- 2 -
Baekhyun:
Ahhoz képest, hogy egész hamar aludni mentünk, Chanyeol alig akart felkelni.
- Chanyeol! Ébresztő! - próbálkoztam. Semmi.
- Hé, Yoda! Kelj fel! - még mindig semmi. Ekkor eszembe jutott valami. Amikor ovisok voltunk, sokszor ébresztettem úgy, hogy énekeltem neki. Leültem az ágya szélére és belekezdtem egy dalba. Ekkor Chanyeol pillái megremegtek és felnyíltak. Arcán széles mosoly ült.
- Emlékeztél! - vigyorgott rám.
- Persze, hogy emlékeztem. De siessünk. El fogunk késni. - gyorsan elkészültünk és a főtérre rohantunk, ahol a találkozó volt. Furcsa mód, Krissék csapata is ott volt.
- Mindenki! Egy kis figyelmet! - ordította, mire mindenki csendben maradt. - A mai nap egy városismereti vetélkedőn vesztek részt. Álljatok össze kettes vagy hármas csoportokba és válaszoljatok a lapon szereplő kérdésekre. - miközben beszélt, Luhan kiosztotta a kérdőíveket és egy-egy térképet. Végignéztem a csoporton. Sehun lesütött szemmel állt és a földet bámulta, mintha az lenne a Világ legérdekesebb tevékenysége. Mikor Luhan odaért hozzá, rámosolygott a fiatalabbra és felé tartotta a lapokat. Sehun csak bámulta a tasakot, de mintha ledermedt volna. Mivel már egy jó ideje nem reagált, Luhan kedvesen közelebb lépett a fiúhoz és megérintette a vállát. Sehun felkapta a fejét, de mikor Luhanra nézett, gyorsan elfordította a tekintetét és elvette a lapokat.
- Köszönöm. - motyogta, mire Luhan megveregette Sehun vállát. A fiú nem mert ránézni, csak a földet pásztázta. Furcsálltam a viselkedését. Pont úgy viselkedik, mintha... Nem, az tuti nem. Én is megkaptam a lapokat, majd Taeyeon-hoz fordultam.
- Együtt leszünk, ugye? - kérdezte mosolyogva.
- Ez egyértelmű. - válaszoltam és ujjaimat az övére fontam. Taeyeon csillogó szemekkel nézett rám, majd egy csókért hajolt hozzám, amit rögtön viszonoztam. Mikor elváltunk egymástól, észrevettem Chanyeolt. Minket nézett, arca kifejezéstelen volt. Ez tőle rendkívül szokatlan volt. Chanyeol mindig mosolygott, a nap huszonnégy órájában képes volt vigyorogni, mint a tejbetök. Most mégis láttam valamit a tekintetében. Nem értettem. Chanyeol végül Sehunhoz sétált és elindultak. Vagyis nem velünk jön. Kicsit rosszul esett, beláttam, hogy valószínűleg kirekesztettnek érezte volna magát Taeyeonnal és velem. Nem sokat foglalkoztunk a feladattal. Végigbeszélgettük a napot, sétálgattunk egy kicsit és elmentünk kávézni.
- Tegnap alig voltál velem. - bújt hozzám Taeyeon. Elmosolyodtam.
- Chanyeollal voltam. Rég láttuk egymást. - Taeyeon egy puszit nyomott az arcomra.
- Azért ne lopjon el tőlem. - elnevettem magam.
- Ez nem történhet meg. Ahhoz túlságosan szeretlek. - arcára simítottam a kezem. Lehajoltam hozzá és megcsókoltam. Olyan dél körül indultunk vissza és nemsokára meg is érkeztünk. A többiek már ott voltak.
- Ti is megérkeztetek? - kérdezte Luhan mosolyogva. Elvette tőlünk a feladatlapot és átnézte.
- Hát... Nem erőltettétek meg magatokat. Na, mindegy. Legalább ti írtatok valamit. - mosolygott még mindig. Taeyeonra néztem.
- Jó fej, nem? - kérdezte miután távolabb sétáltunk.
- Luhan? Igen. Szerintem is. A legjobb csapatvezető. - mosolyodtam el. Szemeimmel Chanyeolt kezdtem keresni. Nem tartott sok időbe, hiszen magasan kitűnt a tömegből. Sehunnal épp akkor adták oda a feladatlapokat, amikor odanéztem. A Yoda szokás szerint vigyorgott, de Sehun kissé feszültnek tűnt. Luhan arcán hatalmas mosoly jelent meg, amikor megnézte a lapjaikat. Mindkettőjüket vállon veregette és kicsit beszélgetett velük. Chanyeol valami vicceset mondhatott, mert mindhárman felnevettek. Úgy tűnt, Sehun is kezd kicsit feloldódni. A délutáni program, egy közös ebéd volt, a suli ebédlőjében. Taeyeon leült mellém, míg Chanyeol és Sehun velem szemben foglaltak helyet.
- Jó étvágyat! - vigyorgott Chanyeol és nekilátott az ételnek. Mind követtük a példáját, majd hirtelen pálcikát vettem észre oldalról.
- Kérsz? - nyújtotta felém Taeyeon mosolyogva. Elmosolyodtam és számba vettem a falatot.
- Nahát, Baekhyun! Olyan kicsi vagy, hogy gyereknek néznek? - nevetett fel Chanyeol. - Rendben. Etessük a babucit! Nézd, itt a repcsiiii! - Yoda is vett a saját kajájából, és még mielőtt bármit reagálhattam volna, a számba nyomta a falatot.
- Hééé! - fuldokoltam, de úgy tűnt Chanyeol jól szórakozik.
- Azt akarod, hogy megfulladjak? - néztem rá dühösen.
- Ó, Baekhyunie félrenyelt? Megbüfiztesselek? - vigyorgott telibe.
- Én vagyok az idősebb! - keltem ki magamból.
- Igen, de egyben az apróbb is. - a körülöttünk ülők, már dőltek a röhögéstől.
- Te meg kitűnsz a tömegből, olyan monstrum vagy! - oké, ha ő így, akkor én úgy.
- Legalább rám felnéznek és nem kell attól félnem, hogy rám taposnak. - villantotta rám hófehér fogait.
- Te olyan... Hú Chanyeol! - fújtattam.
- Igen? Mondjad! - biztatott.
- Olyan egy hülye vagy! - tettem karba a kezeimet. Szép volt Baekhyun. Ez aztán a sértés. Jobb nem lett volna?
- Te meg olyan kis pöttöm vagy. - simogatta meg a fejem, azzal a hatalmas tenyerével.
- Chanyeol! A hajam! - morogtam, de ő csak kuncogott. A késői ebéd után, hazakísértem Taeyeont, majd visszaindultam a koleszba. Chanyeol már az ágyon feküdt, de nem aludt.
- Szia! - mosolygott rám. - Milyen volt a délelőttöd?
- Szia! - intettem vissza. - Jó volt. Sétálgattunk Taeyeonnal, meg beszélgettünk. - ültem a saját ágyamra. - Neked?
- Kicsit ismerkedtem Sehunnal. Jó fej gyerek, sajnálom, hogy nem egy csapatban vagyunk.
- Ti kitöltöttétek a kérdőívet? - kérdeztem, mert eszembe jutott, hogy Luhan milyen boldog volt, mikor meglátta az övéket.
- Persze. Sőt, még a plusz kérdésekre is válaszoltunk. Luhan állatira örült, hogy vannak akik komolyan veszik a feladatot.
- Azt hiszem, ez inkább Sehun érdeme. Te és a komolyság, az két külön fogalom. - vicceltem vele.
- Te sem vagy sokkal jobb. - vágott vissza. Rám nézett. Chanyeol mosolya, még jobb kedvre derített és ez nem csak most volt így. Yoda mellett nem lehet unatkozni. Kicsit ki voltunk fáradva és egy gyors zuhanyzás után, mentünk is aludni. Már lekapcsoltuk a villanyt, amikor Chanyeol megszólalt.
- Baekhyun! - suttogta.
- Hm? - félig már aludtam, de megpróbáltam figyelni.
- Alszol már? - jött az újabb kérdés.
- Még nem. - válaszoltam neki.
- Kérhetek valamit? - suttogott.
- Mit?
- Reggel, énekelj megint! - kérte. Ajkaim akaratlanul is felfelé görbültek.
- Rendben. - mondtam neki mosolyogva.
- És lehetne, hogy mostantól minden reggel kelts így? - szólalt meg ismét. Testemet különös melegség járta át.
- Persze. - válaszoltam neki és arcomon hatalmas vigyor terült szét.
- Emlékeztél! - vigyorgott rám.
- Persze, hogy emlékeztem. De siessünk. El fogunk késni. - gyorsan elkészültünk és a főtérre rohantunk, ahol a találkozó volt. Furcsa mód, Krissék csapata is ott volt.
- Mindenki! Egy kis figyelmet! - ordította, mire mindenki csendben maradt. - A mai nap egy városismereti vetélkedőn vesztek részt. Álljatok össze kettes vagy hármas csoportokba és válaszoljatok a lapon szereplő kérdésekre. - miközben beszélt, Luhan kiosztotta a kérdőíveket és egy-egy térképet. Végignéztem a csoporton. Sehun lesütött szemmel állt és a földet bámulta, mintha az lenne a Világ legérdekesebb tevékenysége. Mikor Luhan odaért hozzá, rámosolygott a fiatalabbra és felé tartotta a lapokat. Sehun csak bámulta a tasakot, de mintha ledermedt volna. Mivel már egy jó ideje nem reagált, Luhan kedvesen közelebb lépett a fiúhoz és megérintette a vállát. Sehun felkapta a fejét, de mikor Luhanra nézett, gyorsan elfordította a tekintetét és elvette a lapokat.
- Köszönöm. - motyogta, mire Luhan megveregette Sehun vállát. A fiú nem mert ránézni, csak a földet pásztázta. Furcsálltam a viselkedését. Pont úgy viselkedik, mintha... Nem, az tuti nem. Én is megkaptam a lapokat, majd Taeyeon-hoz fordultam.
- Együtt leszünk, ugye? - kérdezte mosolyogva.
- Ez egyértelmű. - válaszoltam és ujjaimat az övére fontam. Taeyeon csillogó szemekkel nézett rám, majd egy csókért hajolt hozzám, amit rögtön viszonoztam. Mikor elváltunk egymástól, észrevettem Chanyeolt. Minket nézett, arca kifejezéstelen volt. Ez tőle rendkívül szokatlan volt. Chanyeol mindig mosolygott, a nap huszonnégy órájában képes volt vigyorogni, mint a tejbetök. Most mégis láttam valamit a tekintetében. Nem értettem. Chanyeol végül Sehunhoz sétált és elindultak. Vagyis nem velünk jön. Kicsit rosszul esett, beláttam, hogy valószínűleg kirekesztettnek érezte volna magát Taeyeonnal és velem. Nem sokat foglalkoztunk a feladattal. Végigbeszélgettük a napot, sétálgattunk egy kicsit és elmentünk kávézni.
- Tegnap alig voltál velem. - bújt hozzám Taeyeon. Elmosolyodtam.
- Chanyeollal voltam. Rég láttuk egymást. - Taeyeon egy puszit nyomott az arcomra.
- Azért ne lopjon el tőlem. - elnevettem magam.
- Ez nem történhet meg. Ahhoz túlságosan szeretlek. - arcára simítottam a kezem. Lehajoltam hozzá és megcsókoltam. Olyan dél körül indultunk vissza és nemsokára meg is érkeztünk. A többiek már ott voltak.
- Ti is megérkeztetek? - kérdezte Luhan mosolyogva. Elvette tőlünk a feladatlapot és átnézte.
- Hát... Nem erőltettétek meg magatokat. Na, mindegy. Legalább ti írtatok valamit. - mosolygott még mindig. Taeyeonra néztem.
- Jó fej, nem? - kérdezte miután távolabb sétáltunk.
- Luhan? Igen. Szerintem is. A legjobb csapatvezető. - mosolyodtam el. Szemeimmel Chanyeolt kezdtem keresni. Nem tartott sok időbe, hiszen magasan kitűnt a tömegből. Sehunnal épp akkor adták oda a feladatlapokat, amikor odanéztem. A Yoda szokás szerint vigyorgott, de Sehun kissé feszültnek tűnt. Luhan arcán hatalmas mosoly jelent meg, amikor megnézte a lapjaikat. Mindkettőjüket vállon veregette és kicsit beszélgetett velük. Chanyeol valami vicceset mondhatott, mert mindhárman felnevettek. Úgy tűnt, Sehun is kezd kicsit feloldódni. A délutáni program, egy közös ebéd volt, a suli ebédlőjében. Taeyeon leült mellém, míg Chanyeol és Sehun velem szemben foglaltak helyet.
- Jó étvágyat! - vigyorgott Chanyeol és nekilátott az ételnek. Mind követtük a példáját, majd hirtelen pálcikát vettem észre oldalról.
- Kérsz? - nyújtotta felém Taeyeon mosolyogva. Elmosolyodtam és számba vettem a falatot.
- Nahát, Baekhyun! Olyan kicsi vagy, hogy gyereknek néznek? - nevetett fel Chanyeol. - Rendben. Etessük a babucit! Nézd, itt a repcsiiii! - Yoda is vett a saját kajájából, és még mielőtt bármit reagálhattam volna, a számba nyomta a falatot.
- Hééé! - fuldokoltam, de úgy tűnt Chanyeol jól szórakozik.
- Azt akarod, hogy megfulladjak? - néztem rá dühösen.
- Ó, Baekhyunie félrenyelt? Megbüfiztesselek? - vigyorgott telibe.
- Én vagyok az idősebb! - keltem ki magamból.
- Igen, de egyben az apróbb is. - a körülöttünk ülők, már dőltek a röhögéstől.
- Te meg kitűnsz a tömegből, olyan monstrum vagy! - oké, ha ő így, akkor én úgy.
- Legalább rám felnéznek és nem kell attól félnem, hogy rám taposnak. - villantotta rám hófehér fogait.
- Te olyan... Hú Chanyeol! - fújtattam.
- Igen? Mondjad! - biztatott.
- Olyan egy hülye vagy! - tettem karba a kezeimet. Szép volt Baekhyun. Ez aztán a sértés. Jobb nem lett volna?
- Te meg olyan kis pöttöm vagy. - simogatta meg a fejem, azzal a hatalmas tenyerével.
- Chanyeol! A hajam! - morogtam, de ő csak kuncogott. A késői ebéd után, hazakísértem Taeyeont, majd visszaindultam a koleszba. Chanyeol már az ágyon feküdt, de nem aludt.
- Szia! - mosolygott rám. - Milyen volt a délelőttöd?
- Szia! - intettem vissza. - Jó volt. Sétálgattunk Taeyeonnal, meg beszélgettünk. - ültem a saját ágyamra. - Neked?
- Kicsit ismerkedtem Sehunnal. Jó fej gyerek, sajnálom, hogy nem egy csapatban vagyunk.
- Ti kitöltöttétek a kérdőívet? - kérdeztem, mert eszembe jutott, hogy Luhan milyen boldog volt, mikor meglátta az övéket.
- Persze. Sőt, még a plusz kérdésekre is válaszoltunk. Luhan állatira örült, hogy vannak akik komolyan veszik a feladatot.
- Azt hiszem, ez inkább Sehun érdeme. Te és a komolyság, az két külön fogalom. - vicceltem vele.
- Te sem vagy sokkal jobb. - vágott vissza. Rám nézett. Chanyeol mosolya, még jobb kedvre derített és ez nem csak most volt így. Yoda mellett nem lehet unatkozni. Kicsit ki voltunk fáradva és egy gyors zuhanyzás után, mentünk is aludni. Már lekapcsoltuk a villanyt, amikor Chanyeol megszólalt.
- Baekhyun! - suttogta.
- Hm? - félig már aludtam, de megpróbáltam figyelni.
- Alszol már? - jött az újabb kérdés.
- Még nem. - válaszoltam neki.
- Kérhetek valamit? - suttogott.
- Mit?
- Reggel, énekelj megint! - kérte. Ajkaim akaratlanul is felfelé görbültek.
- Rendben. - mondtam neki mosolyogva.
- És lehetne, hogy mostantól minden reggel kelts így? - szólalt meg ismét. Testemet különös melegség járta át.
- Persze. - válaszoltam neki és arcomon hatalmas vigyor terült szét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése