31.fejezet +18 (Vége)

- 31 -

Baekhyun:
Azt követően, hogy Luhan elutazott, másodszorra is, kissé magamba zuhantam. Nem tudom miért. Talán túl drámai volt ez az egész. Rettentően sajnáltam Sehunt, de le a kalappal előtte. Egész jól viselte a búcsúzást, bár tudtam, hogy szenved. Amikor hazaértem, a szüleim nem voltak otthon. Sohyunt vitték át az egyik barátnőjéhez, ami azt jelenti, hogy most órákig távol lesznek. Lehuppantam a kanapéra és kapcsolgatni kezdtem a TV-ben.
- Mi a baj? - ült mellém Chanyeol. - Hazafele olyan szótlan voltál.
- Csak HunHanékon járt az eszem. Én nem lennék képes erre. - néztem Yeolra.
- Mármint?
- Nem lennék képes elengedni téged. - Chan elvigyorodott és szájon csókolt.
- Ne félj. Én nem megyek sehova. Ha mégis, majd viszlek magammal. A hátizsákomban pont elférnél. - nevetett, mire mellen vágtam.
- Fogd be!
- Naaa! Baekhyun! - próbált közelebb férkőzni, de nem engedtem. Viszont addig-addig próbálkozott, hogy feladtam és hagytam magam megölelni.
- Szeretlek! - néztem rá komolyan. Eltűrt egy tincset a szemem elől és rám mosolygott.
- Én is! - ismét egy csókba vont. Lehunytam a szemeimet és hanyatt dőltem a kanapén. Chanyeol fölém támaszkodott és csillogó szemekkel meredt rám.
- Baekhyun...
- Akarom. - meglepetten nézett rám. - Akarom. - ismételtem meg magam.
- Biztos? - kérdezte bizonytalanul. Pont úgy festett, mint aki bármelyik pillanatban rám akarná vetni magát, de próbálja visszatartani az érzelmeit. Határozottan bólintottam, mire egy hatalmas mosolyt kaptam válaszul. Ismét megcsókolt, majd a nyakamat kezdte kényeztetni. Kezeivel benyúlt pólóm alá és simogatta a hasam és az oldalam. Egy idő után megelégelte, hogy rajtam van a felsőm és egyszerűen lerántotta rólam.Ajkaival lejjebb haladt és meztelen felsőtestem minden egyes részére, külön figyelmet fordított. Halkan nyöszörögve tűrtem. Amikor kezei a nadrágom cipzárjánál kezdtek matatni, megragadtam a pólóját és konkrétan, leszaggattam róla.
- Mi az Baekhyun? - vigyorgott rám.
- Nem ér, hogy én már félmeztelen vagyok, rajtad meg még ott van minden ruha. - nyafogtam. Elnevette magát majd, hogy igazolja az állításom, lerángatta a nadrágom és ismét fölém mászott. Elképesztően melegnek éreztem a szobát. A szívem vert mint az őrült és zihálva kapkodtam a levegőt, mikor Yeol benyúlt az alsómba és masszírozni kezdte nemesebbik testrészem. Hatalmas vigyorral a fején nézte az élvezettel eltorzult arcom. Megelégeltem a dolgot és lerángattam róla, őszintén nem tudom, hogy csináltam, a nadrágot. Már épp örültem a fejemnek, hogy végre nem én vagyok az egyetlen alul öltözött, amikor megszabadított az alsómtól.
- Ne máár! - hisztiztem, de azon nyomban bennem akadt a szó, mikor Yeol ajkai közé vette merevedésem. Hangos nyögések szakadtak fel tüdőmből. Ujjaimmal Chan hajába túrtam és erősen megmarkoltam hajszálait. Chanyeol egyre gyorsabban mozgatta a fejét, én pedig éreztem, hogy lassan itt a vége. Ám mielőtt elélveztem volna, kiengedett ajkai közül és végre ő is megszabadult utolsó, felesleges ruhadarabjától. Visszatért a számra és tovább csókolt, miközben keze, csípőmtől délre tevékenykedett. Kisebb matatást észleltem, majd egy pattanást és valami nedves ért hozzám.
- Mi a...? - váltam el Yeoltól.
- Nyugi. - csitított. - Csak, hogy ne fájjon annyira. - puszilt meg, majd nyakamat kezdte puszilgatni. Éreztem, hogy belém nyomja egyik ujját. Ez még nem volt olyan kellemetlen, de mikor a második és a harmadik is követte, fájdalmamban nyögtem egyet. Chan puszit nyomott a homlokomra. Mikor elég tágnak érzett, elhelyezkedett a lábaim között és szép lassan megéreztem, hogy belém hatol. Irdatlan kellemetlen volt. Fájt, égetett, szúrt. Alsó ajkamba haraptam, de tűrtem. Kicsit várt, hogy megszokjam, majd lassan mozogni kezdett.
- Nagyon borzasztó? - kérdezte szemeimbe nézve. Fejemet rázva jeleztem, hogy kibírom. Beletelt néhány percbe, hogy a kellemetlen érzést, valami egészen új vegye át. Egy bizsergető, kéjes, iszonyatosan jó érzés. Egyre többször szöktek ki számon a kéjsóvár nyögések és sóhajok. Olyan dolgokat mondtam, amelyeket soha nem gondoltam volna, hogy valaha ki fogok ejteni a számon. Chanyeol egyszerre tűnt meglepettnek, de közben láttam rajta, hogy izgatja a dolog. Egyre vadabb tempót diktált és éreztem, hogy nem fogom tovább bírni. Ám ez még korántsem volt a legdurvább. Amikor Chanyeol rám markolt, már beszélni sem tudtam. Körmeimet Yeol hátába vájtam, mire felmordult és a nyakamat kezdte szívogatni. Mikor a számhoz hajolt, hogy megcsókoljon, gyors puszit loptam tőle és a nevét kiáltva mentem el. Neki még kellett pár másodperc, de pár lökés után, ő is elérte a gyönyört. Mellém feküdt és lihegve néztünk egymásra.
- Na, gondoltad volna, hogy ez fog kisülni abból, hogy szobatársak lettünk? - vigyorogtam rá, mire felnevetett és megcsókolt.
- Erre még a legmerészebb álmaimban sem mertem gondolni. - suttogta fülembe. Beszélgettünk még egy kicsit, majd a fürdőbe vánszorogtunk, hogy lezuhanyozzunk. A fürdés hosszúra sikeredett és kimerülten estünk az ágyamba, hogy kialudhassuk a fáradalmakat.

~ 4 évvel később ~

- Végre végee! - nyúltam el a padon. Leérettségiztünk, sikeresen befejeztük a gimnáziumot. Megkönnyebbülten néztem az égre.

- Igen! Nagy megkönnyebbülés! - ölelt át Yeol. A parkba ücsörögtünk és vártuk, hogy a többiek is megérkezzenek. Az utolsó napra, egy gigatalálkozót szerveztünk, ami annyiból állt, hogy mindenkit (de tényleg mindenkit) meghívtunk, akikkel nagyon jóban lettünk az elmúlt években. Ez azt jelentette, hogy rajtunk kívül még tíz embernek kell megérkeznie. Ez a létszám pedig viccesen jött össze. Természetesen jön Sehun és Luhan. Az idősebb, pár napja jött vissza a szerelméhez és együtt töltik a nyarat is. Akkor rajtuk kívül még Luhan haverjait is várjuk, Krist és Xiumint, Chent és Taot, akiket Sehun hívott meg, illetve Layt, aki közölte, hogy egy tapodtat sem mozdul Suho nélkül és hozzájuk hasonlóan, még Kai, Sehun gyerekkori barátja is eljön, ráadásul hozza a barátját, Dot is. Kíváncsi voltam rájuk. Biztos voltam benne, hogy remek kis társaság fog egybegyűlni. Nem tévedtem. Nem sokára mindenki megérkezett és bemutatkozott. Chen rögtön kifejtette, hogy egyedül fog csajozni, mert velünk maximum pasikat fog látni. Hehe szegény! Remekül kijöttünk. Elmentünk egy közeli kis bárba, hogy jobban feloldódjunk. Sokat nevettünk, beszélgettünk, bár Lay nem volt egy szószátyárt típus. Inkább csak ült csendben, iszogatott, ellentétben Suhoval, akinek nem győztük leragasztani a száját.

- Nyugi. Csak a pia miatt ilyen. Amúgy nem beszél ennyit. - nyugtatott Lay, majd szó szerint belemászott Suho szájába, így abbahagyta a beszédet. Sehunékra néztem és elvigyorodtam. Öröm volt látni mindkettejüket. Annyira boldogok voltak, hogy ismét együtt lehetnek, hogy szinte láttam azt a bizonyos rózsaszín felhőt körülöttük. Így ment el az este. Tánccal, beszélgetéssel és ölelésekkel. Sok-sok öleléssel, amit Yeoltól kaptam és csak is én. Viszonoztam a gesztusait és puszit nyomtam ajkára. Nem Taeyeonéra, hanem az övére. Mert nekem nem kell senki más, csak ő, hiszen akkor is kitartott mellettem, mikor a legmélyebb szakadék szélén álltam és úgy éreztem mindjárt lezuhanok. Szeretem és szeretni is fogom! Gondoltam magamban, miközben a tánctérre vezetett és a csípőmnél fogva rántott magához, hogy egy csókot lopjon tőlem.