- 1 -
Baekhyun:
Dél körül érkeztem a koleszba. Nem tudtam ki lesz a szobatársam, de reméltem, hogy kijövünk majd. Kipakoltam a bőröndjeimből és elfoglaltam az egyik szekrényt a kettő közül. Épp végeztem, amikor kulcsok zörgésére lettem figyelmes. Valaki matatott az ajtónál, majd kinyitotta és egy égimeszelő lépett a szobába. Meglepetten néztem rá. Rég láttuk egymást Chanyeollal és most itt áll velem szemben.
Az oviban ismerkedtünk meg. Már akkor is jóval magasabb volt, viszont ugyanakkora idióta is volt mint én. Nagyon jóban lettünk és mindig kiakasztottuk az óvónőinket. Ő volt az én legjobb barátom. Mindig mosolygott, mindig vidám volt. Bár az ovi után, nem ugyanabba az általánosba jártunk, tartottuk a kapcsolatot.
- Na, mi van? Nem is örülsz nekem? - kérdezte ezer wattos mosollyal. Visszatértem megdöbbenésemből és visszamosolyogtam Chanyeolra.
- Te jó ég! Mit keresel itt? - ugrottam a nyakába.
- Beköltözöm. - mutatott hatalmas bőröndjeire.
- Micsoda? - meglepődötten néztem rá.
- Én vagyok a szobatársad. - nevetett. - Mától.
- Komolyan? - nagyon meglepődtem, de örültem neki.
- Igen. - vigyorgott. Bement a szobába és az ágyra dobta a bőröndjeit.
- De, miért nem szóltál? - mentem utána, miután bezártam az ajtót. Kérdésemre felém fordult.
- Gondoltam, megleplek. Ja, és van még valami. - vigyorgott. Kérdőn néztem rá.
- Micsoda?
- Felvettek a gimidbe, úgyhogy holnaptól, egy osztályba fogunk járni. - tágra nyíltak a szemeim.
- Tessék?
- Megint kikészíthetjük a felnőtteket. - nevetett fel, mire én is elröhögtem magam.
- Már várom, hogy lássam az arcukat. - Chanyeol gyorsan kipakolt, hogy minél több időt tudjunk együtt tölteni. Amíg a ruháit hajtogatta, én leültem az ágyra és onnan figyeltem mozdulatait. Tekintetem a gitártokjára tévedt.
- Még mindig tanulsz gitározni? - tettem fel neki a kérdést.
- Persze. Miért hagytam volna abba? - kérdezte Chanyeol.
- Nem tudom. - vontam vállat. - Csak érdekelt. Tudom, hogy imádsz gitározni. - mosolyogtam rá. Chanyeol elpakolta a ruháit, majd kezébe vette a gitárját és leült mellém.
- A beköltözés örömére pedig, játszok neked egy dalt. - nézett a szemeimbe.
- Dejóó! - tapsikoltam, mint egy ötéves. Chanyeol megpengette a húrokat és nekikezdett. Eljátszott egy dalt, majd kérdőn nézett rám.
- Na?
- Irigyellek. Nagyon tetszett. - mosolyogtam.
- Kösz. De énekelhettél volna közben. Szép hangod van. - kicsit elvörösödtem zavaromban.
- Á, nem vagyok olyan jó. - legyintettem, de Chanyeol nem hagyta magát.
- Ne csináld már. - mosolygott. - Mindegy mit énekelsz, csak kornyikálj valamit. - nevetett. Erre vállon böktem, de Yeol nem zavartatta magát. Vigyorogva kezdett bele egy másik dalba. Megköszörültem a torkom és énekelni kezdtem. Ekkor Yoda rám nézett és tekintetünk találkozott. Mindkettőnk arcán mosoly ült. A dal után, Chanyeol elpakolta a gitárját és elindultunk sétálni a környéken.
- Egyébként jól énekelsz. - dicsért meg Yeol, mikor kiléptünk az ajtón.
- Kösz. - néztem fel rá.
- És, hogy megy a zongora? Az is ilyen jól? - kérdezett újra.
- Megyeget. A lényeg, hogy szeretem. - mosolyogtam a Happy Vírusra. Ő egyetértően bólintott. Chanyeol volt az egyetlen a Világon, aki engem tényleg megértett. Bejártuk a fél várost és kerestünk egy kajáldát, mert már mind a ketten éhesek voltunk. Találtunk egy kínai éttermet, ahová bementünk. Mindig is szerettem a mézes-csípős csirkét rizzsel, így azt kértem, míg Chanyeol inkább a pirított tésztát választotta. Leültünk az egyik asztalhoz és falatozni kezdtünk.
- Megvan még a barátnőd? - kérdezte Chan egy kis idő múlva.
- Taeyeon? Persze. Miért ne lenne? - vettem újabb falatokat a számba. Chanyeol vállat vont.
- Nem tudom. Olyan pici vagy, azt hittem elvesztett. - vigyorgott rám.
- Mondod te aki olyan mint egy égimeszelő.
- Legalább mindenki felnéz rám. - kontrázott.
- Igen, de mindenbe bevered a fejed. Bár legalább tudjuk miért vagy ütődött. - nevettem el magam.
- Én legalább elérem a felső polcot. - Chanyeol diadalittas mosollyal nézett rám, én meg kiakadtam.
- Én is elérem. - durcáztam.
- Persze, ha székre állsz, esetleg. - szólt be újra.
- Naaaa! Most miért vagy ilyen? - estem neki és ütlegelni kezdtem. - Gonosz Yoda vagy!
- Ne félj! Az erő veled van. Az ember huszonöt éves koráig növésben van. Addig is vigyázz, nehogy kerti törpének nézzenek. - vihogott tovább. A vállába ütöttem.
- Olyan izé vagy! - tettettem a sértődöttet.
- Jól van, ne haragudj! - mosolygott rám, de én tartottam magam. Összefontam magam előtt a karjaim és elfordultam.
- Naa, Baekhyun! Most duzzogsz? - próbált visszafordítani magához, de én nem engedtem. - Ne legyél ilyen. - nyafogott tovább. Gondolom Chanyeol megunta, hogy nem reagálok, mert a következő pillanatban megragadott és magához vont. Először megpróbáltam ellenkezni, de szorosan tartott, így végül megadtam magam. Közelebb bújtam hozzá és én is átkaroltam. Elváltunk egymástól és összemosolyogtunk.
- Tudtam, hogy hamar megenyhülsz. Ellenállhatatlan vagyok. - vigyorgott.
- Pfff! Reménykedj csak. - legyintettem.
- Ugyan, ne is tagadd, hogy imádsz. - bökött oldalba, mire felvisítottam.
- Na persze. - forgattam a szemeimet. Eléggé elcsaptuk a délutánt és csak estefelé értünk haza. Ahogy a liftbe szálltunk láttuk, hogy valaki fut felénk, így megállítottuk a felvonót, hogy ő is be tudjon szállni.
- Kösz. - mondta lihegve és leejtette hatalmas bőröndjeit amik nagy puffanással értek földet.
- Nincs mit. - mondtuk neki Chanyeollal. A fiú ránk pillantott, én pedig elgondolkodtam. Olyan ismerős nekem. Valószínűleg ő is ilyesmiken gondolkodott, mert furcsán méregetett engem.
- Bocs, de nem ismerjük egymást valahonnan? - kérdeztem meg végül, mikor kinyílt a lift ajtaja és kiléptünk a felvonóból.
- De, lehet. Egy évfolyamra jártunk általánosban, nem? - megvilágosodtam.
- Hát persze! - csettintettem. - Sehun? - kérdeztem.
Ő csak bólintott. Rájöttem, hogy ki is ő. Nyolcadikig egy évfolyamon voltunk. Sehun volt a legfiatalabb, hiszen ő hat évesen került iskolába.
- Idén is évfolyamtársak leszünk? - mosolyogtam rá.
- Azt hiszem. - Sehun Chanyeolra nézett.
- Ja, igen. - kaptam észbe. - Sehun, ő Chanyeol egy régi barátom még az oviból. Chanyeol, ő Sehun egy ismerősöm általánosból. - mutattam be őket egymásnak. Rövid kézfogás és meghajlás után, a szobáink felé indultunk. Mint kiderült, Sehun két ajtóval odébb lakott. Bementünk a szobánkba és az ágyamra ültünk.
- Szerinted mi lesz holnap? - kérdezte Chanyeol, miközben végigfeküdt az ágyamon.
- Nem tudom pontosan, de azt hiszem a végzősök találtak ki valamit. - gondolkodtam el. Yoda bólintott. Izgatott voltam a másnap miatt. Este elég későn feküdtünk le, mivel sokáig beszélgettünk a colossal. Ennek pedig az lett a következménye, hogy alig bírtunk felkelni. Végül, egy kisebb késéssel, de beértünk a suliba. A viszonylag rövid évnyitó után, át kellett öltöznünk és a tanárok már mondták is, mi a feladat. Kiderült, hogy összevonták az évfolyamunkat és vegyes csoportokra osztottak minket. Minden csoportnak az egyik végzős volt a vezetője. Hatalmas szerencsémre én Chanyeollal és Taeyeonnal voltam egy csapatban. Voltunk még páran, de nem olyan sokan. Beültünk az egyik terembe és vártuk, hogy az egyik végzős megérkezzen végre. Ekkor nyílt az ajtó és belépett rajta egy fiú. Bár először azt hittem lány olyan nőies vonásai voltak.
- Sziasztok! Luhan vagyok, végzős és én leszek a csapatvezetőtök. - mosolygott ránk.
- Szerinted is olyan mint egy őz? - hajolt hozzám Chanyeol és a fülembe suttogott. Hevesen bólogattam és elkuncogtuk magunkat. Taeyeon közben, végig a vállamon pihentette a fejét. A mai nap, amolyan "ismerjük meg egymást" típusú feladatokkal volt tele. Körbeültünk, bemutatkoztunk egymásnak és beszélgettünk, hogy ki honnan jött meg hasonló. A csapattársaim egész jófejek voltak és Luhan is nagyon kedvesnek bizonyult. Nagyon jól elbeszélgettünk vele, még akkor is, amikor vége lett a délutánnak.
- Mik lesznek holnap a programok? - kérdeztem Luhant délután. A maiak ugyanis elég unalmasak voltak. Végigjártuk az iskolát és, bár mindenhol volt egy két feladat, nem volt az igazi. Ezt még Luhan is elismerte.
- Sajnálom, hogy ezek nem nyerték el a tetszéseteket, de mentségemre szóljon, hogy a tanáraink találták ki. Viszont az utolsó napokat már a mi ötleteink alapján csinálhatjuk. Ne aggódj. Ennél már csak jobb lesz. - mosolygott ránk kedvesen. Szívből reméltem, hogy így lesz. Chanyeollal hazakísértük Taeyeont, majd mi is elindultunk vissza a koliba. Útközben összefutottunk Sehunnal is.
- Szia! - köszöntünk neki Yeollal.
- Sziasztok. Hát ti? - kérdezte mikor észrevett minket.
- Hazakísértük Taeyeont. - válaszoltam. - A barátnőmet. - tettem hozzá, mikor értetlen arckifejezést vágott. - Neked ki volt a csapatvezetőd? - érdeklődtem.
- Kris. Luhan osztálytársa. - bólintottam, de furcsán néztem Sehunra.
- Te honnan ismered Luhant? - kérdeztem. Sehun zavarba jött.
- A sulinkba járt, még általánosban. - motyogta.
- Tényleg? - lepődtem meg. Nem rémlett, de ha ő mondja...
- Na, és hová mentek? - kérdetze Sehun gyorsan.
- Vissza a koliba. Te nem jössz? - válaszolt Yoda a kis szöszinek. Sehun nemet intett a fejével.
- Még dolgom van. Egyébként, milyen a csapatotok? - meredt ránk.
- Egész jó. Meg Luhan is jófej. Sokat segít. Neked? - mosolygott Chanyeol. Sehun megvonta a vállait.
- Lehetne jobb is. Nálunk nagyon sok a lány. - nem egészen értettem ez miért probléma.
- És a csapatvezetőd milyen? - érdeklődött Chanyeol. Sehun a földre pillantott.
- Nem rossz. - válaszolta röviden. Összenéztünk a colossal.
- Hát akkor, sok sikert. - Yeol megveregette Sehun vállát és rávigyorgott. Sehun csak bólintott. Elköszöntünk tőle és otthagytuk, mi meg visszaindultunk a kollégiumba.
- Szerinted mi baja lehet? - kérdeztem Yeolt, mikor már elég távol voltunk Sehuntól.
- Nem tudom. - vont vállat Chanyeol. - Remélem azért jobban lesz. Miután visszaértünk a szobánkba, gyorsan lefürödtünk és kivételesen, korán lefeküdtünk aludni.
- Na, mi van? Nem is örülsz nekem? - kérdezte ezer wattos mosollyal. Visszatértem megdöbbenésemből és visszamosolyogtam Chanyeolra.
- Te jó ég! Mit keresel itt? - ugrottam a nyakába.
- Beköltözöm. - mutatott hatalmas bőröndjeire.
- Micsoda? - meglepődötten néztem rá.
- Én vagyok a szobatársad. - nevetett. - Mától.
- Komolyan? - nagyon meglepődtem, de örültem neki.
- Igen. - vigyorgott. Bement a szobába és az ágyra dobta a bőröndjeit.
- De, miért nem szóltál? - mentem utána, miután bezártam az ajtót. Kérdésemre felém fordult.
- Gondoltam, megleplek. Ja, és van még valami. - vigyorgott. Kérdőn néztem rá.
- Micsoda?
- Felvettek a gimidbe, úgyhogy holnaptól, egy osztályba fogunk járni. - tágra nyíltak a szemeim.
- Tessék?
- Megint kikészíthetjük a felnőtteket. - nevetett fel, mire én is elröhögtem magam.
- Már várom, hogy lássam az arcukat. - Chanyeol gyorsan kipakolt, hogy minél több időt tudjunk együtt tölteni. Amíg a ruháit hajtogatta, én leültem az ágyra és onnan figyeltem mozdulatait. Tekintetem a gitártokjára tévedt.
- Még mindig tanulsz gitározni? - tettem fel neki a kérdést.
- Persze. Miért hagytam volna abba? - kérdezte Chanyeol.
- Nem tudom. - vontam vállat. - Csak érdekelt. Tudom, hogy imádsz gitározni. - mosolyogtam rá. Chanyeol elpakolta a ruháit, majd kezébe vette a gitárját és leült mellém.
- A beköltözés örömére pedig, játszok neked egy dalt. - nézett a szemeimbe.
- Dejóó! - tapsikoltam, mint egy ötéves. Chanyeol megpengette a húrokat és nekikezdett. Eljátszott egy dalt, majd kérdőn nézett rám.
- Na?
- Irigyellek. Nagyon tetszett. - mosolyogtam.
- Kösz. De énekelhettél volna közben. Szép hangod van. - kicsit elvörösödtem zavaromban.
- Á, nem vagyok olyan jó. - legyintettem, de Chanyeol nem hagyta magát.
- Ne csináld már. - mosolygott. - Mindegy mit énekelsz, csak kornyikálj valamit. - nevetett. Erre vállon böktem, de Yeol nem zavartatta magát. Vigyorogva kezdett bele egy másik dalba. Megköszörültem a torkom és énekelni kezdtem. Ekkor Yoda rám nézett és tekintetünk találkozott. Mindkettőnk arcán mosoly ült. A dal után, Chanyeol elpakolta a gitárját és elindultunk sétálni a környéken.
- Egyébként jól énekelsz. - dicsért meg Yeol, mikor kiléptünk az ajtón.
- Kösz. - néztem fel rá.
- És, hogy megy a zongora? Az is ilyen jól? - kérdezett újra.
- Megyeget. A lényeg, hogy szeretem. - mosolyogtam a Happy Vírusra. Ő egyetértően bólintott. Chanyeol volt az egyetlen a Világon, aki engem tényleg megértett. Bejártuk a fél várost és kerestünk egy kajáldát, mert már mind a ketten éhesek voltunk. Találtunk egy kínai éttermet, ahová bementünk. Mindig is szerettem a mézes-csípős csirkét rizzsel, így azt kértem, míg Chanyeol inkább a pirított tésztát választotta. Leültünk az egyik asztalhoz és falatozni kezdtünk.
- Megvan még a barátnőd? - kérdezte Chan egy kis idő múlva.
- Taeyeon? Persze. Miért ne lenne? - vettem újabb falatokat a számba. Chanyeol vállat vont.
- Nem tudom. Olyan pici vagy, azt hittem elvesztett. - vigyorgott rám.
- Mondod te aki olyan mint egy égimeszelő.
- Legalább mindenki felnéz rám. - kontrázott.
- Igen, de mindenbe bevered a fejed. Bár legalább tudjuk miért vagy ütődött. - nevettem el magam.
- Én legalább elérem a felső polcot. - Chanyeol diadalittas mosollyal nézett rám, én meg kiakadtam.
- Én is elérem. - durcáztam.
- Persze, ha székre állsz, esetleg. - szólt be újra.
- Naaaa! Most miért vagy ilyen? - estem neki és ütlegelni kezdtem. - Gonosz Yoda vagy!
- Ne félj! Az erő veled van. Az ember huszonöt éves koráig növésben van. Addig is vigyázz, nehogy kerti törpének nézzenek. - vihogott tovább. A vállába ütöttem.
- Olyan izé vagy! - tettettem a sértődöttet.
- Jól van, ne haragudj! - mosolygott rám, de én tartottam magam. Összefontam magam előtt a karjaim és elfordultam.
- Naa, Baekhyun! Most duzzogsz? - próbált visszafordítani magához, de én nem engedtem. - Ne legyél ilyen. - nyafogott tovább. Gondolom Chanyeol megunta, hogy nem reagálok, mert a következő pillanatban megragadott és magához vont. Először megpróbáltam ellenkezni, de szorosan tartott, így végül megadtam magam. Közelebb bújtam hozzá és én is átkaroltam. Elváltunk egymástól és összemosolyogtunk.
- Tudtam, hogy hamar megenyhülsz. Ellenállhatatlan vagyok. - vigyorgott.
- Pfff! Reménykedj csak. - legyintettem.
- Ugyan, ne is tagadd, hogy imádsz. - bökött oldalba, mire felvisítottam.
- Na persze. - forgattam a szemeimet. Eléggé elcsaptuk a délutánt és csak estefelé értünk haza. Ahogy a liftbe szálltunk láttuk, hogy valaki fut felénk, így megállítottuk a felvonót, hogy ő is be tudjon szállni.
- Kösz. - mondta lihegve és leejtette hatalmas bőröndjeit amik nagy puffanással értek földet.
- Nincs mit. - mondtuk neki Chanyeollal. A fiú ránk pillantott, én pedig elgondolkodtam. Olyan ismerős nekem. Valószínűleg ő is ilyesmiken gondolkodott, mert furcsán méregetett engem.
- Bocs, de nem ismerjük egymást valahonnan? - kérdeztem meg végül, mikor kinyílt a lift ajtaja és kiléptünk a felvonóból.
- De, lehet. Egy évfolyamra jártunk általánosban, nem? - megvilágosodtam.
- Hát persze! - csettintettem. - Sehun? - kérdeztem.
- Idén is évfolyamtársak leszünk? - mosolyogtam rá.
- Azt hiszem. - Sehun Chanyeolra nézett.
- Ja, igen. - kaptam észbe. - Sehun, ő Chanyeol egy régi barátom még az oviból. Chanyeol, ő Sehun egy ismerősöm általánosból. - mutattam be őket egymásnak. Rövid kézfogás és meghajlás után, a szobáink felé indultunk. Mint kiderült, Sehun két ajtóval odébb lakott. Bementünk a szobánkba és az ágyamra ültünk.
- Szerinted mi lesz holnap? - kérdezte Chanyeol, miközben végigfeküdt az ágyamon.
- Nem tudom pontosan, de azt hiszem a végzősök találtak ki valamit. - gondolkodtam el. Yoda bólintott. Izgatott voltam a másnap miatt. Este elég későn feküdtünk le, mivel sokáig beszélgettünk a colossal. Ennek pedig az lett a következménye, hogy alig bírtunk felkelni. Végül, egy kisebb késéssel, de beértünk a suliba. A viszonylag rövid évnyitó után, át kellett öltöznünk és a tanárok már mondták is, mi a feladat. Kiderült, hogy összevonták az évfolyamunkat és vegyes csoportokra osztottak minket. Minden csoportnak az egyik végzős volt a vezetője. Hatalmas szerencsémre én Chanyeollal és Taeyeonnal voltam egy csapatban. Voltunk még páran, de nem olyan sokan. Beültünk az egyik terembe és vártuk, hogy az egyik végzős megérkezzen végre. Ekkor nyílt az ajtó és belépett rajta egy fiú. Bár először azt hittem lány olyan nőies vonásai voltak.
- Sziasztok! Luhan vagyok, végzős és én leszek a csapatvezetőtök. - mosolygott ránk.
- Mik lesznek holnap a programok? - kérdeztem Luhant délután. A maiak ugyanis elég unalmasak voltak. Végigjártuk az iskolát és, bár mindenhol volt egy két feladat, nem volt az igazi. Ezt még Luhan is elismerte.
- Sajnálom, hogy ezek nem nyerték el a tetszéseteket, de mentségemre szóljon, hogy a tanáraink találták ki. Viszont az utolsó napokat már a mi ötleteink alapján csinálhatjuk. Ne aggódj. Ennél már csak jobb lesz. - mosolygott ránk kedvesen. Szívből reméltem, hogy így lesz. Chanyeollal hazakísértük Taeyeont, majd mi is elindultunk vissza a koliba. Útközben összefutottunk Sehunnal is.
- Szia! - köszöntünk neki Yeollal.
- Sziasztok. Hát ti? - kérdezte mikor észrevett minket.
- Hazakísértük Taeyeont. - válaszoltam. - A barátnőmet. - tettem hozzá, mikor értetlen arckifejezést vágott. - Neked ki volt a csapatvezetőd? - érdeklődtem.
- Kris. Luhan osztálytársa. - bólintottam, de furcsán néztem Sehunra.
- Te honnan ismered Luhant? - kérdeztem. Sehun zavarba jött.
- A sulinkba járt, még általánosban. - motyogta.
- Tényleg? - lepődtem meg. Nem rémlett, de ha ő mondja...
- Na, és hová mentek? - kérdetze Sehun gyorsan.
- Vissza a koliba. Te nem jössz? - válaszolt Yoda a kis szöszinek. Sehun nemet intett a fejével.
- Még dolgom van. Egyébként, milyen a csapatotok? - meredt ránk.
- Egész jó. Meg Luhan is jófej. Sokat segít. Neked? - mosolygott Chanyeol. Sehun megvonta a vállait.
- Lehetne jobb is. Nálunk nagyon sok a lány. - nem egészen értettem ez miért probléma.
- És a csapatvezetőd milyen? - érdeklődött Chanyeol. Sehun a földre pillantott.
- Nem rossz. - válaszolta röviden. Összenéztünk a colossal.
- Hát akkor, sok sikert. - Yeol megveregette Sehun vállát és rávigyorgott. Sehun csak bólintott. Elköszöntünk tőle és otthagytuk, mi meg visszaindultunk a kollégiumba.
- Szerinted mi baja lehet? - kérdeztem Yeolt, mikor már elég távol voltunk Sehuntól.
- Nem tudom. - vont vállat Chanyeol. - Remélem azért jobban lesz. Miután visszaértünk a szobánkba, gyorsan lefürödtünk és kivételesen, korán lefeküdtünk aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése