14.rész

- 14 -

Baekhyun:

Reggel egy alvó Chanyeollal találtam szemben magam. Állati aranyos volt ahogy szuszogott. Keze a derekamra fonódott én meg a mellkasába fúrtam a fejem. A hátamra fordultam és ásítottam. Ahogy megdörzsöltem a szemeim, azt kívántam, bár előbb ébredtem volna.

- Sohyun, te mi a frászt keresel itt? - sziszegtem halkan. Húgom ugyanis ott ült az ágyam végében és a telefonjával kamerázott minket. Nem zavarta, hogy közben fölkeltem.

- Semmit. Csak bejöttem, hogy megnézzem mit csináltok, de olyan cukin feküdtetek egymás mellett, hogy gondoltam csinálok pár képet. - közölte ezt olyan hangnemben, mintha csak azt mondaná: "Ma napos időnk lesz." Mi a... Oké, ezzel bebizonyosodott, hogy a húgom őrült.

- Sohyun, nem mehetsz csak úgy be mások szobájába és nem videózhatod le őket. - korholtam.

- Miért? - pislogott.

- Mert nem illik. Ezt úgy hívják kukkolás és büntetendő.  - ültem fel az ágyban.

- De eddig, nem szólt érte senki. - nézett rám ártatlanul.

- Biztos nem vették ész... Hogy mi? Hogy érted, hogy eddig? - lesokkolódtam. Sohyun nem normális!

- Hát... Nem ez az első eset. - csak pislogni tudtam.

- Te megőrültél? Hogy érted, hogy nem ez az első eset? Mégis mikor csináltad még?

- Tudod van a dadám akihez anyuék akkor visznek, ha több napig nincsenek itthon. - bólintottam. - Na neki van egy kicsit fiatalabb fia. Valami Tao, akihez rendszeresen jön a pasija. Mivel Tao meleg. Állati édik együtt. Azt hiszem kínaiak. Néha még hallom is őket. Meredt rám izgatottan. Ez beteg!

- Mond, hogy arról nincs videó. - néztem rá reménykedve.

- Nincs. Mindig bezárják az ajtót. - húzta a száját. Elképedtem. Anyám!!!

- Mi?! Akkor, hogy van róluk képed? - lehet, hogy nem akarom tudni a választ.

- Egészen egyszerűen. Ezek ketten jó alvók, főleg pár menet után és mindig a zárban hagyják a kulcsot. Szúval nincs más dolgom, mint becsúsztatni az ajtó alatt egy kendőt, hogy azért a kulcs ne csattanjon nagyot, mikor kipiszkálom a zárból. - magyarázta mosolyogva. Tátott szájjal néztem a húgomra.

- Te... Ezt nem mondod komolyan!

- Miért ne mondanám? Fura, de eddig fel se tűnt nekik, hogy minden reggel nyitva az ajtó. Egyszer viszont lebuktam, mert Tao fenn volt még. Először megharagudott, de aztán megmutattam neki a képeket és megegyeztünk, hogy átküldök neki néhányat. Nagyon jó fej. Amúgy a barátja a ti sulitokba jár. Valami Wu Yi Fan. - tanakodott.

- Kris? - döbbentem meg.

- Á, ismered? - vigyorgott.

- Te nem vagy százas! - szidtam le.

- Mi bajod? - csodálkozott.

- Nekem? Nem én kukkolok másokat! Anyáék tudnak a dologról?

- Persze! - vont vállat közömbösen.

- És mit szóltak?
- Semmit. Szerintük jó karriert futhatnék be, mint lesifotós. - ezt nem hiszem el!
- Sohyun... Menj ki a szobából. - mondtam neki. Húgom értetlenül teljesítette a kérdést. Ledöbbenve ültem és meredtem magam elé. A családom nem normális! Nem tudom meddig ültem így, de Chanyeol ébredezni kezdett.
- Jó reggelt Bacon. Hogy vagy ma? - mosolygott rám.
- Mérgesen! Mint kiderült, Sohyunt egyszer kukkolásért fogják lecsukni. - puffogtam magamban. Yeol akkorát röhögött, hogy még a könnye is kicsordult.
- Tudom. Megmutatta a fényképeit. A húgod nagy forma.
- Chanyeol, ez nem helyes! Nem leskelődhet az emberek után. - nem hiszem el! Csak engem zavar Sohyun hülye hobbija?
- Tíz éves! Épp felfedezi a Világot. Majd kinövi. Ha meg nem, befut mint sikeres lesifotós. - veregette meg a vállam. Felsóhajtottam.
- Jobban örülnék, ha nem a kamera mögül ismerné meg. - fordultam felé.
- Nyugi. Kezeld kicsit lazábban. - mosolygott kedvesen. - Na, mi a reggeli? - kelt ki az ágyból és a konyhába vonult. Követtem őt az étkezőbe, ahol meglepetésünkre minden ki volt készítve.
- Anyuék? - néztem körül.
- Írtak üzenetet. - mutatott Yeol a hűtől lévő cetlire. "Jó reggelt fiúk és Sohyun! Elvittem anyut egy napra, vigyázzatok Sohyunra és szórakozzatok jól! Szép napot: Apu!" Fejcsóválva olvastam az üzenetet.
- A szüleim leléptek. Hárman maradtunk. - közöltem Yeollal. Lehoztuk Sohyunt az emeletről és megreggeliztünk. A mosogatás után, beültünk a nappaliba és előszedtünk egy rakás társast. Alig kezdtünk el játszani, amikor megszólalt a mobilom. Taeyeon! Minő meglepő.
- Ne vedd fel! Most játszunk! - sipákolta a húgom.
- De, ha nem veszem fel...
- Akkor, mi van? Majd visszahívod. - sóhajtva tettem eleget Sohyun kérésének és lenémítottam a telefonom. Az összes társast végigjátszottunk ani otthon volt. Naná, hogy mindenben Sohyun nyert.
- Tudjátok most mit csináljunk? - tapsikolt és ravaszul ránk nézett. Előre féltem.
- Na? - nézett rá Chanyeol.
- Üvegezzünk! - tudtam!
- Felejtsd el! - vágtam rá hevesen.
- Jaj már! Be se fejeztem. Nem a smárolós üvegezésre gondoltam, hanem a felelsz vagy mersz változatára. - magyarázta.
- Még mit nem! Tudom milyen vagy. - ellenkeztem. Naná! Ismerem Sohyunt. Nála perverzebb emberrel, ritkán futok össze. Sokáig ellenálltam, de addig hisztizett, amíg elő nem kerestem egy üres üveget.
- Oké! Kezdem! - Sohyun megpörgette az üveget, ami rám mutatott. Remek.
- Baekhyun! Volt már nemi kapcsolatod? - mutatott rám.
- Ez milyen kérdés? - jöttem zavarba.
- Megválaszolható. Szóval? - húzogatta a szemöldökét.
- Nem volt. - nyögtem ki. Megpörgettem az üveget.
- Chanyeol. - néztem rá. - Tetszik valamelyik lány az osztályból? - kérdeztem kíváncsian.
- Nem. - de akkor ki az? Agyaltam. Yoda pörgetett és a húgomat kérdezte valami viszonylag semleges dologról. Ismét Sohyun pörgetett és az üveg ismét engem talált meg. Csodás.
- Mit szeretsz Taeyeonban? - pislogott.
- Hogy-hogy mit szeretek? - értetlenül néztem rá.
- Tudod. Miért vagy vele?
- Mert ő egy gyönyörű, okos és vicces lány. - foglaltam össze, de úgy tűnt Sohyun nem elégedett a válasszal.
- Ennyi?
- Mi az, hogy ennyi? Nem elég?
- Csak azért érdekelt, mert én nem bírom. De mindegy is. Te jössz. - mosolyodott el. Ledöbbentem.
- Nem kedveled? - kérdeztem.
- Előbb pörgess. Ez így nem ér. - mérgesen löktem meg az üveget, ami Sohyunra mutatott.
- Mi bajod Taeyeonnal? - kérdeztem újból.
- Nekem ő egy kicsit hideg. Elég távolságtartó és nem is tudom. Irányít téged. De a te döntésed, hogy vele vagy, nem az enyém. Én jövök. - döbbenten hallgattam szavait. Szóval... Ő sem szereti.
- Chanyeol! A kérdésem... Tudom, hogy van valaki akit szeretsz. Miért tetszik? - mosolygott. Yoda elgondolkodott, majd megszólalt.
- Mert... Érzem, hogy összeillünk, hogy összeillünk. Boldoggá tesz, ha a közelemben van. Mindig megnevettet és szeretek vele lenni. Ez megmagyarázhatatlan. - Yeol, mintha már nem is itt lenne.
- Na szóval ilyen választ vártam tőled is Baekhyun. - meredt rám a kishúgom. Ja, így belegondolva, Chan válasza jobb volt mint az enyém. Megrántottam a vállaim. Húgom felsóhajtott, majd az órára nézett.
- Meguntam a játékot. Kimegyünk a kertbe? - mosolygott ránk.
- Chanyeol, kit szeretsz? - kérdeztem, mikor már a cipőnket húztuk. Sohyun nem volt velünk, ő gyorsabban elkészült és a kertben gyártotta a hóembereket.
- Már nem játszunk, így nem kötelességem válaszolni. - nevetett.
- Komolyan kérdeztem. - néztem rá. - Elmondod?
- Egyszer el. - szóval nem akarja, hogy tudjam.
A hétvégénk gyorsan elrepült, főleg nekem, aki folyton azon agyalt, hogy ki tetszik Chanyeolnak. Este visszamentünk a koliba, ahol összefutottunk HunHanékkal.
- Na, milyen volt a nagy találkozás? - kérdeztük őket.
- Remekül. A szüleim és a bátyám imádják. - ölelte át Sehun a párját. Luhan mosolyogva nézett minket.
- Nálatok mi volt?
- A húgom egy kukkoló, Kris és Tao után leskelődik, de ezen kívül semmi érdekes. - meglepetten néztek rám.
- Micsoda? - pislogtak nagyokat. Elmeséltem nekik a történteket, mire kirobbant belőlük a röhögés.

- Nem mondod? - törölgette a szemeit Sehun. - Hány éves?
- Tíz.
- Hallod, korán kezdi az biztos. Kris tud róla? - vigyorgott Luhan. Mikor végre befejezték a röhögést, elköszöntünk egymástól és bementünk a szobánkba.
- Holnap suli. - biggyesztette le az ajkait Chanyeol.
- De már nem sokáig. - mosolyodtam el.
A következő hetek zűrösen teltek. Taeyeon berágott rám, amiért nem vettem fel a telefont, ezen kívül levegőt venni is alig maradt időnk, mivel a tanáraink úgy gondolták, egy diáknak nem lehet szabadideje. Akárhogy is, ez az idő is elmúlt valahogy és lassan jött a téli szünet. Chanyeollal elmentünk egy közeli áruházba, hogy ajándékot keressünk a szeretteinknek. Már majdnem mindenkinek megvolt, hogy mit adok. Anyának egy új étkészletet, apának egy üveg bort, a húgomnak egy új mangát naná, hogy yaoit! . HunHanék közösen kapnak Yeoltól és tőlem egy "Csodás hétvégét, egy kellemes kis szállóban" utalványt. Igazából a nagyim nekem szánta, mondván, vigyem el Taeyeont. De én nem fogom használni, mivel Chanyeollal töltöm az ünnepeket. Ahogy a ruhaboltban nézelődtünk, ismerős alakot vettünk észre.
- Sehun az. De hol van Luhan? - nézett rám Chan. Vállat vontam. Egyszerre indultunk meg a fiú felé.
- Szia! Hát te? Egyedül? - szegényt úgy megleptük, hogy ijedtében leejtette a kezében tartott ruhaneműt.
- Jó ég! A frászt hozzátok az emberre. - vette fel a pólót és visszaakasztotta a helyére.
- Ajándékot veszel? Kinek? Csak nem Luhannak? - vigyorgott Chanyeol.
- Nem. Az ajándékok rendben vannak. Ezt magamnak veszem. Szerintetek? - Sehun maga elé tartott egy fehér pólót.
- Jó. De miért ilyen hirtelen? - kérdeztem.
- Nekem van egy tippem. - szólalt meg Yeol fura hangnemben. - Csak nem a nagy alkalomra lesz? - vigyorgott.
- Mi? - Sehun fülig vörösödött.
- Ó, tudod te. - meglepetten néztem rá.
- Amennyire egymásba vagytok zúgva, azt hittem, már rég megtörtént a dolog. - csúszott ki a számon. Yeol erre hatalmas röhögésben tört ki, Sehun meg a földet bámulta.
- Nem, még nem történt meg. - motyogta. - Előbb jobban meg akartuk ismerni egymást.
- Izé... Bocs. Csak megleptél. Segítünk neked választani, jó? - mosolyogtam a fiatalabbra.
- Semmi baj. Lay is hasonlóan reagált, csak az még rosszabb volt. - legyintett.
- Lay? - kérdeztük egyszerre a colossal.
- A szobatársam. Nem ismeritek, de ez érthető, mivel jóformán csak aludni jár haza. A többi időt a szeretőjénél tölti. Fura egy alak, de jó fej és azt tanácsolta, hogy olyan felsőt vegyek, ami könnyen téphe... - zavartan hallgatott el, mikor perverz vigyorral néztünk rá. - Szóval amiben jól nézek ki. - helyesbített gyorsan. Szegényt jól kinevettük, de végül abbahagytuk a szekálást és körbenéztünk, hátha találunk neki valamit. Ahogy a sorok között sétáltam, tekintetem megakadt egy kék ingen. Leakasztottam, hogy jobban szemügyre vegyem. Szinte üvöltött róla, hogy Chanyeol! Elképzeltem rajta és egyértelművé vált, hogy ezt bizony megveszem neki.

Amíg Yeol meg Sehun a ruhák között kutakodtak, én kiválasztottam a megfelelő méretet és a pénztárhoz siettem, hogy fizessek. A zacskót a táskámba rejtettem, hogy Chanyeol ne vegye észre. Visszamentem a két sráchoz, akik épp egy inget nézegettek.
- Én erre szavazok. - mosolygott Chanyeol.
- Nekem is tetszik. - Szerinted? - mutatta nekem Sehun.
- Szerintem jól néz ki. - helyeseltem. Sehun végül megvette a felsőt és elköszönt tőlünk, mivel a randija előtt még haza akart menni. Én meg közben eldöntöttel, mit veszek Taeyeonnak. Bementem a drogériába és kiválasztottam neki egy parfümöt.
- Szerintem ez jó lesz. - nézegettem ez üveget, mikor kiléptünk a boltból.
- Akkor biztos az is. - mosolygott rá Yeol. Visszamentünk a koliba, ahol elkezdtük becsomagolni az ajándékokat.
- Mikor adjuk oda Hunhanéknak az utalványt? - kérdezte Chanyeol, miközben elmélyülten írta az üdvözlőlapokat.
- Nem tudom. Ma szerda van ugye? Mi szombaton indulunk, szóval előtte.
- De nem tudjuk, hogy ők mikor hagyják el a kolit. - elgondolkodtam.
- Ezt beszéljük meg velük holnap, a suliban. - javasoltam. Yeol bólintott. A csomagolás után, beestünk az ágyba. Furcsa érzés volt, hogy senki sem fekszik mellettem, nem túr ki a helyemről és nem ölel át éjszaka. Legszívesebben átmásztam volna Chanyeolhoz, de persze nem tettem. Hiányzott, hogy legyen velem valaki és furcsa mód, nem Taeyeon arca ugrott be. Mi van velem? Agyaltam. Valahogy mégis sikerült elaludnom, de gondolataim álmomban sem hagytak nyugton.

"Egy elágazás előtt álltam. Tudtam, hogy melyik út hova vezet. Az egyik Taeyeonhoz, a másik Chanyeolhoz. Hezitáltam. Melyiken induljak? Végül ráléptem az útra és keserűen néztem a másik ösvényre. Ugyanis az volt Chanyeolé. Éreztem, hogy a Yoda fülű most szomorú. Mielőtt Taeyeonhoz értem volna, megtorpantam. Hátat fordítottam a lánynak és rohanni kezdtem visszafelé."

- Baekhyun! - éreztem, hogy valaki megbökdösi az arcom.
- Hm? - kinyitottam a szemeim, hogy lássam ki az. Chanyeol hajolt fölém és ébreszteni próbált.
- Kelj fel! - mosolygott rám. Kivonszoltam magam az ágyból és elvégeztem a reggeli teendőimet. A suliban Taeyeon került és nem szólt hozzám, ami nem lepett meg. Az viszont igen, hogy egyre többször kereste Chanyeol társaságát. Fura érzésem támadt emiatt, de nem tudtam milyen. Az utolsó óránk végeztével, megkerestük HunHanékat.
- Ti mikor indultok a koliból? - kérdezte tőlük Yeol.
- Szombat délután. Miért? - érdeklődtek.
- Arra gondoltunk, mivel csak az ünnepek után találkozunk, indulás előtt átadhatnánk az ajándékokat. - magyaráztam.
- Nem rossz gondolat. - helyeseltek. Miután ezt megbeszéltük, mindenki ment a maga útjára. A péntek hamar eltelt. Gondolom már a tanáraink is ki voltak készülve és pihenni akartak. Hazaérve kimerülten rogytunk az ágyra. Felhívtam Taeyeont, hogy találkozót beszéljek meg vele, mivel még át akartam adni az ajándékát. Nem haragudott már, legalábbis a hangja egész kedvesen csengett a telefonban. Kivételesen korán feküdtünk le aludni a colossal. Azt hiszem ez ünnepnap lesz! Hamar elaludtam és megpróbáltam kipihenni magam. Másnap találkoztam Taeyeonnal, ahogy azt megbeszéltük. Örült az ajándékomnak és teljesen megenyhült. Én egy pólót kaptam tőle, ami praktikus volt, mert amúgy is akartam venni párat. Olyan dél körül értem vissza a koliba, nem is csoda, hogy Yoda már talpon volt. Gyorsan összepakoltunk és átkopogtunk Sehunhoz.
- Sziasztok! Gyertek be. - a fiatalabb nyitott ajtót és mosolyogva üdvözölt minket. Luhan az ágyon ült és integetett.
- Mivel csak az ünnepek után találkozunk, szeretnénk átadni az ajándékotokat. - kezdett bele Chanyeol. Ekkor előhalásztam a borítékot és átadtam. Amikor kinyitották és meglátták, hogy mit kaptak, először ledöbbentek, majd vigyorogva a nyakunkba ugrottak.
- Örülünk, hogy örültök. - nevettem.
- Most mi jövünk! - nyújtottak át két csomagot. - Reméljük tetszeni fog. - mindketten kibontottuk az ajándékokat. Ezek összebeszéltek Taeyeonnal. Állapítottam meg, mikor a csomagomból egy póló került elő. Chanyeolnak egy sapkát ajándékoztak, aminek állatira örült, ugyanis imádja az ilyesmiket.
Még beszélgettünk egy kicsit, majd menni készültünk, amikor megakadt a szemem valamin.
- Sehun, ez nem annak az ingnek a gombja amit együtt vettünk? - emeltem fel a tárgyat a földről, hogy ő is láthassa.
- Szerintem összetéveszted valamivel. - rázta a fejét. Chöh, ezt a nézést ismerem. Valami van itt.
- Te Hunie, ha ez igaz, miért van összetépve a felsőd? - kérdezte Chanyeol röhögve és előszedte az inget az ágy alól. Erre a fiatalabb elvörösödve nézett ránk.
- Ne jó, el lehet menni! - mutatott az ajtóra.
- Te már csak tudod. - röhögtük ki még jobban.
- Ne már srácok! - fonta össze a karjait maga előtt.
- Jó, na. Már megyünk is! Amúgy szép a nyakatok. - szóltunk még be utoljára, mire egyszerre kaptak az említett testrészhez. Röhögve mentünk ki a szobából és hagytuk ott őket. Felkaptuk a bőröndjeinket és elindultunk hozzám.