- 18 -
Sehun:
Arra keltem, hogy valaki simogatja az arcom. Kinyitottam a szemeim és a félhomályban Luhan alakja rajzolódott ki. Hány óra?
- Szia Sehunie! Felébredtél? - mosolygott. Felültem az ágyamban. Kómás voltam még, Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok.
- Mennyi az idő?
- Éjfél körül. - hajolt közelebb. Ledöbbentem. Komolyan éjfélig hatott az altató? Megölöm Layt!
- Jézusom! Ne haragudj. Nem akartam elaludni...
- Tudom. - simította kezét az arcomra. - Találkoztam Layel, mikor idefele jöttem. Tájékoztatott, hogy mi történt. - kuncogott.
- Mi? Azt ígérte legalább kiírja valahova. - csodálkoztam. Remek! Még erre sem vette a fáradtságot! Luhan felnevetett és megcsókolt.
- Szeretlek, ugye tudod? - néztem rá.
- Tudom. Én is szeretlek. - mire észbe kaptam, már az ölemben ült és szenvedélyes csókokat váltottunk. Már nem küzdöttem azért, hogy elnyomjam a vágyaimat. Hagytam, hogy az érzés eluralkodjon rajtam. Ez Luhannál is így lehetett, mert megragadta az ingem és nemes egyszerűséggel letépte rólam. A gombok szanaszét repültek a szobában. No lám!! Laynek igaza volt!
- De kis vad vagy te! - vigyorogtam szerelmemre, aki perverzen mosolygott.
- Csodálkozol? Tudod mióta várok erre? - csókolt meg ismét. Én sem szöszmötöltem. Lehúztam róla a pólóját és magam alá fordítottam. Ajkaitól lefelé haladtam és apró puszikkal halmoztam el. Mellbimbóira külön figyelmet szenteltem, amit ő kis nyögésekkel díjazott. Miközben a felsőtestén tevékenykedtem, kezemet levezettem a nadrágjához. Kikapcsoltam az övét és leügyeskedtem róla a gatyát. Alsójába nyúlva éreztem meg, nem éppen nyugalomban lévő szervét. Luhanra néztem. Szemei megcsillantak. Kigombolta a nadrágom és lerántotta rólam a ruhadarabot. Hű, jó gyors! Ismét megcsókoltam. Teljesen elvette az eszemet. Egyetlen gondolat zakatolt a fejemben. Én most Luhanban leszek! Leszenvedtem magunkról az alsót is, és ajkaimmal ismét lefelé haladtam. Végignyaltam merevedésén és a számba vettem. A kis drága erre akkorát nyögött, hogy már attól féltem, átjönnek a szomszédból. Mozgatni kezdtem a fejem és meg-megszívtam a makkját. Éreztem, hogy Luhan beletúr a hajamba, ezzel is többért könyörögve.
- Sehun! - mondta ki, pontosabban sóhajtozta a nevem, már sokadszorra.
Komolyan mondom, ha nem fogja be én menten elmegyek!
- Én... Mindjárt... - mielőtt átlépte volna az orgazmus kapuját, kiengedtem ajkaim közül. Arcára néztem, ami élvezettől torzult volt. Gyönyörű! Adtam ajkára egy puszit.
- Szólj, ha fáj és abbahagyom. - súgtam neki.
- Ha most le mersz állni, esküszöm megfojtalak. - lihegte kéjjel teli hangon. Vigyorogva csókoltam a nyakába. Előhalásztam a síkosítóm a fiókból és nyomtam az ujjaimra. Tettem magamra és Luhanra is, majd elhelyezkedtem a lábai közt. Először csak ujjaimmal tágítottam, hogy ne legyen annyira kellemetlen. Mikor ezt már megszokta, én következtem. Lassan hatoltam belé, de még így is láttam rajta, hogy fáj neki. Kicsit megijedtem.
- Jól vagy? - kérdeztem. Luhan bólintott.
- Jöhetsz beljebb. - biztatott. Félve, de megtettem. Vártam, hogy megszokja kicsit, majd elkezdtem mozogni benne. Először fájdalmasan vájta körmeit a hátamba, de egy idő után megszokta és szenvedő arckifejezése is eltűnt. Helyét az élvezet vette át.
- Gyorsíts. - nyögte Luhan és a fenekembe markolt. Vigyorogva tettem eleget a kérésnek. Szerelmem kéjes nyögéseket hallatott magából, ami nekem nagyon is tetszett. Csípőjével ő is mozgott, én pedig egyre mélyebbeket és mélyebbeket döftem. Hirtelen eltalálhattam benne egy érzékeny pontot, mert a következő pillanatban egy hatalmasat sikoltott.
- Megvagy. - villantottam rá egy mosolyt. Ezek után, megpróbáltam ugyanoda lökni, ami sikerült, mert Luhan ajkát egyre több sikítás hagyta el. Komolyan féltem, hogy ránk szólnak a szomszédok.
- Sehun... - nyögte. Éreztem hangján, hogy nincs sok hátra. Teste élvezettől vonaglott alattam.
- Várj egy kicsit. - kértem, majd rámarkoltam merevedésére és megpróbáltam hasonló üzemben mozgatni a kezem, mint amilyen tempóban lököm. Ráhajoltam ajkára, megcsókoltam, majd a nyakára nyomtam a szám és megszívtam az érzékeny bőrfelületet. Ez volt az a pillanat, amikor már végképp nem bírta tovább. Sikított egy utolsót és a kezeim közé élvezett. Nekem még kellett pár lökés, hogy elérjem a gyönyört. Kihúzódtam belőle és mellé gördültem. Az ágy csatakos volt az izzadságtól. Egymásra néztünk és nevetésben törtünk ki. Nem tudom miért. Talán a helyzet miatt. Hiszen erre álmunkban sem számítottunk és tessék. Itt fekszünk egymás mellett. Luhan hozzám bújt, én pedig átöleltem.
- Sehunie! - Luhan hangja szelíden csengett az üres szobában.
- Igen?
- Bocs, hogy eltéptem az új inged. Pedig jól állt. - a földön heverő ruhadarabra néztem.
- Ne sajnáld. A célom elértem vele, más funkciója meg úgysem volt. Vigyorogtam Luhan szemeibe nézve. A fiú megpuszilt és visszatette a fejét a mellkasomra.
- Szeretem hallgatni a szívverésed. - megsimogattam a haját és a plafonra meredtem.
- Én téged szeretlek. - beszélgettünk még egy kicsit, majd egymást ölelve aludtunk el.
Baekhyunék viszonylag korán kopogtattak be hozzánk. Mivel olyan negyed órával azelőtt keltünk, hogy ők lejöttek volna, csak egy gyors zuhany fért bele az időbe. Gyorsan magunkra kaptunk valami göncöt, az ingemet az ágy alá gyűrtük, de a fiúk persze kiszúrták. Szokás szerint zavarba hoztak minket. Komolyan fárasztóak sokszor! Gyorsan összepakoltunk és hazaindultunk. Anya ebéddel várt minket. Gondoltam, megmutatom Luhannak a lakóhelyem, ezért sétálni mentünk a környéken. Épp egy beszélgetés közepén jártunk, amikor ismerős alakot vettem észre.
- Kai? - kiáltottam meglepetten, mire a fiú vigyorogva felénk fordult.
- Szia Sehun! Rég láttalak. - jött közelebb. - Hogy vagy?
- Jól, sőt!
- És mi van Luhannal? Még mindig bele vagy zúgva? - kicsit pirulva öleltem át az említettet.
- Az igazság az, hogy ő az. - Luhan kedvesen intett Kainak, aki pislogott kettőt, majd a fiú nyakába ugrott.
- Örülök, hogy megismerhetlek. Ne tudd meg, mit éltem át, amíg nem jöttetek össze. Állandóan rólad beszélt. Totál meg volt őrülve! - Jongin karjába ütöttem.
- Szerintem már megértette. - sziszegtem neki.
- Jól van! Csak szívatlak. De igaz, ezt ismerd el. - vigyorgott. - Bocs, hogy nem maradok sokáig, de találkozom valakivel. Még beszélünk, jó? - elköszöntünk egymástól és Kai már rohant is tovább.
- Bocs, ha kényelmetlen helyzetbe hozott. Tudod, ő egy kicsit hiperaktív. - pillantottam Luhanra, aki elmosolyodott.
- Mindig megdöbbenek, hogy mennyire szerelmes voltál. - adott puszit az ajkaimra.
- Tévedsz. Nem voltam. Most is az vagyok. - Luhan meghatottan nézett rám. Szeretem! Szeretem mindennél jobban!
Az ezt követő napok, hihetetlenül jól teltek. Segítettünk anyáéknak, együtt ünnepeltük a karácsonyt, majd elutaztunk a wellness hétvégére is, amit Baekhyunéktól kaptunk. Egy hotelban szálltunk meg, ahol az emberek hihetetlenül kedvesek voltak.
- Mit csinálsz? - kérdeztem Luhant egyik este. Tíz múlhatott már és láttam, hogy a laptopja előtt ül.
- Xiuminnal skype-olok. Köszönj neki! - vigyorgott. A képernyőre néztem, ahol Minseok feje virított.
- Szia Sehun. Milyenek a mézes hetek? - kérdezte vigyorogva. Felnevettem.
- Kösz. Jól telik az idő. Nálatok?
- Én is élvezem. Csak fura így Luhan nélkül. Elloptad tőlem. - mosolygott.
- Ennyire ne legyél féltékeny. - vigyorgott Luhan. Beszélgettünk kicsit, majd elköszöntünk a fiútól. Azért, sajnáltam szegényt. Tudtam, hogy sokat jelentenek egymásnak Luhannal és nem esik jó neki, hogy a Bambiszemű minden idejét velem tölti.
- Min gondolkodsz? - bújt hozzám Luhan.
- Xiumin jár a fejemben.
- Minseok? Miért? - lepődött meg.
- Csak... Rossz lehet neki nélküled. Végül is, együtt nőttetek fel, én meg csak úgy elloptalak... - nem hagyta, hogy befejezzem, mert megcsókolt.
- Tudod, hogy nincs még egy olyan kedves teremtés mint te? - súgta a fülembe.
- Egyről tudok.
- Ki az? - ránéztem.
- Te! - féloldalas mosolyra húzta a száját.
- Hidd el. Nem vagyok az. - hangja furcsa volt. Olyan... Túl komoly. Nem tudom megmagyarázni. Nem válaszoltam neki, viszont fura, kellemetlen érzés járta át a testem belülről. Valami... Valami nincs rendben. Ez volt az utolsó gondolatom, mielőtt elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése