17.fejezet

- 17 -

Sehun:

Reggel korán keltem, mivel össze kellett pakolnom a hétvégére. Épp végeztem a rakodással, amikor kopogtattak az ajtón. Kinyitottam és Luhant találtam magam előtt egy hátizsákkal a kezében.

- Jó reggelt Sehunie! - vigyorgott rám. Adtam egy puszit az ajkaira és megöleltem.

- Neked is. Izgulsz? - kérdeztem, miközben bezártam az ajtót.

- Eléggé. De biztos kedvesek a szüleid. Akiknek ilyen fiúk van, biztos rendesek. - meghatódtam. Rákulcsoltam ujjaim az övéire és elindultunk. Olyan két óra múlva érkeztünk meg. Anya és apa kitörő örömmel fogadtak minket.

- Nagyon örülünk, hogy megismerhetünk. - ölelte át anyu Luhant. - Sehun már rengeteget mesélt rólad.

- Ja, sokszor le se lehetett lőni. - szúrta közbe apu. Luhan felnevetett, nekem meg égett a fejem.

- Pont olyan vagy, mint amilyennek Hunie leírt. Gyönyörű szemeid vannak. - Luhan zavartan köszönte meg a bókokat. Nagy nehezen, de elengedtek minket. Benyitottam a szobámba és előre engedtem Luhant.

- Hűha! Szép a szobád. - nézett körül ámulva.

- Ugyan. - legyintettem. - Annyira nem nagy szám.

- Nem tudom. Nincs összehasonlítási alapom, ezért tetszik ennyire.

- Ezt, hogy érted? - csodálkoztam el.

- Gondolj bele. Tizenkét éve nem voltam otthon. - teljesen ledöbbentem.

- De... Akkor... Hol laktál eddig? - azt még úgy értem, hogy gimiben koleszos volt, de előtte?

- Elsőtől kezdve Xiuminnal élek. Konkréten, az ő családja nevelt. - közelebb léptem és szorosan magamhoz vontam. Percekig álltunk így, mikor anya hangja törte meg a romantikus pillanatot. Sokat beszélgettünk négyesben. A szüleim kikérdezték a családjáról és a suliról. Luhan egész jól elcsevegett velük, ám amikor a továbbtanulásról volt szó, bezárkózott. Igazából... Én nem is tudom, hogy hová akar menni. Sosem került szóba.

- Szóval? Gondolom egyetem a cél, nem? - pislogott anya kíváncsian.

- Igen. Bár még nem tudom, hogy hová.

- Majd eldől. Ne aggódj. - vigyorogtak a szüleim. Este Luhan fürödni ment, én pedig kíváncsian kértem anyáék véleményét.

- Na, mi a véleményetek? - vigyorogtam.

- Igazán jó ízlésed van fiam. - veregetett vállon anyu. - Tényleg gyönyörű szemei vannak. - höh, ezek szerint anyámtól örököltem, hogy a szemekre bukom. Érdekes.

- És te apu? - fordultam felé.

- Egy biztos. Odáig van érted.

- Úgy gondolod? - pirultam el.

- Látnod kéne, hogy csorgatja utánad a nyálát. - nevetett fel.

- Erről jut eszembe! Megtörtént már a dolog? - néztek rám, én meg ledermedtem.

- mármint? - pislogtam, holott pontosan tudtam, hogy mire gondolnak.

- Tudod te! - nevetett anya. - Lefeküdtetek már?

- Jó ég, anya! Hogy kérdezhetsz ilyesmit? - keltem ki magamból lángoló fejjel.

- Csak gondoltam jó lenne tudni, hogy mire számítsunk ma este. - értetlen arccal állt előttem. Hm, milyen kellemes és könnyed beszélgetést folytatunk.

- Nyugi anya, csöndben leszünk. - hátat fordítottam és a szobámba vonultam. Felkaptam a cuccom az ágyról és nem törődve azzal, hogy Luhan végzett-e már, benyitottam a fürdőbe. A pára miatt, először csak a körvonalait tudtam kivenni, de ahogy közelebb értem, kiélesedett az alakja. A pizsamanadrágja volt rajta, haja még itt-ott nedves és kérdőn pillantott rám fogkefével a szájában.

- Bocs, hogy rád törtem. - jöttem zavarba, mikor realizáltam, hogy konkrétan kérdés nélkül törtem rá.

- Hemmi hovlema. - legyintett.

- Mi? - vágtam értelmes fejet. Fogkefével a szádban, nem foglak érteni drága.

- Azt mondtam, hogy semmi probléma. - mosolygott, miután kivette a szájából a fogmosót.

- Ah, akkor jó. - mosolyodtam el, majd elkezdtem vetkőzni. Láttam, hogy nagyon stíröl a tükörből.

- Mi az Bambi? Tetszem? - kérdeztem. Luhan elfordította a tekintetét.

- Ne reménykedj. - vigyorgott. Chöh! Még, hogy nem!

- Nem? Akkor miért nézel úgy, mint akinek mindjárt kiesik a szeme? - Luhan kiöblítette a száját, majd az ajtóhoz lépett.

- Csak azon gondolkodtam, hogy szánom a szerencsétlent akivel összejössz. - rám kacsintott, majd elhagyta a fürdőt. Hogy mi? Ezt tuti nem hagyom annyiban! Utána siettem a szobámba. Mosolyogva fordult felém, gondolom számított rá, hogy ezért kapni fog. Megragadtam a vállainál és hevesen az ajkaira martam. Nem ellenkezett. Sőt. Az ágyam felé kezdett húzni, én pedig követtem őt. Amikor a bútor széléhez értünk, rálöktem Luhant, majd fölé másztam. Basszus! Ez így nem lesz jó! Tudtam, hogy nem fogok tudni leállni, viszont nem akartam, hogy így történjen meg először.

- Luhan! - szólítottam meg két csók között. Ő ködös tekintettel nézett rám. Akarta. Nem is kicsit. Láttam a szemeiben.

- A szüleim egy szobával odébb vannak. - böktem fejemmel az adott irányba. Bólintott, bár tudtam, hogy nem tetszik neki a dolog. Megértem. Én sem örülök neki. Puszit adtam az arcára.

- Bocs Sehunie. Csak már, hogy is mondjam... Szeretnék már úgy is veled lenni. - mosolygott rám.

- Én is, de nem akarom, hogy ennek a szüleim is fültanúi legyenek. - megcsókoltam és visszamentem a fürdőbe, hogy befejezzem a fürdést. Legyek őszinte? Hosszú tusolás volt. Mire visszamentem a szobámba, Luhan már nagyban aludt. Mosolyogva bújtam mellé és öleltem át. A hétvége hihetetlenül gyorsan elrepült. Kettőt pislogtam és már a buszon ültünk, a koli felé tartva. Az épületben összefutottunk Beakhyunékkal is és beszélgettünk kicsit. Hát, egy biztos. Nekik is érdekesen telt a szünet. De komolyan. Sohyun mekkora forma már. Akkorát röhögtünk Baekhyun történetén, hogy kifolyt a könnyem is. Leköszöntünk egymástól és mindenki a saját szobájába ment.
- Hát te? - kérdeztem csodálkozva, mikor megláttam Layt.
- Én. Mi van? - pillantott rám.
- Csak fura, hogy itthon vagy. Ma nem mész Suhohoz? - tettem le a csomagjaim. Lay az ágyán feküdt és a gitárját hangolta.
- Dehogynem. Talán volt olyan, hogy nem mentem? - végül is, logikus.
- Jó, de értsd meg, hogy tőled általában azt szoktam meg, hogy vagy nagyban készülődsz, vagy itt sem vagy.
- Ennyire el akarsz küldeni? - kérdezte unott hangon.
- Nem, dehogy!
- Akkor ne hisztizz! Egyébként, milyen volt a hétvége?
- Csodás. A szüleim imádják Luhant. - vigyorodtam el.
- Nem erre voltam kíváncsi. Azt tudom, hogy Luhan jó arc. Egyértelmű, hogy megkedvelték. Engem az érdekelt, hogy megfektetted-e? - anyám! Lay nem kicsit szex orientált!
- Nem! Még nem! Amúgy, honnan a fenéből tudnád, hogy bírják a szüleim? Egyszer láttad Luhant.
- Még mindig nem? Egek ura! Mit szarakodtok annyit? - döbbent le.
- Én is kérdeztem valamit. Arra nem válaszolsz? - lerogytam az ágyamra. A Layel való kommunikáció lemeríti az idegrendszerem.
- Nem olyan gyereknek tűnik, akit nem lehet megszeretni. - vont vállat. - Visszatérve a szexre. Mikor óhajtod lehegeszteni? - a fejemre húztam a párnám. Miért? Miért? Miért ilyen perverz?
- Anyám Lay! Majd, ha úgy adódik!
- Látom ismét nekem kell megmondanom, hogy mit csinálj! - sóhajtott fel. Kösz. Körülbelül, mintha életképtelen lennék!
- Szünet előtt vegyél magadnak egy új inget.
- Minek? Van egy csomó. - vágtam a szavába.
- Ja, de egyiket sem lehet könnyen tépni. Bízz bennem. Profi vagyok. Én viszonylag hamar el fogok húzni, szóval a szoba a tiétek. Egyszóval, mikor ismét találkozunk szünet után, melegen ajánlom, hogy legyen megfektetve. Vili? - fenyegetőzött a mutatóujjával. Bólintottam. Azt az önelégült fejet amit vágott, le kellett volna fotózni. Miért van az, hogy bármikor kezdek el Layel beszélgetni, annak mindig az a vége, hogy a szex témánál lyukadunk és én vagyok az, akit kiosztanak? A szünetig Cöh! Önfejű! Épp nagyban bóklásztam az üzletben, amikor megjelent a Baekyeol páros. Naná, hogy egyből levágták, mi a helyzet. Hazaérve, megmutattam Laynek a szerzeményem, aki jól megnézte a ruhadarabot.

hátralévő pár hétben viszont levegőt venni sem volt időm. A tanárok szinte megőrültek és mindegyiknek volt valami nyűgje. Azért annyi lélekjelenlétünk még volt Luhannal, hogy gyorsan elmentünk ajándékokat vásárolni. Viszont, otthon sem volt nyugtom, mert Lay folyton azzal cseszegetett, hogy menjek már ruhát vásárolni. Így kerültem az egyik ruhaüzletbe délután. Szobatársam konkrétan kirúgott otthonról és közölte, hogy addig nem mehetek haza, amíg nem vettem magamnak minimum egy inget.
- Nem rossz. Viszont legközelebb velem jössz vásárolni. - közölte. Hogyne! Hogy egész végig azt hallgassam, mennyire nincs ízlésem és ismét a szexről beszélgessünk. Alig tettem el a cuccom, Lay már ment is. A következő napon, megbeszéltük Baekhyunékkal, hogy még szünet előtt ajándékozunk egymásnak. Ám ahogy közeledett a hétvége, úgy estem pánikba is. Az úgy oké, hogy megbeszéltük Luhannal, hogy többet szeretnénk, de nekem ebben marhára nincs tapasztalatom. Fogalmam sincs, hogy ezt, hogy kéne csinálni.
- Nyughass már maknae! - szólt rám Lay. Épp a szokásos pénteki randink előtt álltunk... Mármint ő a sajátja előtt és én is az enyém előtt. Én és Lay. Isten ments! Nem! Fel alá járkáltam a szobában és mindenféle gondolat cikázott az agyamban. Mivel elengedtem a fülem mellett amit mondott, sóhajtva vonult a konyhába és hozott nekem egy pohár vizet.
- Ülj az ágyra és idd meg. - gondolkodás nélkül tettem amit mondott és csak miután lenyeltem az utolsó korty vizet, tűnt fel, hogy fura íze van.
- Te Lay! Mit raktál ebbe? - fintorogtam.
- Egy kis altatót. Nyugi, csak pár órára fog kiütni.
- Mi van? Megőrültél? Luhan mindjárt itt lesz! - keltem ki magamból.
- Majd kiírom egy cetlire. Ne megyek! - komolyan kikészít ez az ember. Hirtelen éreztem, hogy egyre álmosabb leszek és lecsukódtak a pilláim. Hanyatt dőltem az ágyamon és hagytam, hogy a gyógyszer tegye amit kell.