2.9 I kill your father +18

Luhan:

Úgy futottam, ahogy tudtam. Nem akartam, hogy így lásson. Ilyen elesettnek, ilyen szerencsétlennek. Berongyoltam a lakásba és magamra zártam az ajtót. Lecsúsztam a földre és beletúrtam a hajamba. Mit tegyek most? Semmi ötletem sem volt. Ám nem is kellett sokáig gondolkodnom, mert halk kopogást hallottam az ajtómon. Remegve nyitottam ki. Sehun állt a küszöbnél és zihálva meredt rám. Futott volna utánam? Hirtelen se szó, se beszéd, belépett a lakásba és megcsókolt. Lefagytam. El akartam tolni, meg akartam kérdezni, hogy ezt mégis, hogy gondolja, de minél erősebben próbálkoztam, annál szorosabban ölelt magához a fiatalabb és egyre durvábban csókolt. Végül feladtam a küzdelmet. Ekkor Sehun lazított az ölelésen és egyre lágyabb csókokat hintett ajkaimra. Hagytam, hogy azt tegyen velem, amit akar. Megadtam magam, hiszen nem tudtam mást tenni. Sehun berúgta maga mögött az ajtót, így az hatalmas csattanással csukódott be. A fiatalabb a szobám felé tolt és kinyitotta az ajtót. Nem ellenkeztem. Hagytam, hogy leszedje rólam a nadrágot és a pólót, hagytam, hogy az ágyra lökjön, hagytam, hogy megint olyan helyeken érintsen, mint régen. Miközben alsóm alá nyúlt, hogy nem nyugalmi állapotban lévő férfiasságom ingerelje, ajkaival a mellkasom puszilgatta, időt eltöltve mindkét mellbimbómnál. Sóhajtozva markoltam a lepedőmbe.
- Sehun... - nyögtem neki, mire rám nézett. - Miért...? - tudni akartam, hogy miért teszi ezt, tudni akartam, hogy mit érez, de nem engedte, hogy megkérdezzem.
- Most ne beszélj! - tette ujjait a számra. - Kérlek, most nem akarok gondolkodni! - hajolt közelebb és megcsókolt. - Most téged akarlak. - átöleltem, jelezve, hogy megértettem. Végül leszedte rólam az alsómat, majd ő is vetkőzni kezdett. Mikor már egyikünkön sem volt semmi, nyakamra hajolt és azt kényeztette, miközben elkezdett kitágítani. Amikor elégnek gondolta, belém hatolt. Nagyot nyögtem, hiszen öt éve nem voltam vele. A szemeibe néztem, amik csillogva pillantottak vissza rám. Sehun a homlokomra nyomott egy puszit és mozogni kezdett. A gyomromba görcs állt az érzésre. Hiányzott már, hogy vele legyek, hiába tudtam, hogy ez egyszeri alkalom. Miközben egyre gyorsabban mozgott, elérte bennem azt a pontot, amire egyre hangosabb nyögés hagyta el ajkaim. Körmeim a hátába vájtam és össze-vissza kezdtem karmolni.
- Mi vagy te? Macska? - vigyorodott el.
- Kuss legyen! - szóltam rá sóhajtozva. Éreztem, hogy egyikünknek sem kell már sok.
- Sehun, én már nem bírom! - jeleztem neki. A fiatalabb megcsókolt és a végsőkig hajszolt. Egyszerre mentünk el. Sehun zihálva támaszkodott felettem, majd mellém gördült és átölelt.

Sehun:
Nem tudom, hogy mi ütött belém! De amikor kimondta, hogy szeret, egyszerűen megkívántam és nem tudtam megállni, hogy ne menjek át. Nagyon jó volt ismét vele lenni, egészen más, mint Yerivel. Mintha minden a régi lenne, mintha minden normális lenne. Ám, mikor olyan hajnali ötkor felriadtam, mardosott a bűntudat. Gyorsan megfürödtem és elhagytam a lakást. Mi a faszt csináltam? Nekem barátnőm van! Akadtam ki magamra. Viszont azon kívül, hogy Yeri miatt aggódtam, Luhan miatt is el voltam keseredve. Kihasználtam az érzéseit, kihasználtam, hogy szeret. Egy pöcs vagyok! Mikor hazaértem, legnagyobb meglepetésemre, nagyi már fent volt.
- Szia kis unokám! - mosolygott rám. - Hol voltál az este? - kérdezte. - Csak nem Yerit hagyta egyedül a papája? - nevetett. Ám mikor látta, hogy semmi reakciót nem adok, lehervadt a mosolya.
- Nem vele voltál este, igaz? - bólintottam és átöleltem a nagymamám. - Kivel voltál? - kérdezte, mikor elváltunk.
- Luhannal. - feleltem.

Luhan:
Mikor reggel fölébredtem, a Nap a szemembe sütött. Sóhajtottam egy nagyot és oldalra pillantottam. Meglepetten néztem körbe, de Sehun nem volt a szobába. Kipattantam az ágyból és bejártam az egész lakást, de Sehunnak hűlt helye volt. A gyomrom kellemetlen görcs ugrott. Tudtam, hogy nem fog maradni, de azért arra számítottam, hogy mikor felkelek, ő még itt lesz. Úgy tűnik, annyit sem jelentettem neki, hogy itt maradjon. Lerogytam a fotelba és a telefonom után nyúltam, hogy felhívhassam Xiumint.
- Hallo! - szólt a telefonba.
- Szia! Ráérsz? Beszélnünk kell! - mikor elmondtam neki, hogy vészhelyzet van, nem telt bele fél óra és ott állt az ajtóm előtt.
- Mi történt? - kérdezte a térdére támaszkodva.
- Minseok, te futottál? - kérdeztem meglepve.
- Persze! Különben, hogy értem volna ide? - leültünk a fotelba és elmeséltem neki, hogy mi történt.
- Mond, hogy megölhetem! - nézett rám Xiumin dühösen.
- Nem ölheted meg! - nevettem. - Igazából, számítottam erre, csak... Egyszerűen csak beszélni akartam valakivel! - Xiumin átölelt.
- Annyira sajnálom! - mikor elváltunk, Minseokra néztem.
- Egyébként... Miért mondtad Sehunnak, hogy együtt vagyunk? - kérdeztem.
- Nem mondtam. Ő rákérdezett, én pedig azt feleltem, hogy mi van, ha igen? De nem mondtam! - kacsintott rám. Elnevettem magam.
- De miért?
- Mert kíváncsi voltam, hogy fog reagálni. - vont vállat. A nap hátralévő részét, együtt töltöttük, majd este Xiumin elment, mert azt mondta, hogy dolga van. Én csak reménykedtem, hogy nem Sehunt ment megölni.

Sehun:
Olyan estefelé járhatott az idő, mikor elindultam, hogy találkozzam Yerivel. Ám miközben a sötét utcán sétálgattam, éreztem, hogy valaki követ. Hátrapillantottam, de nem láttam senkit. Visszasétáltam, hogy megnézzem a keresztutcában, de alig értem a sarokra, valaki a gyomorszájamba rúgott. Összegörnyedtem és felnéztem.
- Fájt, mi? - vigyorgott rám Xiumin. Ökölbe szorította a kezét és behúzott egyet, de úgy, hogy elterültem az utcán.
- Jegyezz meg valamit! - fogta meg a hajam és felhúzott a földről. - Aki Luhannal szórakozik, az velem szórakozik és én nem tűröm, hogy így bánjanak bárkivel is! Világos voltam? - bólintottam. Elengedte a hajam és egyszerűen otthagyott az utcán. Időbe telt, mire összeszedtem magam. Nagy nehezen, hazavonszoltam a seggem és felhívtam Yerit, hogy balesetem volt, nem tudok átmenni. Lepihentem és szinte biztos voltam benne, hogy amikor reggel fölkelek, úgy fogok kinézni, mint mikor az apám még élt.
Nem tévedtem. Alig aludtam pár órát, úgy fájt a gyomorszájam és a szemem. Amikor a tükörbe néztem a fürdőben. Bocsánatot akartam kérni Luhantól, hiszen tényleg tahó voltam vele. Gyorsan felöltöztem és elmentem a kávézóhoz, ahol dolgozott. Leültem az egyik asztalhoz és megvártam, hogy odajöjjön.

Luhan:
Azt hittem a napom, már nem is lehetne rosszabb, de kiderült, hogy tévedtem. Sehun a kávézóba látogatott. Volt egy sejtésem, hogy miért, de nem akartam vele beszélni. Nagyot sóhajtottam és elindultam felé. Sehun rám nézett és le sem vette rólam a tekintetét.
- Mit hozhatok? - kérdeztem.
- Csak beszélni akarok veled! - nézett rám sajnálkozva.
- Nem vagyok rá kíváncsi! - feleltem.
- Luhan! Sajnálom! - kapta el a csuklóm, mikor el akartam menni.
- Mit? Hogy kihasználtál, hogy tudtad, hogy érzek, ágyba vittél, majd otthagytál? - sziszegtem neki, mivel nem akartam, hogy a többi vendég hallja. - Hogy őszinte legyek, nem tud érdekelni! Nem hittem egy percig sem, hogy velem fogsz maradni, de az meglepett, hogy így ki tudtál használni! Viszont, ha nem haragszol, szeretnék dolgozni! Ha kérsz valamit, akkor mond, ha nem, kérlek menj el! - néztem rá dühösen. Kirántottam magam a szorításból és elviharzottam. Meg sem kérdeztem, hogy mi történt vele, hogy így néz ki, bár volt egy olyan tippem, hogy ebben Xiumin keze van. De nem érdekelt. Megérdemelte, még akkor is, ha Minseoknak nem kellett volna beleszólnia. Mikor újból hátranéztem, Sehun távozott a kávézóból. Így lesz a legjobb. Engem ne használjon ki, mert épp felállt neki és Yeri nincs a közelében!