- 16 -
Sehun:
A gólyatábor után eltelt pár hét viszonylag eseménytelenül zajlott. Az osztályom jó, sok barátot szereztem. Természetesen ismét megtaláltam a legidiótább személyt, aki nem más mint Kim Jongdae, azaz Chen. Hülyeségben vetekszik a Baekyeol párossal. Luhannal úgy gondoltuk, hogy a kapcsolatunk nem kell nagy dobra verni. Azta! Hihetetlen, hogy ezt mondom! Kapcsolatom van Luhannal! Elég diszkréten viselkedünk, de sulin kívül már nem vagyunk olyan visszafogottak. Sajnos az érettségi miatt nem mindig jut ideje, hogy velem foglalkozzon, de ilyenkor is ott vagyok a közelében, szóval nem olyan rossz ez. Imádok Luhannal tanulni, mert mindig segít, ha nem értek valamit. Sokat lógunk Baekhyunékkal is, mert nagyon jól elvagyunk négyen. Még szerencse, hogy egy koliban lakunk, mert a suliban csak egy közös óránk van, még pedig a kínai. Na, ja. A tanár az első alkalommal kinézett magának és azóta nem hagy békén. Szerintem Chanyeolékon kívül, már mindenki utál a csoportban. Az iskola egyébként tök normális. A tanárok imádnak papirusztekercs hosszúságú házikat feladni és több oldalas esszéket íratni. Nincs valami sok időm, de Luhan könnyít a dolgon. Sokszor jön át hozzám, mivel Lay szinte sosincs otthon. Nem tudom milyen suliba jár, de elég lazán kezeli. Este megy és nem alszik a szobában. Sokszor csak délután jön haza. Bár ez még a jobbik eset. Akkor legalább hinni tudom, hogy Suhotól egyenesen suliba megy. Viszont nem egyszer előfordult. hogy ő már rég otthon volt mikor én hazaértem. Olyan két hét telhetett el, amikor fura dolog történt. Chanyeol rosszkedvűen panaszolta, hogy négyünk közül egyedül neki nincs senkije. Luhannal arra gondoltunk, hogy elhívjuk Chanyeolt teázni, hátha meglát valakit aki tetszik neki. Megbeszéltük a találka helyszínét és időpontját, de a nagyfülű sehol sem volt. Egy óra várakozás után felhívtuk, mire közölte, hogy sajnálja, de Baekyhunnal volt és elrepült az idő. Végül lemondta a programot, ezért Luhannal kettesben ültünk be a teázóba. Luhan fekete, én gyümölcsteát kértem. Mikor kihozták, Luhan csak csészét bámulta. Ez az agyalós feje! Ismertem fel.
- Hyung! - szólítottam meg, mire rám emelte hatalmas, őzbarna szemeit. - Mi a baj?
- Nincs semmi. Csak elgondolkodtam. - mosolyodott el.
- Min?
- Baekhyunékon. Nem gondolod, hogy furán viselkednek? - szemöldököm felemelve néztem rá.
- Ezt, hogy érted?
- Hát... Például Chanyeol. Ha hülyeségből arról beszélünk, hogy duplarandizunk, egyedül Baekhyun akad ki. Chanyeol nem. - elgondolkodtam.
- Már Baekhyunt sem érdekli.
- De az elején mérges volt. - emlékeztetett.
- Értem amit mondasz. Én is, nem egyszer gondolkodtam, hogy vajon együtt vannak-e. Ha a Yodáról van szó, szerintem nem csak barátilag kedveli Baekhyunt. - válaszoltam. - Baek hyung már más tészta. Elméletileg neki ott van Taeyeon, nem? - Luhan fura arckifejezést vágott.
- Ja, kérdés, hogy meddig. - erre nem válaszoltam. Igaza volt. Viszont tényleg érdekelt, hogy akkor mi is van köztük. A tea elfogyasztása után, visszaballagtunk a koliba. Felkísértem a szobájához, ahol hosszasan megcsókoltam. Imádom ezt az érzést. Nem akartam elengedni. Minden nélküle töltött perc fájdalmas.
- Luhan! - néztem a szemeibe. Kíváncsian pislogott rám.
- Aludj nálam! - néztem rá könyörgőn. Kicsit meglepődött, de boldog mosoly kúszott ajkaira.
- Összepakolom pár cuccom. Addig gyere be. - invitált a szobába. Nagy vigyorral a fejemen léptem a már jól ismert területre. Xiumin, Luhan szobatársa, épp a konyhában kotyvasztott valamit.
- Szia... sztok! - üdvözölt, mikor látta, hogy én is a szobába lépek.
- Szia! Mit főzöl? Finom illata van. - ment a barátjához Luhan.
- Kimchit csináltam rizzsel meg hússal. - sorolta Xiumin a menüt.
- Ó, az finom. - mosolyodott el Luhan. - Akkor maradunk vacsira.
- Miért? Utána hova mentek? - lepődött meg a legidősebb.
- Sehunnál alszom. - Xiumin egy mindent sejtető mosollyal reagált.
- Óóó! Csak nem? - húzogatta a szemöldökét.
- Dehogy! - védekeztünk hevesen Luhannal. - Semmi ilyesmire nem gondoltunk. - éreztem, hogy elvörösödöm. Xiumin röhögött rajtunk egy sort, majd befejezte a főzést. Tényleg finoman megcsinálta. Hozzá képest, az én kajáim íztelenek. A vacsora után Luhan összepakolta a holmiját másnapra és a szobám felé vettük az irányt. Nem tudtam hány óra lehet, de viszonylag "korán", mivel Lay még alig kezdett neki a készülődésnek. Az ágyán ült és gitározott. Meglepetten néztem rá. Amióta szobatársak lettünk, nemhogy gitározni nem hallottam, de szinte alig láttam.
- Ó, sziasztok! - intett nekünk.
- Nagyon jól gitározol. - mosolygott Luhan a fiúra.
- Tudom. - vont vállat. - Azért köszi. - Luhan felnevetett. Na igen. Laynek van egy stílusa. Egy ideig még pengette a húrokat, majd az órára nézett. Letette a gitárját és fénysebességgel készülődni kezdett.
- Nyugi. Pár perc és elhúzok. Utána tiétek a szoba. - mondta, mire én ismét zavarba jöttem. Miért hiszi azt mindenki, hogy le fogunk feküdni? Gondolataimból az zökkentett ki, hogy egy kéz rákulcsolta ujjait az enyémre. Felnéztem Luhanra, aki kipirosodott arcal nézett rám. Odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Az apró kis pusziból egy elég heves nyelvcsata kerekedett, amibe Lay rondított bele.
- Már így belejöttetek? Akkor nem is zavarok. Holnap jövök. Ügyesen. - intett és már rohant is. Jó gyorsan elkészült, mit ne mondjak. Kettesben maradtunk Luhannal. És most mi legyen? Tanakodtam.
- Sehun! - hallottam magam mellől egy halk, rekedtes hangot. Odafordítottam a fejem. Luhan vágytól csillogó tekintettel meredt rám. Nagyot nyeltem. Féltem, ha most megcsókolom, talán nem leszek képes leállni és még korainak éreztem, hogy úgy legyek vele. Bár lehet, hogy ezt csak a félelem mondatta velem. Ám miközben az agyam ide-oda cikázott gondolataim között, testem önállóan cselekedett. Ismét Luhan ajkaira kaptam, de ezúttal egy szenvedélyes csókban fonódtunk össze. Luhan karjait a nyakam köré fonta és hanyatt dőlt az ágyamon, ezzel engem is magával rántva. A dolgok maguktól történtek. Mire feleszméltem, már sem rajta, sem rajtam nem volt póló és azon kaptam magam, hogy a nyakát szívogatom, amit ő kisebb nyögésekkel és sóhajokkal díjazott. Bevallom, tetszett ez a felállás. Elváltam kulcscsontjától, hogy az arcára nézhessek. Mivel Lay lekapcsolta a nagy villanyt, a szobában élhomály uralkodott. Úgy éreztem végem van. Luhan vágyakozó tekintettel nézett rám és várta mit fogok tenni. Elvesztettem az eszem. Ismét ajkaira martam és heves nyálcserébe invitáltam a párom aki, természetesen, belement a dologba. Ismét lejjebb kezdtem haladni a testén. Nyelvem mindkét mellbimbójánál elidőzött kicsit. Luhan megpróbált halkan nyöszörögni, de nem jött össze neki. Simogattam az oldalát, majd elértem a farmerjét. Se perc alatt kigomboltam és megszabadítottam a ruhadarabtól, majd alsóján keresztül megmarkoltam. Luhanba benne akadt a levegő. Kényeztetni kezdtem, mire az ő kezei is megindultak. Az övemmel kezdett bíbelődni. Segítettem neki kicsit, tekintve, hogy annyi ereje sincs, hogy értelmesen beszéljen. Megelégeltem, hogy rajta van még az alsója, ezért egy rántással lehúztam először róla, majd magamról. Döntöttem. Nem akartam még megfektetni, így elengedtem ágaskodó szervét és kezem a számra cseréltem. Luhanból az eddigieknél is hatalmasabb nyögés szakadt fel.
- Jé...zuhs! - sóhajtotta, mikor végignyaltam rajta és a számba vettem egész hosszát. Fejem lassú mozdulatokkal járt le és fel. Kicsit kínoztam szegényt, amit elég nehezen viselt a drága. Fel-fellökte a csípőjét, jelezve, hogy gyorsítsak. Ezen elmosolyodtam, de nem adtam meg amit kért. Még nem. Had szenvedjen kicsit.
- Se...Sehun! - vinnyogta. - Kérlekh! - ekkor már beadtam a derekam és megszabadítottam szenvedéseitől. Gyorsítottam a tempón és a végsőkig hajszoltam.
- Sehun... én mindjárt... - eddig bírta. Erősen megszívtam a makkját és és ekkor elérte a csúcsot. Vigyorogva néztem fel rá. Kipirultan lihegett és próbálta egyenletesen venni a levegőt.
- Na, mi van? Kimerültél? - kúszott ajkaimra egy perverz mosoly. Rám nézett.
- Muszáj volt így kínozni?
- Most mond, hogy nem tetszett. - nevettem rá. Erre az volt a válasza, hogy lerántott magához és megcsókolt. Keze nemesebbik részemhez vándorolt és ráfogott. Belenyögtem a csókunkba. Lassú mozdulatokkal kezdett kényeztetni, majd egyre gyorsabb tempót diktált. Már csókolni sem tudtam őt, csak nyögni. Hajszolt a gyönyörhöz, majd mikor a nyakamhoz hajolt és megszívta, nem bírtam tovább és a kezei közé élveztem. Lehajoltam ajkaihoz és adtam rá egy puszit. Hát... ez lett abból, hogy nem leszek vele úgy együtt. Mellé feküdtem és átkaroltam. Luhan a mellkasomon pihentette a fejét. Percekig nem szólaltunk meg, majd Bambi mosolyogva nézett rám.
- Gyorsan ver a szíved.
- Csak is miattad.
- Igen? - hajolt közelebb. Bólintottam.
- Igen. Mivel őrölten beléd estem. - mélyen a szemeibe néztem. Luhan megcsókolt, majd megfogta a kezem és a szívéhez vezette. Éreztem, hogy vért pumpáló szerve majd kiugrik a helyéről.
- Nagyon-nagyon szeretlek Sehunie. - olyan komolysággal mondta nekem, hogy szinte már ijesztő volt, de jólesett.
- Én is Luhan. El sem tudod képzelni mennyire. - suttogtam neki. Fejét visszatette a mellkasomra, én pedig szorosan magamhoz öleltem.
Arra keltem, hogy Luhan kikászálódik mellőlem. Álmosan nyitottam ki a szemeim. A félhomályban láttam, hogy magára vesz egy gatyát.
- Mit csinálsz? - kérdeztem rekedtes hangon.
- Valaki kopog. Megnézem ki az. - válaszolt álmos hangon.
- Jó. - ásítottam, majd visszahunytam a szemeimet. Hallottam, hogy Luhan az ajtóhoz csoszog és kinyitja.
- Hát te? - Baekhyun hangja meglepettnek tűnt.
- Ezt én is kérdezhetném. Mi történt? - kérdezte Luhan. Váltottak pár szót, majd hyung visszajött és leült az ágyra.
- Mi történt? - néztem rá és felültem én is.
- Chanyeol eltűnt. Összevesztek Baekhyunnal, aztán lelépett. - magyarázta. Tágra nyíltak a szemeim.
- Micsoda? Nem segítünk megkeresni? - pislogtam nagyokat. Luhan a fejét rázta.
- Úgy tűnt Baekhyun rájött hol lehet. - mosolyodott el. Hirtelen rám nézett és megcsókolt.
- Ezt miért kaptam? - kérdeztem vigyorogva.
- Ígérd meg, ha össze is kapunk valamin, nem rohansz el. - Bambi az enyémnek döntötte a homlokát.
- Megígérem. Ha mégis megtenném, viszlek magammal. - vigyorodtam el. Luhan felnevetett. A történtek után, már nem aludtunk. Nem voltunk álmosak, így csak feküdzünk az ágyban és beszélgettünk. Chanyeolékról volt szó. Egyértelmű, legalábbis szerintünk, hogy a Yodafülű odáig van Baekhyunért. Csak az idősebbik hyung hülye és nem veszi észre.
Pedig ő is vonzódik Yeolhoz, ez nem kérdés. Nem tudom hány óra lehetett, amikor hívást kaptunk Baekhyuntól, hogy megtalálta Chanyeolt és segítsünk hazacipelni. Megadta a címet, mi pedig siettünk ahogy tudtunk. Még sosem láttam Chanyeolt részegen, de elég érdekesen festett. Folyton piálni akart, alig tudott menni és... Volt benne valami. Az elkeseredettséghez tudnám hasonlítani. Valószínűleg Baekhyun miatt. Visszavittük a koliba és elköszöntünk tőlük. A szobába érve, Luhannal egymásra néztünk. Tudtam mire gondolt. Valahogy segítenünk kellett Chanyeolnak. Csak azt nem tudtuk, hogy hogyan. Visszafeküdtünk aludni, de csak nagyon későn jött álom a szemünkre. Ennek pedig az lett a következménye, hogy reggel nem bírtunk felkelni. Álmosan csoszogtunk a konyhába és reggelizni kezdtünk.
- Lay még nem ért haza? - Luhan csodálkozva pillantott rám. Csak legyintettem.
- Az lenne a meglepő, ha itthon lenne.
- És ilyenkor hol van? - kanalazott a műzlijébe az idősebb.
- Gőzöm sincs. Azt tudom, hogy este hova megy. - néztem szerelmemre. Luhan szemei kíváncsian megcsillantak.
- Hova?
- Suhohoz.
- Ő a barátja?
- Inkább szerető. De fogalmam sincs. Lay fura. - vontam vállat. Luhan felnevetett. Megpróbáltunk minél hamarabb elkészülni, hogy időben elindulhassunk az iskolába. Út közben, Luhan írt egy sms-t Baekhyunnak, hogy maradjon Chanyeollal, mi majd szólunk a tanároknak, hogy egyikük sem lesz ma. Az osztályban a szokásos nyüzsgés fogadott.
- Szia Sehun! - vigyorgott rám Chen. Akar valamit! Akkor szokott ilyen fejet vágni.
- Mi kéne? - kérdeztem. Erre eltorzult a feje és hisztizni kezdett, mint egy csaj.
- Ki vagyok éhezve! - vinnyogott és rángatni kezdte a vállaimat. - Mindegy ki, nekem szükségem van valakire!
- Chen, nyugodj már le! - nagy nehezen kiszabadultam a szorításból és ellöktem magamtól. Keserves pillantásokat vetett rám.
- Komolyan! Miért hozzám jössz, ha szexhiányos vagy? - forgattam a szemeim.
- Te vagy az utolsó esélyem Sehun! - ragadott meg ismét.
- Nagyon remélem, hogy most egyáltalán nem ugyanarra gondolunk! - emeltem fel fenyegetően a mutatóujjam. Pislogott párat, majd perverz vigyor ült ki az arcára.
- Az attól függ! Te mennyire szenvedsz? - ez beteg!
- Semennyire Chen! Komolyan ijesztő vagy!
- Neked van valakid? - meredt rám meglepetten. Na, ezt honnan vágta le?
- Izé... - tanakodtam mit mondhatnék, mikor megszólalt a csengő és belépett a tanár.
- Nem úszod meg! - fenyegetett Jongdae, majd elfoglalta a helyét. Pedig megpróbáltam. Kicsöngetés után, első dolgom volt, hogy elrohanjak, de Chen beelőzött.
- Szóval? Ki a szerencsés? - kérdezte miután bevonszolt a wc-be. Nem tudtam mit feleljek. Nem akartam letagadni Luhant, de nem hiszem, hogy örülne, ha kiderülne a kapcsolatunk. Végül úgy döntöttem, előbb magam buktatom le.
- Meleg vagyok. - közöltem Chennel. A fiú pislogott kettőt, majd értetlenül rám nézett.
- És?
- Hát, nem tudom. Téged nem zavar? - csodálkoztam el.
- Miért zavarna? Ettől még nem lettél más ember! - mosolyodott el és vállon veregetett. - Szóval, ki a fiúd?
- Luhan. Végzős.
- A mázlista mindenedet. - boxolt a felkaromba. - Mióta jársz vele?
- Olyan... Négy hónapja? - gondolkodtam el.
- Hát, hajrá! - vigyorgott. Ezek után nem kérdezte, hogy ismerek-e jó nőket. Délután együtt mentünk haza Luhannal és úgy gondoltuk, mehetnénk a parkon keresztül. Jó érzés volt a kezét fogni és a fák árnyékában sétálni.
- Elmondtam Chennek, hogy járunk. - vallottam be.
- Jól tetted. Mit szólt? - pislogott.
- Gratulált. - emlékeztem vissza. Luhan elmosolyodott.
- Akkor egy jó baráttal állsz szemben. - a szemeimbe nézett. Annyi szeretet tükröződött íriszeiből, hogy nem bírtam megállni. Megcsókoltam. Luhan nyakam köré fonta karjait. Nem tudom mit csinálnék, ha ő nem lenne. Csókja mámorító volt. Teljesen elvesztem benne. Akkor váltunk el egymástól amikor éreztük, hogy valaki figyel. Baekhyun volt. Zaklatottnak tűnt.
- Szia! Chanyeol jól van? - érdeklődött Luhan. Zavarba jött. Össze-vissza beszélt, mi meg nem értettük. Próbáltuk megfejteni mi baja lehet, de egy idő után feladtuk. Végül sietősen elrohant, mi meg csak álltunk és értetlenül néztünk utána.
- Most... Mi van? - előzött meg Luhan a kérdésfeltevésben.
- Tudom is én! - néztem rá.
- Nem kéne csinálnunk valamit? - tanakodott Luhan és megcsillantak a szemei. - Mármint. Segíthetnénk nekik nem?
- Lehet. Várjunk szünet utánig. Ha akkor is reménytelen, közbeavatkozhatunk. - javasoltam. Luhan bólintott. Várakozó üzemmódba kapcsoltunk. Ez alatt az idő alatt, a magunk dolgával foglalkoztunk. Luhan tanult az érettségire, én meg megpróbáltam az összes beadandót leadni. Sokat meséltem a szüleimnek Luhanról, akik már nagyon akarták látni. Tél eleje volt már, mikor elhatároztam, hogy hazaviszem bemutatni. Ezt a tervem Luhannal is megosztottam, aki lelkesen fogadta.
- Nagyon kíváncsi vagyok a szüleidre. - vigyorgott.
- Ők is rád. - pusziltam meg.
- Remélem tetszeni fogok nekik. - sóhajtotta és a vállamra hajtotta a fejét.
- Ez nem kérdés. - a szobámban ültünk az ágyon. Még volt egy kis időnk. Chanyeolékkal akartunk beülni egy kávézóba, de kicsit elkéstünk. Végül is érthető, nem? Luhan és én, kettesben egy üres szobában. Elhúzódott az idő, na. Valahogy azért sikerült megérkeznünk. Beszélgettünk kicsit és plusz pont nekik, amiért együtt töltik az ünnepeket. Sétálni indultunk és ahogy az úton ballagtunk, hullani kezdett a hó. Luhanra néztem aki először az eget bámulta, majd rám pillantott. Tenyerem az arcára siklott és egy csókba vontam. Nem tehettem róla. Vele nem lehet betelni. Chanyeolék tekintettel voltak ránk és kettesben hagytak minket. A koliban elbúcsúztunk egymástól és mindenki ment a saját szobájába. Lay szokás szerint a tükör előtt ácsorgott.
- Milyen napod volt? - kérdezte rám sem nézve.
- Jó. Luhannal voltam. - vigyorogtam.
- Akkor nincs több kérdésem. - zselézte a haját.
- Na és te? Hogy tervezed az ünnepeket? - ültem az ágymra.
- Suhoval leszek.
- Mint mindig. - forgattam a szemeim.
- Ne kezd megint. Inkább mesélj. Mikor tervezed bemutatni Luhant a szüleidnek? - Lay összegombolta az ingét és többször is körbefordult, hogy minden szögből láthassa magát.
- A hétvégén.
- Sok sikert. Én megyek. Jó szórakozást. - intett. Én is elköszöntem... Elköszöntem? Azta! Ez egy elő karácsonyi csoda! Izgatott lettem a gondolatra, hogy Luhan találkozik a szüleimmel. Gyors zuhanyzás után, bebújtam az ágyba és megpróbáltam elaludni.
- Hyung! - szólítottam meg, mire rám emelte hatalmas, őzbarna szemeit. - Mi a baj?
- Nincs semmi. Csak elgondolkodtam. - mosolyodott el.
- Min?
- Baekhyunékon. Nem gondolod, hogy furán viselkednek? - szemöldököm felemelve néztem rá.
- Ezt, hogy érted?
- Hát... Például Chanyeol. Ha hülyeségből arról beszélünk, hogy duplarandizunk, egyedül Baekhyun akad ki. Chanyeol nem. - elgondolkodtam.
- Már Baekhyunt sem érdekli.
- De az elején mérges volt. - emlékeztetett.
- Értem amit mondasz. Én is, nem egyszer gondolkodtam, hogy vajon együtt vannak-e. Ha a Yodáról van szó, szerintem nem csak barátilag kedveli Baekhyunt. - válaszoltam. - Baek hyung már más tészta. Elméletileg neki ott van Taeyeon, nem? - Luhan fura arckifejezést vágott.
- Ja, kérdés, hogy meddig. - erre nem válaszoltam. Igaza volt. Viszont tényleg érdekelt, hogy akkor mi is van köztük. A tea elfogyasztása után, visszaballagtunk a koliba. Felkísértem a szobájához, ahol hosszasan megcsókoltam. Imádom ezt az érzést. Nem akartam elengedni. Minden nélküle töltött perc fájdalmas.
- Luhan! - néztem a szemeibe. Kíváncsian pislogott rám.
- Aludj nálam! - néztem rá könyörgőn. Kicsit meglepődött, de boldog mosoly kúszott ajkaira.
- Összepakolom pár cuccom. Addig gyere be. - invitált a szobába. Nagy vigyorral a fejemen léptem a már jól ismert területre. Xiumin, Luhan szobatársa, épp a konyhában kotyvasztott valamit.
- Szia! Mit főzöl? Finom illata van. - ment a barátjához Luhan.
- Kimchit csináltam rizzsel meg hússal. - sorolta Xiumin a menüt.
- Ó, az finom. - mosolyodott el Luhan. - Akkor maradunk vacsira.
- Miért? Utána hova mentek? - lepődött meg a legidősebb.
- Sehunnál alszom. - Xiumin egy mindent sejtető mosollyal reagált.
- Óóó! Csak nem? - húzogatta a szemöldökét.
- Dehogy! - védekeztünk hevesen Luhannal. - Semmi ilyesmire nem gondoltunk. - éreztem, hogy elvörösödöm. Xiumin röhögött rajtunk egy sort, majd befejezte a főzést. Tényleg finoman megcsinálta. Hozzá képest, az én kajáim íztelenek. A vacsora után Luhan összepakolta a holmiját másnapra és a szobám felé vettük az irányt. Nem tudtam hány óra lehet, de viszonylag "korán", mivel Lay még alig kezdett neki a készülődésnek. Az ágyán ült és gitározott. Meglepetten néztem rá. Amióta szobatársak lettünk, nemhogy gitározni nem hallottam, de szinte alig láttam.
- Ó, sziasztok! - intett nekünk.
- Nagyon jól gitározol. - mosolygott Luhan a fiúra.
- Tudom. - vont vállat. - Azért köszi. - Luhan felnevetett. Na igen. Laynek van egy stílusa. Egy ideig még pengette a húrokat, majd az órára nézett. Letette a gitárját és fénysebességgel készülődni kezdett.
- Nyugi. Pár perc és elhúzok. Utána tiétek a szoba. - mondta, mire én ismét zavarba jöttem. Miért hiszi azt mindenki, hogy le fogunk feküdni? Gondolataimból az zökkentett ki, hogy egy kéz rákulcsolta ujjait az enyémre. Felnéztem Luhanra, aki kipirosodott arcal nézett rám. Odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Az apró kis pusziból egy elég heves nyelvcsata kerekedett, amibe Lay rondított bele.
- Már így belejöttetek? Akkor nem is zavarok. Holnap jövök. Ügyesen. - intett és már rohant is. Jó gyorsan elkészült, mit ne mondjak. Kettesben maradtunk Luhannal. És most mi legyen? Tanakodtam.
- Sehun! - hallottam magam mellől egy halk, rekedtes hangot. Odafordítottam a fejem. Luhan vágytól csillogó tekintettel meredt rám. Nagyot nyeltem. Féltem, ha most megcsókolom, talán nem leszek képes leállni és még korainak éreztem, hogy úgy legyek vele. Bár lehet, hogy ezt csak a félelem mondatta velem. Ám miközben az agyam ide-oda cikázott gondolataim között, testem önállóan cselekedett. Ismét Luhan ajkaira kaptam, de ezúttal egy szenvedélyes csókban fonódtunk össze. Luhan karjait a nyakam köré fonta és hanyatt dőlt az ágyamon, ezzel engem is magával rántva. A dolgok maguktól történtek. Mire feleszméltem, már sem rajta, sem rajtam nem volt póló és azon kaptam magam, hogy a nyakát szívogatom, amit ő kisebb nyögésekkel és sóhajokkal díjazott. Bevallom, tetszett ez a felállás. Elváltam kulcscsontjától, hogy az arcára nézhessek. Mivel Lay lekapcsolta a nagy villanyt, a szobában élhomály uralkodott. Úgy éreztem végem van. Luhan vágyakozó tekintettel nézett rám és várta mit fogok tenni. Elvesztettem az eszem. Ismét ajkaira martam és heves nyálcserébe invitáltam a párom aki, természetesen, belement a dologba. Ismét lejjebb kezdtem haladni a testén. Nyelvem mindkét mellbimbójánál elidőzött kicsit. Luhan megpróbált halkan nyöszörögni, de nem jött össze neki. Simogattam az oldalát, majd elértem a farmerjét. Se perc alatt kigomboltam és megszabadítottam a ruhadarabtól, majd alsóján keresztül megmarkoltam. Luhanba benne akadt a levegő. Kényeztetni kezdtem, mire az ő kezei is megindultak. Az övemmel kezdett bíbelődni. Segítettem neki kicsit, tekintve, hogy annyi ereje sincs, hogy értelmesen beszéljen. Megelégeltem, hogy rajta van még az alsója, ezért egy rántással lehúztam először róla, majd magamról. Döntöttem. Nem akartam még megfektetni, így elengedtem ágaskodó szervét és kezem a számra cseréltem. Luhanból az eddigieknél is hatalmasabb nyögés szakadt fel.
- Jé...zuhs! - sóhajtotta, mikor végignyaltam rajta és a számba vettem egész hosszát. Fejem lassú mozdulatokkal járt le és fel. Kicsit kínoztam szegényt, amit elég nehezen viselt a drága. Fel-fellökte a csípőjét, jelezve, hogy gyorsítsak. Ezen elmosolyodtam, de nem adtam meg amit kért. Még nem. Had szenvedjen kicsit.
- Se...Sehun! - vinnyogta. - Kérlekh! - ekkor már beadtam a derekam és megszabadítottam szenvedéseitől. Gyorsítottam a tempón és a végsőkig hajszoltam.
- Sehun... én mindjárt... - eddig bírta. Erősen megszívtam a makkját és és ekkor elérte a csúcsot. Vigyorogva néztem fel rá. Kipirultan lihegett és próbálta egyenletesen venni a levegőt.
- Na, mi van? Kimerültél? - kúszott ajkaimra egy perverz mosoly. Rám nézett.
- Muszáj volt így kínozni?
- Most mond, hogy nem tetszett. - nevettem rá. Erre az volt a válasza, hogy lerántott magához és megcsókolt. Keze nemesebbik részemhez vándorolt és ráfogott. Belenyögtem a csókunkba. Lassú mozdulatokkal kezdett kényeztetni, majd egyre gyorsabb tempót diktált. Már csókolni sem tudtam őt, csak nyögni. Hajszolt a gyönyörhöz, majd mikor a nyakamhoz hajolt és megszívta, nem bírtam tovább és a kezei közé élveztem. Lehajoltam ajkaihoz és adtam rá egy puszit. Hát... ez lett abból, hogy nem leszek vele úgy együtt. Mellé feküdtem és átkaroltam. Luhan a mellkasomon pihentette a fejét. Percekig nem szólaltunk meg, majd Bambi mosolyogva nézett rám.
- Gyorsan ver a szíved.
- Csak is miattad.
- Igen? - hajolt közelebb. Bólintottam.
- Igen. Mivel őrölten beléd estem. - mélyen a szemeibe néztem. Luhan megcsókolt, majd megfogta a kezem és a szívéhez vezette. Éreztem, hogy vért pumpáló szerve majd kiugrik a helyéről.
- Nagyon-nagyon szeretlek Sehunie. - olyan komolysággal mondta nekem, hogy szinte már ijesztő volt, de jólesett.
- Én is Luhan. El sem tudod képzelni mennyire. - suttogtam neki. Fejét visszatette a mellkasomra, én pedig szorosan magamhoz öleltem.
Arra keltem, hogy Luhan kikászálódik mellőlem. Álmosan nyitottam ki a szemeim. A félhomályban láttam, hogy magára vesz egy gatyát.
- Mit csinálsz? - kérdeztem rekedtes hangon.
- Valaki kopog. Megnézem ki az. - válaszolt álmos hangon.
- Jó. - ásítottam, majd visszahunytam a szemeimet. Hallottam, hogy Luhan az ajtóhoz csoszog és kinyitja.
- Hát te? - Baekhyun hangja meglepettnek tűnt.
- Ezt én is kérdezhetném. Mi történt? - kérdezte Luhan. Váltottak pár szót, majd hyung visszajött és leült az ágyra.
- Mi történt? - néztem rá és felültem én is.
- Chanyeol eltűnt. Összevesztek Baekhyunnal, aztán lelépett. - magyarázta. Tágra nyíltak a szemeim.
- Micsoda? Nem segítünk megkeresni? - pislogtam nagyokat. Luhan a fejét rázta.
- Úgy tűnt Baekhyun rájött hol lehet. - mosolyodott el. Hirtelen rám nézett és megcsókolt.
- Ezt miért kaptam? - kérdeztem vigyorogva.
- Ígérd meg, ha össze is kapunk valamin, nem rohansz el. - Bambi az enyémnek döntötte a homlokát.
- Megígérem. Ha mégis megtenném, viszlek magammal. - vigyorodtam el. Luhan felnevetett. A történtek után, már nem aludtunk. Nem voltunk álmosak, így csak feküdzünk az ágyban és beszélgettünk. Chanyeolékról volt szó. Egyértelmű, legalábbis szerintünk, hogy a Yodafülű odáig van Baekhyunért. Csak az idősebbik hyung hülye és nem veszi észre.
Pedig ő is vonzódik Yeolhoz, ez nem kérdés. Nem tudom hány óra lehetett, amikor hívást kaptunk Baekhyuntól, hogy megtalálta Chanyeolt és segítsünk hazacipelni. Megadta a címet, mi pedig siettünk ahogy tudtunk. Még sosem láttam Chanyeolt részegen, de elég érdekesen festett. Folyton piálni akart, alig tudott menni és... Volt benne valami. Az elkeseredettséghez tudnám hasonlítani. Valószínűleg Baekhyun miatt. Visszavittük a koliba és elköszöntünk tőlük. A szobába érve, Luhannal egymásra néztünk. Tudtam mire gondolt. Valahogy segítenünk kellett Chanyeolnak. Csak azt nem tudtuk, hogy hogyan. Visszafeküdtünk aludni, de csak nagyon későn jött álom a szemünkre. Ennek pedig az lett a következménye, hogy reggel nem bírtunk felkelni. Álmosan csoszogtunk a konyhába és reggelizni kezdtünk.
- Lay még nem ért haza? - Luhan csodálkozva pillantott rám. Csak legyintettem.
- Az lenne a meglepő, ha itthon lenne.
- És ilyenkor hol van? - kanalazott a műzlijébe az idősebb.
- Gőzöm sincs. Azt tudom, hogy este hova megy. - néztem szerelmemre. Luhan szemei kíváncsian megcsillantak.
- Hova?
- Suhohoz.
- Ő a barátja?
- Inkább szerető. De fogalmam sincs. Lay fura. - vontam vállat. Luhan felnevetett. Megpróbáltunk minél hamarabb elkészülni, hogy időben elindulhassunk az iskolába. Út közben, Luhan írt egy sms-t Baekhyunnak, hogy maradjon Chanyeollal, mi majd szólunk a tanároknak, hogy egyikük sem lesz ma. Az osztályban a szokásos nyüzsgés fogadott.
- Szia Sehun! - vigyorgott rám Chen. Akar valamit! Akkor szokott ilyen fejet vágni.
- Mi kéne? - kérdeztem. Erre eltorzult a feje és hisztizni kezdett, mint egy csaj.
- Ki vagyok éhezve! - vinnyogott és rángatni kezdte a vállaimat. - Mindegy ki, nekem szükségem van valakire!
- Chen, nyugodj már le! - nagy nehezen kiszabadultam a szorításból és ellöktem magamtól. Keserves pillantásokat vetett rám.
- Komolyan! Miért hozzám jössz, ha szexhiányos vagy? - forgattam a szemeim.
- Te vagy az utolsó esélyem Sehun! - ragadott meg ismét.
- Nagyon remélem, hogy most egyáltalán nem ugyanarra gondolunk! - emeltem fel fenyegetően a mutatóujjam. Pislogott párat, majd perverz vigyor ült ki az arcára.
- Az attól függ! Te mennyire szenvedsz? - ez beteg!
- Semennyire Chen! Komolyan ijesztő vagy!
- Neked van valakid? - meredt rám meglepetten. Na, ezt honnan vágta le?
- Izé... - tanakodtam mit mondhatnék, mikor megszólalt a csengő és belépett a tanár.
- Nem úszod meg! - fenyegetett Jongdae, majd elfoglalta a helyét. Pedig megpróbáltam. Kicsöngetés után, első dolgom volt, hogy elrohanjak, de Chen beelőzött.
- Szóval? Ki a szerencsés? - kérdezte miután bevonszolt a wc-be. Nem tudtam mit feleljek. Nem akartam letagadni Luhant, de nem hiszem, hogy örülne, ha kiderülne a kapcsolatunk. Végül úgy döntöttem, előbb magam buktatom le.
- Meleg vagyok. - közöltem Chennel. A fiú pislogott kettőt, majd értetlenül rám nézett.
- És?
- Hát, nem tudom. Téged nem zavar? - csodálkoztam el.
- Miért zavarna? Ettől még nem lettél más ember! - mosolyodott el és vállon veregetett. - Szóval, ki a fiúd?
- Luhan. Végzős.
- A mázlista mindenedet. - boxolt a felkaromba. - Mióta jársz vele?
- Hát, hajrá! - vigyorgott. Ezek után nem kérdezte, hogy ismerek-e jó nőket. Délután együtt mentünk haza Luhannal és úgy gondoltuk, mehetnénk a parkon keresztül. Jó érzés volt a kezét fogni és a fák árnyékában sétálni.
- Elmondtam Chennek, hogy járunk. - vallottam be.
- Jól tetted. Mit szólt? - pislogott.
- Gratulált. - emlékeztem vissza. Luhan elmosolyodott.
- Akkor egy jó baráttal állsz szemben. - a szemeimbe nézett. Annyi szeretet tükröződött íriszeiből, hogy nem bírtam megállni. Megcsókoltam. Luhan nyakam köré fonta karjait. Nem tudom mit csinálnék, ha ő nem lenne. Csókja mámorító volt. Teljesen elvesztem benne. Akkor váltunk el egymástól amikor éreztük, hogy valaki figyel. Baekhyun volt. Zaklatottnak tűnt.
- Szia! Chanyeol jól van? - érdeklődött Luhan. Zavarba jött. Össze-vissza beszélt, mi meg nem értettük. Próbáltuk megfejteni mi baja lehet, de egy idő után feladtuk. Végül sietősen elrohant, mi meg csak álltunk és értetlenül néztünk utána.
- Most... Mi van? - előzött meg Luhan a kérdésfeltevésben.
- Tudom is én! - néztem rá.
- Nem kéne csinálnunk valamit? - tanakodott Luhan és megcsillantak a szemei. - Mármint. Segíthetnénk nekik nem?
- Lehet. Várjunk szünet utánig. Ha akkor is reménytelen, közbeavatkozhatunk. - javasoltam. Luhan bólintott. Várakozó üzemmódba kapcsoltunk. Ez alatt az idő alatt, a magunk dolgával foglalkoztunk. Luhan tanult az érettségire, én meg megpróbáltam az összes beadandót leadni. Sokat meséltem a szüleimnek Luhanról, akik már nagyon akarták látni. Tél eleje volt már, mikor elhatároztam, hogy hazaviszem bemutatni. Ezt a tervem Luhannal is megosztottam, aki lelkesen fogadta.
- Nagyon kíváncsi vagyok a szüleidre. - vigyorgott.
- Ők is rád. - pusziltam meg.
- Remélem tetszeni fogok nekik. - sóhajtotta és a vállamra hajtotta a fejét.
- Ez nem kérdés. - a szobámban ültünk az ágyon. Még volt egy kis időnk. Chanyeolékkal akartunk beülni egy kávézóba, de kicsit elkéstünk. Végül is érthető, nem? Luhan és én, kettesben egy üres szobában. Elhúzódott az idő, na. Valahogy azért sikerült megérkeznünk. Beszélgettünk kicsit és plusz pont nekik, amiért együtt töltik az ünnepeket. Sétálni indultunk és ahogy az úton ballagtunk, hullani kezdett a hó. Luhanra néztem aki először az eget bámulta, majd rám pillantott. Tenyerem az arcára siklott és egy csókba vontam. Nem tehettem róla. Vele nem lehet betelni. Chanyeolék tekintettel voltak ránk és kettesben hagytak minket. A koliban elbúcsúztunk egymástól és mindenki ment a saját szobájába. Lay szokás szerint a tükör előtt ácsorgott.
- Milyen napod volt? - kérdezte rám sem nézve.
- Jó. Luhannal voltam. - vigyorogtam.
- Akkor nincs több kérdésem. - zselézte a haját.
- Na és te? Hogy tervezed az ünnepeket? - ültem az ágymra.
- Suhoval leszek.
- Mint mindig. - forgattam a szemeim.
- Ne kezd megint. Inkább mesélj. Mikor tervezed bemutatni Luhant a szüleidnek? - Lay összegombolta az ingét és többször is körbefordult, hogy minden szögből láthassa magát.
- A hétvégén.
- Sok sikert. Én megyek. Jó szórakozást. - intett. Én is elköszöntem... Elköszöntem? Azta! Ez egy elő karácsonyi csoda! Izgatott lettem a gondolatra, hogy Luhan találkozik a szüleimmel. Gyors zuhanyzás után, bebújtam az ágyba és megpróbáltam elaludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése