4. fejezet

- 4 -

Baekhyun:

Másnap, a szokásos ébresztő után, a főtéren találkoztunk a többiekkel. Ma Taeyeon nem fogadott csókkal, mivel ott sem volt.

- Srácok! Kis figyelmet! - szólt ránk Luhan, mikor megérkezett. - A helyzet a következő. Taeyeon átment Kris csapatához, demivel így kevesebben lennénk, Sehun jött a helyére. - mindenki az említettre nézett.

- És Taeyeon miért ment át? - kérdezte Yoona Luhantól, aki vállat vont.

- Nem tudom. Nekem is csak ma reggel mondták, szóval tőle kérdezd. Na, most, hogy mindenki túltette magát ezen, elmondom a mai programot. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk falat mászni. A buszút nem rövid, viszont megéri. Lehet valódi sziklafalon is mászni illetve mászófalon. Az utóbbiból több lehetőség is van. Lehet kétszáz méteren, száz méteren, ötven méteren és harminc méteren is mászni. A száz és kétszáz métereset, csak párosával lehet használni. Amíg odaérünk, döntsétek el melyiken mentek. - az egész csoport elindult. Sehun természetesen velünk jött. Mivel a célunk az volt, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, Chanyeol és én közrefogtuk a fiút és beálltunk Luhan mellé beszélgetni.

- Honnan jött a falmászás ötlete? - kérdezte Yoda és mosolyogni kezdett, ahogy Sehunt kicsit közelebb tolta.

- A suli több helyszínt is kibérelt, csak más lehetőségekkel. Krissék bobozni, Xiuminék kalandparkba mentek, meg hasonló. Igazából arra gondoltam, ezt tudnátok a legjobban élvezni. Remélem nem lőttem mellé. - nézett ránk.

- Dehogy. Szerintem nagyon jó. Arra gondoltunk ezzel a heggyel itt mellettem, hogykipróbáljuk a kétszáz méterest. - mosolyogtam. - Te melyiken mész?

- Egyiken sem. - vágta rá. Kicsit meglepődtem.

- Miért? - kérdeztük hárman egyszerre.

- Azért... Mert... Tériszonyom van. - bökte ki Luhan. Chanyeolból és belőlem, majdnem feltört a nevetés.

- Ne csináld! Próbáld ki! - biztatta Chanyeol.

- Igen! Különben is! Gondolj Sehunra! A száz méteresen akar mászni, de még új és nincs párja. - győzködtem én is.

- Hát... - Luhan Sehunra nézett. Chanyeol titokban oldalba bökte Sehunt, aki megértette a jelzést.

- Kérlek hyung! - nézett rá a fiatalabb. Luhanba belefagyott a szó.

- Legyen! - sóhajtott. - De ajánlom, hogy tarts meg a falon. - viccelődött Luhan mosolyogva.

- Ne félj hyung. Vigyázok rád! - eme mondatára Sehun, fülig vörösödött, Luhan pedig elkapta róla a tekintetét. Hát ez könnyen ment. Olyan tizenegy körül érkeztünk meg az úti célhoz. A lányok a harmincmétereset választották, volt pár fiú akik sziklát másztak, de a legtöbben az ötven méteresre mentek. Amikor Luhan meglátta a százméteres falat, elfehéredve nyelt egyet.

- Oda... Most komolyan... Föl kéne másznom? - hangja alig hallható volt. A felszereléseket már megkaptuk, már csak másznunk kellett volna, de Luhan lecövekelt.

- Nekem ez nem megy. Ez képtelenség. Én nem... - kezdett pánikba esni, amikor Sehun maga felé fordította. Vállaira helyezte a kezeit és mélyen a szemeibe nézett. Ahogy így vizslattam őket, rá kellett jönnöm, hogy baromira összeillenek.

- Luhan, ne félj! Nem lesz semmi baj. Itt vannak a kötelek, biztonságban vagy.

- De... - kezdte volna Luhan, de Sehun közbevágott.

- Nincs de. Nyugi! Nem fogsz leesni. - biztatta tovább Sehun.

- Honnan tudod? - Luhan kétségbeesetten nézett a fiatalabbra.

- Onnan, hogy nem hagyom! - szerintem Sehun életében először volt ilyen határozott Luhannal. Az idősebbik bólintott egy aprót, majd elkezdett mászni. Chanyeolra néztem, aki csak mosolygott.
- Mászunk? - kérdeztem és felnéztem Yodára.
- Igen. Aztán bírd tartani a tempót! - vigyorgott.
- Te könnyen beszélsz! Akkora vagy mint a mászófal. - Yeolból kirobbant a röhögés.
- Jó, akkor siess utánam! - nevetett és elkezdte a mászást. Nagyon jól telt a nap. Persze Chanyeollal folyamatosan egymást szekáltuk, bár ez általános jelenség, de annyira jól ment a falmászás, hogy kipróbáltuk a kétszáz méterest is, sőt, az igazira is átmentünk. Néha ránéztünk Sehunékra és ilyenkor összemosolyogtunk Yodával. Főleg akkor nevettünk, amikor Luhan megtudta, hogy nem csak fel, hanem le is kell másznia. A program után elmentünk ebédelni. Luhan nem akart enni, mivel rosszul lett, valószínűleg a tériszonya miatt. Sehu nagy nehezen rávette, hogy legalább az ő kajájából egyen valamennyit, de látszott rajta, hogy nem kívánja. Ezt leszámítva, viszonylag sikeres volt a nap kettejüknek. Hazafelé egész sokat beszélgettek.
- Remélem mindenki jól szórakozott! - mosolygott ránk Luhan, mikor visszaértünk a főtérre.
- Igen! - válaszolta az egész csoport egyszerre.
- Ennek örülök! Pihenjétek ki magatokat és holnap találkozunk! - búcsúzott el. Mi is elköszöntünk és elindultunk haza. Fél szemmel még láttam, hogy Sehun odamegy hozzá és beszélgetni kezdenek.
- Azt hiszem ez egy siker sztori. - vigyorgott Chan.
- Igen. Sehun most állati boldog lehet. - néztem az óriásra. Miután hazaértünk, felhívtam Taeyeont. Hangja vidám volt, aminek örültem. Megbeszéltük, hogy elmegyünk sétálni, így készülődni kezdtem. Feltúrtam a szekrényemet, belőttem a hajam, átöltöztem, majd fogat mostam és a többi, és a többi. Chanyeol közben leült filmet nézni a laptopján.
- Szerintem összeillenek. - közöltem minden bevezetés nélkül.
- Hm? Kik? - nézett föl a gépéből Yeol.
- Sehu és Luhan. - magyaráztam és ránéztem a tükörből.
- Igazad van. Tényleg jól néznek ki egymás mellett. - bólintott.
- Na, akkor én mentem. Jól nézek ki? - fordultam felé. Chanyeol tetőtől talpig végigmért, majd a szemeimbe meredt.
- Ha lány lennék, már rád ugrottam volna. - mosolyodott el.
- Ezt igennek veszem. Majd este jövök. - Chanyeol is intett nekem, majd folytatta a filmet. Amikor elértem a találkozóhelyhez, megcsókoltam Taeyeont. Sétálgatás közben beszélgetni kezdtünk.
- Milyen napod volt? - kérdeztem.
- Nagyon jó, bobozni mentünk és nagyon élveztem. Egyszer mi is elmehetnénk. - mosolygott. Örültem, hogy ilyen jól érezte magát.
- Felőlem mehetünk. Ezek szerint már nem bánt, hogy cserélnetek kellett Sehunnal, ugye? - nézetem a szemeibe.
- Hát, nem esett épp a legjobban, de ha már így alakult, elmondhatnád ki a kis kiszemelt. - pislogott kíváncsian. Öhm... Ennél rosszabb kérdést fel sem tehetett volna.
- Ezt... Még én sem tudom. Ma inkább ismerkedett. - füllentettem. Volt egy olyan érzésem, hogy átlátott rajtam.
- Értem. Hát, remélem összejön neki, ha már elválasztott minket. - na, ezt én is ajánlom neki. Az este további része jól telt. Sokat beszélgettünk, meg romantikáztunk. Elég késő volt, amikor hazakísértem és én is visszaindultam a koliba. Amikor bementem a szobába, sötétség fogadott. Előhalásztam a telefonom, hogy némi fényt csiholjak és ne essek át a szétdobált ruhadarabokon. A félhomályban észrevettem, ahogy Chanyeol nagyban durmol a takaró alatt.

Elmosolyodtam a látványra. Nem bírtam ki, hogy ne menjek közelebb hozzá és nézzem ahogy alszik. Leguggoltam és közel hajoltam az arcához. Szórakozásból, megböktem kicsit az arcát, mire morrant kicsit. Igazán aranyos látványt nyújtott. Vigyorogva mentem a fürdőbe és gyorsan letusoltam én is.