Ismét visszaestem a depressziómba. Senki sem tudott megvigasztalni. Az étvágyam elment, lefogytam, nem tudtam aludni, minden bajom volt. Ki sem léptem a házból, sőt a szobámból sem. Yeri folyton jött meglátogatni, de nem tudtunk beszélgetni. Teljesen el voltam veszve. Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. Folyamatosan a kis kaktuszomat szorongattam. Ez volt az egyetlen, ami Luhanból maradt nekem.
- Elegem van belőled! - tört rám Kai... Valamikor. Nem tudtam, hogy hány óra, sem azt, hogy milyen nap van.
- Hagyj békén!
- Nem hagylak! Néztél tükörbe? Tönkreteszed magad! - kiabált velem.
- Nem érdekel!
- Nem? - nézett rám. - Elvileg neked Yeri kell, nem? Akkor légy vele boldog! Miért sírsz Luhan után?
- Mert hiányzik! - feleltem halkan.
- Idehallgass! Az utóbbi időben folyton egymást kerülgettétek! Összevesztetek, közben dugtatok egyszer! Az jó volt neked? - kérdezte Jongin.
- Az lenne a jó, ha Luhan nem gyűlölne! - néztem Kaira, aki megragadta a pólóm és a képembe hajolt.
- Nézd, nem tudom, hogy mi bajod, de fejezd be! Yeri azt sem tudja mi bajod! Most akkor ki a fontosabb? A barátnőd, vagy az exed? Ezt, hogy fogod kimagyarázni? Rájött, hogy megcsaltad, te idióta! - hordott le. Ellökött, majd elkezdett kutatni a ruháim között.
- Nesze! Vedd fel ezeket és indulunk Yerihez! - nem ellenkeztem, tettem amit mond. Hamarosan a parkba értünk, ahol Yeri már várt minket. Kai lökött rajtam egyet, majd távozott. Yeri intett, hogy menjek oda. Leültem mellé és csöndben hallgattuk a madarak csicsergését.
- Mikor akartad elmondani, hogy megcsaltál? - kérdezte Yeri könnyes szemekkel.
- Nem tudom! - feleltem.
- Sehun... Mit jelentett neked Luhan? - kérdezte. Megcsóváltam a fejem.
- Nem tudom! - Yeri letörölte a könnyeit.
- Egyezzünk meg! Te eldöntöd, hogy mit akarsz és majd felkeresel! Látom, most nem lehet értelmesen beszélni veled! - felállt a padról és otthagyott. Nem tudtam mit tegyek. Csak ültem és vártam a csodára. Nem kellet sokat várnom, talán pár napot. Mivel közös összefogás szerveződött a hátam mögött, amiről csak későn szereztem tudomást.
Xiumin:
Utáltam ilyennek látni Luhant. Teljesen befordult, úgy járkált a kávézóban, mint egy zombi. Nem tudtam mit is tehetnék, amikor sms-t kaptam Laytől. "Gyere át hozzám! Kilencre gyere át!" Nem tudtam, hogy mit akarhat, de nyolc után elindultam otthonról. Már sötét volt, csak a lámpák világítottak. Olyan negyed tízre értem Layhez, aki unott arccal fogadott.
- Cöh! Késtél! - vállat vontam.
- Nem írtad, hogy sürgős! - feleltem. A nappaliba érve, Kai fogadott.
- Hát te? - néztem rá csodálkozva. - Őt is felhívtad? - néztem Layre.
- Fenéket! Azt sem tudom mi a száma! - legyintett.
- Akkor, hogy kerül ide? - kérdeztem.
- Megvárt az egyetem előtt és elrángatott magához! - felelte Kai. Öhm... Oké! Leültünk a kanapéra, csak Lay maradt állva.
- Elmondom miért jöttünk ide! Nem bírom nézni, hogy Luhan szenved! Sehunt leszarnám, ha nem miatta lenne az egész! - fonta össze a karjait. - Lenne egy kérdésem! - fordult Kai felé. - Sehun szereti Yerit? - Jongin bólintott.
- Azt mondja, azért Yeri mellett döntött, mert ő adhat neki családot, Luhannal ellentétben. Viszont ezt Luhan meghallotta. - magyarázta a kreolbőrű. Lay elgondolkodott.
- Valahogy le kéne kapcsolnunk őket egymásról. - tanakodott Lay. - Mivel nem hiszem, hogy mostanában sokat szexeltek, mármint Sehun és Yeri, el kell érnünk, hogy megtegyék. Ha ez megvan, Sehun el van intézve. Már csak Luhan maradt, de ő a mi dolgunk. Kai, te szervezd meg, hogy Sehun együtt legyen Yerivel! - Jongin bólintott. Ezután Lay kirúgta Kai-t és kettesben maradtunk Yixingel.- Mit csináljunk Luhannal? - kérdeztem.
- Vissza kell küldenünk Kínába! - felvontam a szemöldököm.
- Hogy gondoltad? Kötözzük meg és csempésszük át a határon?
- Nem! Őt kell meggyőznünk, hogy nem maradhat itt! - felelte Yixing.
- Biztos, hogy ez a helyes? - kérdeztem. - Mármint... Sehunnak is?
- Bízz bennem! Volt már olyan, hogy valamit rosszul csináltam? - kérdezte vigyorogva.
- Igen, de Sehun pont úgy viselkedik, mint aki bele van zúgva Luhanba! - Lay a szemeimbe meredt.
- Minseok! Pontosan tudom, hogy Sehun, hogy viselkedik! Pontosan ezért, mert ennyire sötét, kell elszakítani Luhantól! A mi dolgunk az, hogy meggyőzzük Luhant! - bólintottam. Bíztam Layben, mindig jók voltak a megérzései. Yixing kibontott egy üveg bort és töltött nekem egy pohárba.
- Amúgy, rég láttalak téged is! Mi van veled? - kérdezte, miközben leült mellém.
- Megvagyok! Bár most főleg a HunHan mizéria foglal le. - sóhajtottam. - Inkább te mesélj! Hallottam, hogy van valakid! Igaz ez? - mosolyogtam. Lay bólintott.
- Suhonak hívják!
- Hogy találkoztatok? - kérdeztem.
- Azon a szórakozóhelyen dolgozik, ahol összefutottunk. Megtetszett, mikor megláttam és elkezdtem gyakrabban odajárni. Aztán kialakult! - mosolygott rám. - Amúgy, ne vedd sértésnek, nem akarlak kirúgni, csak Suho ma feljön hozzám és még el akarok készülni! - elvigyorodtam.
- Nem kell kétszer mondanod! Már itt sem vagyok! - felálltam a fotelból. - Jó szórakozást!
- Kösz! - intettünk, majd elhagytam a lakást. Szóval meg kell győznöm Luhant! Tanakodtam. Tekintve, hogy milyen állapotban van, nem lesz nehéz dolgom. Legalábbis erre számítottam. Arra viszont nem, hogy a sor megint közbeavatkozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése