7.fejezet

- 7 -

Baekhyun:
Furcsa volt reggel arra ébredni, hogy Chanyeol rappel nekem. Először is, mert ő szokott tovább aludni. Másodszor, nem tudtam, hogy tud rappelni.
- Jó reggelt álomszuszék! - vigyorgott telibe.
- Neked is. Hány óra? - kérdeztem. Elvettem az éjjeliszekrényemről a telefont és megnéztem. Már dél volt.
- Jól elaludtam. - állapítottam meg, miután kikeltem az ágyból.
- Legalább bírni fogod este. Luhan írt egy sms-t, hogy bulizni megyünk. - kíváncsian ránéztem.
- Komolyan? - ezek szerint erre értette, hogy a végén jobb programok lesznek.
- Ja. Na, megyek tusolni. - Chanyeol felkapta a törülközőjét és a fürdő felé indult.
- Még nem zuhanyoztál? - döbbentem meg.
- Nem. Arra vártam, hogy felkelj. - vont vállat. Nem igazán értettem az indoklást. Csak akkor tud fürdeni, ha én fent vagyok? Oké.
- Te, Chanyeol! - szóltam utána.
- Hm? - fordult meg.
- Szerinted, nem furcs egymással Sehun és Luhan?
- Mire gondolsz?
- Hát arra, hogy elvileg alig ismerik egymást, nem? Viszont úgy viselkednek egymással, hogy ellentmondanak ennek az "elvnek".
- Például? - húzta fel kérdőn a szemöldökét. Láttam, hogy még nem teljesen érti, mit akarok mondani.
- A kávézóban. Ha nem ismerték egymást, akkor Luhan honnan tudta, hogy Sehun utálja a kávét? - magyaráztam. Yeol szemeiben fény gyúlt.
- Mint tegnap? Amikor Sehun megdicsérte Luhant? - kérdezett rá. Bólintottam. Összevigyorogtunk.
- Akkor ez azt jelenti, hogy Luhan is bele van zúgva Sehunba! - kiáltotta Chanyeol.
- Igen. Csak egyik sem tudja, hogy tetszik a másiknak. - helyeseltem.
- Két ilyen szerencsétlent! - nevetett fel Yeol. - De Sehun azt mondta, párszor beszéltek. Te nem emlékszel erre?
- Csak évfolyamtársak voltunk. Nem beszéltünk sokat. Amúgy meg, mással voltam elfoglalva. - mondtam.
- Taeyeonnal, mi? - nem tudtam nem észrevenni a grimaszt Chanyeol arcán.
- Mi bajod vele? - kérdeztem.
- Semmi. - legyintett, de nem hagytam annyiban.
- Akkor mi volt ez az arckifejezés?
- Semmi. - ismételte magát. Megpróbált elslisszolni, de elé álltam.
- Mi van Chanyeol? Nem bírod Taeyeont? - kérdeztem rá.
- Nem vele van a baj. - Yeoll, már a bejáratig hátrált.
- Akkor?
- Semmi, én... - a szemeimbe meredt. Épp készültem volna egy jó kis vallatásnak, amikor ismerős hangok szűrődtek be a folyosóról. Fülelni kezdtünk.
- Ez Luhan! - ismertem föl az egyik illetőt.
- És Sehun. - állapította meg Yeol. - Miről beszélgetnek? - vállat vontam.
- Mennek valahova. - mondtam Channak. Úgy tapadtunk az ajtóra, mint valami pióca.
- Gyerünk, menjünk utánuk. - Yeol a szekrényhez sietett.
- Mi? Nem! Minek? Nem is zuhanyoztam! - juj, ez nagyon csajosan hangzott!
- Ez egyszer túléled! - vágott hozzám egy pólót.
- De, minek? - értetlenkedtem tovább, miközben fölvettem a felsőm.

- Te nem vagy kíváncsi mit csinálnak? - pislogott rám.
- Hát...
- Hallod őket? - kérdezte, miközben megdobott a gatyámmal.
- Igen. A folyosón vannak. - bólintottam. Megvártuk, míg a lépteik elhalkulnak, majd kimentünk a folyosóra.
- Tök hülyén érzem magam. - puffogtam. - Meg akartam lepni Taeyeont. - naná! Találkozni akarok a barátnőmmel, erre mit csinálok? Sehunékat követem. Csodás!
- Majd megleped máskor. Ez érdekesebb! - legyintett Chanyeol.
- Hééé! - kiáltottam felháborodva, mire Yeol a számra nyomta a kezét.
- Halkabban, te! Meghallanak! - szólt rám. Luhanék beszálltak a liftbe és lementek vele a földszintre. Mi a lépcsőn rohantunk lefelé a colossal. Egészen a buszmegállóig mentünk velük, ahol nagyon kellett ügyelnünk, hogy még véletlenül se vegyenek észre. Felszálltunk a járműre, ami tömve volt utasokkal, így nem féltünk, hogy esetleg meglátnak. Bár én még így is meg kértem Chanyeolt, hogy guggoljon lejjebb, mert kitűnt a tömegből. Persze erre ő azzal válaszolt, hogy én meg vigyázzak, nehogy rám lépjen valaki. Nem sok kellett, hogy ismét hangos vitatkozásban törjünk ki. Nem mentünk sokat, rövid időn belül leszálltunk a buszról és tovább követtük Luhanékat. Hamarosan egy teázóhoz érkeztünk, aminek a tetején egy hatalmas tábla állt amin a felirat úgy szólt: "Bubble tea". Felismertem a feliratot.

- Ez nem az az üdítő, amit pár napja láttunk náluk? - súgta Chanyeol.
- De. - bólintottam. - Szóval ezek ketten már voltak együtt valahol.
- Baekhyun, mond nyugodtan, hogy randiztak. - veregette a vállam.
- Jó, ezt az ő esetükben még szoknom kell. - intettem le Chanyeolt.
Az egész délelőttünk ezzel ment el. Amerre HunHanék andalogtak, oda követtük őket. Megpróbáltuk kihallgatni a beszélgetéseiket, bár elég halkan beszéltek, így alig hallottunk valamit. Egész büszke voltam magunkra, hogy nem vettek észre. Ez akkor bukott el, amikor a parkba értünk. Taeyeon ugyanis ezt a pillanatot választotta arra, hogy felhívjon.
- Kapcsold ki! - szólt rám Chanyeol.
- Komolyan azt várod tőlem, hogy tegyem le? - Yoda hevesen bólogatni kezdett. - Felejtsd el! - ám mielőtt felvehettem volna, Sehunék léptek hozzánk, nem is kicsit meglepetten.
- Hát ti? - kérdezték egyszerre.
- Mi? Hát, mi csak... Sétálgatunk. - magyarázkodott Chanyeol. Rám pillantott, én pedig megpróbáltam elterelni rólunk a figyelmet.
- És ti? Ti mit csináltok? - mivel kinyomtam Taeyeont, már nem bömbölt a zene a telefonomból és fedezhettem Chanyeolt. A két fiú elvörösödött, majd egyszerre szólaltak meg.
- Semmit. - Sehunra néztünk.
- Örülök, hogy ilyen jól beilleszkedtél a csoportunkba Sehun. - vigyorogtam rá. Szegény, kezdett úgy kinézni, mint egy érett paradicsom.
- Igen, én is. - motyogta. Luhanra pillantottam, aki somolygott a reakción.
- Akkor mi nem is tartunk föl titeket. Amúgy is be akartunk ülni valahová. - szólalt meg a Happy Vírus. - Majd este találkozunk. Sziasztok! - intettünk a két megszeppent fiúnak, majd seitősen eljöttünk.
- Tuti, hogy rájöttek. - mondtam Chanyeolnak.
- És ha igen? Nagy ügy. Legalább kérdőre vonhatjuk Sehunt. - megcsóváltam a fejem. - Egyébként tényleg kajálhatnánk valamit. Éhen halok. - hangosan felnevettem, mikor meghallottam, hogy Chanyeol hasa morog az éhségtől.
- Jó, menjünk. Este úgyis találkozom Taeyeonnal.
- Haragudni fog? - kérdezte Yeol, miközben kiértünk egy körforgalomhoz.
- Igen. De majd megmondom, hogy veled kellett foglalkoznom. - vigyorogtam rá.
- Ó, igen? Végül is ez jobb magyarázat mintha azt mondanád, hogy megsétáltattalak. - veregetett vállon.
- Nem vagyok kutya! - keltem ki magamból.
- Mondtam én ilyet? Viszont olyan apró vagy, hogy ha nem vagyok melletted, eltaposnak. - nevetett fel.
- Pfff! Ezt még visszakapod! - fújtattam. Jól töltöttük a maradék időt. Bementünk enni egy kis étkezdébe, sétáltunk, szekáltuk a másikat, szóval csak a szokásos. Késő délután mentünk vissza a koliba készülődni. Chanyeol lestoppolta a fürdőt, ezért kénytelen voltam előreengedni. Amíg ő zuhanyzott, én kiválasztottam mibe megyek. Miután Chan végzett, én is sietve letusoltam, majd kimentem a fürdőből. Kicsit meglepődtem, hogy Yeol még mindig nem készült el.
- Azt hittem, már felöltöztél! - pislogtam rá.
- Nem tudom mit vegyek fel. - panaszkodott. - Nem akarsz inkább te választani nekem? - fordult felém. Kicsit zavarba jöttem a kéréstől.
- Jó, végül is. - a szekrényéhez léptem és turkálni kezdtem a ruhái közt. Miben nézne ki jól? Tettem fel magamban a kérdést. Mindenben! Vágtam rá rögtön. Tény, hogy Chanyeol helyes fiú, szinte minden jól áll neki. Elgondolkodtam. Vajon, nekem miben tetszene? Megráztam a fejem. Hogy gondolhatok ilyesmire? Hiszen fiú vagyok!
Kiválasztottam neki egy ruhát, amit rögtön fel is vett.

- Na, milyen? - kérdezte és felém fordult. Többször is végigmértem. Jól nézett ki. Nagyon is. Mindkét hüvelykujjam felmutattam, hogy jelezzem, tetszik a látványa. Nem is értettem miért nincs barátnője. Erre a gondolatra, megint keserűséget éreztem. Nem értettem miért. Végül elindultunk és az aulába mentünk, ahol a többiek már ott voltak. Amíg a helyszín felé sétáltunk, kiszellőztethettem a fejem. Körülbelül egy órát utazhattunk, mire megérkeztünk az úti célhoz. A zene olyan hangos volt, hogy kihallatszódott az utcára. Amint beléptünk, orromat megcsapta az alkohol és a dohány szaga. Fülemben dobolt a zene és a szemeimnek kellett egy kis idő, míg hozzászoktak a benti fényekhez. Lassan szétszóródott a társaság és ki erre, ki arra vonult társaival. Chanyeollal leültünk a bárpult elé és kértünk magunknak egy koktélt. Miután megittam tűnt csak fel, hogy Luhanék mellett foglaltunk helyet. Úgy tűnt, jól elvannak.
- Nem Taeyeonnal kéne lenned? - kérdezte Chanyeol a fülemhez hajolva.
- Basszus! - kaptam észbe. Totál kimet a fejemből.
- Keresd meg! - Yeol a szemeimbe nézett. Igazából, egyik felem szívesebben maradt volna Channal, de a másik menni akart.
- Indíts már! - mosolygott a Yoda fülű.
- Elleszel? - kérdeztem. Chanyeol bólintott, én pedig elindultam, hogy megkeressem Taeyeont. Még visszapillantottam és tekintetem találkozott Yeoléval. Taeyeont valahol a terem közepén találtam a barátnőivel. Megöleltem hátulról és belepusziltam a nyakába. A pia segített feloldódni. Táncolni kezdtünk. Forrt a vérem, a levegő felhevült, ahogy Taeyeon hozzám simult. Megcsókoltam, majd felpillantottam. Szememmel automatikusan Chanyeolt kezdtem keresni. Ugyan ott ült ahol hagytam és egyedül iszogatott. Tekintetem HunHanékra vándorolt. Jól érezték magukat együtt. Nevettek, majd Sehun közel hajolt Luhanhoz és valamit a fülébe súgott.

Erre az idősebb felnevetett kicsit, majd bólintott. Sehun megfogta a kezét és kivezette a teremből. Oda akartam menni Yeolhoz, bár az az igazság, hogy egyre labilisabb voltam. Tánc közben ugyanis Taeyeonnal lehúztam még pár poharat. Végül valahogy elértem a colost és megböktem a vállát.
- Szia! Rég láttalak. - vigyorogtam rá. Chanyeol kicsit meglepett arcot vágott.
- Részeg vagy. - közölte velem a tényeket.
- Ugyan, dehogy. - legyintettem, de közben majdnem hanyatt vágódtam. Szerencsére Chanyeol időben elkapott.
- Hol van Taeyeon? - kérdezte. Vállat vontam.
- Biztos itt van valahol.
- Gyere! Menjünk ki a levegőre. - Chanyeol megragadta a karomat és húzni kezdett maga után.

- Jé, HunHanék is erre mentek. - állapítottam meg. Valami hátsó kijárathoz mentünk, ami nem az utcára, hanem egy udvarra vezetett. Sötét volt, már csak a lámpák adtak egy kis fényt. Amint kiértünk, megcsapott a friss levegő és a lágy szellő. Ez némiképp javított állapotomon.
- Jobb kicsit? - fordult velem szembe Yeol. Bólintottam. Hirtelen zaj csapta meg a fülünket. Oldalra néztünk és ekkor láttuk meg őket. Sehun szinte nekilapította Luhant a falnak. Már-már azt hittem, mindjárt megeszik egymást. Chanyeolra pillantottam, aki döbbent fejjel állt mellettem.
- Ezek aztán szépen összejöttek. - állapítottam meg.
- Gyere! Ne zavarjuk őket. - Chanyeol ismét karon ragadott és átvonszolt a tömegen, ki az utcára. Hirtelen rám tört a hányinger.
- Chanyeol... Nem érzem jól magam. - panaszkodtam neki.
- Mi a baj? - kérdezte. Ám mielőtt válaszoltam volna, újult erővel tört rám a rosszullét. Elfordultam és az épület falánál könnyítettem gyomromon.
- Most már értem. Írok egy sms-t Luhannak. Megyünk haza! - veregetett hátba.
- Nem mehetünk! Szólnom kell Taeyeonnak! - próbáltam visszamenni, de Chanyeol megállított.
- Felejtsd el! Jössz velem! - nem várta meg, hogy reagáljak. Szó szerint a vállára kapott és visszacipelt a koliba. Kiabáltam, ütlegeltem, de nem tett le. Végül feladtam a harcot és tűrtem, hogy hazavigyen.
- Meg is jöttünk. Akarsz zuhanyozni? - kérdezte Chan, miután belépett velem a szobánkba.
- Aludni akarok! - nyafogtam.
- Ahogy szeretnéd. - Yeol az ágyra dobott viszont, mivel én nem engedtem el, magam után húztam őt is.
- Aludj velem! - kérleltem.
- Baekhyun...
- Veled akarok aludni! - ismételtem meg. Mélyen belenéztem a szemeibe, amelyek furcsán csillogtak. Végül bólintott.
- Jól van. - arrébb csúsztam az ágyban, hogy ő is odaférhessen. Mikor befeküdt mellém, odabújtam hozzá. Éreztem, hogy magához szorít, majd elnyomott az álom.