- 15 -
Baekhyun:
- Megjöttünk! - kiáltottam amint a házba léptem.
- Baekhyun! - ugrott elsőként Sohyun a nyakamba. - Itt van Chanyeol is! Örülök! - vigyorgott Yodára, aki egy puszit nyomott a kislány fejére. Hamarosan anya és apa is üdvözölt minket. Felmentünk a szobámba és lepakoltunk.
- Most mit csináljunk? - kérdezte Chanyeol. Elgondolkodtam.
- Szerintem menjünk sétálni. A múltkor nem is néztünk körül. - javasoltam.
- Oké, menjünk! - vigyorgott. Ismét kabátot húztunk és kimentünk a hidegre.
- Jé, ez a játszótér még megvan? - csodálkozott el Yeol, ahogy elhaladtunk a kerítés mellett. Még ovis korunkban rengeteget jártunk ide, de ahogy idősödtünk, elhanyagoltuk a helyet és megfeledkeztünk róla. Úgy tűnt, hogy mások is hasonlóan cselekedtek, mivel a játszóteret benőtte a gaz, a homokozó használhatatlanná vált, a hinta rozsdásan nyikorgott. Látszott, hogy senki sem jár ide. Chanyeol kinyitotta a kaput és berohant.
- Milyen kár érte. Pedig olyan jó volt! - nézett körbe.
- Igazad van. - értettem egyet. Odasétáltunk a hintákhoz és beleültünk. Kis csönd telepedett közénk, amit Yeol tört meg.
- Kösz a meghívást. - kérdőn néztem rá.
- Ezt, hogy érted? Természetes, hogy nem hagylak egyedül. - értetlenkedtem.
- Ettől függetlenül hálás vagyok. - nézett a szemeimbe. Elmosolyodtam. Sokáig ültünk még a hintákban. Szinte az egész délutánt a játszótéren töltöttük. Már sötétedett, mikor elindultunk haza. Otthon az egész Byun család sürgött-forgott. A húgom az asztalt terítette, anyu főzött, apám meg... Takarított?
- Jól látom? - döbbentem meg. Apa felnevetett.
- Nem rossz a látásod. Tényleg felmosó van nálam. Ha már megjöttetek, beszállhattok ti is. Karácsonyra ki kell takarítani a házat. - nyomott a kezembe egy porolót. Összenéztünk Chanyeollal. Hát, oké.
- Hol kezdjük? - kérdezte Yeol.
- Itt nagyjából megvagyok, szóval menjetek az emeletre. - javasolta apa. Bólintottunk és felmentünk a lépcsőn. A szobámmal kezdtünk és úgy döntöttünk, hogy a többit holnapra hagyjuk. Felszedtük a szőnyegem, felporszívóztunk, felmostunk és leporoltuk a polcokat. Nagyjából végeztünk a szobámmal, mikor anyu vacsorához hívott. Lerobogtunk az étkezőbe és helyet foglaltunk.
- Lenne egy javaslatom. - kezdett bele, mikor leültünk. Kérdőn pillantottunk rá.
- Ha kitakarítjátok a fürdőt és felmossátok a folyosókat, nem kell Sohyun szobájával foglalkoznotok. - magyarázta anya.
- Megegyeztünk. - vágtuk rá Chanyeollal. Bármit csak ne Sohyun szobáját kelljen takarítani. Ki tudja mit találnánk? A vacsora után felajánlottuk, hogy elmosogatunk, aminek anya hálás volt. Miután rendbe tettük a konyhát, lefürödtünk és aludni tértünk. Yeol gyorsan bevágta a szunyát, de nekem nem ment. Chan ugyanis az egész ágyon elterült és alig hagyott helyet maga mellett. Még szerencse, hogy én feküdtem fal felől. Komolyan vennem kell egy matracot. Határoztam el. Jobban belegondolva azonban, nem tetszett az ötlet. Lehet, hogy Yoda kitúr a helyemről, de ha átölelne, kényelmesen elférnénk és tudnék aludni. Különben is, szeretek mellette aludni! Ekkor támadt egy ötletem. Ahelyett, hogy elhúzódtam volna, hozzábújtam. Ennek az lett a következménye, hogy Chanyeol körém fonta hosszú karjait és a hátára fordult. Mivel szorosan tartott, a mellkasára kerültem. Ezek után, nekem Chanyeol lesz a matracom! Gondolkodtam el. Innentől villámgyorsan merültem álomba. Este nem forgolódhattunk sokat, mert reggel ugyan abban a pozícióban találtam magunkat, mint ahogyan elaludtunk.
- Jó reggelt! Hogy aludtál? - vigyorgott rám Yoda, mikor kinyitottam a szemeim. Őszintén? Ilyen jól még soha.
- Jól. - mosolyogtam vissza.
- Csak jól? Nem vagyok kényelmes? - nézett rám perverzen. Chanyeol felült, aminek az lett a következménye, hogy arcunk közt csupán milliméterek voltak. Vörös fejjel néztem vissza rá.
- Jó ég Baek! Ha ennyitől zavarba jössz, mi lesz Taeyeonnál? - nevetett fel. Ha nem említi, eszembe sem jut, hogy nekem van Taeyeon. Nem értettem magam. Egyre furcsábban viselkedtem és nem értettem az okát. Nem mertem elmondani Chanyeolnak, hogy idegen érzések támadnak rám a közelében. Viszont szerettem volna beszélni valakivel ezekről a dolgokról. Ekkor ugrottak be HunHanék. Igen. Nekik kell elmondanom.
- Baekhyun! - gondolataimból Yeol hangja zökkentett ki.
- Hm?
- Elhiszem, hogy kényelmes neked, de wc-re kell mennem. - mosolygott.
- Öhm... Bocs. - lemásztam Chanról és amíg ő a fürdőben tartózkodott, én beágyaztam magunk után. Átvettem a pizsamám egy otthoni göncre, majd lementem a konyhába. Anyuék még nem keltek fel, így nekiláttam reggelit készíteni. Chanyeol épp akkor ért le, mikor kinyitottam a szekrényt, hogy tányérokat vehessek elő.
- Segítsek? Vagy van sámlid? - röhögött.
- Ha ilyen vagy, nem kapsz reggelit. - vágtam vissza.
- Ha te készíted, jobb is. - vigyorgott az arcomba. Tátva maradt a szám.
- Most mit izélsz? Tudok főzni! - keltem ki magamból.
- Persze, csak az ehetetlen. - veregetett vállon és nézte ahogy próbálom leszenvedni a tányérokat. Fene már, hogy ilyen kicsi vagyok!
- Eddig nem volt gond a főztömmel. - fújtam fel az arcom.
- Csak szívatlak! De ha őszinte akarok lenni, rád fér a gyakorlás. - erre nem válaszoltam, hanem ököllel a vállába vágtam. Fájdalmasan nyögött fel.
- Megérdemled. - öltöttem rá a nyelvem.
- Jól van. Nyugi Bacon. - arrébb tolt és levette a tányérokat a polcról.
- Pff! Colos! - fordultam a reggeli felé és tovább kavargattam a... Azt a valamit amit csináltam. Hallottam, hogy Chanyeol felkuncog. A család akkor kelt, amikor kész lettem a reggelivel. Anya nagyon örült, hogy végre nem neki kellett vele szenvedni és megdicsért, hogy milyen finom lett. A reggeli után nekiláttunk a takarításnak. Mivel Karácsony holnap után lesz, felajánlottuk Chanyeollal, hogy elmegyünk fáért. A takarítás után havat lapátoltunk a ház előtt, amiből rövid időn belül hógolyózás kerekedett. Az idő rettenetesen gyorsan repült és hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy holnap már karácsony napja. Chanyeollal délutánra tettük a favásárlást, ami nem volt a legjobb ötlet, tekintve, hogy hamar sötétedik. Amíg anyu és Sohyun a lakást díszítették, apu felment a padlásra, hogy lehozza a fadíszeket.
- Hideg van! - panaszkodtam Yeolnak, miközben a karácsonyfák sorai közt sétálgattunk.
- Attól, hogy sokat mondogatod, nem lesz melegebb. - veregetett vállon óriás barátom. - Nézd! Ez jó lesz? - mutatott az egyik fára. Közelebbről is szemügyre vettem.
- Jé! Találtunk valamit ami túlnőtt téged! - mértem össze Yeolt a fával.
- Látod? Én is törpe vagyok! - vigyorgott.
- Ja. Óriástörpe. - nevettem. - Egyébként, szerintem jó lesz.
- Oké, vegyük és vigyük! - Yeol odahívta az eladót, majd a fizetés után kézbe vettük és hazaindultunk. Nem voltunk messze, mégis egy örökkévalóságnak tűnt a menetelés.
- Vááá! Mikor érkezünk már meg? - nyavajogtam. Esküszöm sokszor rosszabb vagyok mint egy lány!
- Nyugi, már nincs sok hátra. - nyugtatott Chanyeol.
- Elfáradtam! Álljunk meg kicsit. - kértem Yeolt és ledobtam a fa végét.
- Most ne álljunk meg! Majd otthon pihensz. Vagy meg akarsz fázni? Én nem szeretem a fagyasztott Bacont! - vigyorgott. Felnevettem.
- Jobban tetszene, ha meleg lennék? - Chanyeol közelebb lépett hozzám. Fura volt a tekintete, nem értettem mit akar. Lehajolt a fülemhez és belesúgott.
- Te mindenhogyan tetszel. - fülig vörösödve, dermedten álltam előtte. A szívem úgy kalapált, hogy azt hittem kiszakad a helyéről. Chanyeol eltávolodott tőlem és a szemeimbe nézett.
Most... Mi van?
- Mi... Mi az, hogy tetszem? - dadogtam zavartan. Chan hirtelen elvigyorodott.
- Ez kész! Látnod kéne magad! - nevetett hangosan. Már végképp nem értettem semmit.
- Mit nevetsz? - néztem rá értetlenül. Mi a rák van már?
- Olyan könnyű téged zavarba hozni. Hogy lehet valaki ilyen? - nevetett tovább. Aha, szóval csak viccelt. Ahelyett, hogy megkönnyebbültem volna, némi csalódottságot éreztem.
- Ne röhögj! Perverz vagy! - dühösen fontam össze magam előtt a karjaimat.
- Bocs Baekhyun, de ezt nem hagyhattam ki. - megvártam, hogy kiröhögje magát, majd megtörölte a szemét és vállon veregetett.
- Jobb ha hozzászoksz. Én ilyen vagyok. Na, gyere! Megvolt a pihenőd, menjünk haza. - szó nélkül tettem amit mond. Ismét kézbe kaptuk a karácsonyfát és hazamentünk.
- Na végre! Már azt hittem történt valami! - jött ki anya az előszobába.
- Nem történt semmi, csak nehéz. - mutattam a fára. Miután levettük a kabátunkat és a cipőnket, apa is megjelent és segített helyre rakni a fenyőt. Ezek után anya Sohyun segítségével feldíszítette a fát. Kimerülten dobtam magam az ágyamra.
- Baekhyun! - hallottam Chanyeol hangját.
- Hm? - nem voltam képes értelmes mondatot kinyögni.
- Mehetek fürdeni, vagy te akarsz előbb? - kérdezte.
- Menj csak. - legyintettem. Hallottam, hogy Yeol összeszedi a cuccait és átballag a fürdőbe. Lehunytam a szemeimet és azon nyomban el is aludtam.
- Baekhyun! Baekhyun! Ébredj! - bökdösött meg valaki. Kérdőn pillantottam az illetőre.
- He? - tettem fel az értelmes kérdést Chanyeolnak.
- Kész vagyok.
- Remek. - fordultam volna a másik oldalamra, de Yeol nem hagyta.
- Mehetsz fürdeni.
- Nem megyek! Alszom. Menjenek a többiek! - nyöszörögtem.
- Már mindenki végzett. Még a vacsorát is letudták.
- Mi? - néztem Yeol sötét körvonalait.
- Nem akartak felkelteni. De ha te nem mész a saját lábadon, majd én viszlek! - megragadott és felhúzott az ágyról. Kivonult a szobából és átvitt a fürdőbe.
- Le tudsz vetkőzni magadtól, vagy csináljam én? - vigyorgott. Állati fáradt voltam. Válasz helyett felemeltem a karjaim, ezzel a tudtára adva, hogy az utóbbi lehetőséget választottam. Kicsit mintha meglepődött volna, de egy szó nélkül nekilátott lehámozni rólam a ruhákat. Lehúzta a pulcsim és a pólóm. Furcsa, de nem éreztem magam zavarban. Sőt. Izgatott az egész szituáció. Elszállt belőlem a fáradtság és a helyét egy különös, bizsergető érzés vette át. De mikor már a gatyám cipzárjával bajlódott, ráeszméltem mi is történik.
- Öhm... Innen már megy egyedül is. - motyogtam zavartan. Chanyeol elmosolyodott, majd összeborzolta a hajam és távozott a fürdőből. A lassú és vontatott zuhanyzás után visszabaktattam a szobámba. Amint a párnára helyeztem a fejem, minden kiesett és mint akit kupán vágtak, úgy aludtam el.
- Karácsony van! Karácsony van! - egy éles visításra ébredtem. Kivágódott a szobám ajtaja és Sohyun rohant be rajta. Felugrott az ágyra, pontosabban rám és pattogni kezdett.
- Ébredjetek! Karácsony van! - kiabálta ismét.
- Jó, jó. Kelünk már! - hallottam Chanyeol hangját magam mellől. Kikászálódtunk az ágyból és lementünk a konyhába, ahol anya már készítette a gofrit, apa pedig az újságot olvasta.
- Szép jó reggelt! - mosolygott ránk. Mi is üdvözöltük, majd leültünk reggelizni. Evés után elmosogattunk, átöltöztünk és meglátogattunk pár szomszédot. Nálunk ez hagyomány volt, mivel sok idős élt a környéken akiknek nincs családjuk. Ilyenkor örülnek a látogatóknak. Sohyunt az egész utcában imádják a lakók. Végül is érthető. Aki nem ismeri a fura oldalát, csak a cuki énjét naná, hogy szereti. Meglepődtek mikor meglátták Chanyeolt, de rögtön megkedvelték. Az egyik nénike konkrétan kisszékre állt, hogy felérje és puszit adhasson neki. Dél körül végeztünk és az ebéd után mézeskalácsokat készítettünk. Anya kitalálta, hogy csinál egy házikót, így segítettünk neki kivágni a falakat a tésztából. Egész jó lett a végeredmény. Az idő hamar elrepült és besötétedett. Az ajándékok már a fa alatt várták, hogy kibontsák őket. Sohyun megunta a tétlenkedést és közölte, hogy ajándékbontás lesz. Höh, kicsit akaratos. Körbeültünk és mindenki átadta a csomagjait. Nagyon meghatódtam, mikor láttam, hogy az egész család készült Chanyeolnak egy ajándékkal, aki szintén mindenkinek készült valamivel. Még Sohyun is meglepte valamivel a Yoda fülűt. Én is átadtam az inget, amit Chanyeol rögtön fel is próbált és jól gondoltam, hogy jó lesz rá. Sőt mi több. Észvesztően nézett ki. Ha ebben nem hódít a lányoknál, akkor semmiben. Ő is átadott nekem egy kis csomagot. Lassan fejtettem le a papírt és amikor megláttam mit rejt, a lélegzetem is elállt egy pillanatra. Egy kép volt rólunk, amit még a koliban csináltunk hülyeségből, de olyan jól sikerült, hogy megtartottuk. Szép és egyszerű keretbe volt foglalva, amire hatalmas betűkkel rá volt írva: BaekYeol azaz hülyeség felsőfokon.
Meghatottam ugrottam a colos nyakába, aki viszonozta és átölelt. Az este további része társassal ment el. Későn kerültünk ágyba, de én nem tudtam aludni. Kimentem a konyhába, hogy csinálhassak magamnak egy kis teát. Legnagyobb meglepetésemre alig készült el, Chanyeol kómás feje bukkant fel a konyhában.
- Jézus! Szívrohamot kapok tőled! - annyira megijedtem Chanyeoltól, hogy felsikoltottam. Nem vettem észre mikor lépett mögém.
- Bocs. Amúgy mit csinálsz itt ilyenkor? - kérdezte rekedtes hangon, ami fura de valahogy tetszett.
- Ezt én is kérdezhetném. - kortyoltam az italomba. - Nem tudtam aludni. Kérsz teát? - néztem rá. Válasz helyett csak bólintott. Töltöttem neki is egy bögrét és átnyújtottam.
- Szóval? Te miért nem alszol? - kérdeztem. Chanyeol vállat vont.
- Szerintem éreztem, hogy kikelsz mellőlem. Amikor felébredtem, nem voltál mellettem. Azt hittem történt valami. - magyarázta. Elmosolyodtam.
- Nem történt. - egy kis csönd telepedett ránk, majd megszólalt.
- Szerinted HunHanék mit csinálnak most? - kérdezte perverz mosollyal az arcán.
- Hát van egy-két tippem. - nevettem fel. Eszembe jutott a múltkori eset. Akárhogy is, a kép nem csak vicces, hanem rettentően aranyos volt. Olyan könnyen egymásra találtak, hogy az már irigylésre méltó. Őszintén szólva illettek egymáshoz. Engem mindig is érdekelt, vajon én mennyire illek Taeyeonhoz. Jó ideje együtt voltunk már ez igaz, de tényleg ő az akit a sors nekem szánt? Nem hittem az ilyen dolgokban, de most mégis elgondolkodtam.
- Hé Baekhyun! Figyelsz? - merengése,ből Chanyeol hangja zökkentett ki.
- Igen? - néztem sötéten csillogó szemeibe.
- Semmi. Csak úgy elbambultál, hogy már attól féltem megkövültél. - vigyorgott.
- Csak elgondolkodtam pár dolgon. - ráztam meg a fejem.
- Min? - kíváncsiskodott.
- Szerinted mennyire illek Taeyeonhoz? - kérdeztem. Yeol meglepetten nézett rám.
- Ez most, hogy jön ide?
- Érdekel a véleményed. - vontam vállat.
- Ezt neked kell tudnod. Te ismered őt nem én. - bólintottam. - Miért?
- Csak az jutott eszembe, hogy HunHanék mennyire passzolnak. Egyszerűen érdekelt vajon mi is így nézünk-e ki Taeyeonnal. - ittam a teámba.
- Szerintem addig örülj, amíg nem úgy néztek ki mint ők. - röhögte el magát. - HunHanékból elég egy is.
- Hülye. Nem úgy gondoltam. - nevettem fel én is. Megittuk a teát és elmostuk a bögréket. Nem voltam fáradt, de visszamentem Chanyeollal a szobámba és befeküdtem mellé. Yeol gyorsan bekómált, de én egy ideig csak forgolódtam az ágyban. Félóránként néztem az órámra és valószínűleg hajnali háromkor aludhattam el, mert ez volt az utolsó időpont amire emlékeztem. Chanyeol ekkor mozdult úgy álmában, hogy karjait átvetette a derekamon és szorosan magához húzott. Nem ellenkeztem, inkább hagytam, hogy lassan minden elsötétüljön és álomba merüljek.
- Most mit csináljunk? - kérdezte Chanyeol. Elgondolkodtam.
- Szerintem menjünk sétálni. A múltkor nem is néztünk körül. - javasoltam.
- Oké, menjünk! - vigyorgott. Ismét kabátot húztunk és kimentünk a hidegre.
- Jé, ez a játszótér még megvan? - csodálkozott el Yeol, ahogy elhaladtunk a kerítés mellett. Még ovis korunkban rengeteget jártunk ide, de ahogy idősödtünk, elhanyagoltuk a helyet és megfeledkeztünk róla. Úgy tűnt, hogy mások is hasonlóan cselekedtek, mivel a játszóteret benőtte a gaz, a homokozó használhatatlanná vált, a hinta rozsdásan nyikorgott. Látszott, hogy senki sem jár ide. Chanyeol kinyitotta a kaput és berohant.
- Milyen kár érte. Pedig olyan jó volt! - nézett körbe.
- Igazad van. - értettem egyet. Odasétáltunk a hintákhoz és beleültünk. Kis csönd telepedett közénk, amit Yeol tört meg.
- Kösz a meghívást. - kérdőn néztem rá.
- Ezt, hogy érted? Természetes, hogy nem hagylak egyedül. - értetlenkedtem.
- Ettől függetlenül hálás vagyok. - nézett a szemeimbe. Elmosolyodtam. Sokáig ültünk még a hintákban. Szinte az egész délutánt a játszótéren töltöttük. Már sötétedett, mikor elindultunk haza. Otthon az egész Byun család sürgött-forgott. A húgom az asztalt terítette, anyu főzött, apám meg... Takarított?
- Jól látom? - döbbentem meg. Apa felnevetett.
- Nem rossz a látásod. Tényleg felmosó van nálam. Ha már megjöttetek, beszállhattok ti is. Karácsonyra ki kell takarítani a házat. - nyomott a kezembe egy porolót. Összenéztünk Chanyeollal. Hát, oké.
- Hol kezdjük? - kérdezte Yeol.
- Itt nagyjából megvagyok, szóval menjetek az emeletre. - javasolta apa. Bólintottunk és felmentünk a lépcsőn. A szobámmal kezdtünk és úgy döntöttünk, hogy a többit holnapra hagyjuk. Felszedtük a szőnyegem, felporszívóztunk, felmostunk és leporoltuk a polcokat. Nagyjából végeztünk a szobámmal, mikor anyu vacsorához hívott. Lerobogtunk az étkezőbe és helyet foglaltunk.
- Lenne egy javaslatom. - kezdett bele, mikor leültünk. Kérdőn pillantottunk rá.
- Ha kitakarítjátok a fürdőt és felmossátok a folyosókat, nem kell Sohyun szobájával foglalkoznotok. - magyarázta anya.
- Megegyeztünk. - vágtuk rá Chanyeollal. Bármit csak ne Sohyun szobáját kelljen takarítani. Ki tudja mit találnánk? A vacsora után felajánlottuk, hogy elmosogatunk, aminek anya hálás volt. Miután rendbe tettük a konyhát, lefürödtünk és aludni tértünk. Yeol gyorsan bevágta a szunyát, de nekem nem ment. Chan ugyanis az egész ágyon elterült és alig hagyott helyet maga mellett. Még szerencse, hogy én feküdtem fal felől. Komolyan vennem kell egy matracot. Határoztam el. Jobban belegondolva azonban, nem tetszett az ötlet. Lehet, hogy Yoda kitúr a helyemről, de ha átölelne, kényelmesen elférnénk és tudnék aludni. Különben is, szeretek mellette aludni! Ekkor támadt egy ötletem. Ahelyett, hogy elhúzódtam volna, hozzábújtam. Ennek az lett a következménye, hogy Chanyeol körém fonta hosszú karjait és a hátára fordult. Mivel szorosan tartott, a mellkasára kerültem. Ezek után, nekem Chanyeol lesz a matracom! Gondolkodtam el. Innentől villámgyorsan merültem álomba. Este nem forgolódhattunk sokat, mert reggel ugyan abban a pozícióban találtam magunkat, mint ahogyan elaludtunk.
- Jó reggelt! Hogy aludtál? - vigyorgott rám Yoda, mikor kinyitottam a szemeim. Őszintén? Ilyen jól még soha.
- Jól. - mosolyogtam vissza.
- Csak jól? Nem vagyok kényelmes? - nézett rám perverzen. Chanyeol felült, aminek az lett a következménye, hogy arcunk közt csupán milliméterek voltak. Vörös fejjel néztem vissza rá.
- Jó ég Baek! Ha ennyitől zavarba jössz, mi lesz Taeyeonnál? - nevetett fel. Ha nem említi, eszembe sem jut, hogy nekem van Taeyeon. Nem értettem magam. Egyre furcsábban viselkedtem és nem értettem az okát. Nem mertem elmondani Chanyeolnak, hogy idegen érzések támadnak rám a közelében. Viszont szerettem volna beszélni valakivel ezekről a dolgokról. Ekkor ugrottak be HunHanék. Igen. Nekik kell elmondanom.
- Baekhyun! - gondolataimból Yeol hangja zökkentett ki.
- Hm?
- Elhiszem, hogy kényelmes neked, de wc-re kell mennem. - mosolygott.
- Öhm... Bocs. - lemásztam Chanról és amíg ő a fürdőben tartózkodott, én beágyaztam magunk után. Átvettem a pizsamám egy otthoni göncre, majd lementem a konyhába. Anyuék még nem keltek fel, így nekiláttam reggelit készíteni. Chanyeol épp akkor ért le, mikor kinyitottam a szekrényt, hogy tányérokat vehessek elő.
- Segítsek? Vagy van sámlid? - röhögött.
- Ha ilyen vagy, nem kapsz reggelit. - vágtam vissza.
- Ha te készíted, jobb is. - vigyorgott az arcomba. Tátva maradt a szám.
- Most mit izélsz? Tudok főzni! - keltem ki magamból.
- Persze, csak az ehetetlen. - veregetett vállon és nézte ahogy próbálom leszenvedni a tányérokat. Fene már, hogy ilyen kicsi vagyok!
- Eddig nem volt gond a főztömmel. - fújtam fel az arcom.
- Csak szívatlak! De ha őszinte akarok lenni, rád fér a gyakorlás. - erre nem válaszoltam, hanem ököllel a vállába vágtam. Fájdalmasan nyögött fel.
- Megérdemled. - öltöttem rá a nyelvem.
- Jól van. Nyugi Bacon. - arrébb tolt és levette a tányérokat a polcról.
- Pff! Colos! - fordultam a reggeli felé és tovább kavargattam a... Azt a valamit amit csináltam. Hallottam, hogy Chanyeol felkuncog. A család akkor kelt, amikor kész lettem a reggelivel. Anya nagyon örült, hogy végre nem neki kellett vele szenvedni és megdicsért, hogy milyen finom lett. A reggeli után nekiláttunk a takarításnak. Mivel Karácsony holnap után lesz, felajánlottuk Chanyeollal, hogy elmegyünk fáért. A takarítás után havat lapátoltunk a ház előtt, amiből rövid időn belül hógolyózás kerekedett. Az idő rettenetesen gyorsan repült és hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy holnap már karácsony napja. Chanyeollal délutánra tettük a favásárlást, ami nem volt a legjobb ötlet, tekintve, hogy hamar sötétedik. Amíg anyu és Sohyun a lakást díszítették, apu felment a padlásra, hogy lehozza a fadíszeket.
- Hideg van! - panaszkodtam Yeolnak, miközben a karácsonyfák sorai közt sétálgattunk.
- Attól, hogy sokat mondogatod, nem lesz melegebb. - veregetett vállon óriás barátom. - Nézd! Ez jó lesz? - mutatott az egyik fára. Közelebbről is szemügyre vettem.
- Jé! Találtunk valamit ami túlnőtt téged! - mértem össze Yeolt a fával.
- Látod? Én is törpe vagyok! - vigyorgott.
- Ja. Óriástörpe. - nevettem. - Egyébként, szerintem jó lesz.
- Oké, vegyük és vigyük! - Yeol odahívta az eladót, majd a fizetés után kézbe vettük és hazaindultunk. Nem voltunk messze, mégis egy örökkévalóságnak tűnt a menetelés.
- Vááá! Mikor érkezünk már meg? - nyavajogtam. Esküszöm sokszor rosszabb vagyok mint egy lány!
- Nyugi, már nincs sok hátra. - nyugtatott Chanyeol.
- Elfáradtam! Álljunk meg kicsit. - kértem Yeolt és ledobtam a fa végét.
- Most ne álljunk meg! Majd otthon pihensz. Vagy meg akarsz fázni? Én nem szeretem a fagyasztott Bacont! - vigyorgott. Felnevettem.
- Jobban tetszene, ha meleg lennék? - Chanyeol közelebb lépett hozzám. Fura volt a tekintete, nem értettem mit akar. Lehajolt a fülemhez és belesúgott.
- Te mindenhogyan tetszel. - fülig vörösödve, dermedten álltam előtte. A szívem úgy kalapált, hogy azt hittem kiszakad a helyéről. Chanyeol eltávolodott tőlem és a szemeimbe nézett.
- Mi... Mi az, hogy tetszem? - dadogtam zavartan. Chan hirtelen elvigyorodott.
- Ez kész! Látnod kéne magad! - nevetett hangosan. Már végképp nem értettem semmit.
- Mit nevetsz? - néztem rá értetlenül. Mi a rák van már?
- Olyan könnyű téged zavarba hozni. Hogy lehet valaki ilyen? - nevetett tovább. Aha, szóval csak viccelt. Ahelyett, hogy megkönnyebbültem volna, némi csalódottságot éreztem.
- Ne röhögj! Perverz vagy! - dühösen fontam össze magam előtt a karjaimat.
- Bocs Baekhyun, de ezt nem hagyhattam ki. - megvártam, hogy kiröhögje magát, majd megtörölte a szemét és vállon veregetett.
- Jobb ha hozzászoksz. Én ilyen vagyok. Na, gyere! Megvolt a pihenőd, menjünk haza. - szó nélkül tettem amit mond. Ismét kézbe kaptuk a karácsonyfát és hazamentünk.
- Na végre! Már azt hittem történt valami! - jött ki anya az előszobába.
- Nem történt semmi, csak nehéz. - mutattam a fára. Miután levettük a kabátunkat és a cipőnket, apa is megjelent és segített helyre rakni a fenyőt. Ezek után anya Sohyun segítségével feldíszítette a fát. Kimerülten dobtam magam az ágyamra.
- Baekhyun! - hallottam Chanyeol hangját.
- Hm? - nem voltam képes értelmes mondatot kinyögni.
- Mehetek fürdeni, vagy te akarsz előbb? - kérdezte.
- Menj csak. - legyintettem. Hallottam, hogy Yeol összeszedi a cuccait és átballag a fürdőbe. Lehunytam a szemeimet és azon nyomban el is aludtam.
- Baekhyun! Baekhyun! Ébredj! - bökdösött meg valaki. Kérdőn pillantottam az illetőre.
- He? - tettem fel az értelmes kérdést Chanyeolnak.
- Kész vagyok.
- Remek. - fordultam volna a másik oldalamra, de Yeol nem hagyta.
- Mehetsz fürdeni.
- Nem megyek! Alszom. Menjenek a többiek! - nyöszörögtem.
- Már mindenki végzett. Még a vacsorát is letudták.
- Mi? - néztem Yeol sötét körvonalait.
- Nem akartak felkelteni. De ha te nem mész a saját lábadon, majd én viszlek! - megragadott és felhúzott az ágyról. Kivonult a szobából és átvitt a fürdőbe.
- Le tudsz vetkőzni magadtól, vagy csináljam én? - vigyorgott. Állati fáradt voltam. Válasz helyett felemeltem a karjaim, ezzel a tudtára adva, hogy az utóbbi lehetőséget választottam. Kicsit mintha meglepődött volna, de egy szó nélkül nekilátott lehámozni rólam a ruhákat. Lehúzta a pulcsim és a pólóm. Furcsa, de nem éreztem magam zavarban. Sőt. Izgatott az egész szituáció. Elszállt belőlem a fáradtság és a helyét egy különös, bizsergető érzés vette át. De mikor már a gatyám cipzárjával bajlódott, ráeszméltem mi is történik.
- Öhm... Innen már megy egyedül is. - motyogtam zavartan. Chanyeol elmosolyodott, majd összeborzolta a hajam és távozott a fürdőből. A lassú és vontatott zuhanyzás után visszabaktattam a szobámba. Amint a párnára helyeztem a fejem, minden kiesett és mint akit kupán vágtak, úgy aludtam el.
- Karácsony van! Karácsony van! - egy éles visításra ébredtem. Kivágódott a szobám ajtaja és Sohyun rohant be rajta. Felugrott az ágyra, pontosabban rám és pattogni kezdett.
- Ébredjetek! Karácsony van! - kiabálta ismét.
- Jó, jó. Kelünk már! - hallottam Chanyeol hangját magam mellől. Kikászálódtunk az ágyból és lementünk a konyhába, ahol anya már készítette a gofrit, apa pedig az újságot olvasta.
- Szép jó reggelt! - mosolygott ránk. Mi is üdvözöltük, majd leültünk reggelizni. Evés után elmosogattunk, átöltöztünk és meglátogattunk pár szomszédot. Nálunk ez hagyomány volt, mivel sok idős élt a környéken akiknek nincs családjuk. Ilyenkor örülnek a látogatóknak. Sohyunt az egész utcában imádják a lakók. Végül is érthető. Aki nem ismeri a fura oldalát, csak a cuki énjét naná, hogy szereti. Meglepődtek mikor meglátták Chanyeolt, de rögtön megkedvelték. Az egyik nénike konkrétan kisszékre állt, hogy felérje és puszit adhasson neki. Dél körül végeztünk és az ebéd után mézeskalácsokat készítettünk. Anya kitalálta, hogy csinál egy házikót, így segítettünk neki kivágni a falakat a tésztából. Egész jó lett a végeredmény. Az idő hamar elrepült és besötétedett. Az ajándékok már a fa alatt várták, hogy kibontsák őket. Sohyun megunta a tétlenkedést és közölte, hogy ajándékbontás lesz. Höh, kicsit akaratos. Körbeültünk és mindenki átadta a csomagjait. Nagyon meghatódtam, mikor láttam, hogy az egész család készült Chanyeolnak egy ajándékkal, aki szintén mindenkinek készült valamivel. Még Sohyun is meglepte valamivel a Yoda fülűt. Én is átadtam az inget, amit Chanyeol rögtön fel is próbált és jól gondoltam, hogy jó lesz rá. Sőt mi több. Észvesztően nézett ki. Ha ebben nem hódít a lányoknál, akkor semmiben. Ő is átadott nekem egy kis csomagot. Lassan fejtettem le a papírt és amikor megláttam mit rejt, a lélegzetem is elállt egy pillanatra. Egy kép volt rólunk, amit még a koliban csináltunk hülyeségből, de olyan jól sikerült, hogy megtartottuk. Szép és egyszerű keretbe volt foglalva, amire hatalmas betűkkel rá volt írva: BaekYeol azaz hülyeség felsőfokon.
- Jézus! Szívrohamot kapok tőled! - annyira megijedtem Chanyeoltól, hogy felsikoltottam. Nem vettem észre mikor lépett mögém.
- Bocs. Amúgy mit csinálsz itt ilyenkor? - kérdezte rekedtes hangon, ami fura de valahogy tetszett.
- Ezt én is kérdezhetném. - kortyoltam az italomba. - Nem tudtam aludni. Kérsz teát? - néztem rá. Válasz helyett csak bólintott. Töltöttem neki is egy bögrét és átnyújtottam.
- Szóval? Te miért nem alszol? - kérdeztem. Chanyeol vállat vont.
- Szerintem éreztem, hogy kikelsz mellőlem. Amikor felébredtem, nem voltál mellettem. Azt hittem történt valami. - magyarázta. Elmosolyodtam.
- Nem történt. - egy kis csönd telepedett ránk, majd megszólalt.
- Szerinted HunHanék mit csinálnak most? - kérdezte perverz mosollyal az arcán.
- Hát van egy-két tippem. - nevettem fel. Eszembe jutott a múltkori eset. Akárhogy is, a kép nem csak vicces, hanem rettentően aranyos volt. Olyan könnyen egymásra találtak, hogy az már irigylésre méltó. Őszintén szólva illettek egymáshoz. Engem mindig is érdekelt, vajon én mennyire illek Taeyeonhoz. Jó ideje együtt voltunk már ez igaz, de tényleg ő az akit a sors nekem szánt? Nem hittem az ilyen dolgokban, de most mégis elgondolkodtam.
- Hé Baekhyun! Figyelsz? - merengése,ből Chanyeol hangja zökkentett ki.
- Igen? - néztem sötéten csillogó szemeibe.
- Semmi. Csak úgy elbambultál, hogy már attól féltem megkövültél. - vigyorgott.
- Csak elgondolkodtam pár dolgon. - ráztam meg a fejem.
- Min? - kíváncsiskodott.
- Szerinted mennyire illek Taeyeonhoz? - kérdeztem. Yeol meglepetten nézett rám.
- Ez most, hogy jön ide?
- Érdekel a véleményed. - vontam vállat.
- Ezt neked kell tudnod. Te ismered őt nem én. - bólintottam. - Miért?
- Csak az jutott eszembe, hogy HunHanék mennyire passzolnak. Egyszerűen érdekelt vajon mi is így nézünk-e ki Taeyeonnal. - ittam a teámba.
- Szerintem addig örülj, amíg nem úgy néztek ki mint ők. - röhögte el magát. - HunHanékból elég egy is.
- Hülye. Nem úgy gondoltam. - nevettem fel én is. Megittuk a teát és elmostuk a bögréket. Nem voltam fáradt, de visszamentem Chanyeollal a szobámba és befeküdtem mellé. Yeol gyorsan bekómált, de én egy ideig csak forgolódtam az ágyban. Félóránként néztem az órámra és valószínűleg hajnali háromkor aludhattam el, mert ez volt az utolsó időpont amire emlékeztem. Chanyeol ekkor mozdult úgy álmában, hogy karjait átvetette a derekamon és szorosan magához húzott. Nem ellenkeztem, inkább hagytam, hogy lassan minden elsötétüljön és álomba merüljek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése