The new school 4.

Otthon megpróbáltam összeütni valamit, mivel tudtam, hogy anya ismét csak későn jön haza. Épp végeztem a vacsival, mikor belépett az ajtón.
- Szia! Milyen napod volt? - kérdezte mosolyogva, mikor kimentem hozzá az előszobába.
- Átlagos. Feleltem töriből. Négyes lett. - vontam vállat és bevittem a csomagjait a konyhába.
- Ügyes vagy. - jött utánam. - Finom illat van! De hiszen te főztél! - csapta össze a tenyerét.
- Igen. - bólintottam. Anya szorosan magához ölelt.
- Tündéri vagy fiam!
- Ennél férfiasabb jelződ nincs? - kérdeztem kicsit fintorogva, mire felnevetett. Leültünk és megvacsoráztunk. El akartam mosogatni, de anya közölte, hogy lassan úgy érzi, mintha házvezetőnek tartana, ezért ma megcsinálja ő. Amíg anya a konyhában munkálkodott, én fürdeni mentem. Eldőltem az ágyamon és behunytam a szemeimet. Luhan járt a fejemben. Számtalan kérdésem volt vele kapcsolatban, de egyikre sem volt válaszom. Abban száz százalékig biztos voltam, hogy Luhan valamivel képes sakkban tartani Kangdaet, csak nem tudtam mivel.
- Fiam! - halk kopogtatást hallottam az ajtómon.
- Hm? - anyu benyitott és az ágyamhoz lépett. - Egész vacsora alatt szótlan voltál. Történt valami?
- Nem. Semmi. - ráztam a fejem.
- Ezt nem hiszem el! Ismerlek fiam. Valahol egészen máshol jársz fejben. Talán megismertél valakit? - bökött oldalba, mire fura tekintettel néztem rá.
- Mi? Ugyan! Két napja járok suliba! - legyintettem.
- És? Attól még megtetszhetett valaki, nem? - vigyorgott tovább.
- Anyu, hagyjuk ezt! Inkább aludjunk. Holnap mindketten korán kelünk.
- Na, szép! Lekoptat a saját fiam! - csóválta a fejét. Puszit nyomott a fejemre és elhagyta a szobát. Sóhajtva fordultam az oldalamra és álomra hajtottam a fejem. Reggel sikerült ismét elaludnom. Úgy tűnik nekem tehetségem van ahhoz, hogy elkéssem. De csak is töriről! Szinte rohantam a suli felé, de a sarkon befordulva olyan látvány tárult elém, amire nem számítottam. Kangdae szinte rámászott Luhanra, aki alig tudta levakarni magáról a fiút.
- Nem hiszem el! Hányszor mondtam, hogy hagyj békén? - lökte el Luhan a fiút. Kangdae azonban nem hagyta magát és megpróbálta magához húzni az idősebbet.
- Ne csináld! Most mi bajod? - Luhan akkorát lekevert neki, hogy szerintem még az utca végén is hallották.
- Még kérdezed? Megmondtam, hogy hagyd békén Sehunt! Erre mit csinálsz? Megvered? Menj a pokolba! - sziszegte.
- Jaj de gondját viseled az újoncnak! - fintorgott Kangdae. - Mi van? Csak nem bejön? - szinte köpte a szavakat. Luhan nem válaszolt, viszont oldalra nézett és meglátott engem. Szemei hatalmasra nyíltak. Kangdae tekintete egy ideig ugrált köztünk, majd fellökte Luhant.
- Tessék! A tied! - fintorgott rám, majd elment. Luhanhoz siettem és felsegítettem.
- Jól vagy? - kérdeztem aggódva. Bólintott, majd leporolta magát.
- Igen, köszi. Neked nem történelmen kellene ülnöd? - kérdezte.
- De. Elaludtam. - húztam a szám. Luhan felnevetett.
- Tipikus. Gyere! Akkor menjünk együtt. - mosolyodott el, én pedig követtem.

- Mi volt ez az előbb? - kérdeztem menet közben.
- Semmi. Egyszerűen, csak a kedvenc hobbiját űzi és azt baszogatja, aki az útjába kerül. - vont vállat.
- Nem értem, hogy miért csinálja ezt. - csóváltam a fejem.
- Vannak ilyen emberek. Vagy megszokod, vagy megszöksz. - úgy tűnt nem izgatja a dolog. Beléptünk a suliba, majd leköszönt tőlem és otthagyott a folyosón. Bekopogtam az ajtón és beléptem.
- Oh Sehun! Elárulnád miért kell neked állandóan elkésni? Gyere a táblához! - szólt rám idegesen. Lemondóan battyogtam oda és álltam meg mellette. Ismét feleltem, viszont ötöst kaptam, ami sosem jött rosszul. A helyemre ültem és előpakoltam.
- Egyszer kikészíted a tanárnőt! - nevetett Kai. Megcsaptam a felkarját és elkezdtem jegyzetelni. Óra után, elmeséltem Kainak mit láttam idefele. Elgondolkodott, majd ismét rám nézett.
- Nem tudom mit mondhatnék. Kangdae fura. Viszont tény, hogy te vagy az első számú személy a feketelistáján. - újat nem tudtam meg. Kai és Do közölték, hogy muszáj bemutatniuk engem pár évfolyamtáruknak. Átcipeltek a B-be és a látvány ami fogadott, szinte hihetetlen volt. Egy hatalmas srác állt a tanári asztalon és gitározott, míg egy alacsonyabb a széken szólózott mellette. Egy harmadik pedig azzal szórakozott, hogy összetolta a padokat és elfeküdt rajtuk.
- Íme a három idióta. Vagy a defekt trió, ahogy tetszik. - mutatta be őket Do. - A gitáros Chanyeol, az éneklő Baekhyun és az alvó Chen.
- Héé! Srácok! Új haverunk van! - kiáltott fel Jongin, mire mind a hárman felém kapták a fejüket. Széles mosoly jelent meg az arcukon és odarohantak hozzám. A képembe hajoltak és üdvözöltek.
- Nagyon örülünk! Reméljük tetszik a suli!
- Háromból háromszor késett történelemről! - mutatott rám Kai, mire mind a hárman döbbenten meredtek rám. Az egész szünetben velem voltak. Állandóan nyúztak, nem hagytak nyugtot. A következő szünetben, nem bírtam tovább így kimentem az udvarra. A kosárpálya felé vettem az irányt. Xiumin, Lay és Kris is ott voltak.
- Szia Sehun! - üdvözöltek. - Beállsz? - dobták nekem a labdát, amit el is kaptam. Bólintottam és pattogtatni kezdtem a labdát. Egész jól ment, legalábbis így éreztem. Olyan bő tíz perc játék után, kimerülten támaszkodtam a térdeimre.
- Na, mi van? Tetszett a meccs? - letöröltem homlokom az izzadságot és abba az irányba néztem, ahová Xiumin is kiabált. Luhan és Suho állt a pálya szélén és minket figyeltek.
- Lecseréltetek minket? - mosolygott Suho és feljöttek a betonra.
- Sehun kettőtöket teszi ki, szóval ja! - bólintott Kris.
- Kösz! Kedves vagy. - fintorgott Suho. - Te Luhan azért a szemed maradjon a helyén! - bökte oldalba a mellettem állót, aki engem bámult. Nyelt egyet, majd sarkon fordult és a terem felé vette az irányt.
- Most hova mész? - kiáltott utána Xiumin.
- A terembe! Átnézem a jegyzeteim! - válaszolta vissza sem nézve. Tekintetem követtem, míg el nem tűnt az épületben. Mikor visszanéztem a többiekre, ők csak szélesen mosolyogva méregettek.
- Mi van? - kérdeztem.
- Semmi. - csóválták a fejüket. Öhm... Oké! A becsöngő után, visszamentem a terembe és kezdődhetett a következő óra. A nap végén, hazaindultam. Már épp befordultam volna a sarkon, mikor Luhanba botlottam.
- Szia! Hát te? - kérdeztem meglepetten.
- Téged vártalak. - válaszolta. Felnézett rám és szemei különösen csillogtak.
- Kérhetek valamit? - bólintottam. - Aludhatok nálad?