6.fejezet

- 6 -

Baekhyun:

Reggel szokásosan keltettem Chanyeolt, felöltöztünk valami könnyű ruhába és elindultunk. Luhan nyolcra hívott minket a sportpályára. Könnyű holmikban mentünk, ahogy Luhan is javasolta. A sportpálya hatalmas volt. Nagy füves rész és futópálya terült el. Itt tartották a sportnapot. Öt versenyszámban kellett szerepelni. Váltófutásban, magas- és távolugrásban, 900 méteres illetve 1600 méteres futásban. A lányok és a fiúk értelemszerűen külön versenyeztek. Luhan magyarázott valamit Yoona-éknak, majd elkísérte őket a többiekhez. Mikor visszaért hozzánk, egy-egy mezt nyomott a kezeinkbe. Megnéztem és a hátulján egy hatalmas hetes virított.
- Mi ez? - kérdeztem.
- A csapatszámunk. - válaszolta. A lányok felé néztem. Tiffany-ékon ugyanilyen mez volt. Taeyeonra pillantottam. Ők a kilences számot kapták. Mivel csak a váltófutás volt kötelező csapatverseny, a többi sportban osztozkodtunk. Chanyeol rövidtávfutásra ment, Sehunt elküldtük magas ugrani, én pedig hosszútávot futottam.
- Te nem versenyzel? - kérdeztük Luhant, miután megbeszéltük a felosztást.
- Dehogy! - vágta rá egyből. - Szerencsére a csapatvezetőknek, nem kell versenyezniük. Csak dísznek vagyunk. Meg szurkolunk nektek. - mosolygott.
- Miért mondod ezt? Nem szeretsz sportolni? - kérdezte Chanyeol. Luhan megrázta a fejét.
- Nem ez a probléma. Én csak, jobb szeretem a labdajátékokat. Ilyen például a foci és a kosár. Régen tag voltam a focicsapatban. Ezekben jó is voltam. - mondta nekünk.
- Már nem focizol? - kérdeztem.
- Sajnos nem. Az érettségi miatt teljesen el vagyok foglalva. - mondta kissé szomorkásan.

- Kár. Pedig nagyon jó voltál. - szólalt meg Sehun. Mindhárman rákaptuk a tekintetünket.
- Hogy? - Luhan meglepetten nézett a fiúra.
- Hát... szóval, láttalak párszor, még általánosban. - Sehun lehajtotta a fejét. Szegényke elszólta magát.
- Komolyan? - az idősebb, döbbenten méregette Sehunt, aki bólintott. Luhan meghatottnak tűnt. Ismét beállt a csönd.
- Szóval, mikor kezdődik a verseny? - szólalt meg Chanyeol. Luhan és Sehun, kizökkenve a kis világukból, feleszméltek.
- Öhm, fél óra és kezdődik. Én addig a többiekkel leszek és majd szurkolok! Figyelni fogok. - mosolygott ránk. Egy utolsó pillantást vetett Sehunra, majd elfordult és elment.
- Oké. Mi folyik itt? - kérdeztük Chanyeollal egyszerre. Vigyorogtunk Sehunra, aki zavarba jött.
- Hogy-hogy mi? - értetlenkedett.
- Ne tégy úgy, mint aki nem tudja. - szólt rá a colos. - Van szemünk és látjuk, hogy van itt valami.
- Ja, és fülünk is van, halljuk, hogy beszéltek egymáshoz. Főleg Chanyeol. - nem bírtam ki, hogy ne tegyek megjegyzést.
- Mi lenne, ha a füleimre tett megjegyzéseidet később osztanád meg velünk? Köszönöm. - fordult felém Yeol.
- Ne haragudj Yoda. - röhögtem.
- Na jó, elég! Fejezd be Törpilla. - fenyegetett meg.
- Minek neveztél? - háborodtam fel.
- Mi a baj vele? Rád illik a megnevezés. - vigyorgott.
- Igen? Tudsz repülni is a füleiddel, Dumbo? - szorongattam meg az említett testrészt.
- Ha tudnék, te már rég nem ezen a földrészen lennél. - vágott vissza. Épp belemerültünk a veszekedésbe, Amikor Sehun közbevágott.
- Bocs, de én még mindig nem hiszem el, hogy nincs köztetek semmi. Olyanok vagytok, mint a rossz házasok. - nézett ránk furán.
- Mi van? - kiáltottunk fel egyszerre Channal.
- Egyáltalán nem vagyunk olyanok. - világosítottam fel.
- Aha. - bólogatott, de tudtam, hogy nem győztem meg.
- Tényleg. - próbálkoztam tovább, sikertelenül.
- Hagyjuk. Gondolj amit akarsz, de akkor is magyarázatot várunk. - fordult Chanyeol a fiatalabbhoz. Ez megtette hatását, Sehun fülig vörösödött és ismét a földet kezdte bámulni.
- Szóval? - csatlakoztam be én is. - Mi van köztetek?
- Semmi.
- Aha, vettük észre. Honnan tudta, hogy utálod a kávét, ha ezelőtt sosem beszéltetek? - kérdeztem.
- Ez így nem teljesen igaz. Néha beszéltünk amíg általánosba jártam, de kifejezetten sosem voltunk jóban. Szimpatizáltunk egymással és ennyi. - vont vállat.
- De akkor meg, hogy... - Sehun Yeol szavába vágott.
- A kávés dolgot, nem tudom honnan tudta. Én elsős korom óta figyelem őt. Ezért tudok róla pár dolgot.
- Hát, úgy tűnik, te is felkeltetted az érdeklődését. - mosolyogtam rá.
- Ezt ne kiabáljuk el. - Sehun, viszonozta a vigyorom. A nap, egyébként, remekül telt. 

Chanyeol első lett rövidtávon, én harmadik a hosszún, Sehun pedig második a magasugráson. A váltófutásnál pedig, szintén dobogósok lettünk. Luhan, kimondhatatlanul örült, ezért elvitte az egész csapatot egy közeli cukrászdába. Nagyon jól éreztük magunkat. A mi csapatunk volt azt hiszem, a legösszetartóbb. Luhan, megkért minket, hogy pihenjük ki magunkat, mivel másnap, este lesz a program. Amikor már elég késő lett, hazaindultunk. A koleszban, elköszöntünk Sehunéktól és bevonultunk a szobánkba. Előreengedtem Chanyeolt a fürdőbe, mivel eszembe jutott, hogy át kellene néznem az üzeneteimet. Csak a telefonomra, az elmúlt két napban, harminc sms, és húsz nem fogadott hívás érkezett. Mind Taeyeontól. Nem hallottam a hívásait, mivel lenémítottam a mobilom. A közösségi oldalakon, már meg sem mertem számolni az üzeneteit. Nagyon bunkónak éreztem magam. Hogy feledkezhettem meg pont róla? Sóhajtva dőltem hátra a székemen. Erőt vettem magamon, és felhívtam Taeyeont. Hangja dühösen csengett a telefonban. Mire befejeztük, Chanyeol is végzett a fürdőben.
- Mit csinálsz? - kérdezte és rávetette magát az ágyra.
- Beszéltem Taeyeonnal. - nyújtózkodtam.
- És ez ilyen kimerítő? - vigyorgott.
- Erről nem nyitok vitát. Mentem fürdeni.
- Jó, majd szólok, ha jön a galambposta. - röhögött. Én erre csak vágtam egy arcot és a fürdőbe vonultam. Oké, hogy Taeyeon egy kicsit talán túl sok üzenetet hagyott, de ennyire azért nem durva. Legalábbis szerintem. Lezuhanyoztam, megmostam a fogam és kimentem a fürdőből. Megálltam kicsit az ajtóban hallgatózni. Szerettem ahogy játszott. Ám hirtelen abbahagyta.
- Nyugodtan bejöhetsz! - kiáltotta nekem. - Szeretnéd hallgatni? - elmosolyodtam. Beléptem a szobába és bólintottam.
- Igen. - leültem mellé az ágyra és figyeltem. Ismét új dalba kezdett, majd eljátszott még egyet és még egyet. Megbabonázva ültem mellette.
- Hihetetlenül ügyes vagy. - mosolyogtam rá.
- Kösz. De, ha már olyan jó fej vagyok, hogy magán koncertet adok neked, te is zongorázhatnál nekem egyszer. - nézett a szemeimbe.
- Rendben. Tudod mit? Egyik hétvégén, ha hazamegyünk, átjöhetnél és játszok neked valamit. - ajánlottam fel.
- Nekem megfelel. - vigyorodott el Yoda, majd egy hatalmasat ásított. - Azt hiszem a művész visszavonul. Majd holnap osztok autogramot.
- Akkor megnyugodtam. Féltem, hogy az aláírásod nélkül kell leélnem az életemet. - "könnyebbültem" meg.
- Dehogy! Holnap, nagylelkűen aláfirkantok neked egy cetlit. - Chanyeol megveregette a vállam. Én csak megforgattam a szemeim, majd egy "Jó éjt!" köszönéssel, átmásztam az ágyamba és elaludtam.