2.7 I kill your father

Luhan:
Másnap elég ramatyul éreztem magam. Xiumin hozott nekem kávét, hogy valahogy rendbe jöjjek.
- Kösz! - néztem rá.
- És? Jó volt a buli? - ült az ágyam szélére Xiumin. - Csak azért kérdezem, mert én még egy ilyenre el nem megyek! - vigyorgott. Hirtelen beugrott a csókunk. Rá akartam kérdezni, de csak tátogni tudtam. Xiumin felnevetett.
- A csók jutott az eszedbe? - bólintottam. - Egy pillanatra se vedd komolyan! - vigyorgott. Értetlenül

néztem rá.
- Egyáltalán miért tetted? - pislogtam.
- Csak kíváncsi voltam valamire! - vont vállat. - Egyébként, Sehun itt volt tegnap este!
- Mit akart? - kortyoltam a kávémba.
- Semmit! De ha valamikor kicsit letámad, ne csodálkozz! - állt föl az ágyról.
- Mi? Hogy érted ezt? Mit mondtál neki? - másztam utána, de ő vigyorogva intett.
- Mentem! Szia!
- Várj! Xiumin! - nem válaszolt. Ajtócsukódást hallottam, ami jelezte, hogy Minseok elment. Nem értettem, hogy mire akar kilyukadni. A nap további részét, kipakolással akartam eltölteni, mivel hetek óta itthon vagyok, mégsem sikerült rendesen kicsomagolnom. Ahogy pakolgattam ide-oda, hallottam, hogy valaki keres telefonon. Kíváncsian néztem meg, hogy ki keres. Sehun? Összeráncolt homlokkal bámultam a kijelzőt. Mit akarhat? Elhúztam az ujjam a képernyőn és a fülemhez emeltem a készüléket.
- Hallo?
- Szia Luhan! Zavarok? - kérdezte Sehun.
- Nem! Épp pakolok, de mondjad. - feleltem, miközben szívem majd kiugrott a helyéről.
- Ráérsz ma?

Sehun:
Otthon, nem igazán tudtam aludni. Forgolódtam, de álom nem jött a szememre. Másnap kicsit sem voltam kipihenve, jól sem éreztem magam.
- Sehun! Nem nézel ki valami jól! - nagyim aggódva szemlélt.
- Rendben vagyok! - mosolyodtam el.
- Azért főzök egy gyógyteát! - ment ki a szobámból. Én közben a telefonomért nyúltam és felhívtam Luhant, aki csodálkozva szólta a telefonba.
- Ráérsz ma? - kérdeztem. Egy ideig csönd volt a telefonba, majd Luhan megszólalt.
- Rá! - elmosolyodtam.
- Rendben, akkor átmegyek! - tettem le. Gyorsan kikeltem az ágyamból, de nagyon megszédültem. Még éppen sikerült megkapaszkodnom az éjjeliszekrényben.
- Hová-hová? - lépett be a nagyim, kezében egy csésze teával.
- Átmegyek Luhanhoz!
- Még mit nem! Attól tartok, elkaptál tőle valamit és most jött ki rajtad! - ellenkezett.
- Nem hiszem, hogy ez lenne a probléma. - ráztam a fejem. - Luhannak nem vírusa volt, hanem lelki problémája!
- És mi van, ha mégis? - kérdezte. Kérlelően néztem a nagyimra, aki felsóhajtott.
- Legalább a teádat idd meg, mielőtt elmész! - elmosolyodtam. Elvettem a csészét és egy puszit nyomtam a nagyim arcára. Miután megittam a teám, gyorsan elkészültem és átmentem Luhanhoz.

Luhan:
Miután leraktuk, tanácstalanul álltam. Hatalmas rumli volt a lakásban, nem akartam így fogadni. Hihetetlenül gyorsan, mindent bedobáltam a szekrénybe és nagy nehezen rázártam az ajtót. Csak nem nyitja ki! Gondoltam. Gyorsan összeütöttem egy kis ennivalót, hogy ne kaja nélkül várjam Sehunt, aki épp akkor érkezett, mikor elkészültem az étellel.
- Szia! - lépett a lakásba.
- Hű, Sehun! Mit csináltál tegnap éjjel? - nyíltak nagyra szemeim, mikor megláttam. Ő kérdőn pillantott rám.
- Hogy érted?
-  Úgy nézel ki, mint aki nem aludt, ráadásul fehér is vagy! Minden oké? - kérdeztem aggódva. Sehun bólintott.
- Persze! Ne aggódj!
- Biztos? - néztem szemeibe.
- Igen! . mosolyodott el.
- Te tudod! - vontam vállat. - Csináltam kaját! Éhes vagy?
- Igen! Nagyon! - leültünk az asztalhoz és enni kezdtünk. Sehun hirtelen szótlan lett, amit nem tudtam hová tenni.
- Történt valami? - kérdeztem.
- Lehet egy kérdésem? - pillantott rám. Bólintottam.
- Mióta vagytok együtt Xiuminnal? - elcsodálkoztam kérdésén. Együtt lenni Xiuminnal? Nem is járunk! Miért hiszi? Hirtelen beugrott. Xiumin azt mondta reggel, hogy Sehun beszélni fog velem valamiről. Ez volt az? De miért izgatja? Tanakodtam.
- Luhan! - csettintett Sehun, mikor már több perce meg sem szólaltam.
- Tessék? - kérdeztem. Sehun hátradőlt a székén.
- Szóval... Tényleg együtt vagytok. - motyogta.
- Micsoda? De hát, mi nem is...
- Gondolhattam volna! Folyton itt volt. - vágott a szavamba.
- Sehun én....
- Igazából, nem csodálkozom annyira! Biztos jó vele! - szólt közbe ismét. - Xiumin mondta tegnap, hogy együtt vagytok! Először nem akartam elhinni, ezért kerestelek meg. - felemeltem a szemöldököm.
- Miért olyan hihetetlen? - Sehun a szemeimbe nézett. - Talán azt hiszed, hogy utánad nem lehet senkim? - akadtam ki.
- Nem ezt mondtam! - védekezett a fiatalabb. Idegesen fújtam ki magam. Végül, nem mondtam meg neki, hogy nem vagyunk együtt Xiuminnal. Amennyire Minseokot ismerem tuti, hogy ő sem mondott ekkora ökörséget. Feltételezem, Sehun félreértett valamit! De nem érdekelt! Higgyen amit akar!
A vacsora után, Sehun felajánlotta, hogy elmosogat, viszont mikor össze akarta szedni a tányérokat, felszisszent és a halántékához kapott. Kérdőn néztem rá.
- Jól vagy?
- Persze! Csak megsajdult a fejem! - próbált bólintani, de láttam, hogy ez is fáj neki.
- Aludtál te este? - kérdeztem és elvettem a tányérokat, mert féltem, hogy leveri őket. Sehun rám pillantott. Rögtön tudtam a választ.
- Semmit sem pihentél? Nem vagy normális! Ki fog készülni a szervezeted! - szidtam le. - Most azonnal haza kell menned! - mutattam az ajtó felé, de hirtelen hatalmas dörrenést hallottunk. - Vagy... Maradj itt! - javítottam ki magam. A vihar, pillanatokon belül elért minket. Dörgött, villámlott, zuhogott az eső. Így nem akartam hazaengedni Sehunt, féltem, hogy tüdőgyulladást kapna.
- Amíg elmosogatok, menj és fürödj le! Pizsamát, alsót és törülközőt találsz a szekrényben. Sehun bólintott, majd a szobámba baktatott. Közben összeszedtem a tányérokat és gondolkodni kezdtem. Szekrény... Van valami a szekrényben! Basszus! Idáig jutottam a gondolatmenetben, mert hirtelen hangos kiáltásra lettem figyelmes. Leraktam a tányérokat és a szobámba szaladtam. Sehun feküdt a szekrényem előtt és alig látszott ki a ruhák alól. Mikor sikerült kidugnia a fejét, rám nézett. Hatalmas nevetésben törtem ki.

- Anyám! Hyung! Nálad mekkora a rendetlenség? - akadt ki.
- Én mondtam neked, hogy pakolok! - törölgettem a könnyeim. Sehunra pillantottam, aki elvigyorodott. Megragadta a csuklóm és behúzott engem is a ruhák közé. Nevetve kezdtük el egymást belenyomni a kupacba. Természetesen Sehun győzött és fölém kerekedett. Lefogta a karjaim és nevetve nézett le rám. Én is mosolyogtam, ám mikor realizáltam, hogy milyen pózban is fekszünk, zavarba jöttem.
- Baj van, hyung? - kérdezte Sehun kicsit lejjebb hajolva.
- Semmi! - ráztam a fejem. - Menj fürdeni. Majd beviszem neked a cuccokat! - Sehun felsegített, majd bement a fürdőbe. Gyorsan elpakoltam a ruháim és előszedtem neki egy pizsamát, meg egy alsót és törülközőt. Megágyaztam Sehunnak, majd bekopogtam a fürdő ajtaján.
- Sehun! Bevihetem a cuccokat? - mivel nem kaptam választ, benyitottam. - Sehun, bejöttem! - a pára hatalmas volt. Kutatni kezdtem a szennyesládát, hogy a tetejére tehessem a cuccokat. Ám hirtelen, felpillantottam és Sehun bámult rám döbbenten.
- Ne haragudj! - takartam el rögtön a szemem. - Nem szóltál, hogy jöhetek, de itt vannak a cuccok, már megyek is! - hadartam le és kirongyoltam a fürdőből. Totál vörös volt a fejem, még azután is, hogy eljöttem onnan.
Mikor Sehun végzett, kijött a fürdőből, viszont egy nadrágon kívül, semmi sem volt rajta.
- Póló nem kell? - kérdeztem.
- Melegem van. - vont vállat.
- Ja, nekem is! - bólintottam. Én is a fürdő felé igyekeztem, de Sehun megállított.
- Te a kanapén alszol?
- Igen. Miért? - Sehun kicsit csalódott arccal nézett rám.
- Azt hittem, hogy mellettem fogsz aludni. - tágra nyíltak a szemeim és kirántottam kezem a szorításából.
- Nem alszom veled! - közöltem, majd a fürdőbe vonultam. Faszom kivan veled Sehun!

Sehun:
Meglepett, hogy ilyen idegesen reagált. Bár, jobban belegondolva, logikus volt. Ő Xiuminnal van, nekem pedig van barátnőm. Mégis, azt reméltem, hogy legalább egy szobában leszünk. Csalódottan feküdtem le, de akármennyire is fáradt voltam, az alvás egyszerűen nem ment. Valami hiányzott. Forgolódtam, majd olyan éjjel kettő körül kivánszorogtam a konyhába, hogy valami altató teát főzzek. Miközben átmentem a nappalin, tekintetem megakadt Luhanon, akiről lecsúszott a takaró. Felvettem a földről és betakargattam. Csináltam magamnak teát, majd elmostam a bögrét. Vissza akartam menni a szobámba, de megtorpantam. Luhan megint lerúgta magáról a takarót. Odakint hideg volt és ezért a nappali is kezdett lehűlni. Kezdtem aggódni, hogy Luhan megfázik, így odaléptem és óvatosan a karomba vettem a fiút. Annyira mélyen aludt, hogy fel sem ébredt. Letettem az ágyra és bebújtam mellé. Felé fordultam. Az arca tényleg semmit sem változott, de valahogy sokkal félénkebb lett, mióta visszajött! Gondolkodtam el, miközben kinyújtottam a kezem és megsimogattam az arcát. Luhan erre mocorogni kezdett és közelebb csúszott. Olyannyira, hogy egészen hozzám bújt. Kellemes fáradtság lett rajtam úrrá. Olyan volt, mint régen... Átöleltem és lehunytam a szemeimet. Percek sem kellettek hozzá, már aludtam is.