- 3 -
Baekhyun:
- Én... Szeretnék bekerülni a ti csoportotokba. - mondta el a kérését.
- Miért? - lepődtem meg. Nem tudtam, hogy mennyire lehetne ezt kivitelezni, de tudni akartam az okát is.
- Mert... Szóval... Tetszik nekem valaki. Vagyis, igazából, már régóta nagyon szeretem őt, de... Szerintem alig tud a létezésemről és szeretném, ha segítenétek. - nézett ránk kérlelően.
- Na, de, ki a szerencsés? - kérdeztem és teljesen lesokkolódtam a választól.
- Luhan.
- Tessék? Luhan? De... De ő fiú. - döbbentem le totálisan.
- És? - vont vállat. - Úgy csinálsz, mintha neked nem egy pasi tetszene. - újabb sokk. Mi van?
- Hát nem is! Én Taeyeonnal vagyok! Ő a barátNŐM! - hangsúlyoztam ki a végét.
- Komolyan? Én azt hittem, az csak álca. - nézett rám nagy szemekkel, Chanyeolból pedig kirobbant a röhögés.
- Te azt hitted meleg vagyok? - akadtam ki.
- Hát... Azt hittem Chanyeollal vagy. - elvörösödtem és az említettre néztem, aki hirtelen elhallgatott, de még mosolygott.
- Nem. Én Taeyeonnal járok! - mondtam kicsit dühösen.
- Jó, elhiszem, de akkor segítetek? - terelte vissza gyorsan magára a figyelmet. Ezek után, legszívesebben otthagytam volna, de Yoda gyorsabb volt.
- Igen. - bólintott.
- De mégis, hogy akarod megoldani? - kérdeztem arra utalva, nem valószínű, hogy lehet vándorolni a csapatok közt.
- Arra gondoltam, kicserélhetnénk valakivel tőlünk. - válaszolta Chanyeol.
- Jó, de kivel?
- Taeyeonnal. - vágta rá Yeol. Kicsit meglepődtem az azonnali reakción.
- Miért vele?
- Egy. Sehunék csapatában főleg az ő barátnői vannak. Kettő, a barátnőd, így könnyebben mozgósítható és három, ha Sehunnak segítünk, nem valószínű, hogy sok időd lesz Taeyeonnal lenni. Ezt a hetet bírjátok ki egymás nélkül. - sorolta az érveket. Beláttam, igaza volt, de ez azért mégis csak sok!
- Jó, és ezt mégis, hogy tálaljam neki? - kérdeztem puffogva a két fiút. - Az mégiscsak hülyén hangzik, hogy "Drágám, cserélj Sehunnal, mert meleg és össze akarjuk hozni Luhannal!" - mondtam. - Egyébként az sem biztos, hogy hyung is homokos. - világítottam rá erre az apró, ám jelentős problémára.
- Azt majd ők megbeszélik. A mi dolgunk, hogy időt töltsenek együtt. - válaszolt Chanyeol. Sehun reménykedő arccal nézett ránk. Pont úgy nézett ki, mint egy gyerek ajándékbontás előtt. Az én válaszomra vártak.
- Legyen. - sóhajtottam. - Beszélek Taeyeonnal, de nem ígérek semmit. - szögeztem le nekik. Nem akartam csalódást okozni. Sehun arca felragyogott a boldogságtól, Chanyeol pedig vállon veregetett. Remek. Elindultunk, hogy a megbeszélt találkozóhelyre odaérjünk. Ahhoz képest, hogy időben elindultunk, mi értünk be utolsónak. Szerencsére nem szidtak meg minket, legalábbis Chanyeolt és engem nem. Sehunt nem tudom. Ő másik teremben volt. A mai napra, sok játékot találtak ki nekünk. Ezek, főleg bizalomjátékok voltak. Például az egyik olyan volt, hogy két csoportra oszoltunk és kiválasztottunk egy-egy embert, aki a kapitány lesz. Neki az volt a feladata, hogy átvezesse, bekötött szemű társait a termen úgy, hogy azok nem léphettek le a földre, csak azokon a lapokon közlekedhettek, amelyeket a kapitány kapott. Ezekből a két kapitány, kettőt-kettőt kapott. Ők egyébként szabadon mozoghattak a teremben. Az első vezető én voltam. Egyesével vezettem át társaimat a termen. Egész jól ment. Természetesen Taeyeonra nagyon vigyáztam és könnyen át is értünk. Chanyeol sem volt nehéz eset, bát sokszor féltem, hogy rossz helyre rakja hosszú lábait. Visszafele Chanyeol vezetett. Miután bekötözték a szemeimet, megragadtam barátom kezét és erősen szorítottam. Ekkor elindultunk. Chanyeol határozottan tartott, nem féltem, hogy esetleg felbuknék. Miután átértünk, leszedte a szememről a kendőt és rám vigyorgott. Tetszett ez a játék. A másik kicsit furcsa volt. A termen keresztül, kifeszítettünk egy kötelet mellmagasságban és át kellett tennünk fölötte az embereket úgy, hogy nem érünk a madzaghoz. Abban egyeztünk meg, hogy a legnehezebbekkel kezdjük. Chanyeollal kezdtük, mivel ő volt a legmagasabb. Őszintén csodálkoztam mikor sikerült. Utána következtek a többiek. Amikor rám került volna a sor, Yoda nem várta meg, hogy a többiek fölemeljenek. Nemes egyszerűséggel átnyúlt a kötél felett, megragadott és átemelt. Kikerekedett szemekkel néztem rá. Először is, mert nem tudtam, hogy ilyen erős. Másodszor, mert ezt a lányoknál, nem volt hajlandó alkalmazni, mondván: "Túl nehéz vagyok és kimerült." Na, ebből egy kissebb vita kerekedett ki köztünk. Az egészet pedig az koronázta, hogy Luhan közölte, olyanok vagyunk mint a házasok. Szuper! Sehun így is azt hiszi, hogy meleg vagyok. Ezek után meg aztán pláne, mivel kizárt, hogy ne jutna a fülébe.
Megbeszéltem Taeyeonnal, hogy délután elmegyünk valahova enni. Így legalább beszélni is tudok vele. Bár nem szívesen tettem. Mármint nem azt, hogy beszélek vele, hanem maga a téma nem tetszett. A programok után, Chanyeollal a koleszba mentünk. Ő aludni, én elkészülni a randira. Ahogy sürögtem-forogtam, beszélgetni kezdtünk.
- Engem azért meglepett. - mondtam, miközben a szekrényemben turkáltam.
- Mi? - nézett fel a telefonjából.
- Hát Sehun. Nem tudtam, hogy meleg. - válaszoltam, miközben a tükör előtt nézegettem a felsőket.
- Én sejtettem. Amikor a városi sétán voltunk, rájöttem. Elég feltűnő volt. - vont vállat.
- Én nem vettem észre. - próbálgattam a ruháimat.
- Pedig elég feltűnő. Úgy néz Luhanra, hogy az ember attól fél, mindjárt kiesik a szeme. - nevetett.
Vállat vontam.
- Akkor sem vettem észre. De igazán segíthetnél kitalálni mit mondjak Taeyeonnak. - ültem az ágya szélére.
- Mond, hogy Sehunnak tetszik valaki és össze akarjuk hozni őket. - vont vállat. - Nem kell tudnia, hogy Luhan az.
- De mi lesz, ha rákérdez ki az? - ültem közelebb. Chanyeol a szemeimbe meredt.
- Mond, hogy még Sehun sem mondta el. Csak szeretne a közelében lenni.
- Szóval hazudjak neki, értem. - néztem Yodára rosszallóan.
- Nem hazudsz, csak ferdítesz egy minimálisat. De ha nem tetszik, mond meg neki az igazat. Szíved joga. - felsóhajtottam. Igaza volt. Nagy nehezen felkészültem és elindultam, hogy találkozzam Taeyeonnal.
- Szia! - köszöntem neki, mikor odaértem az étteremhez.
- Szia! - mosolygott rám és felhajolt egy csókért. Bementünk és leültünk, a már lefoglalt, asztalhoz. Igazán hangulatos kis hely volt, főleg így este a lámpafényben.
- Hogy érezted magad a mai nap? - kérdeztem Taeyeont. Valahogy muszáj Sehunra terelnem a témát!
- Nagyon jól, mert veled voltam. - mosolygott kedvesen. Hát nem könnyítette meg a helyzetem.
- Szóval, Kris csoportjában vannak a barátnőid, ugye? - hát ennél szarabbul nem is csinálhatnám!
- Nem mindegyik. Tiffany és Yoona velem vannak. - mosolygott. Remek. Ezek szerint vagy kimondom, vagy az életben nem kerül szóba amiért itt vagyok.
- Taeyeon, szeretnék kérni tőled valamit. - fújtam ki a levegőt a tüdőmből.
- Mit? - kérdezte kedvesen.
- A helyzet az, hogy... Cserélned kéne Sehunnal. - értetlenül nézett rám.
- Mit?
- Helyet. - böktem ki.
- Miért? - kérdezte meglepődötten.
- Mielőtt kiakadnál, Sehunnak tetszik valaki a mi csoportunkból és megígértem neki, hogy segítek. - néztem az asztalterítőt.
- Hát ezért hoztál el vacsorázni? - hangjában éreztem az enyhe csalódottságot. - De így külön csapatban leszünk.
- Nem! Vagyis nem ezért hoztalak el. De értsd meg, szeretnék neki segíteni és... Nem bírjuk ki ezt a hetet? - kérdeztem.
- De. Kibírjuk. - éreztem, hogy rosszul esett neki.
- Most haragszol? - kérdeztem.
- Nem haragszom, csak kicsit elszomorodtam.
- Taeyeon...
- Mindegy. Együnk. - kanalazott a levesébe, amit épp ekkor hoztak ki. A vacsora viszonylag csendben telt. Miután fizettem, felajánlottam, hogy hazakísérem, de a buszmegállónál megállított és közölte, hogy innen egyedül megy. Kicsit magamra vettem, de végül is érthető.
- Szia! Na, hogy ment? - kérdezte Chanyeol, mikor hazaértem. Erre csak egy sóhajtással válaszoltam.
- Történt valami? - kérdezte újra.
- Nem, semmi különös, csak szerintem elszomorodott kicsit. - ültem le vele szemben az ágyamra.
- Majd lenyugszik. - legyintett Yeol. - Túl lehet élni, hogy öt napig nem huszonnégy órában vagytok együtt. Neki csak napokat kell várnia. - hirtelen elhallgatott. Felkaptam a fejem az utolsó mondatára.
- Ezt, hogy érted? - kérdeztem. Chanyeol vállat vont.
- Sehogy. Csak valaki évekig vár és mégsem lehet együtt azzal akivel szeretne. - gyanakodni kezdtem.
- Chanyeol...
- Ne értsd félre. Ne kombinálj. Most nem rólam van szó, hanem a helyzetről. - mosolygott rám. Nem hittem neki teljesen, de nem firtattam. Beszélgettünk kicsit, majd egy gyors zuhany után, ágyba feküdtünk.
- Na, de, ki a szerencsés? - kérdeztem és teljesen lesokkolódtam a választól.
- Luhan.
- Tessék? Luhan? De... De ő fiú. - döbbentem le totálisan.
- És? - vont vállat. - Úgy csinálsz, mintha neked nem egy pasi tetszene. - újabb sokk. Mi van?
- Hát nem is! Én Taeyeonnal vagyok! Ő a barátNŐM! - hangsúlyoztam ki a végét.
- Komolyan? Én azt hittem, az csak álca. - nézett rám nagy szemekkel, Chanyeolból pedig kirobbant a röhögés.
- Te azt hitted meleg vagyok? - akadtam ki.
- Hát... Azt hittem Chanyeollal vagy. - elvörösödtem és az említettre néztem, aki hirtelen elhallgatott, de még mosolygott.
- Nem. Én Taeyeonnal járok! - mondtam kicsit dühösen.
- Jó, elhiszem, de akkor segítetek? - terelte vissza gyorsan magára a figyelmet. Ezek után, legszívesebben otthagytam volna, de Yoda gyorsabb volt.
- Igen. - bólintott.
- De mégis, hogy akarod megoldani? - kérdeztem arra utalva, nem valószínű, hogy lehet vándorolni a csapatok közt.
- Arra gondoltam, kicserélhetnénk valakivel tőlünk. - válaszolta Chanyeol.
- Jó, de kivel?
- Taeyeonnal. - vágta rá Yeol. Kicsit meglepődtem az azonnali reakción.
- Miért vele?
- Egy. Sehunék csapatában főleg az ő barátnői vannak. Kettő, a barátnőd, így könnyebben mozgósítható és három, ha Sehunnak segítünk, nem valószínű, hogy sok időd lesz Taeyeonnal lenni. Ezt a hetet bírjátok ki egymás nélkül. - sorolta az érveket. Beláttam, igaza volt, de ez azért mégis csak sok!
- Jó, és ezt mégis, hogy tálaljam neki? - kérdeztem puffogva a két fiút. - Az mégiscsak hülyén hangzik, hogy "Drágám, cserélj Sehunnal, mert meleg és össze akarjuk hozni Luhannal!" - mondtam. - Egyébként az sem biztos, hogy hyung is homokos. - világítottam rá erre az apró, ám jelentős problémára.
- Azt majd ők megbeszélik. A mi dolgunk, hogy időt töltsenek együtt. - válaszolt Chanyeol. Sehun reménykedő arccal nézett ránk. Pont úgy nézett ki, mint egy gyerek ajándékbontás előtt. Az én válaszomra vártak.
- Legyen. - sóhajtottam. - Beszélek Taeyeonnal, de nem ígérek semmit. - szögeztem le nekik. Nem akartam csalódást okozni. Sehun arca felragyogott a boldogságtól, Chanyeol pedig vállon veregetett. Remek. Elindultunk, hogy a megbeszélt találkozóhelyre odaérjünk. Ahhoz képest, hogy időben elindultunk, mi értünk be utolsónak. Szerencsére nem szidtak meg minket, legalábbis Chanyeolt és engem nem. Sehunt nem tudom. Ő másik teremben volt. A mai napra, sok játékot találtak ki nekünk. Ezek, főleg bizalomjátékok voltak. Például az egyik olyan volt, hogy két csoportra oszoltunk és kiválasztottunk egy-egy embert, aki a kapitány lesz. Neki az volt a feladata, hogy átvezesse, bekötött szemű társait a termen úgy, hogy azok nem léphettek le a földre, csak azokon a lapokon közlekedhettek, amelyeket a kapitány kapott. Ezekből a két kapitány, kettőt-kettőt kapott. Ők egyébként szabadon mozoghattak a teremben. Az első vezető én voltam. Egyesével vezettem át társaimat a termen. Egész jól ment. Természetesen Taeyeonra nagyon vigyáztam és könnyen át is értünk. Chanyeol sem volt nehéz eset, bát sokszor féltem, hogy rossz helyre rakja hosszú lábait. Visszafele Chanyeol vezetett. Miután bekötözték a szemeimet, megragadtam barátom kezét és erősen szorítottam. Ekkor elindultunk. Chanyeol határozottan tartott, nem féltem, hogy esetleg felbuknék. Miután átértünk, leszedte a szememről a kendőt és rám vigyorgott. Tetszett ez a játék. A másik kicsit furcsa volt. A termen keresztül, kifeszítettünk egy kötelet mellmagasságban és át kellett tennünk fölötte az embereket úgy, hogy nem érünk a madzaghoz. Abban egyeztünk meg, hogy a legnehezebbekkel kezdjük. Chanyeollal kezdtük, mivel ő volt a legmagasabb. Őszintén csodálkoztam mikor sikerült. Utána következtek a többiek. Amikor rám került volna a sor, Yoda nem várta meg, hogy a többiek fölemeljenek. Nemes egyszerűséggel átnyúlt a kötél felett, megragadott és átemelt. Kikerekedett szemekkel néztem rá. Először is, mert nem tudtam, hogy ilyen erős. Másodszor, mert ezt a lányoknál, nem volt hajlandó alkalmazni, mondván: "Túl nehéz vagyok és kimerült." Na, ebből egy kissebb vita kerekedett ki köztünk. Az egészet pedig az koronázta, hogy Luhan közölte, olyanok vagyunk mint a házasok. Szuper! Sehun így is azt hiszi, hogy meleg vagyok. Ezek után meg aztán pláne, mivel kizárt, hogy ne jutna a fülébe.
Megbeszéltem Taeyeonnal, hogy délután elmegyünk valahova enni. Így legalább beszélni is tudok vele. Bár nem szívesen tettem. Mármint nem azt, hogy beszélek vele, hanem maga a téma nem tetszett. A programok után, Chanyeollal a koleszba mentünk. Ő aludni, én elkészülni a randira. Ahogy sürögtem-forogtam, beszélgetni kezdtünk.
- Engem azért meglepett. - mondtam, miközben a szekrényemben turkáltam.
- Mi? - nézett fel a telefonjából.
- Hát Sehun. Nem tudtam, hogy meleg. - válaszoltam, miközben a tükör előtt nézegettem a felsőket.
- Én sejtettem. Amikor a városi sétán voltunk, rájöttem. Elég feltűnő volt. - vont vállat.
- Én nem vettem észre. - próbálgattam a ruháimat.
- Pedig elég feltűnő. Úgy néz Luhanra, hogy az ember attól fél, mindjárt kiesik a szeme. - nevetett.
Vállat vontam.
- Akkor sem vettem észre. De igazán segíthetnél kitalálni mit mondjak Taeyeonnak. - ültem az ágya szélére.
- Mond, hogy Sehunnak tetszik valaki és össze akarjuk hozni őket. - vont vállat. - Nem kell tudnia, hogy Luhan az.
- De mi lesz, ha rákérdez ki az? - ültem közelebb. Chanyeol a szemeimbe meredt.
- Mond, hogy még Sehun sem mondta el. Csak szeretne a közelében lenni.
- Szóval hazudjak neki, értem. - néztem Yodára rosszallóan.
- Nem hazudsz, csak ferdítesz egy minimálisat. De ha nem tetszik, mond meg neki az igazat. Szíved joga. - felsóhajtottam. Igaza volt. Nagy nehezen felkészültem és elindultam, hogy találkozzam Taeyeonnal.
- Szia! - köszöntem neki, mikor odaértem az étteremhez.
- Szia! - mosolygott rám és felhajolt egy csókért. Bementünk és leültünk, a már lefoglalt, asztalhoz. Igazán hangulatos kis hely volt, főleg így este a lámpafényben.
- Hogy érezted magad a mai nap? - kérdeztem Taeyeont. Valahogy muszáj Sehunra terelnem a témát!
- Nagyon jól, mert veled voltam. - mosolygott kedvesen. Hát nem könnyítette meg a helyzetem.
- Szóval, Kris csoportjában vannak a barátnőid, ugye? - hát ennél szarabbul nem is csinálhatnám!
- Nem mindegyik. Tiffany és Yoona velem vannak. - mosolygott. Remek. Ezek szerint vagy kimondom, vagy az életben nem kerül szóba amiért itt vagyok.
- Taeyeon, szeretnék kérni tőled valamit. - fújtam ki a levegőt a tüdőmből.
- Mit? - kérdezte kedvesen.
- A helyzet az, hogy... Cserélned kéne Sehunnal. - értetlenül nézett rám.
- Mit?
- Helyet. - böktem ki.
- Miért? - kérdezte meglepődötten.
- Mielőtt kiakadnál, Sehunnak tetszik valaki a mi csoportunkból és megígértem neki, hogy segítek. - néztem az asztalterítőt.
- Hát ezért hoztál el vacsorázni? - hangjában éreztem az enyhe csalódottságot. - De így külön csapatban leszünk.
- Nem! Vagyis nem ezért hoztalak el. De értsd meg, szeretnék neki segíteni és... Nem bírjuk ki ezt a hetet? - kérdeztem.
- De. Kibírjuk. - éreztem, hogy rosszul esett neki.
- Most haragszol? - kérdeztem.
- Nem haragszom, csak kicsit elszomorodtam.
- Taeyeon...
- Mindegy. Együnk. - kanalazott a levesébe, amit épp ekkor hoztak ki. A vacsora viszonylag csendben telt. Miután fizettem, felajánlottam, hogy hazakísérem, de a buszmegállónál megállított és közölte, hogy innen egyedül megy. Kicsit magamra vettem, de végül is érthető.
- Szia! Na, hogy ment? - kérdezte Chanyeol, mikor hazaértem. Erre csak egy sóhajtással válaszoltam.
- Történt valami? - kérdezte újra.
- Nem, semmi különös, csak szerintem elszomorodott kicsit. - ültem le vele szemben az ágyamra.
- Majd lenyugszik. - legyintett Yeol. - Túl lehet élni, hogy öt napig nem huszonnégy órában vagytok együtt. Neki csak napokat kell várnia. - hirtelen elhallgatott. Felkaptam a fejem az utolsó mondatára.
- Ezt, hogy érted? - kérdeztem. Chanyeol vállat vont.
- Sehogy. Csak valaki évekig vár és mégsem lehet együtt azzal akivel szeretne. - gyanakodni kezdtem.
- Chanyeol...
- Ne értsd félre. Ne kombinálj. Most nem rólam van szó, hanem a helyzetről. - mosolygott rám. Nem hittem neki teljesen, de nem firtattam. Beszélgettünk kicsit, majd egy gyors zuhany után, ágyba feküdtünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése