1. Sorry! I'm a journalist.

Xiumin:

Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Reggel korán keltem, magamba döntöttem három liter kávét, majd bementem a szerkesztőségbe dolgozni. Újságíró voltam, amit nagyon szerettem csinálni. Azt leszámítva, hogy minden riportalanyom ki nem állhatott, élveztem a munkám. Leültem a gépemhez és dolgozni kezdtem.
- Jó reggelt! Hogy vagy ma? - felnéztem a gépemből és munkatársam, Tao támaszkodott asztalomra.
- Fáradtan! - feleltem.
- Akkor felrázlak kicsit! - vigyorgott. - Hallottam valami érdekeset! - felvontam a szemöldököm.
- A hangokról beszélsz a fejedben? Tao, hányszor mondtam, hogy menj vele orvoshoz? - vicceltem, mire a fiatalabb fejbe vágott.
- Ne viccelődj, erre te is kíváncsi leszel! - megforgattam a szemeim.
- Na mesélj!
- Luhanról van szó! - szemeim felcsillantak. Kedvenc idolomról ugyanis, mindig szívesen csevegek. Többször is készítettem vele interjút és nagyon megtetszett a személyisége, a hangjáért pedig már évek óta rajongok.
- Tudtam, hogy ez lesz a varázsszó! - kuncogott Tao.
- Inkább mond, mit hallottál? - nyaggattam.
- Jó, jó! Szóval, megint rajtakapták, hogy randizgat Jongdaeval. - lebiggyesztettem az ajkaim. Jongdae, nem az a típus volt, aki igazán vonzott, sőt, taszított a személyisége. A dalait szerettem, de valahogy nem volt szimpatikus az illető. Sokszor csinált botrányt és volt is, hogy nekem kellett vele interjút készíteni, de mindig sikerült lepasszolnom a munkát és végül sosem beszéltem vele személyesen. Nekem valahogy, túl felkapottnak tűnt.
- Ugye tudod, hogy elbasztad a reggelem? - kérdeztem fintorogva, ugyanis tény volt, hogy a két énekes össze-összejár. Bár tagadják, hogy együtt lennének, sokat látják őket együtt.
- Csak gondoltam szólok, mielőtt az újságban látnád! - elhúztam a szám.
- Legközelebb, ne korán reggel értesíts!
- Korán reggel? Tíz óra! - háborodott fel Tao, aki reggel hétre járt dolgozni.
- Szubjektív! Nekem korán van! - vontam vállat. Tao épp elfordult, hogy menjen dolgára, mikor eszébe jutott valami és visszafordult.
- Apropó! Kris megkért, hogy szóljak, menj be hozzá az irodába! Fontos megbeszélnivalója van veled!
- Oké! Kösz! - bólintottam, majd fölálltam a székemből, hogy elinduljak főnököm irodája felé. Mikor odaértem, egy kopogással jeleztem, hogy be akarok menni.
- Gyere! - hallottam a hangját, majd benyitottam és beléptem. - Ülj csak le! Pár percet kérek még! - bólintottam és leültem az egyik székre, ami az íróasztala elé volt helyezve. Kris még leütött pár billentyűt, majd felém fordult.
- Én egy jó újságírónak tartalak! - kezdett bele. - Éppen ezért kérem, hogy készíts interjút Jongdaeval! - meglepődtem.
- De nem akarok! - ráztam a fejem. - A többiek miért nem jók? - kérdeztem.
- Mert Jondae nem szereti az újságírókat! Mindet elküldte. - magyarázta Kris.
- Akkor én miért lennék különb, mint a többiek? - értetlenkedtem.
- Mert te álcázod magad, mint dalszövegíró! - kikerekedtek a szemeim. - Ne nézz így rám! Tudom, hogy értesz a zeneszerzéshez és tinikorodban bandád is volt! - nézett rám Kris összehúzott szemekkel.
- Évekkel ezelőtt volt! Már arra sem emlékszem, hogy kell tartani a gitárt! - akadtam ki.
- Nem érdekel a nyafogásod! Mész és kész! Csak annyi a dolgod, hogy összebarátkozol vele és érdekes információkat tudsz meg róla, amit végül megírsz és hatalmasat kaszálunk! - nagyot sóhajtva dőltem hátra.
- Van rá esély, hogy elkerüljem ezt a feladatot? - kérdeztem.
- Nincs. - felelte Kris.
- Jó! - álltam fel. - Akkor megcsinálom! De nem ígérek semmit! - elhagytam az irodát és visszaültem az asztalomhoz.
Délután kaptam egy sms-t Baekhyuntól, hogy ha van időm, ugorjak fel hozzá. Mivel viszonylag hamar végeztem, becsöngettem a fiatalabbhoz.
- Szia! De jó, hogy jöttél! - üdvözölt vidáman. - Sütni akartam, de nem tudom megcsinálni ezt a nyomi sütit! Segíts! - nyafogott. Elmosolyodtam. Baekhyun tipikusan az a fajta ember volt, akiből a férfiasság minden formája hiányzik és pont úgy viselkedik, mint egy csaj. Miközben segítettem neki... Vagyis én csináltam a sütit, ő meg nézte, elmeséltem neki, mi történt ma az irodában. Baekhyun azon nyomban visítozni kezdett.
- Hadd menjek veled! Találkozni akarok Jongdae-val! Kérlek! Légyszíííí! Jó leszek! - könyörgött.

Baekhyunnak Jongdae, olyan volt, mint nekem Luhan. Imádta.
- Rendben, egyszer magammal viszlek! Megígérem! - sóhajtottam fel, majd beraktam a süteményt a sütőbe. Baekhyun a nyakamba ugrott.
- Köszííí! - visítozott.
- És veled mi van? - kérdeztem. Baekhyun vállat vont.
- Semmi különös! Képzeld tegnap randiztam egy sráccal!
- És? - néztem rá érdeklődve.
- Egy fasz volt. Szóval otthagytam. Minseok, én sosem fogok találni magamnak senkit! - dőlt el a kanapén.
- Ne mondj ilyet! - próbáltam vigasztalni. - Biztos, hogy előbb-utóbb, jön majd valaki, akivel nagyon hasonlítotok és összejöttök.
- Jó, de mikor? - nézett rám lebiggyesztett ajakkal.
- Nem tudom! - vontam vállat. Megpróbáltam lelket önteni haveromba, majd hazaindultam, ugyanis nekem korán kellett kelnem. Hogy őszinte legyek, nem vártam a másnapot. Nem akartam Jongdaenak dolgozni, de muszáj volt elvállalnom a feladatot, mert a szerkesztőségből, tényleg én vagyok az egyetlen, aki kicsit is konyít a zenéléshez. Nagy sóhajokkal tértem nyugovóra és reménykedtem, hogy sikerül felkelnem reggel.