- 21 -
Baekhyun:A következő napok, rendkívül furcsán teltek. Csak keveset beszéltünk Channal. Ő gitározott, én zongoráztam. Anyáék is ráéreztek, hogy valami nincs rendben, mert rákérdeztek.
- Fiúk, mi történt? Összevesztetek?
- Nem, dehogy. Csak... - fogalmam sem volt mit feleljek. Azt mégsem mondhattam, hogy
- Hallgathatlak? - ült mellém Sohyun. Bólintottam. Szegényt eléggé elhanyagoltam mióta az a kis incidens történt.
- Elmondod mi nyomaszt? - csicsergett a fülembe. Mivel nem válaszoltam, folytatta.
- Talán a csók jár a fejedben, amit Chanie-től kaptál? - meglepetésemben rossz billentyűre nyomtam és az egész dalt hamisan zártam le. Először is. Chanie? Mióta becézgeti? Rámeredtem.
- Honnan tudsz róla?
- Szerinted? Itt lakom. Ha titokban akarsz tartani valamit, ne a kanapén csináld.
- Jó, figyelj! Egyszer történt meg. Egyetlen egyszer. Szeretném elfelejteni, oké? - hatalmas szemekkel nézett rám.
- Miért? Olyan rossz volt? - kicsit zavarba jöttem. Igazából, nem volt rossz. Sőt. Élveztem. És talán ez a legijesztőbb az egészben.
- Szóval jó volt. - vigyorodott el perverzen.
- És akkor mi van? - fordultam el mérgesen.
- Jobb volt, mint Taeyeoné? - akármennyire nem akartam válaszolni, elgondolkodtam a kérdésen. Taeyeon jól csókol, ez tény. Az egész olyan édes és finom. Mintha epres nyalóka lenne a számban. Az első csóknál, majd kiugrott a szívem a helyéről. Chanyeolé viszont más. Sokkal szenvedélyesebb és komolyabb. De nehogy már összehasonlítsuk a kettőt! Taeyeon egy lány, az égimeszelő meg mégiscsak egy szerszámmal a lábai közt született!
- Teljesen mindegy. Chanyeolnak tetszik valaki és totál le van törve miatta. - Sohyun pislogott kettőt, majd lesajnáló pillantásokat vetett rám.
- Te, most... Nem mondod komolyan? - nem értettem a reakciót.
- De. Mi van?
- Hülye vagy, az van! - csattant fel.
- Most miért mondasz rám ilyeneket?
- Ha valaki ilyen vak, akkor azon nem segítek! - felállt a székről és dühösen elvonult. Érdekes, hogy Yeol is ugyanezeket a jelzőket mondta. Tényleg hasonlítanak. Felsóhajtottam és folytattam a zongorázást. A szünet további része, hasonló hangulatban telt. Legalábbis nekem. Sohyun és Chanyeol elvoltak mint a befőtt. A szilveszter viszont már kellemesebb volt. Anyáék közölték, hogy elmennének valamerre és mi azt csinálunk amit szeretnénk feltéve, ha nem ég le a ház. Sohyun persze rögtön szervezkedett. Áthívta egy rakat osztálytársát, mi meg pesztrálhattuk őket. Valójában, jót tett ez a nyüzsi. Elfeledkeztem a depimről és ismét elhülyéskedtünk Yeollal. Olyan volt, mint régen. Éjfél után, Sohyun közelebbi barátnőit leszámítva, mindenkit hazavittek. Lefektettük a húgomékat, majd Chan zuhanyozni ment. Én a konyhában ültem egy bögre teával a kezemben.
- Te itt vagy? - csodálkozott rám Yeol, miután kijött a fürdőből.
- Miért?
- Azt hittem az egyik szülő a gyerekének nézett és hazavitt. - röhögött a képembe.
- Pff! Beszél az, aki elmehetne fenyőfának. - öltöttem rá nyelvet. Chan felnevetett és mellém ült. Beszélgettünk még egy kicsit, majd mi is aludni mentünk. Kifárasztottak a kicsik! Az utolsó napok, hamar elteltek. Sohyun nem örült, hogy ismét elmegyünk, így szinte egész nap duzzogott. Már az ajtóban álltunk és búcsúzkodtunk, amikor végre megenyhült és a nyakunkba vetette magát. Mindkettőnknek nyomott egy puszit és elengedett bennünket. Aranyos. Mintha az anyám lenne.
- A húgod imádnivaló. - vigyorgott rám Yoda, mikor már a buszon ültünk. Félig tudtam csak figyelni rá, mivel vagy ezredjére próbáltam elérni Taeyeont.
- Ezt addig hiszed, amíg nem neked kell vele élni. - válaszoltam a mobilom nyomkodva.
- Írt már? - kérdezte Yeol és a telefonomra pillantott.
- Nem. De már nem is érdekel. Majd beszélek vele, ha hazaértünk. - tettem el a készüléket.
- Szakítotok?
- Nem tudom. - vontam vállat. - Remélem nem. - hazafele, szinte végig beszélgettünk Yeollal. A csókról nem esett szó. Megegyeztünk és ehhez szeretném tartani magam. Ennek ellenére, mindenképpen beszélni akartam HunHanékkal. A koliban leraktuk a cuccokat és elkezdtünk kipakolni. Rakodás közben egy kép akadt a kezeim közé. Az a bekeretezett fotó, amit Chanyeoltól kaptam ajándékba. A Yodafülűre néztem, aki nagyban rámolta a dolgait.
- Mi az? - kérdezte, mikor látta, hogy bámulom.
- Szia. - köszöntem neki.
- Szia. - leült és kért magának egy kávét. - Szóval?
- Csak szeretném megbeszélni veled a dolgokat.
- Jó. Kezdheted is. - nézett rám olyan rideg tekintettel, hogy komolyan libabőrös lettem.
- Nézd, sajnálom! Ne haragudj, hogy nem vettem fel a telefont, de a húgomra vigyáztam és nem hallottam. Amikor meg végre elértél, beteg voltam.
- A problémám az, hogy mostanság hanyagolsz engem. Vagy Chanyeollal lógsz, vagy Sehunnal és Luhannal. Elég szarul esik. Elvileg a barátnőd vagyok.
- Tudom és sajnálom. Megpróbálok több időt veled tölteni, jó? - felsóhajtott és halvány mosollyal ajándékozott meg.
- Rendben. - nem győzött meg. A kávézó után hazakísértem. Megálltunk a kapuban és adtam neki egy búcsúcsókot. Furcsa érzés volt Chanyeol után. Annyira más a kettő. A legijesztőbb pedig még mindig az, hogy Chanét jobban élveztem. Beszélnem kell HunHanékkal! Ez így nem állapot! Gyorsan írtam nekik egy sms-t és buszra szálltam. Utazás közben kaptam választ. A parkba hívtak, így odasiettem. Az egyik padhoz mentünk és leültünk rá. Engem beengedtek maguk közé mondván, így jobban tudnak rám figyelni. Egy darabig csöndben ültem, míg Luhan a vállamra nem tette a kezét.
- Baekhyun! Talán történt valami? - kérdezte és kereste velem a szemkontaktust.
- Öhm... Mondjuk. - válaszoltam halkan. - Én... Megcsaltam Taeyeont. - a két fiú felvont szemöldökkel nézett rám. - Chanyeollal. - nyögtem ki. Luhannak leesett az álla, Sehunnak meg akkorára nyíltak a szemei, hogy attól féltem, kiesnek a helyükről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése