6. Ki az a Kim Jong In?

Hazaérve, egyből a konyhába mentem, hogy megetethessem Mentát. Közben Kai leült a nappaliban és ide-oda nézegetett.
- Hyung! - kiáltott át a konyhába.
- Mond!
- Uncsi a házad! - közölte. Magamban elküldtem mindenhová és közben feltettem a vizet forrni.
- Kösz. Sokat dolgoztam rajta. - ültem le mellé.
- Ma nem mész az Eldoradoba? - kérdezte. Megráztam a fejem.
- Hétvégénként nem szoktam bejárni. Csak, ha nagyon muszáj!
- Akkor, ma itt főzöl? - nézett rám. Megforgattam a szemeim.
- Igen! Ma itthon főzök. - bólintottam. Hirtelen beállt a csönd. Nem tudtam mit mondhatnék, nem úgy, mint ő.
- Nem nézünk valami filmet?
- Milyenre gondolsz? - pillantottam rá kérdőn.
- Nem tudom. Attól függ mid van. - elgondolkodtam.
- Szereted a dokumentum filmeket? - kérdezte, mire vágott egy pofát. - Krimi?
- Te szereted a krimit? - csodálkozott.
- Igen. Miért vagy úgy meglepve?
- Nem tudom. Csak nem néztem volna ki belőled. Inkább az előbb említettet. Süt rólad, hogy uncsi vagy! - vigyorgott. Mérgesen vágtam tarkón.
- Hülye! Inkább tedd hasznossá magad és nézz rá a teára. Én addig beteszem az egyik filmet. - keresgélni kezdtem mit is nézzünk, majd elővettem az egyik CD-t és beraktam a lejátszóba. Alig ültem vissza a kanapéra, mikor Menta ugrott az ölembe és összegömbölyödött.
- Na, mit nézünk? - ült mellém Kai és rám meredt.
- Majd meglátod. - válaszoltam és elindítottam a filmet. Egész jól telt a délutánunk. Azt leszámítva, hogy ebéd után beszólt a főztömre, de kezdek hozzászokni. Olyan tíz körül kapott észbe, hogy lassan mennie kell.
- Már ennyi az idő? Akkor megyek! - pattant föl a székről.
- Jár még a busz? - kérdeztem és utána mentem az előszobába.
- Nem tudom. Maximum megyek gyalog. - vont vállat.
- Várj! Messze laksz? - ragadtam meg a karját, mielőtt elmehetett volna.
- Hát, a busz végállomásánál szoktam leszállni és onnan még fél óra. - elgondolkodtam. Ez azt jelentette, hogy ha még jár a busz, olyan egy óra és haza ér. De, ha nem... Valószínűleg reggelre érne célba.
- Ne menj el! - szóltam rá és visszahúztam a házba. Kérdőn pislogott rám.
- Aludj itt! - közöltem vele. Szemei akkorára tágultak, hogy azt hittem kiesnek a helyükről.
- Nagyon késő van! Már nem mehetsz haza. - döbbenten vette le a kabátját és a cipőit, majd követett a szobámba. Felálltam egy székre és kinyitottam a szekrényt, hogy előhalászhassak Kai-nak egy párnát és egy takarót.
- Matracom nincs, szóval a kanapén alszol.
- Miért a kanapén? Melletted nem lehet? - kérdezte.
- Nem! Választhatsz. Vagy a föld, vagy a kanapé, de az ágyam tabu. - fontam össze a karjaimat. Kai vállat vont és lecammogott a nappaliba. Mindketten gyorsan megfürödtünk, majd a szobám felé vettem az irányt. Fel akartam vinni Mentát is, de a kutyus ráfeküdt Kai mellkasára.
- Na, szép! Lenyúlod a kutyám. - Kai felnevetett.
- Ha magad mellé engednél, nem lenne ilyen problémád. - kacsintott. Megforgattam a szemeim és elindultam a szobám felé, de a lépcső aljáról még visszanéztem. Nagyon aranyos látványt nyújtottak. Felcammogtam a lépcsőn és bedőltem az ágyba.
Reggel én keltem a legelőször, így nekiláttam reggelit készíteni. Nem sokkal azután, hogy elkészültem, Kai lépett a konyhába. Álmosan, kócos hajjal és... FELSŐ NÉLKÜL!!!

Döbbenten meredtem rá. Először is azért, mert kurva jó testtel áldotta meg az ég. Másodszor pedig, mert mi az, hogy csak úgy felső nélkül rohangál a házamban?!
- Nem akarsz esetleg fölvenni egy pólót vagy valami? - kérdeztem.
- Nem. Miért? - vont vállat.
- Otthon is így alszol?
- Igen. - bólintott.
- Oké, de most nem vagy otthon, szóval vedd föl a fölsőd! - szóltam rá.
- Miért zavar? Nem vagyok lány. - pislogott.
- Az egy dolog, de akkor sem akarlak póló nélkül látni! - ismételtem magam.
- Talán nem tetszem?
- Már, hogy tetszenél? Fiú vagy! - elvesztettem a türelmem.
- És? - csak pislogtam rá, de nem tudtam mit kinyögni.
- Tudod mit? Hagyjuk! Ülj le és egyél! - Kai diadalittas mosollyal az arcán ült az egyik székre és falatozni kezdett. Én is helyet foglaltam és becsatlakoztam hozzá. A reggeli után, gyorsan kirúgtam Kait a házból, mert már nagyon az idegeimre ment. Alighogy bezártam az ajtót, ismét csengettek.
- Mi van? - nyitottam ki idegesen, de nem Kai volt.
- Talán zavarok? - pislogott Luhan meglepetten.
- Ne haragudj. Azt hittem Kai az.
- Láttam őt az előbb elmenni. Csak nem itt aludt? - húzogatta a szemöldökét.
- Nem válaszolok, ha nem haragszol. Szóval, miért jöttél?
- Ugye mondtam, hogy hétvégén meglátogattam anyuékat. - mosolygott és beljebb lépett. - Ma reggel értem haza és gondoltam hozok neked valamit. - átnyújtott egy csomagot. Kibontottam és egy receptes könyvet véltem felfedezni a letépett papír alatt.
- Gondoltam biztos örülni fogsz. Tradicionális receptek vannak benne. Mármint kínai ételek. - magyarázta. Mosolyogva öleltem magamhoz.
- Mondták már neked, hogy eszméletlen aranyos vagy?
- Túl sokan. - váltunk el egymástól. - Na, de megyek is Baekhyunhoz. Neki is van valamim. - mutatta fel a következő csomagocskát.
- Neki mit vettél? - érdeklődtem mosolyogva.
- Hát, mostanság folyton azért nyafogott, mert nincs elég videojátéka. Gondoltam hozok neki egyet. - elköszönt, majd sietősen távozott. Komolyan nem értem, hogy lehet valaki ennyire kedves. Visszamentem a nappaliba és folytattam a napi rutinomat. A hétvége maradéka, viszonylag kellemesen telt. Kai nem zargatott, Menta csak lézengett kicsit, ezért kivittem a kertbe és amíg ő rohangált, én az új könyvemet lapozgattam.
Hétfő este, ismét az Eldorado felé tartottam. Az étterem dugig volt, én pedig bementem az öltözőbe, hogy átöltözhessek. Kai már a konyhában várakozott.
- Szia! - köszöntem neki.
- Szia! Te figyi, ugye nem baj, ha egyik barátom is meghívtam.
- Hogy mit csináltál? - döbbentem meg.
- Mondtam, hogy hamarosan hazajön a lakótársam, nem? Körülbelül egy órán belül érkezik, mert mondtam, hogy jöjjön ide vacsorázni.
- De, ugye nem a konyhát mondtad neki helyszínnek? - tartottam a választól, mert simán kinéztem belőle, hogy partit rendez idebenn.
- Dehogy! Csak vacsorázik és elmegy.
- Akkor jó. - könnyebbültem meg. Idő közben, Luhan is megérkezett, hogy besegítsen a munkában. Mindenki tette a dolgát. Kai Mentát szórakoztatta, én főztem, Luhan a vendégekkel foglalkozott. Hirtelen benyitottak a konyhába. Hátra fordultam és egy magas srác lépett be, akit nem ismertem.
- Bocs, hogy zavarok, Kai itt van? - kérdezte. Döbbenten meredtem rá. Az utóbbi időben, átjáró lett a konyhámból!
- Mint mindig. - válaszoltam a srácnak. - Kimennél?
- Ha Kai is kijön, akkor igen. Szar egyedül kajálni. - húzta a száját. Na, Kai kettő.
- Nem ér rá!
- Akkor én is benn maradok!
- Még mit nem! - szóltam rá. Válaszolni már nem tudott, mert Luhan lépett a helyiségbe.
- Do, nem segítenél? - kérdezte. Szegény, alig látott ki a sok tányér mögül. Kisebb szívinfarktust pedig akkor kaptam, mikor az egyik pincér véletlenül meglökte. Luhan elvesztette az egyensúlyát és majdnem hanyatt vágódott. Az egyetlen mázli az volt, hogy ismeretlen vendégem, gyorsan megragadta és éppen időben sikerült megtartania. Elvett tőle pár tányért, Luhan pedig zavartan nézett a fiúra.
- Köszönöm. - motyogta. A srác, féloldalas mosolyra húzta a száját.
- Nincs mit. - Luhan szemei akkorát csillantak, hogy szinte megvakultam. A fiú letette a pultra a tányérokat, majd visszafordult hozzám.
- Szóval? Kai jöhet, vagy egyek itt? - annyira ideges lettem, hogy a lehető legrosszabb opciót választottam.
- Tudod mit? Luhan majd eszik veled! Az is jó? - néztem rá dühösen. Luhan megdöbbenve meredt rám, míg a másik tetőtől talpig végigmérte az idősebbet.
- Tökéletes. - válaszolta. Luhannak megmukkannia sem volt lehetősége, mert a fiú megragadta és kivonszolta a konyhából. Csak később esett le, hogy mit is tettem, de addigra már elkéstem. Akkor, ott csak mérges voltam és le akartam rázni a srácot. Nagyban kavargattam a szószt, amikor Kai megszólalt.
- Na, ő volt a haverom.
- Feltűnt. Ugyanolyan idegesítő, mint te vagy. - válaszoltam.
- Naaa, hyung! - nyafogott.
- Csak az igazat mondom.
- Szegény Sehun! Pedig nem olyan rossz gyerek ő! - nem érdekelt. Tovább főztem az ételeket és nem figyeltem Kai-ra. Este, mikor zártunk, Luhan és Kai haverja, nem voltak sehol.
- Ez fura. Azt hittem együtt megyünk haza. - vette elő a mobilját Kai. Bepötyögött egy számot, majd füléhez emelte a telefont.
- Szia! Hol vagy? Ja, oké. Nem baj. Otthon találkozunk. - lerakta, majd rám nézett. - Luhannal ment egy darabig. - ekkor jutott eszembe, hogy nem ártana beszélnem erről Luhannal. Hazamentem, de már késő volt, így nem akartam felhívni. Majd másnap. Gondoltam. De ezzel már elkéstem.