16. Sorry! I'm a journalist.

Xiumin:
Ki a fene küldözget nekem sms-eket? Tanakodtam rémülten. Kezdtem begolyózni. Ekkor Sehun lépett mögém. Úgy megijedtem tőle, hogy felsikoltottam.
- Neked meg mi bajod? - kérdezte értetlenül.
- Sajnálom! Csak megijedtem! - feleltem zavartan.
- Tőlem? Mondjuk van okod! - vigyorodott el.
- Tegnap nem válaszoltál a kérdésemre! - állítottam meg, mikor láttam, hogy tovább akar menni.
- Mivel semmi közöd ahhoz, hogy mit érzek Luhan iránt. - felelte.
- Milyen barát vagy te? - kérdeztem. - Gyengéd vagy vele, ha nem látja, de folyton eltaszítod!
- És te? Lefekszel Chennel, közben smárolsz Luhannal? Te sem vagy különb! - tágra nyílt szemekkel néztem a fiatalabbra.
- Te... Honnan...?
- Honnan tudtam? Megvan a módszerem! - vigyorodott el. - Szállj le rólunk! - köpte még oda, majd elment. Honnan tudta, hogy együtt voltam Chennel? Tanakodtam. A mosdóba mentem és leöblítettem az arcom. Az egész kezd átmenni egy nagyon veszélyes játékba! Állapítottam meg. A legrosszabb pedig az, hogy nem tudtam ki irányítja ezt a játékot, mivel én csak a bábu voltam. Gondolataimba merülve mentem végig a folyosón.
- Xiumin! Képzeld! Nagyon tetszett a vezetőségnek az albumötlet! - ugrott Chen hirtelen a nyakamba.
- Tényleg? Ennek örülök! - mosolyodtam el.
- Igen! Annyira jó és a zene is klassz hozzá, a Secret című számot most csinálják és eddig nagyon jó! - vigyorgott.
- Kíváncsi vagyok! - mosolyogtam.
- Én megyek vissza próbálni, csak emiatt kerestelek meg, de akkor este találkozunk! - bólintottam és néztem ahogy elszalad. Hirtelen újabb dal fogant meg bennem. Előszedtem a füzetem és feljegyeztem a sorokat. Complicated! Tökéletes! Tettem el a tollam, majd bementem a szobámba, hogy megpróbáljam tökéletesíteni a számot. A délután ezzel ment el, majd hazamentem, előkészítettem mindent, hogy mire Chanyeol megérkezik, csak annyi dolga legyen, hogy várja Baekhyunt. Kitakarítottam, megfőztem Baekhyun kedvencét és vártam, hogy Chanyeol csengessen.
- Szia! Késtem? - kérdezte a colos. Meglepetten néztem rá.
- Te, hogy jutottál be?
- Nyitva volt az ajtó! - vont vállat.
- Hallottál már róla, hogy nem illik betörni más lakásába? - kérdeztem szem forgatva.
- Nézd el! Izgatott vagyok! - ugrált. Mosolyognom kellett rajta.
- Akkor holnap reggel jövök! Remélem minden rendben megy majd! Kaja az asztalom! - vigyorogtam. - Jó mulatást!
- Köszönöm! - ugrott a nyakamba. Intettem neki, majd elindultam Chen lakása felé. Ám útközben sms-t kaptam. "Szia! Meggondoltam amit mondtál és hajlandó vagyok beszélni!" Szinte rögtön irányt váltottam. Miközben Yixing felé robogtam, felhívtam Chent, hogy késni fogok.
- Miért? Történt valami? - kérdezte aggódva.
- Nem! Semmi ilyesmi, csak... Egy barátom S.O.S segítséget kért! - füllentettem.
- Oké! Akkor majd gyere ahogy tudsz! - Chen hangja kedvesen csengett, így tudtam, hogy nem bántottam meg.
- Sietek! - tettem le a telefont. Hamar elértem Yixing lakását.
- Gyere be! - a fiú bekapcsolta a TV-t és a kezembe nyomott egy cetlit. "Öltözz át a fürdőben, készítettem ki ruhát!" Értetlenül meredtem Yixingre.
- Örülök, hogy átjöttél filmezni! - betolt a fürdőbe és rám csukta az ajtót. Nem értettem miért kért arra, hogy öltözzek át, de megtettem, reménykedtem, hogy elmondja amit akarok. Miután kijöttem a fürdőből, Yixing megragadta a karom és kivonszolt a lakásból. Bevágott a kocsijába és egy kilátóig meg sem álltunk.
- Minek jöttünk ide? - kérdeztem. Elővettem a mobilom és láttam, hogy nincs térerő.
- Mert itt talán nyugtunk lesz.
- Hogy érted? - kérdeztem.
- Te is kaptál fenyegető üzeneteket. Igaz? - nézett rám. Honnan tudja?
- Az arcodból ítélve, igen. - felelt helyettem is a fiú. Yixing felsóhajtott, majd belefogott a mesélésbe.
- Luhan bekopogtatott hozzám egy este. Könnyekben úszott az arca, fogalmam sem volt, hogy mi történt, nem mondta el. Sehunnal volt baja, ennyit tudtam kiszedni belőle. Pár napra rá, elég későn értem haza, mert sokáig kellett dolgoznom. Amikor a lépcsőházba értem, két alakot vettem észre a sötétben. Épp nagyban ették egymást Luhanék lakása előtt. Kitalálod kik voltak? - meredt rám.
- Sehun és Luhan? - kérdeztem.
- Majdnem. Sehun és Chen.
- Mi? - döbbentem le. Yixing bólintott.
- Bizony. Felhívtam Luhant, mert érdekelt, hogy hol lehet. Kiderült, hogy ő még az ügynökségnél van táncpróbán.
- Vagyis nem tudott róla! - bólintottam.
- Ja! De nem is ez a furcsa. Pár héttel később Luhant és Chent találtam ugyanígy. - sokkoltan meredtem a srácra. Chen mindenkivel kikezdett maga körül?
- De... Chen, hogy kerül a képbe? Azt hittem, csak barátok! - a szívem fájdalmasan zakatolni kezdett.
- Fogalmam sincs. Én csak azt tudom, hogy Sehun és Luhan kurva hangosan veszekedtek és Chen néha megpróbálta kibékíteni őket. Gondolom mivel egy légtérben nem tudtak meglenni, Chen külön próbált a lelkükre beszélni, de végül összefeküdt velük. - vont vállat Yixing. - Ez minden amit tudok.
- Miért gondoltad meg magad? - kérdeztem.
- Tegnap kaptam egy üzenetet, ha beszélek kicsinálnak. Viszont én nem vagyok félős típus. Úgy gondoltam, ha olyan helyre hozlak, ahol nem igazán működnek a műszaki dolgok, lehallgatni sem tudnak. Ennek ellenére, vigyázz magadra! - bólintottam.
- Köszönöm a segítséget. - Yixing visszavitt a lakásába, ahol átöltöztem.
- Na? Élvezted a filmet? - kérdezte a fiú, miután kinyomta a TV-t.
- Tanulságos volt. - feleltem.
- Az! - elköszöntünk, majd elindultam Chen lakására. Mikor megérkeztem, bekopogtattam az ajtón.
- Chen! Hallasz? - semmi válasz nem jött. Benyitottam a lakásba. Félhomály fogadott, amint beléptem.
- Chen? - ekkor láttam meg a kanapén. Összegömbölyödve aludt. Bezártam magam mögött az ajtót, majd közelebb léptem. Megsimogattam a fejét és leültem mellé. Bárcsak többet tudnék a titkukról! Miért feküdt le Sehunnal és Luhannal? Mi ez az egész? Tanakodtam.
- Megérkeztél? - pillantott rám álmosan. Elmosolyodtam.
- Meg!
- Itt maradsz, ugye? - bólintottam.
- Itt!