19.fejetet

- 19 -

Baekhyun:

"Chanyeol forró csókba vont. Én magamhoz öleltem és hagytam, hogy nyelvét átdugja a számba. Keze testem minden kis zugát bejárta, ami engem állatira izgatott.

- Szeretlek! - súgta a fülembe, mire elmosolyodtam."

Verejtékezve és lihegve ültem fel az ágyban. Lesokkolódtam és összezavarodtam. Miért? Miért álmodtam ilyet? Agyam zakatolt, csak meredtem magam elé és értetlenül álltam a dolgok előtt. A legdurvább pedig az, hogy ez szó szerint is igaz volt. Ugyanis, tényleg álltam. Konkrétan erekcióm volt Chanyeolra. Mi bajom? Teljes letargiában ültem az ágyon. Pechemre Yeol is ébredezni kezdett és naná, hogy meglátta élettel teli szervem.

- Wow, Baekhyun! - kezdtem kiakadni. - Kivel álmodtál ilyen szépet? - vigyorgott, én meg legszívesebben leütöttem volna.

- Mi közöd hozzá? - kiáltottam rá hisztérikusan. Chan hangosan felröhögött. Kimásztam mellőle és a fürdőbe indultam.

- Ne siess nagyon. Jó munkához idő kell! - vörös fejjel néztem rá és legszívesebben legyilkoltam volna a tekintetemmel. Elegem van! Beálltam a zuhany alá és jéghideg vizet engedtem magamra. Ez némiképp segített, ettől függetlenül a problémát nem oldotta meg. Miért álmodtam azt amit és miért állt fel pont Chanyeolra? A legjobb barátomra. Egy fiúra. Lementem reggelizni. Nem vártam meg a többieket. Bekaptam pár falatot és kimentem sétálni. Mi van velem? Tettem fel magamnak vagy századjára a kérdést, de választ nem kaptam.

- Baekhyun! - hallottam egy kiáltást magam mögül. Megfordultam. Chanyeol rohant felém, kabáttal a kezében.

- Te teljesen hülye vagy? Meg akarsz fázni? - terítette rám. Ekkor vettem csak észre, hogy én hülye nem vettem fel, mikor leléptem. Chanyeol biztos észrevette és utánam hozta. Kipirultan néztem fel rá.

- Kösz. - motyogtam, de minduntalan az álmom járt a fejemben.

- Minden oké? Nem nézel ki valami jól. - Chan megtapogatta az arcom. - Te lángolsz! Ne menjünk inkább haza?

- Ne! - löktem el a kezeit. A sírás határán álltam.

- Baekhyun...

- Ne haragudj. Csak szeretnék egyedül lenni kicsit. - éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe. Most meg miért sírok?

- De...

- Kérlek Chanyeol! - néztem rá könyörgőn, de ekkorra már nem tudtam tartani magam. Könnyeim szabad utat törtek maguknak és végigfolytak arcomon. Chanyeol letörölte őket.

- Nem karlak ilyen állapotban egyedül hagyni. Ráadásul lehet, hogy lázad is van.

- De egyedül akarok lenni! - ismételtem magam makacsul.

- Rendben. - bólintott sóhajtva. Megfordultam és folytattam a sétát. Nem kellett hátranéznem, hogy tudjam, Yeol ott jön mögöttem. Összehúztam magamon a kabátom. Lehet, hogy tényleg beteg vagyok. Gondolataim ezerfelé cikáztak. Ismét elmentem a játszótérre. Beültem az egyik hintába és kitört belőlem a zokogás. Chanyeol beült mellém, de nem szólt. Jól esett volna, ha most átölel, de nem tette ahogy én sem nyújtottam felé a karjaimat. Egyszerűen túl sok minden gyűlt bennem, amit most elégeltem meg. A legtöbb bajom, pedig Yeol miatt volt. Vagyis... Ez így nem igaz. Nem miatta, hiszen ő nem tett semmit. Viszont hozzá fűződik. Hirtelen egy kéz, zsebkendőt tartott elém. Elvettem, de nem néztem Chanyeolra. Kifújtam az orrom és az égre néztem. Miért? Mostanában rengetgszer teszem fel ezt a kérdést. Fáztam és nehéznek éreztem magam. Egyértelmű. Nem vagyok a legjobb formámban. Megpróbáltam felállni, de megszédültem. Majdnem hanyatt vágódtam, de valaki mögém lépett és elkapott. Felnéztem rá. Chanyeol aggodalmas szemeit láttam viszont.

A hó ismét hullani kezdett. A pelyhek ide-oda szálltak a levegőben. Összehúztam magamon a kabátom.

- Most már mehetünk haza? - kérdezte. Bólintottam. Felsegített és hazatámogatott. Otthon anya nagyon megijedt, mikor megmérte a lázam.

- Harminckilenc fok! Baekhyun! Mi a baj? Fáj valamid? - kérdezte.

- A fejem egy kicsit.

- De mitől lettél beteg? - kérdezte apum is. Nekem ekkor ugrott be. Reggel hideg zuhanyt kaptam és nem vettem kabátot sem. Befeküdtem az ágyamba és próbáltam elaludni.

- Baekhyun! Hoztam teát. - nyitott a szobába Chanyeol. Odajött az ágyhoz és a kezembe adta a bögrét.

- Jobban vagy? - kérdezte.

- Nem. - a colosra néztem. Féloldalasan elmosolyodott.

- Nyisd ki a szád! - felemelte a kezét és egy fehér tablettát tartott elém.

- Mi ez? - kérdeztem.

- Méreg. - furán pillantottam rá, mire felnevetett. - Lázcsillapító. Vedd be. - szétnyitottam ajkaimat és Chaenyol a nyelvem hegyére tette a gyógyszert. Közben ujjaival hozzáért a számhoz. Ismét zavarba jöttem és a teámba kortyoltam.

- Elmondod mi a baj? - kérdezte Chanyeol és közelebb hajolt.

- Egyszer el. - válaszoltam. Tudtam, hogy megértette. Ugyanazt a választ adtam neki, amit ő nekem, mikor rákérdeztem, hogy kit szeret. Ebből értette meg, hogy nem állok készen arra, hogy megosszam vele. Pont úgy, ahogy ő sem tette. Yeol csak bólintott. Felállt az ágyamról és magamra hagyott. Hanyatt dőltem és magamra húztam a takaróm. Kérdések sorozata zakatolt a fejemben. Megpróbáltam elaludni, de nem nagyon sikerült. Fel-felriadtam, forgolódtam vagy a plafont bámultam. Egyik felriadós pillanatomban, Sohyunnal találtam szemben magam.

- Jobban vagy? - nézett rám aggódó szemekkel.

- Nem igazán. - válaszoltam nyűgösen.

- De mitől lettél beteg? Tegnap semmi bajod sem volt. - vállat vontam. Sohyun bebújt mellém az ágyba.

- Chanyeol, hol van? - kérdeztem.

- Ja, játszottunk és lefárasztottam. Most a szobámban alszik. - végre egyszer ezen a napon, őszintén elmosolyodtam.

- Jézus! Sohyun! Mit csináltál vele? - sejtelmes mosolyt kaptam válaszul.

- Jobb, ha nem tudod. - felnevettem. Megragadtam Sohyunt, magam alá gyűrtem és csikizni kezdtem. Húgom hatalmas sikítozásba kezdett. Anya valószínűleg meghallotta, mert a szobámba rontott.

- Sohyun! Hagyd a bátyád! Pihennie kell. - szólt a kislányra.

- Ne szidd le! Nem tudok aludni és csak unatkoznék. - vettem védelmembe a húgom. Anya megforgatta a szemeit.

- Jó, maradhat. De csak egy kicsit. - Sohyun megbökte a hasam, mire leugrottam róla.

- Szóval? Mi a helyzet? - kérdezte és velem szemben ült az ágyon. Vállat vontam.

- Sok minden van a fejemben mostanság.

- Miért nem osztod meg ezeket Chanyeollal? - pislogott.

- Mert... Ez nem olyan. De úgysem érted. - legyintettem.

- Ha nem mondod el, nem is fogom. Viszont látom, hogy nem is akarod.

- Nem miattad, csak ez olyan dolog, amit senkivel sem akarok megosztani. - hajtottam le a fejem.

- A te dolgod. Viszont igazán kitalálhatnánk valamit. Unatkozom. - ezért szedtünk le a polcról egy rakat társast és játszottunk velük egész délután. Végül anya sem jött be még egyszer, hogy megnézze, hogy vagyok. Igen. Talán Sohyun fura, akaratos és idegesítő is tud lenni. De a húgom. Szeretem és tudja, hogy kell felvidítani az embereket. Ebből a szempontból olyan, mint Chanyeol. A vége az lett a sok társasnak, hogy Sohyun kimerült és elaludt az ágyamban. Én lementem a konyhába, hogy csináljak egy bögre teát. Amikor az órára néztem, tátva maradt a szám. Már kilenc óra? Jó ég! Elment az idő! Anyáék a TV előtt ültek és valami filmet néztek. Bementem a konyhába és feltettem a vizet forrni. Benéztem a hűtőbe, hátha találok valamit. Tekintve, hogy reggel óta nem ettem, meglehetősen éhes voltam. Előhalásztam pár dolgot, majd becsuktam a hűtőajtót. Hát, kár volt. Chanyeol ott állt mögötte, én meg majdnem szívrohamot kaptam.

- Jézusom, Chanyeol! A frászt hozod az emberre!

- Ne haragudj. - kért bocsánatot. - Jobban vagy? - fürkészett a szemeivel.

- Fogjuk rá. Hallom Sohyun lefárasztott. - váltottam témát. - Mit csináltatok?

- Jobb, ha nem tudod. - legyintett. Oké, ez ijesztő! A pulthoz léptem és levettem a tűzhelyről a vizet. Előszedtem két bögrét és teletöltöttem őket forróvízzel. Amikor a filteres doboz felé nyúltam, kezem valami másba ütközött. Egy puha, selymes valamibe. Félve pillantottam abba az irányba. A filteres doboz sehol, helyette Chayneol kezét markolásztam. A Yoda ugyanis felém nyújtotta a keresett tárgyat, ám másik kezével a pultot támasztotta.

- Köszi. - motyogtam, elengedtem a kezét és kivettem két filtert a tartóból. Mindkettőt a vízbe mártottam. A bögrékre meredtem és magamban ismét feltettem a kérdést. Miért? Miért Chanyeol?

A szoba ismét forogni kezdett velem. Most nem volt olyan erős, mint a játszótéren, de éreztem, hogy le kell ülnöm.

- Baekhyun, minden oké? - Chan hangjában tömény aggodalom érződött.

- Igen, csak szédülök kicsit. - leültem az egyik székre és fejemet a kezemmel támasztottam. Yeol mellettem foglalt helyet és letette mellém a bögrémet. Ezen az estén nem szóltunk egymáshoz. Csendben iszogattuk meg a teánkat, majd felmentem a szobámba, befeküdtem Sohyun mellé és megpróbáltam elaludni.