Nélkülem? - furcsa volt. Most valahogy kivételesen jó volt a hangulat.
- Nem akartalak felkelteni. - vont vállat a fiatalabb.
- Ezzel elkéstél! - mosolyodtam el. - Legalább pár falatot egyél velem! - Sehun ellenkezett egy darabig, de valahogy sikerült beügyeskednem a szájába egy falat rizst.
- Most boldog vagy? - kérdezte Sehun, miközben rágta a falatot. Vigyorogva bólintottam. Sehun megforgatta a szemeit és megvárta, hogy befejezzem az evést, majd kivitte a tálcát és elmosogatott. Mivel úgy láttam, hogy nincs olyan rossz hangulatban, meg mertem kockáztatni, egy közös filmezést.
- Sehun! - kiáltottam ki neki a konyhába.
- Mondd!
- Nézünk filmet? - egy ideig csend volt, majd jött a válasz.
- Rakj be valamit! - vigyorogva kerestem elő a kedvenc filmjét, majd mikor megérkezett, elindítottam. Az viszont elég rosszul esett, hogy nem mellém ült, hanem az egyik fotelba. A film

elején, még nem tettem szóvá, de amint vége lett, Sehun felé fordultam.
- Miért nem mellettem ültél? - kérdeztem.
- Ne tegyél fel hülye kérdéseket! - Sehun hangja hideg volt. Eddig tartott a jókedv.
- Ennyire taszító vagyok? - kérdeztem nagyon szomorúan. Hátat fordítottam a fiatalabbnak és a könnyeimmel küszködtem. Lépéseket hallottam közeledni, majd Sehun megsimogatta az arcom.
- Tudod, hogy ez nem igaz! - súgta.
- Én már nem tudok semmit! - szipogtam. Sehun leguggolt és letörölte a könnyeim.
- Fejezd be a sírást! - ekkor mélyen a szemeibe meredtem és komoly hangon megszólaltam.
- Egyetlen alkalmat kérek tőled! Csak egyetlen egyet! - Sehun elkomorodott.
- Nem lehet!
- Miért nem? - Sehun nem felelt, csak a szemeimbe meredt. Közelebb hajoltam és végigsimítottam a nyakán, majd a mellkasán. A szíve őrült tempóban kalapált. Mielőtt lejjebb haladhattam volna, Sehun elkapta a csuklóm.
- Hagyd abba! - szólt rám.
- Miért?
- Mert nem tudom sokáig tartani magam... - a fiatalabb felállt és a szobájába vonult. Pislogtam párat. Percek teltek el, mire sikerült felfognom, mit is mondott. Halkan léptem a szobájába és az ágyára ültem.
- Menj innen! - szólt rám Sehun.
- Miért állsz ellen, mikor te is akarod? - kérdeztem. Sehun a hátára fordult és összekapcsolta a tekintetünk. Óvatosan nyúltam a keze felé és összefontam az ujjainkat.
- Szeretlek! - súgtam neki. A fiú nem felelt, csak nézte, hogy mit csinálok. Ujjaim végighúztam az ajkain, majd ráhajoltam és finom csókot nyomtam Sehun szájára. Azt hittem, el fog lökni, de legnagyobb meglepetésemre, mikor felegyenesedtem, Sehun felült és mélyen megcsókolt. Nyelve vadul tangózott az enyémmel, ezzel felkorbácsolva, eleve izgatott állapotom. Egyik kezét a nyakamra csúsztatta, mire felsóhajtottam. Minden érintése perzselte a bőröm, ahol csak hozzám ért. Eldöntött az ágyon és komolyan a szemeimbe nézett.
- Egyetlen alkalom! - mosolyogva bólintottam. Sehun a nyakamra hajolt és elkezdett puszilgatni. Ajkaival egyre lejjebb haladt, miközben leszedte rólam a pólómat. Miközben élvezkedésemnek adtam hangot, megragadtam a felsőjét és nemes egyszerűséggel, letéptem a tulajdonosról. Erre Sehun felnézett rám és elvigyorodott. Leráncigáltuk egymásról az utolsó ruhadarabokat is és Sehun nekiállt a tágításomnak. A kellemetlen érzést, megpróbálta finom csókokkal tompítani. Félig élvezetemben, félig fájdalmamban nyöszörögtem.
- Szólj, ha nem bírod! - nyomott puszit a homlokomra, majd elhelyezkedett a lábaim között és nagyon ügyelve rám, belém nyomta magát. Felkiáltottam a fájdalomtól.
- Nagyon rossz? - kérdezte Sehun aggodalmas hangon. Megráztam a fejem, jelezve, hogy elviselhető. A fiatalabb, lassan mozogni kezdett. Úgy éreztem, menten kettészakadok. Ám a fájdalom helyét, lassan átvette egy kellemes érzés. A kellemeset pedig valami elképesztő, észveszejtő érzés. Magamon kívül voltam az élvezettől. Sehun hátát többször is összekarmoltam, csurgott rólam a veríték. A hátam ívbe feszült, mikor Sehun megtalálta azt a helyet, ahol minden idegszálam idegszálam összpontosult.
- Sehun... - próbáltam neki mondani, hogy nem bírom, hogy végem van, de csak a nevét sikerült értelmesen kimondanom.
- Mindjárt! - jött a válasz. Egyszerre mentünk el. Én a kezei között, ő pedig bennem. Sehun kihúzódott belőlem és egy csókot nyomott az ajkaimra, majd mellém feküdt. Nem ölelt át, csak odaadta az egyik ingét, hogy vegyem fel. Órákba került, mire végre sikerült összeszednem magam. Sehun az ágy túlvégében feküdt és a falat bámulta.
- Sehun... - szólítottam meg halkan.
- Hm?
- Szeretsz? - kérdeztem és félve haraptam ajkaimra.
- Nem! - hirtelen, mintha pofán csaptak volna. A szívem fájt, a gyomrom összeszűkült. Kikászálódtam az ágyból és kimentem a fiatalabb szobájából. Gyorsan felöltöztem és kocsiba ültem. Nem gondolkodtam, hogy hová megyek, csak a gázpedált tapostam. Mikor megérkeztem a célhoz, bekopogtattam.
- Luhan? Mit csinálsz te itt? - csodálkozott Ő, mikor ajtót nyitott. Válasz helyett, elsírtam magam. A fiú állt egy darabig, majd közelebb lépett és megcsókolt. Nyaka köré fűztem a kezem és viszonoztam a csókot. A srác berántott a lakásba, majd az ágyába. Neki adtam azt az estét. Minden olyan mint régen! Állapítottam meg. Ismét másnál kerestem vigaszt, mert Sehun megint megbántott. Nem is kicsit...