12. Sorry! I'm a journalist. +18

Xiumin:

A jegyzeteimet lapozgattam. Fogalmam sem volt, hogy mit kellene csinálnom, de a nyomozást Yixingnél kellett folytatnom. Talán ő, mint teljesen kívülálló, tud valamit. Bár ez egyáltalán nem volt biztos. Amennyire elzárták a titkukat, simán el tudom képzelni, hogy Luhan nem mondott Yixingnek semmit. De ki tudja? Lehet, hogy tud olyat Sehunékról, ami hasznos lehet. Elhatároztam, hogy mielőbb meglátogatom ezt a srácot. Csupán egy bökkenő volt, nem tudtam, hol laknak Luhanék. Nem akartam csak úgy megkérdezni, hogy mi a lakcímük, mert az elég furán jött volna ki, szóval ürügyet kellett találnom, hogy átmehessek hozzájuk. Csak azt nem tudtam, mi legyen az az ürügy. Luhan szívesen lát, erről nincs kétségem, de féltem, hogy ha egy pillanatra elfordul, Sehun kettészed. Mindent összevetve, az lenne a legjobb, ha maga Luhan hívna át. Az igazán szép pedig az lenne, ha Sehun nem lenne ott. Mivel már esteledett, úgy döntöttem, hogy ideje lenne hazaindulni. Összeszedtem a cuccaim és elindultam a lakásom felé. Út közben újabb dalszöveg fogalmazódott meg bennem. Secret! Ez teljesen leírja a mostani helyzetet! Állapítottam meg. Otthon gyorsan beálltam a zuhany alá, majd mentem is aludni. Bár pihenni nem igazán tudtam, de megpróbáltam. Mivel nagyon ki voltak az idegeim, a telefonom után nyúltam.
- Hallo? - Chen hangja egyáltalán nem volt álmos, így tudtam, hogy nem aludt.
- Szia! - köszöntem.
- Xiumin? Miért hívsz? - kérdezte érdeklődve.
- Nem tudok aludni! - feleltem neki.
- Miért? - kérdezte aggódva.
- Fogalmam sincs. - egy kis csönd volt köztünk, majd Chen ismét megszólalt.
- Átmenjek?
- Nem lenne gond? - fordultam a hátamra.
- Dehogy is! Mindjárt ott vagyok! - letettük a telefont, majd kiültem a konyhába. Írogatni kezdtem a dalszövegeket és egy újabb dal került a füzetembe. I like you! Elmosolyodtam. Lassan egy egész albumot megírok Chennek! Miközben nagyban írogattam, csöngettek. Kinyitottam és Chen lépett a lakásba.
- Szia! - mosolygott rám.
- Szia! Bocs, hogy átrángattalak! - kértem elnézést.
- Ugyan! Mindig szívesen látlak! - elvörösödtem, de nem szóltam semmit. - És? Mit csináltál? - kérdezte.
- Dalt írtam. - vontam vállat. - Lassan egy egész albumot készítek.
- Az csak jó! Hamarosan úgy is kérni fogja a vezetőség. És hány dalt terveztél erre az albumra? - kérdezte Chen és belépett a konyhába, majd lepakolta a szatyrokat, amiket magával hozott.
- Hatot. Öt megvan, már csak egyet kell írnom! - mosolyogtam.
- Öt? Eddig csak háromról tudtam! Mi a másik kettő? - kérdezte nagy szemekkel. Átnyújtottam neki a füzetem, ő pedig elolvasta a másik kettőt. Miután végzett, rám emelte a tekintetét. Mosolyogva figyelt engem. Igen. Az I like you neki szólt. Mert kedvelem. Mert tetszik nekem. Szeretném jobban megismerni.
- Az I like you tetszik eddig a legjobban. - vigyorgott és letette a füzetem az asztalra.
- Gondoltam. - mosolyodtam el én is. - Emlékszel, mikor megkérdezted, hogy tetszel-e nekem? - kérdeztem. Chen bólintott és szemei megcsillantak.
- Gondolkodtam. Az a helyzet, hogy tetszel nekem. Szeretnélek megismerni. - vallottam be neki. Chen izgatottan vigyorodott el és a nyakamba ugrott. A szemeimbe meredt és megcsókolt.
- El sem tudod képzelni, mennyire boldoggá tettél most! - fejét a nyakamba döntötte. Szorosan öleltem magamhoz. Végre sikerült megnyugodnom valamennyire.
- Hoztam pár cuccot, amit akkor szoktam használni, ha álmatlanság gyötör! - vigyorgott rám Chen. - De tudok egy módszert, ami mindnél hatásosabb! - súgta a fülembe. - Kipróbáljuk? - tudtam mit akar. Tanakodni kezdtem. Vajon helyes, ha én most engedek neki? Mi van, ha úgy járok vele mint Luhannal? Mi van, ha valaki őt is figyeli? Mi van, ha csak ártok azzal, ha én most lefekszem vele? Kérdések ezrei futottak át az agyamon és mind úgy kezdődött, mi van ha...? Bevallom, rettentően féltem. Ugyanakkor rettentően vágytam Chenre. Meg akartam tenni, már csak azért is, mert nem adódik ilyen alkalom akármikor. A lakásomban voltunk, biztonságban. Bár ki tudja, lehet, hogy itt is figyelnek. A parkban sem gondoltam, hogy követnének. Bár a fenyegetés csak Luhanról beszélt. Hezitáltam. Több lehetőség merült föl. Egy, lefekszem Chennel és megfenyegetnek. Kettő, lefekszem vele és nem történik semmi, csak lesz egy remek esténk. Három, Nem fekszem le vele, de magyarázhatom ki, hogy miért nem akarom, mikor lassan érezhető, hogy megkívántam.
- Hű! Ennyire gyors neked az iram? - vigyorodott el a fiú, kizökkentve ezzel a gondolatmenetemből. - Vagy csak nem kívánsz? - billentette oldalra a fejét. Láttam a szemeiben, hogy fél a választól. Mivel el akartam kerülni a válasz lehetőségét, a lehetetlennél is közelebb passzíroztam magam a fiatalabbhoz és megcsókoltam. Chen a nyakam köré fonta karjait. Tudtam, hogy ezzel adtam meg a választ. Kívánlak! Kellesz! Nem hazudtam neki. Tényleg kívántam, tényleg kellett nekem, hiszen pillanatnyilag ő volt az egyetlen, aki le tudott nyugtatni, viszont bennem volt a félsz. Mi lesz, ha kiderül? Luhan, hogy fog reagálni? A fenyegetőt vajon érdekli-e, hogy összefeküdtem Chennel? Ezek a kérdések zakatoltak bennem újra és újra, egészen addig, míg Chen ujjai, nem kezdtek el a nadrágomban matatni. Onnantól kezdve, leszartam, hogy mi lesz ezután, csak arra koncentráltam, hogy Chen most itt van és azt csinálok vele, amit csak akarok. Belenyögtem a csókba, majd megragadtam a fiatalabbat, fölemeltem és bevonszoltam a szobámba. A sötétben, szinte nem láttam semmit, de nem is kellett. Chen a nyakamat kezdte puszilgatni, miközben én nekilapítottam a falnak. Leszedtem róla a felsőjét, majd ő is lehámozta rólam az enyémet. Az ágyamhoz lépkedtünk, rádobtam Chent, fölé másztam, miközben apró puszikkal halmoztam el a felsőtestét, meg-megszívva a mellbimbóit, amit nagy nyögésekkel jutalmazott. Miközben egyre lejjebb haladtam a puszikkal, kikapcsoltam a nadrágja övét és lehúztam a feleslegessé vált ruhadarabot.
- Xiumin! - rá pillantottam. Mutatóujjával jelezte, hogy hajoljak közelebb. Oda másztam hozzá, mire fordított a helyzetünkön. Én kerültem alulra, ő meg lerángatta rólam a nadrágom, az alsómmal együtt. Mire reagálhattam volna, már a szájába is vett, amitől nekem, hatalmas nyögés szaladt ki a számon. Mivel egyre gyorsabban mozgatta a fejét, kénytelen voltam rászólni Chenre. Ő kiengedett ajkai közül. Csillogó szemekkel nézett rám. Közelebb hajolt, én pedig megsimogattam az arcát. Chen közelebb bújt, majd leszedte az alsóját és mindenféle felkészítés nélkül, rám ült. Nagyon meglepődtem. Először is azért, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen kis vad lesz az ágyban. Másodszor azért, mert nem fájdalmas nyögést hallatott, hanem élvezettel sóhajtott föl. Azon kedtem gondolkodni, vajon Chen már volt-e együtt férfival? Úgy tűnt igen, bár nekem sosem mondta. De miért is mondta volna? Semmi közöm hozzá. Nagy nyögések szaladtak ki, mindkettőnkből. Chen diktálta a tempót, én meg élvezkedtem alatta. Felültem és magamhoz szorítottam. Csókot nyomott az ajkamra, amit én elmélyítettem. Kezem a merevedésére vezettem és olyan ütemben kezdtem kényeztetni, amilyenben ő is mozgott rajtam. Hamarosan már csókolni sem tudtuk egymást, így elváltunk a másiktól és e lehető legszorosabban öleltük át a másikat. Hamarosan elérkeztünk a csúcsra. Chen sikoltva ment el, én a nyakára tapadtam és jól megszívtam a bőrfelületet. Lihegve néztünk a másikra és puszit nyomtam a fiatalabb ajkaira. Ziháltunk, testünkről csurgott a veríték.
- Akarom! Még egyszer! - meredt rám. Elmosolyodtam.
- Akkor csináljuk! - Chen felnevetett és vadul megcsókolt.