5. Sorry! I'm a journalist.

Xiumin:
A kávézás kifejezetten jól sikerült. Sokat beszélgettünk Luhannal és kiderült, hogy rengeteg közös van bennünk. Ő is nagycsaládból származik, ugyanazokért a filmekért rajong mint én és stílusban is

passzolunk. Miután megittuk a kávénkat, visszamentünk Chenékhez. A fiú mosolyogva intett nekünk.
- Na? Jól éreztétek magatokat? - kérdezte. Bólintottunk Luhannal.
- Apropó, összefutottam Sehunnal. Nem volt túl boldog. Szerintem jobb lenne, ha megkeresnéd. - fordult Chen az énekeshez. Luhan legyintett.
- Majd lenyugszik.
- Ki az a Sehun? - kérdeztem.
- A testőröm. - vont vállat Luhan.
- Nem érdekel merre lehet? - kérdezte Chen.
- Nem! Felnőtt férfi! Azt csinál, amit akar! - felelte Luhan és egyszerűen elvonult mellettünk. Kérdőn néztem Chenre, aki legyintett.
- Mi folyik itt? - érdeklődtem.
- Majd elmondom. Viszont most mennem kell. Addig foglald el magad. - mosolygott Chen.
- Hová mész? - fordultam utána.
- Csak beszélek a menedzseremmel! Majd később összefutunk! - kacsintott, majd elfutott. Mivel nem tudtam mit csinálhatnék, gondoltam megkeresem Luhant. Útközben, véletlenül összefutottam Chanyeollal.
- Épp téged kerestelek! - mosolyodott el a magasabb.
- Igen? Mit szeretnél? - kérdeztem kissé meglepve.
- Hát... Baekhyun nagyon kivan? - elvigyorodtam.
- Kicsit kiakadt, de jobban van.
- Haragszik? - jött a következő kérdés.
- Nem. Szégyenli magát a viselkedése miatt. - feleltem. Chanyeol félve nézett rám.
- Szerinted... Ha odamegyek, hogy személyesen bocsánatot kérjek... Megijed? - kérdezte a magasabb bizonytalanul. Elnevettem magam.
- Először rád csapná az ajtót, de ha elég kitartó vagy, beengedne. - Chanyeol elvigyorodott.
- Tényleg? Köszi! - a magasabb hálásan nézett rám. - Most megyek! El akarok intézni valamit, de majd találkozunk! Szia! - fejcsóválva néztem utána, majd mentem tovább. Már kezdtem feladni, hogy megtalálom Luhant, mikor Chen öltözője felől, kiabálást hallottam. Beálltam az ajtó elé és hallgatózni kezdtem.
- Már megint kezded? Mit érdekel téged, hogy hol vagyok és kivel? - ez Luhan hangja volt.
- A testőröd vagyok! Ez a munkám! Tudnom kell, hogy merre jársz! - úgy tűnt, heves vitába keveredtek.
- Szóval neked csak egy munka vagyok?
- Ne forgasd ki a szavaimat! - nem értettem, hogy mi történt. Én azt hittem, hogy jól kijönnek.
- Nem forgatom!
- Luhan nyugodj már meg! - tudtam, hogy nem lenne szabad kihallgatnom őket, de hajtott a kíváncsiság.
- Én nyugodjak meg? Te üvöltözöl velem! Állandóan a nyakamba lihegsz, követsz! Hagyj már egy kis teret!
- Te is üvöltözöl! - felelte Sehun. - Egyébként, ha nem lennék folyton a seggedben, akkor azzal lenne problémád! Tudok én bármi olyat tenni, ami nem húz fel?
- Hagyjál békén! Nem érdekelsz! - hirtelen nyílt az ajtó és egy nagyon ideges Sehun lépett ki az öltözőből. Gyorsan elbújtam egy növény mögé és imádkoztam, hogy Sehun ne lásson meg. Mikor kilestem, Sehun már elviharzott. Az öltözőhöz osontam és bekopogtam.
- Jól vagy? - kérdeztem, miután beléptem. Luhan az asztalnál ült és a fejét fogta.
- Úgy tűnik? - pillantott rám.
- Nem éppen. - ráztam a fejem. - Egyedül hagyjalak?
- Ne! Akkor csak rosszabb lesz. - ragadta meg a kezem. Leültem mellé és kérdőn néztem rá.
- Mi történt?
- Csak a szokásos! Sehun hülye! - vont vállat Luhan.
- Csak aggódott! - próbáltam védeni a fiatalabbat. Luhan elmosolyodott.
- Aggódjon magáért! - ekkor eszembe jutott valami.
- Ha ennyire nem jöttök ki, miért van melletted? - kérdeztem. Nem értettem, hogy miért nem cseréli le egy másik testőrre, ha folyton veszekednek.
- Ez bonyolult. - jött a válasz. - Hidd el, komplikáltabb lenne az életem, ha nem ő lenne a testőröm, hanem valaki más.
- Miért? - érdeklődtem. Luhan mosolyogva nézett rám.
- Milyen kis kíváncsi vagy! Ez tetszik! - nagy szemeket meresztettem a fiúra. Szólásra nyitottam a számat, de Luhan megelőzött. Rántott rajtam egyet és ajkait az enyémekre nyomta. Úgy

meglepődtem, hogy viszonozni sem tudtam. Mikor elváltunk, Luhan elvigyorodott.
- Ugye tudsz titkot tartani? - kérdezte. Bólintottam. Luhan megütögette az arcom.
- Helyes! Akkor erről senkinek egy szót se! - vigyorgott, majd elhagyta az öltözőt. Ledermedve ültem és meredtem magam elé. Nem értettem az előbbit.
- Jut eszembe! - nyitott be Luhan. - Holnap, ugyanekkor, kávé! - intett, majd becsukta az ajtót. Döbbenten néztem utána. Ez az egész, kezdett egyre furább lenni.
Nem tudom meddig ültem a széken, mint egy retardált, de hirtelen Chen nyitott be, egy hatalmas mosoly kíséretében.
- Képzeld! Jövő hónapban turné Japánban! - vigyorgott. - Ráadásul Luhanékkal megyünk együtt! Hát nem szuper? - zavartan néztem rá.
- De! Király! - mutattam fel a hüvelykujjam, pedig nagyon nem akartam, hogy mind a ketten... Sőt, hárman egy légtérben legyünk.
- Ezt ma este meg is ünnepelhetjük! Meghívhatod megint a kis barátod, hogy Chanyeol ne unatkozzon! - kacsintott Chen. Elmosolyodtam.
- Kik lesznek még rajtunk kívül? - kérdeztem.
- Sehun és Luhan természetesen! Egyébként, összefutottam Sehunnal.
- Én Luhannal. Veszekedtek. - mondtam Chennek, hátha meggondolja, elhívja-e őket.
- Tudom! De ne aggódj! Ez náluk normális.
- Milyen a kapcsolatuk? - Chen vigyora kedves mosolyra torzult.
- Bonyolult.
- De te tudsz róluk valamit? - kérdeztem.
- Olyan régóta ismerem őket, hogy ha nem mondták volna külön, akkor is tudnám, hogy mi folyik itt. Hidd el, jobb ha kimaradsz a dolgaikból. - bólintottam, de nem feleltem. Kezdtem úgy érezni, hogy valami olyasvalamibe fogok hamarosan belekeveredni, ami több embernek fog kellemetlenséget okozni.