8.fejezet

- 8 -

Baekhyun:

Arra ébredtem, hogy két erős kar szorít magához. Megfordultam és Chanyeollal találtam magam szemben. Hogy került az ágyamba? Tanakodtam. Megpróbáltam visszaemlékezni a múlt éjjel eseményeire, de igen csak nehezen ment. Fájt a fejem, émelyegtem, a szoba forgott velem. Nem voltam a toppon, az biztos. Nagy levegőt vettem és behunytam a szemeimet. Bevillant egy kép. Otthagytam Chanyeolt és elmentem Taeyeonnal. Kinyitottam a szemeim és a plafont bámultam. Ekkor beugrott még valami. Csókolóztam Taeyeonnal, majd otthagytam és Chamyeolhoz mentem, mivel egyedül iszogatott.

- Jó reggelt! - szólalt meg gondolataim alanya, így zökkentve ki engem, mély elmélkedésemből.

- Neked is. - mosolyodtam el.

- Hogy vagy? - kérdésére szembe fordultam vele.

- Rám férne egy kávé. - a colos bólintott, kimászott mellőlem és a konyhába botorkált.

- Te, Chanyeol! - szóltam utána.

- Mond!

- Hogy kerültél az ágyamba? - kérdeztem. Kitámolyogtam a konyhába és leültem az egyik székre.
- Nem emlékszel? - nézett rám kérdőn, miközben készítette a kért italt.
- Csak homályosan. Addig megvan, hogy odamentem hozzád, Taeyeont meg elvesztettem.
- Mivel elég instabilnak tűntél, kivittelek az udvarra levegőzni, ahol megláttuk HunHanékat smárolni. - mesélte nekem. Ekkor beugrott a kép. Sehun majd megette hyungot.
- Nem akartunk zavarni, ezért kivittelek az utcára, ahol elhánytad magad és hazahoztalak. - fojtatta és lerakott elém egy bögre kávét.
- Kösz. Utána? - kortyoltam bele.
- Aztán megkértél, hogy maradjak veled. - ült elém. Teljessé vált a kép. Emlékeztem. Annyira zavarba jöttem, hogy nem mertem Yeolra nézni.
- Ne haragudj. Biztos fura volt. - Chan csak legyintett.
- Nem gáz. Nagyon kényelmes volt. - mosolygott.
- Hogy? - kaptam fel a fejem.
- Semmi. Luhan üzent. - váltott témát. - Délre el kell készülnünk. Túrázni visznek minket. - világosított fel langaléta barátom. - Addig kijózanodsz, ne aggódj.
- Hány óra? - kérdeztem, mert azért nem mindegy mennyi időm van kitisztulni.
- Tizenegy.
- Szóval van egy órám, rendbe szedni magam. - állapítottam meg. Chanyeol bólintott. Megittam a kávét, ettem egy pirítóst reggelire, majd lezuhanyoztam, mivel alkohol és cigiszagom volt. A langyos víz, felébresztett kicsit és nagyjából rendbe jöttem. Amíg felöltöztem és elmosogattam, mivel Yeol képtelen volt rá, Chan is megfürdött. Így, jó szokásunkhoz híven, kis késéssel értünk az aulába a többiekhez.
- Hogy érzitek magatokat? - kérdezte Luhan, miközben utaztunk. - Volt másnaposság?
- Részemről igen. - bólintottam.
- Na, és mi a helyzet veletek? - kérdezte őket Yeol, hol Luhanra, hol Sehunra pillantva. A két fiú fülig vörösödve nézett ránk.
- Ezt, hogy érted? - kérdezte a fiatalabb zavartan.
- Tegnap este szinte nem is láttunk titeket. Hol voltatok? - kérdeztem. Persze, tudtam hol voltak, de a fejük felbecsülhetetlen volt.
- Sehol. - vont vállat Luhan. - Kicsit kimentünk levegőzni. - Chamyeollal összenéztünk amolyan "Ja persze!" fejjel. Annyira lefoglalták egymást, hogy meg se nézték, Chanyeol írt nekik, különben Luhan tudta volna, hogy este rosszul lettem. A vallatást végül csak azért úszták meg, mert a csoport többi tagja is velünk sétált. Viszont tuti, hogy egyszer elkapjuk őket! Amikor odaértünk a program helyszínére, kettesével kaptunk egy térképet és egy listát.
- A mai program, kincsvadászat lesz. Meg kell találnotok a tárgyakat, amelyeket a lapon soroltunk föl. A térképet használhatjátok segítségnek. Sok sikert kívánok. - Luhan elmagyarázta a feladatot, majd utunkra engedett minket. Amikor elindultunk Chanyeollal, hátra pillantottam, és vigyorogva könyveltem el, hogy Sehunék ismét kettesben maradtak.
- Szerinted, hol kezdjük a keresést? - néztem az óriásra.
- Előbb nézzük meg mi van a listán. - bólintottam, majd úgy tartottam a lapot, hogy Yeol is láthassa. Fura dolgokat írtak. Nyulat, mókust, lepkét, aranyhalat, meg hasonlókat.
- Ugye nem gondolják komolyan, hogy nyúlra és mókusra vadásszunk!? - akadtam ki.
- Valószínűleg nem igaziak, de azért nem rossz gondolat. - röhögött Chan. - Nézd, a térkép mutatja, hogy körülbelül merre lehetnek. - mutatott Yoda a térképre. Az egész délután, az erdőt jártuk. Komolyan. Órákig bolyongtunk a fák között, mire végre találtunk egy plüssnyulat az egyik bokorban. Tovább csámborogtunk az erdőben. Egy idő után már azt sem tudtuk, hol vagyunk.
- Chanyeol, add oda légyszi a térképet! - kértem tőle, mire kotorászni kezdett a zsebeiben.
- Ööö... - rám nézett, rosszat sejtettem.
- Ugye nem? - kérdeztem tőle fenyegetően.
- De, azt hiszem. - harapta be az alsó ajkát.
- Te elvesztetted a térképet!? - kiabáltam.
- Ne haragudj, nem direkt volt. - emelte fel a kezeit védekezően. Kifújtam magam és előhalásztam a mobilom.
- Nincs térerő. - közöltem.
- Akkor keressünk egy magasabb helyet. - javasolta Yoda.
- Oké, emelj fel. - vigyorodtam el.
- Rendben Bacon, játszunk így. - kapott a vállára és elindult velem. Ütöttem, kiabáltam, de hiába. Nem tett le, én meg elfáradtam a szabaduló "hadművelet" közben. Nem tudom meddig nyomultunk így előre, de már alkonyodott.
- Nézd, egy kilátó! - szólalt meg hirtelen.
- Ha nem tűnt volna fel, én nem látom. - morogtam, mire megfordult.
- Ó, tényleg! Remek! Menjünk fel! - mutattam a kilátóra, mire Chanyeol célba vette a magaslest.
Fölmásztunk rá és én egyből a korláthoz rohantam.
- De szép! - néztem a kilátást. Chanyeol mellém támaszkodott. Ránéztem. Tényleg helyes. Sóhajtottam föl, de azon nyomban megráztam a fejem. Miért gondolkodom ezen?
- Mi van Törpilla? - ölelte át a vállaim.
- Ezért még számolunk. - grimaszoltam neki, majd elővettem a telefonom. - Hívom Luhant!
- Baekhyun! Hol vagytok? Nincs semmi baj? - hallottam Luhan aggódó hangját, a vonal másik végéről.
- Nem, ne aggódj. Viszont, van egy kis probléma. Ez az idióta itt mellettem, elvesztette a térképet és eltévedtünk. Ráadásul térerőnk sem volt, ezért feljöttünk egy kilátóba. - magyaráztam.
- Milyen kilátó? Te jó ég! Hol az Istenben vagytok? - akadt ki teljesen.
- Épen ez az. Fogalmunk sincs!
- Oké, maradjatok ott ahol vagytok! Odamegyünk. - hyung letette a telefont, én pedig leültem a földre, hátamat a kilátó korlátjának vetve.
- Na, mi van? - ült mellém Yeol.
- Azt mondta maradjunk itt. Mintha tudnánk mást csinálni.
- Egyedül jön? - kérdezte Yeol és az égre meredt.
- Hát, azt mondta, hogy "megyünk" szóval, gondolom hoz magával valakit. - vontam vállat.
- Az Sehun lesz. - vigyorodott el Dumbo.
- Lehet. - bólintottam.
- Hé, mi a baj? - megnyomkodta az arcom, de én lecsaptam a kezét.
- Semmi.
- De. Látom, hogy bajod van. Dühös vagy? Ha a térkép miatt van, ne haragudj. Nem akartam...
- Nem vagyok mérges. - vágtam a szavába. - Nem miattad van. Kicsit elfáradtam. - néztem a szemeibe.
- Biztos? - vizslatott gyanakvón.
- Igen. Ne aggódj. - mosolyogtam rá, hogy meggyőzzem.
- Akkor csak egyet tehetsz. Gyere, aludj kicsit. - Yeol megragadott és az ölébe húzta a fejem. Ellenkezni akartam, de nem hagyta magát.

- Pihenj! Tessék, ha kell, itt a nyuszi. - halászta elő a plüsst és a képembe nyomta. Felnevettem, majd egy sóhaj után behunytam a szemeimet.

- Baekhyun! Ébredj!
- Mi? Mi van? - arra ébredtem, hogy Yeol sietősen talpra állít.
- Hallod? - nézett rám izgatottan.
- Mit? - kérdeztem és füleltem, hátha hallok valamit.
- Ez Sehun hangja! - vigyorgott Chan. Ekkor én is meghallottam a kiabálásokat.
- Baekhyun! - ez kétségtelenül Luhan volt.
- Megtaláltak minket! - ujjongtam.
- Kiabáljunk vissza! Héé! HunHan! - üvöltötte Chanyeol, mire belecsíptem a karjába. - Aú! Most miért?
- Ne hívd őket így! - szidtam le. Az oké, hogy magunk közt elneveztük őket, de nem kéne kikiabálni. Szó szerint!
- Most miért? Úgy is összejöttek, nem? - kérdezte értetlenül.
- Az nem biztos. Amúgy is, tök zavarba ejtő. A végén itt hagynak. - csóváltam a fejem.
- Azt próbálják meg! - mondta Chanyeol fenyegetően.
- Hé, Baekyeol! Fenn vagytok? - kétség sem fér hozzá, hogy ez Sehun volt.
- Baekyeol? - néztem értetlenül Yodára, aki nem zavartatta magát. Vidáman intett vissza a megmentőinknek, akik zseblámpával a kezükben érkeztek, ami jól jött, mivel besötétedett azután, hogy elaludtam.
- Le is jöttök, vagy inkább fennmaradnátok? - kiáltotta Luhan.
- Ja, gondoltuk ma a csillagok alatt éjszakázunk. Nem jöttök? - nevetett Yeol, mire én is kuncogni kezdtem.
- Most inkább kihagynánk. Na, gyertek le! - Luhan, egyáltalán nem tűnt dühösnek, aminek nagyon örültem. Végül is, rá voltunk bízva és ha történik velünk valami, őt vonják felelősségre. Lemásztunk a kilátóból és Sehunékat követve, indultunk vissza. Menet közben, Chanyeol oldalba bökött. Kérdőn néztem rá, mire ujjával Luhan és Sehun összefonódott ujjaira mutatott. Összevigyorogtunk. Ezek tényleg egymásba gabalyodtak. Körülbelül kilencre értünk haza. Kimerülten estünk be az ajtón. Gyorsan letusoltunk, majd egyből bemásztunk az ágyba.