20. Sorry! I'm a journalist.

Xiumin:
Épp készülődtem hazafelé, mikor kopogtattak az ajtómon.
- Gyere! - kiáltottam ki. Chen lépett a szobába. Kérdőn néztem rá. Lélekben mindenre fel voltam készülve.
- Ráérsz ma este? - kérdezte huncut mosollyal az arcán.
- Ne haragudj! Dolgom van! - biggyesztettem le a számat. Chen közelebb lépett.
- Kivel? - az agyam gondolkodás nélkül adta meg a választ.
- Baekhyunnal! - hazudtam. Chen felvonta a szemöldökét.
- Rég találkoztatok, mi? - mosolyodott el hirtelen. Kezdett gyanússá válni.
- Igen. Ki akarom kérdezni, hogy mi van vele és Chanyeollal. - vakartam meg a tarkóm.
- Értem. Hát, jó szórakozást! - mosolygott rám, majd kiment a szobából. Nem értettem a viselkedését. Olyan volt, mintha gyanítana valamit, de a következő percben, már nem is érdekelte. Összeszedtem a cuccom és gyorsan hazamentem. Miközben Luhanra várakoztam, megfőztem és csináltam teát. Pont akkor lettem kész, mikor kopogtattak az ajtómon.
- Szia! - vigyorgott rám Luhan. Beengedtem, majd megkérdeztem, akar-e vacsorázni.
- Az illatából ítélve, tuti finom lett, szóval igen! - bólintott. Miután megvacsoráztunk, leültünk a kanapéra és a teánkat kortyolgattuk.
- Szóval? Miről akartál beszélni velem? - kérdezte. Nagy levegőt vettem.
- Tudok rólad és Chenről! - Luhan riadtan nézett rám.
- Hogy...?
- Arról is tudok, hogy Sehun és Chen is voltak együtt! - Luhan arca egyre fehérebb lett és nagyon meg volt ijedve.
- Mit akarsz? - kérdezte.
- Luhan én nem akarlak bántani! De kérlek! Mondd el, hogy mi történt hármótok között! - meredtem rá.
- Miért kéne azt neked elmondanom? Semmi közöd hozzá! - feleselt, bár a hangja nem volt túl határozott.
- Mert a barátod vagyok! - hajoltam közelebb. - Luhan! Kérlek! - fogtam meg a kezét. Luhan rám nézett, majd nagy levegőt vett.
- Ki mondta el neked? - kérdezte halkan.
- Yixing... - feleltem. Luhan bólintott.
- Akkor elmondom, hogy mi van! - nézett mélyen a szemeimbe. - Sehunnal akkor találkoztam először, mikor ő elkezdte az egyetemet, én pedig már gyakornok voltam.
- Hogyan történt? - vágtam bele.
- Egy ismerősömet látogattam meg az egyetemen és kiderült, hogy Sehun a haverja. - válaszolta vállat vonva. - Szóval elég jóban lettünk, aztán Sehun elkezdett érdeklődni irántam. Én nem egyszer elutasítottam, mert nekem akkor még olyan volt, mintha az öcsém vallott volna szerelmet. Viszont Sehun hajthatatlan maradt és azt mondta, eléri, hogy beleszeressek. Miután kijárta az egyetemet, a testőröm lett. Én akkor debütáltam. Mivel amúgy is egy helyen dolgozunk, összeköltöztünk. Egyre jobban megismertük egymást, én pedig beleszerettem. Viszont Sehun kezdett egyre távolságtartóbb és hűvösebb lenni velem, amit nem értettem. A kapcsolatunk fokozatosan lett rosszabb és alig bírtuk elviselni egymást. Mivel Chennel jóban voltam, elmeséltem neki mi a helyzet és felajánlotta, hogy

segít. Összeültünk hárman, de Sehun semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy a kapcsolatunk jobb legyen. Még akkor is elutasító volt, mikor bevallottam neki, hogy szeretem. Aztán egyszer leültem Chennel beszélgetni. Iszogattunk és mivel Sehun nem volt otthon, hát felhívtam. Aztán megtörtént. Többször is abban az időszakban. Arról nem tudtam, hogy Sehun alá feküdt, csak sejtettem. - vont vállat. - Ennyi.
- Szóval... Sehun nem ilyen volt eredetileg? - csodálkoztam el.
- Egyáltalán nem! Teljesen kifordult magából! Régen folyton bújt, meg mosolygott, most soha nem látom nevetni! Maximum grimaszol! - nehezen tudtam elképzelni Sehunt, ahogy rózsaszín ködben úszva ölelgeti Luhant, de hittem neki.
- Azt nem értem, miért olyan nagy titok ez. - értetlenkedtem. Luhan elfordult.
- Nem akarok erről beszélni. Jobb, ha nem kevered bele magad...
- Nem tudom észrevetted-e, de már benne vagyok a szószban. - feleltem halkan.
- Tessék? - Luhan ismét ijedt arcot vágott.
- Semmi! - ráztam a fejem. - Itt alszol? - kérdeztem az órára nézve.
- Itt aludjak? - kérdezte Luhan.
- Nekem mindegy! Csak gondoltam kényelmesebb lenne, mintha hazamennél, nem? - a fiatalabb bólintott.
- Jó! Itt alszom. - Luhan fürdeni ment, én pedig megágyaztam neki a szobámban. Miután végzett, én is a fürdőbe vonultam. Gyorsan lezuhanyoztam, majd a szobámba akartam menni, de hangok szűrődtek ki.
- Megint, mi bajod? Talán zavar, hogy jól érzem magam? Nem, nem megyek haza ma este! Nem érdekelsz! - mikor Luhan már nem beszélt, benyitottam. A fiú az ágyamon ült és idegesen szorongatta a mobilját.
- Sehun volt? - a fiatalabb bólintott.
- Ja. De tudod milyen! - vont vállat, de szemei megteltek könnyel. Gyorsan letörölte őket és elfeküdt az ágyon.
- Jó éjt! - gömbölyödött össze.
- Neked is! - dőltem hanyatt én is. Luhan viszonylag hamar elaludt, de én ismét csak a plafont bámultam. Kimentem a nappaliba, hogy leüljek a kanapéra, hátha eszembe jut, mit csináljak alvás helyett. Hirtelen megszólalt a mobilom. A kijelzőn megláttam Chen nevét, mire elmosolyodtam.
- Megint nem alszol? - kérdezte, mikor felvettem.
- Ahogy hallom, te sem. Egyébként, honnan tudtad, hogy ébren vagyok? - kérdeztem.
- Megérzés. - elmosolyodtam. - És? Van új dal a füzetedben?
- Kíváncsi vagy, mi?
- Naná! Szóval?
- Majd holnap meglátod! Egyébként, mi lesz a terv jövő hónapban? - kérdeztem.
- Koncertek! Luhannal együtt lesz a koncert megtartva, szóval jönnek ők is! - bólintottam.
- Zsír! - kezdtem félni ettől az időszaktól. Sehun széttép, amint ketten maradunk! Még beszélgettünk egy kicsit Chennel, majd visszafeküdtem az ágyamba és megpróbáltam elaludni.