10. Sorry! I'm a journalist.

Xiumin:
Kikászálódtam a kádból és a tükör elé léptem. A szívem veszettül vert. Oké, én nem ellenzem, ha két pasi együtt van, hiszen Luhannal is smároltam. De komolyan, a micsodám hozzáért!!!!! Arcom

inkább hasonlított egy tökéletesen megérett paradicsomhoz, mint egy emberi fejhez. Hideg vizet engedtem a csapból és lelocsoltam az arcom. A pír viszonylag enyhült, de még így is elég vörös voltam. Felöltöztem és kiléptem a fürdőből. Chent a konyhában találtam. A pizza nem rég érkezett, így az ott gőzölgött mellette az asztalon. Chen a bögréjébe meredt.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Szégyellem magam! - mondta rám sem nézve.
- De miért? Baleset volt! - léptem közelebb. Chen megrázta a fejét.
- Nem azért... Vagyis azért, de tudom, hogy nem az én hibám! - magyarázta.
- Akkor? - kérdeztem és leguggoltam hozzá.
- Őszinte leszek veled! - rám emelte a tekintetét. - Nagyon tetszel! - jelentette ki. Köpni-nyelni nem tudtam.
- Részben ezért is akartam, hogy sokat legyünk együtt. Nagyon megtetszettél, már az első pillanatban! Ezért szégyenlem most magam! Nem tudom te, hogy érzel és zavarba hoztalak téged is és magamat is. - mondta komolyan. Nem tudtam mit feleljek. Tetszem Chennek? Fel sem tűnt! A fiú lehajolt hozzám és megcsókolt. Nem volt akaratos, csak finom és ismerkedő. Na most sokkoltam le igazán. Mikor elvált tőlem, megsimogatta az arcom.
- Mondd! - nézett a szemeimbe. - Tetszem neked? - csak meredtem rá, de nem mondtam semmit. Rettenetesen el kellett gondolkodnom ezen. Mivel nem feleltem, Chen elmosolyodott.
- Nem kell most felelned! Ráér mikor úgy érzed, de akkor rögtön szólj! - kacsintott, majd felállt a helyéről. - Azt hiszem most én is lefürdöm. A vacsival nem kell megvárnod! Elkezdhetsz enni, csak hagyj nekem is! - nem akartam nélküle elkezdeni enni, így megvártam, hogy lefürödjön, közben pedig egyfolytában agyaltam. Tetszik nekem? Igaz, hogy mikor idekerültem teljesen máshogy vélekedtem róla. Egy nagyon más ember volt, mint amilyennek képzeltem. Hirtelen egy új dal fogalmazódott meg bennem. Who are you? Ez tökéletes cím lenne! Állapítottam meg. Elővettem a füzetem és elkezdtem leírni a szöveget. Éppen befejeztem, mikor Chen is megérkezett és kíváncsian nézte meg, mit produkáltam.
- Who are you? Megihlettelek? - kérdezte vigyorogva, majd leült és elkezdte enni az egyik szelet pizzát. Én is szedtem magamnak és belekezdtem az egyik szeletbe. Azon kezdtem tanakodni, hogy több problémám van, mint amivel érkeztem. Először is, ha megtudnám mit titkolnak, egyszerűen lehetetlen, hogy ne írjak róla, mert Kris mindent lát a gépén, tekintve, hogy a mini kamerája rajtam kell, hogy legyen. Mázli, hogy a pizsamára nem raktam fel, így nem hallotta Chen vallomását. A következő probléma, ez az egész titkolózás. Valamit elhallgatnak mind a hárman! Illetve, ott van még Chanyeol problémája és Luhané is. Soha sem gondoltam volna, hogy ezt fogom mondani, de a legegyszerűbbnek Baekhyun baja tűnt, hogy nem akar összejönni Chanyeollal! Nagyot sóhajtottam, mire Chen kérdőn nézett rám.
- Baj van? - kérdezte.
- Csak fáradt vagyok! - hazudtam.
- Akkor feküdjünk le időben. Baj, ha mellettem kellene aludnod? - kérdezte.
- Nem! Már aludtam veled és jó volt az is. - mosolyogtam rá. Chen elvörösödött.
- Kösz! - miután megvacsoráztunk, elmosogattuk azt a két tányért amit használtunk, majd befeküdtünk az énekes ágyába. Mielőtt jó éjt kívánhattam volna, Chen megszólalt.
- Ígérj meg nekem valamit! - súgta.
- Mit?
- Soha nem árulsz el! - nem tudtam, hogy miért kéri ezt, de bólintottam.
- Rendben! Nem foglak!
- Köszönöm! - súgta hálásan, majd közelebb húzódott, megcsókolt és jó éjt kívánt. Visszafeküdt a saját térfelére és hamarosan hallottam, hogy egyenletesen szuszogni kezd. Én a hátamra feküdtem, de aludni nem tudtam. Tetszik nekem Chen? Tettem fel vagy századjára is a kérdést. Annyira más ember, mint amilyennek elképzeltem, hogy az elmémben élő képhez képest, persze, tetszik! De mint az akit most ismertem meg... Itt volt a probléma, gyakorlatilag most ismertem meg. Luhannak annyi előnye volt, hogy ő eleve szimpatikus volt.
- Ahj! Faszom! - sóhajtottam idegesen. Azt mondta, nem kell most felelnem! Még szerencse! Most nem tudnék mit mondani! Az oldalamra fordultam és a fejemre húztam a takarót. Most valahol egészen máshol akartam lenni. Valahol, ahol nem találnak rám és nem kell semmivel sem foglalkoznom. Egyedül akartam lenni.
Reggel arra keltem, hogy összebújtunk Chennel. Ő a mellkasomon pihent, ami valahogy jólesett. Elmosolyodtam. Hirtelen Luhan ugrott be. Vajon mi lehet vele? Tegnap eléggé maga alatt volt és egyedül hagytuk! Rossz érzésem támadt. Vajon hová mehetett? Aggódtam érte. Nem mint valaki akibe szerelmes lennék, inkább mint valaki akivel megértjük egymást. Kicsit odébb toltam Chent,
hogy ki tudjak mászni az ágyból. A telefonomért nyúltam és az előszobába mentem. Még az egyik kávézásunk alatt cseréltünk számot, így gyorsan kikerestem a nevét és lenyomtam a hívás gombot. Kicsöngött, de nem vette fel.
- Mit csinálsz? - kérdezte Chen álmosan.
- Luhant hívom. Tegnap eléggé maga alatt volt és attól tartok, hogy valami van vele. - magyaráztam.
- Igen. én is észrevettem! Akkor menjünk és keressük meg! - gyorsan átöltöztünk, Chentől kaptam ruhákat és elindultunk. Chen azt mondta, ő bejárja azokat a helyeket, ahová engem még nem vitt, addig én keressem ott, ahol már voltunk ketten. Tűvé tettem az összes helyet, de sehol sem találtam. Végül a parkban kötöttem ki, ahol kaptam egy sms-t. "Fordulj meg!" Megpördültem a tengelyem körül és Luhan csapódott nekem, szorosan átölelve. Szemei könnyekben úsztak.
- Mi az? Mi történt? - kérdeztem ijedten. Luhan megcsóválta a fejét és megcsókolt.
- Ígérd meg, hogy mellettem maradsz!
- Luhan...
- Ígérd meg! - zokogta.
- Rendben! - bólintottam. Luhan átölelte a nyakam és mélyen megcsókolt. Mikor elváltunk, letörölte a könnyeit. Szemei megdagadtak a sírástól. Nem tudtam mi történhetett vele, de tudtam, hogy Sehunhoz van köze. Felhívtam Chent, aki pár perc múlva megérkezett. Visszamentünk az ügynökséghez. Chen és Luhan nem szóltak egymáshoz, úgy tűnt a fiatalabb anélkül is tudja mi történt, hogy Luhan megmondta volna. Egyre kevésbé értettem mi folyik itt.
- Beavatnátok? - kérdeztem. A két énekes egymásra pillantott.
- Ez bonyolult! - megint ugyanaz a magyarázat! Kezd elegem lenni! Kimentem a folyosóra, hogy kettesben hagyjam őket. Ekkor egy sms érkezett. Megnyitottam és azt hittem, elájulok. Egy kép volt rólam és Luhanról, ahogy a parkban csókolózunk, a képhez pedig ezt írták: "Láttalak! Van még képem, szállj le róla, vagy Chen megtudja, hogy ki vagy valójában!" Meg kellett támaszkodnom a falban. Ez... EZ MOST MI A HALÁL?!?!