- 26 -
Baekhyun:Sehun eléggé depressziósnak tűnt. Miután otthagytuk, nem beszélgettünk Chanyeollal. Nekem mindenféle átfutott az agyamon. Amit Chanyeol mondott és tett, Sehun és Luhan szakítása. A koliba érve, Chanyeol felé fordultam.
- Most menjünk fel Luhanhoz, vagy inkább holnap?
- Holnap. Ma tuti senkit sem akar látni. - a szobánk felé vettük az irányt. Amint beléptünk, bennem előtörtek az érzések. Vöröslő fejjel léptem a konyhába, hogy valami kaját csináljak. Annyira belemerültem a dologba, hogy észre sem vettem, Chanyeol mögém lépett.
- Mit csinálsz? - hajolt át a vállam felett.
- Bibimbapot. Az viszonylag gyorsan kész. - mondtam, miközben nagyban vágtam a zöldségeket. - Basszus! - vettem számba az ujjam, mikor a késsel megvágtam. Chanyeol megfogta a csuklóm és a csaphoz húzott.
- Gyere! Mosd le. - a hideg víz alá tette az ujjam és amíg arra vártam, hogy elálljon a vérzés, Yeol a szobába ment, majd egy kis dobozzal a kezében tért vissza.
- Add a kezed. - felé nyújtottam a kezem. Pólójába törölte az ujjaim, majd egy ragtapasszal leragasztotta a sebes részt.
- Öhm... Kösz. - motyogtam zavartan. Chan elmosolyodott és lenyomott az egyik székre. Kíváncsian vártam, mit fog most csinálni. A pulthoz lépett és folytatta a vagdosást. Olyan gyorsan és ügyesen csinálta, hogy csak lestem. Viszonylag hamar elkészült a vacsorával és elém rakott egy hatalmas adag bibimbapot.
- Egyél sokat. Hátha megnősz! - vigyorgott.
- Pfff! Akkor add oda a te adagod is. Fenyőfa. - Yeol felröhögött és folytattuk az evést. A vacsi után Chan felajánlotta, hogy elmosogat. Amíg ő az edényeket tisztogatta én a szobába mentem, hogy tanuljak kicsit. Ám amikor már egy órája nem jött ki Yeol a konyhából, kezdtem aggódni. Kimentem utána és amint megláttam, elröhögtem magam.
- Komolyan! Hogy lehet valaki ennyire béna? - Chan ugyanis csuromvizesen állt előttem.
- Persze. A csap. - görnyedtem tovább. Hirtelen Chanyeol megragadott és a falhoz passzírozott.
- Mi az? Talán nem elég jó a látvány? - kérdezte. Végignéztem rajta és nyelnem kellett, nehogy kicsorogjon a nyálam. Valójában szörnyen vonzott így vizes pólóban. Konkrétan felizgultam rá. Nem bírtam magammal. Megragadtam a haját a tarkójánál és lehúztam magamhoz. Meglepődött, de ez nem állította meg abban, hogy visszacsókoljon. Elhúzott a faltól és a szoba felé kezdett tolni. Tudtam, hogy hová akar menni, de én lerövidítettem az utat. Megbotlottam kicsit és hanyatt vágódtam volna, ha Yeol nem kap el. Viszont így viszonylag kényelmesen ért földet a hátam Chanyeolt magammal rántva. Fölém mászott és folytatta a csókolgatásomat. Leejtettem az állam, hogy Yeol átdughassa a nyelvét. Komolyan nem tudom mihez hasonlítani a csókjait. Mintha egyszerre kevernék a kedvenc édességem a kéjjel és a vággyal. Leírhatatlan. Baromira kívánom. Megragadtam a pólóját és lehúztam róla. Kicsit meglepődött, de hamar túltette magát rajta. Végigsimítottam a hasán, majd kezem visszavezettem a nyakára és a hajába. Erőteljesen ragadtam meg tincseit és húztam közelebb. Tudtam, hogy nem fog megfektetni de ez nem jelenti azt, hogy ne láthatnám póló nélkül. Azt hiszem ezt ő is hasonlóan gondolta, mert egy pillanat alatt szedte le rólam a felsőmet. Kezei a felsőtestemen barangoltak, majd ajkaival lejjebb haladt. Nyakamat vette célba, majd a kulcscsontomat és haladt lejjebb és lejjebb. Sokára tért csak vissza ajkaimhoz, melyek rendesen ki voltak éhezve egy kiadós csókcsatához Chanyeollal. Mikor már rendesen szétcincáltuk egymás száját, mellém feküdt és magához húzott. Egymásra néztünk és összemosolyogtunk.
- Szeretlek. - súgta nekem, mire puszit adtam ajkaira.
- Tudom. - fejem a mellkasán pihent. Arra az esély, hogy mi most felkeljünk, egyenlő volt a nullával. Yeol leügyeskedte az ágyáról a takarót és magunkra terítette. Mielőtt elaludtam volna, egy dolog járt az agyamban. Már harmadszorra csaltam meg Taeyeont és semmi bűntudatom nincs utána. Elég egyértelmű volt, hogy ezek után mit fogok tenni. Szakítanom kell vele! Hunytam le a szemeim és Yeolhoz bújtam.
Reggel kócosan keltem. Gyorsan lefürödtünk Channal és a suli felé vettük az irányt. Miközben egymás mellet haladtunk, elgondolkodtam. Tény, hogy féltem szakítani Taeyeonnal, de ennek már rég semmi értelme nem volt.
- Min gondolkodsz? - kérdezte Yeol mikor látta, hogy fejben már rég nem vele vagyok.
- Azt hiszem szakítok Taeyeonnal. - közöltem vele kissé nehezen. Nem mondott semmit. Nem kérdezte az okát, hiszen pontosan tudta, mi játszódhat le most bennem. A suliban, nem igazán tudtam figyelni. Amikor azonban mentünk kínaira meglepett, hogy Sehun nincs ott. Mint később megtudtuk, nem is jött ma suliba. Nagyon aggódtunk miatta, hiszen tegnap olyan állapotba hagytuk ott, amikor az ember nem igazán tudja mit csinál. Az utolsó óra végeztével, lebeszéltem Taeyeonnal egy találkozót, majd Chanyeollal is megállapodtunk, hogy átmegyünk Luhanhoz. Az óra végeztével, beültem egy kávézóba és ott vártam Taeyeonra.
- Szia. - ült le velem szemben.
- Szia.
- Nagyon komoly volt a hangod. Valami baj van?
- Igen. Elég nagy baj van. - bólintottam. - Szerinted... Van értelme annak amit csinálunk?
- Hogy érted ezt? - nézett rám értetlenül.
- Taeyeon én... Azt hiszem jobb lenne, ha szakítanánk. - nyögtem ki. Taeyeon nagy szemekkel nézett rám. Éreztem, hogy minden átmegy a fején. Gondolatok, érzelmek, emlékek.
- Kivel csaltál meg? - kérdezte.
- Mi? Te meg mirő...
- Azt kérdeztem, kivel csaltál meg? - kiabált rám. Megijedtem, az biztos, de nem akartam kitálalni.
Nem válaszoltam.
- Mi van? Nem akarod elmondani? - ismét nem válaszoltam. Nem tudhatja meg, hogy Chanyeol volt az. Taeyeon arca mérhetetlen dühöt tükrözött.
- Tudod mit Baekhyun? Baszd meg! - tenyere arcomon csattant. Kirobogott a kávézóból, én meg ott maradtam. Kis ideig még ültem ott, majd fizettem és hazabaktattam.
- Megjöttem! - kiáltottam a szobába lépve. Chanyeol odajött, majd döbbenten nézegette az arcom.
- Ezt Taeyeontól kaptad? - simított végig arcélemen.
- Igen. De már nem fáj. - mosolyogtam a colosra. Yeol egy puszit nyomott az arcom azon helyére, ahol Taeyeon megütött.
- Jobb? - mosolygott rám Chan. Erős kényszert éreztem, hogy megcsókoljam, de akkor nem jutunk ki egyhamar a szobából, ezért csak pirosodva bólintottam egyet. Felmentünk a harmadikra, majd bekopogtattunk Luhanhoz. Egy alacsony fiú nyitott ajtót.
- Szia! Luhanhoz jöttünk. - a srác beengedett minket, de előtte szólt, hogy ne lepődjünk meg nagyon. Először nem tudtam mire gondol, de amint a szobába léptünk megértettem. Luhan az ágyán feküdt, kisírt, vörös, feldagadt szemekkel. Körülötte egy halom zsepi hevert. A szobatársa, rövid időn belül eltűnt és magunkra maradtunk.- Luhan... - nem tudtuk mit kéne mondani, ezért az ágy körül foglaltunk helyet. Az idősebb ránk nézett, majd a nyakamba vetette magát és kitört belőle a zokogás. Megpróbáltuk megnyugtatni, de csak nagyon nehezen ment. A pólóm konkrétan átázott. Mire sikerült megnyugtatni és kiszedni belőle mi is történt, jó idő elment. Döbbenten hallgattuk végig a történteket. Szegényt őszintén sajnáltuk. Sajnos, viszonylag hamar elküldött minket, mivel egyedül akart lenni. Egyből Sehun szobájába siettünk. Sehun nem tűnt túl boldognak. Nagyon sajnáltam őket, de nem tudtam mit tenni. A saját szobánkba mentünk, miután Sehun is lerázott minket. Mostanában minden olyan zavaros és kusza! Még a saját érzéseimmel sem vagyok tisztában. Lefürödtünk és ágyba bújtunk. Forgolódtam egy ideig, de nem jött álom a szememre. Chanyeol bezzeg már nagyban durmolt. Sóhajtva másztam ki az ágyamból és befeküdtem Yeol mellé. Megfogtam a kezét és átvetettem a derekamon. Nem tudom, hogy felébredt-e, vagy csak reflexből csinálta, de azon nyomban szorosabban ölelt magához, ahogy rátettem kezét a derekamra. Fejét a nyakamba hajtotta és beleszuszogott. Megnyugtató és kellemes érzés töltött el. Tényleg nem tudtam, hogy mit érzek Chanyeol iránt, de abban szinte száz százalékig biztos voltam, hogy amit teszünk, az jó érzéssel tölt el és folytatni akarom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése