3. Sorry! I'm a journalist.

Xiumin:
Mivel Chen szerette volna, hogy ott legyek a fotózáson, elmentem, de magammal vittem a füzetemet is, hátha jön valami ihlet és kitalálok egy dalszöveget. Ahogy ott ültem és a fiatalabbat figyeltem, egy nagyon, de tényleg nagyon magas srác lépett mellém. Kérdőn néztem fel rá. Hatalmas fülei voltak és nagyon komolyan nézte Chent. Ám mikor észrevette, hogy figyelem, elvigyorodott.
- Szia! - mosolygott. Kicsit félve intettem neki, mire felnevetett. - Nem harapok! Vagy a magasságom ijeszt meg? Ha akarod, leülhetek! - fogott meg egy széket és ráült, de még így is magasabb volt.
- Te ki vagy? - kérdeztem.
- Park Chanyeol! Chen testőre! Örvendek! - meredt rám. Elmosolyodtam.
- Én is...
- És benned, kit tisztelhetek? - kérdezte.
- Én vagyok az új dalszövegíró! - mosolyogtam. - Egyébként Xiumin a nevem.
- Az meg milyen név? - kérdezte nevetve az óriás. - Egyébként, mit csinálsz itt?
- Chen megkért, hogy legyek itt. - magyaráztam. A magasabb bólintott, majd mindketten csöndben figyeltük Chent. Sokáig tartott, mire befejeződött a fotózás, majd az énekes kitalálta, hogy menjünk el vásárolni és magával rángatott engem is. Igazából, kezdett egyre szimpatikusabb lenni, viszont még mindig éreztem rajta valami furcsát, amit nem tudtam hova tenni.
- Na? Hogy festek? - kérdezte Jongdae, mikor kilépett a próbafülkéből. Többször is megpördült és vigyorogva nézett rám. Végigmértem. Most esett csak le, hogy tulajdonképpen, Chen kifejezetten jól néz ki. Elismerően bólintottam.
- Tetszem, mi? - nevetett.
- Ja, nagyon bejössz! - hülyültem. Chanyeol eközben eltűnt és vett magának kaját.
- Mit hoztál? - fordultam felé, mikor visszaérkezett. Chanyeol megmutatta a zacskó tartalmát, mire elmosolyodtam.
- Mi az? - kérdezte a nagyfülű.
- Semmi. Csak van egy haverom, aki pontosan ugyanezeket szokta venni, ha éhes. - ráztam a fejem. Miután Chen bevásárolt, kitalálta, hogy este majd vacsorázzunk együtt.
- Ha akarod, elhozhatod a haverod is! - mosolygott Chen. - Szívesen megismerném a barátaidat. Luhant is hívtam, de sajnos nem lesz itthon. - kicsit elhúztam a szám, hiszen a kedvenc énekesemmel mindig szívesen találkozom. Miután kiléptünk az üzletből, Chen konkrétan hazarugdosott, hogy pihenjek, majd este találkozunk. Otthon felhívtam Baekhyunt, aki öt percen keresztül sikongatott, majd közölte, hogy most azonnal menjek át. Fejcsóválva indultam barátom lakásához, ahová konkrétan nem lehetett bemenni, mivel fél óra leforgása alatt, háborús övezetté nyilvánították.
- Bombát robbantottál a szekrényben, vagy mi a rák? - kérdeztem totál ledöbbenve. Mivel senki sem válaszolt, kezdtem félni.
- Baekhyun! Itt vagy? - néztem körbe. Beléptem a szobájába, ahol egy hatalmas ruhakupacot találtam.
- Baekhyun! - kiáltottam ismét. Erre a ruhakupac megmozdult és Baekhyun dugta ki a fejét a ruhák alól. Annyira cuki volt a kép, hogy felnevettem.
- Ne röhögj! Inkább segíts! Kétségbe vagyok esve! - meredt rám mérgesen a fiatalabb. - Mit vegyek fel? Laza legyek vagy elegáns? - kétségbeesetten nézett rám. Leguggoltam hozzá és kiszedtem a ruhák alól.
- Chen azt mondta, hogy a kedvenc helyére akar elvinni minket és nem kell túlzásba vinni a kiöltözést.
- Ezzel nem segítettél túl sokat! - fújta fel az arcát.
- Ez azt jelenti, hogy farmer, zakóval. - magyaráztam. Baekhyun bólintott, de nem engedett el addig,

amíg meg nem találja a megfelelő darabokat. Ebből pedig az következett, hogy majdnem elkéstünk a vacsoráról. Majdnem átöltözni sem volt időm. Szerencsére, nagyjából ugyanaz a méretünk Baekhyunnal, így adott kölcsön pár ruhát.
- El fogunk késni! - néztem mérgesen barátomra, miközben utaztunk az étterem felé.
- Nem az én hibám! - védekezett.
- Akkor kié? - meresztettem rá a szemeim.
- A tiéd! Már akkor szólnod kellett volna, mikor elindultál hazafelé. - pffff! Na kösz! Futva érkeztünk az étteremhez. Nagyjából időben voltunk és kezdtem fellélegezni, hogy szerencsésen megérkeztünk, mikor Baekhyun megbotlott és majdnem egy hatalmasat taknyolt az egyik pocsolyába. A helyzetet az mentette meg, hogy Chanyeolnak sikerült időben elkapnia.
- Köszi! - motyogta Baekhyun zavartan. Az óriás villantott rá egy vigyort, majd elengedte Baekhyunt, aki mellém állt.
- Szia! - mosolygott rá Chen. - Te Xiumin barátja vagy, igaz? Örülök a találkozásnak! - hajolt meg. Baekhyun félénken viszonozta az üdvözlést, majd bementünk az étterembe. Leültünk az egyik asztalhoz és megnéztük az étlapot. Baekhyun fülig vörösödve bújt meg mögötte. Először nem értettem, hogy miért, majd rájöttem az okára. Chanyeol egyfolytában bámulta Baekhyunt, aki nagyon zavarba jött. A fiatalabb, eleve félénkebb típus, ha idegenekkel találkozik, hát még, ha valaki elég egyértelműen kifejezi a tetszését iránta. Chenre pillantottam, aki viszont engem nézett. Elmosolyodtam, amit viszonzott. Az énekes ragaszkodott hozzá, hogy rendeljünk közösen valamit. Beleegyeztünk és az étel mellé, kértünk rizsbort is, hogy oldjuk a kicsit feszes hangulatot. Amint a pincér kihozta az italokat, Baekhyun lecsapott az üvegre és teletöltötte a poharát. Hatalmas szemekkel figyeltem, mit művel, ahogy Chen is elcsodálkozott rajta, de nem tette szóvá, csak elmosolyodott.
- Végül is, igaza van! Mire várunk? - nevetett, majd ő is töltött magának és lehúzta. Ezután, sokkal jobb lett a hangulat. Baekhyun sem volt zavarban és egész jól elbeszélgetett a magasabbal.
- Megszállt már az ihlet? - kérdezte Chen, közelebb húzódva hozzám. Elmosolyodtam.
- Igazából, már van némi ötletem, de még nem jutottam el odáig, hogy leírjam. Előbb biztosra megyek. Ha holnap is emlékezni fogok a szövegre, akkor az az igazi. - Chen felnevetett.
- Már kíváncsi vagyok! - miközben mi beszélgettünk, észre sem vettük, hogy elrepült az idő. A vacsora után, még ittunk egy kicsit. Négyünk közül, Baekhyun volt a legrészegebb.
- Szerintem ideje hazamenni. - állapítottam meg.
- Én is úgy gondolom. Chanyeol! Tudod hozni Baeket? - nézett Chen a magasabbra, aki a vállára kapta a kisebbet. Mivel egyikünk sem volt teljesen tiszta, azt javasoltam, hogy aludjunk Baekhyunnél. Chen először udvariasan elutasította, de sikerült meggyőznöm, hogy Baekhyun nem fog haragudni. Nagy nehezen beszuszakoltuk magunkat Baek lakásába, ahol még mindig hatalmas rumli uralkodott.
- Izgatott volt, hogy találkozhat veled, ezért kirámolta a szekrényt! - magyaráztam. Chen felnevetett.
- Ez kedves! - Chanyeol rádobta Baekhyunt az ágyára, aki összegömbölyödött és bevágta a szunyát.
- Na? Hogy aludjunk? - kérdezte Chanyeol.
- Valaki aludjon Baekhyunnal. - javasoltam. - A kanapéja meg kihúzható, szóval ott is elférnek ketten.
- Én alszom Baekhyunnal. - mondta Chanyeol. Bólintottam és nem tudtam nem elereszteni egy mosolyt. Megágyaztunk a kanapén és elfeküdtünk rajta Chennel.
- Jó éjt! - köszönt el a fiatalabb.
- Neked is! - feleltem, majd behunytam a szemeim.