12. Marriage or love?

Kris:
A gólyatábor után, minden visszaállt a rendes kerékvágásba. Luhan tanult mint az őrült, én szenvedtem és bejártam az előadásokra, de csak mert rokonom, folyton ezzel baszogatott. Annyiban jobb volt ez az időszak, hogy Taoval különösen jóban lettünk. Nem tudom hogyan, de nagyon megkedveltük egymást. Sokszor beszélgettünk a szünetekben, míg Sehunék egymással veszekedtek. Délutánonként, sokszor átjöttek a többiek, hogy együtt magoljunk a vizsgákra. Épp egy ilyen alkalom volt, mikor nagyban ültem a kanapén és a telefonom nyomkodtam.
- Nem akarunk bulizni menni? - a csöndbe, Lay hangja hasított bele. Egyszerre néztünk fel, majd rá.
- Én benne vagyok! - mosolyodott el Suho.
- Én is! - lelkesedett Xiumin is. Csak Luhan ült fapofával a székén és a könyvét lapozgatta.
- Mikor? - kérdezte.
- A hétvégén! - vont vállat Lay.
- Akkor jó. Menjünk! - bólintott rá Luhan. A többiek rám néztek, mire vágtam egy "Ugyan kérlek, már, hogy ne mennék?" fejet. Xiumin kitalálta, hogy mi lenne, ha hoznánk még pár embert és nekem egyből Tao jutott eszembe. Másnap első dolgom volt, hogy megkérdeztem. Akkor még nem volt biztos, hogy jön, de mikor pár napra rá, ismét rákérdeztem, már heves bólogatással válaszolt, sőt, kitalálta, hogy hozza Sehunékat is. Persze, mint mindig, Luhan megint összekapott vele.
- Miért nem tudok meglenni anélkül, hogy ki ne kaparnátok egymás szemét? - kérdeztem, mikor leültünk az asztalunkhoz.
- Arról, hogy ő egy seggfej, nem tehetek. - vont vállat Luhan.
- Lásd be, hogy te is elég provokatív vagy! - nézett rá Lay, mire Luhan felvonta a szemöldökét.
- Hogy Én?
- Igen! Minek állsz meg mellette, ha tudod, hogy baszogatni fog? - Luhan nem felelt, csak szikrákat szóró tekintettel meredt a fiatalabbra. - Ráadásul! - tette hozzá. - Most te kezdted! - rokonom, dühösen csapta össze a könyveit és vonult ki az étkezőből. Szem forgatva néztem utána.
- Mostanában idegesebb mint amilyen alapjáraton. - állapította meg Xiumin.
- A menyasszonya miatt van? - kérdezte Suho.
- Igen. Teljesen ki van készülve miatta! - magyaráztam.
- Szerintem csak a fasz hiányzik belőle. - vont vállat Lay, mire kikerekedett szemekkel néztünk rá. - Most mi van? Talán nincs igazam? Ha lenne egy normális szexpartnere, feleennyire lenne harapós.
- Te már csak tudod, mi? - kérdezte Xiumin, mire Lay lesajnálóan nézett rá.
- Hát, többet tudok mint te! - erre Minseok száj húzva fordult el.
- Miért is vagyunk mi jóban? - kérdeztem Layt, mire a fiú vállat vont.
- Mert én menő vagyok, ti meg segítségre szorultok! - Laynek van egy sajátságos humora.
Lassan telt el a hét és minden nap, keserves volt. El sem hittem, mikor már ott álltam a többiekkel a tömegben és körülbelül a második pohár koktélomat húztam le. Lay és Suho eltűntek valamerre, Luhan szintén fogott magának valakit, Sehun Irenevel volt, Xiumin... Valahol a tömegben, én pedig Taoval beszélgettem.
- Az angol akkor is egy szar nyelv! - közölte hevesen.
- Tévedés! - mentem bele a vitába. Természetesen, ismét azon veszekedtünk, hogy vajon melyik nyelv rosszabb. A japán vagy az angol?
- Tudod mit? Kössünk egyezséget! - kíváncsian nézett rám. - Korrepetállak angolból és megszerettetem veled a nyelvet, ha te segítesz nekem japánból. Na? - Tao elgondolkodott kicsit, majd szélesen elmosolyodott.
- Benne vagyok! - csapott a tenyerembe. Épp beleittam volna a poharamba, mikor hirtelen minden elsötétült. Édes illat kerített hatalmába. Ő az!
- Szia! - levettem kezeit a szemem elől és megfordultam. Nem akartam hinni a szememnek. Ott állt előttem, teljes életnagyságban, rohadt szexin és a szám is tátva maradt.
- Mi az? Meg sem csókolsz? - nevetett. Észbe kaptam és felálltam a székről, hogy rendesen üdvözölni tudjam. Hosszasan megcsókoltam, majd amikor elváltunk, a szemeibe nézve kérdeztem.
- Hogy kerülsz ide?

- Hiányoztál! - válaszolta mosolyogva. - Szóval kivettem egy kis szabit és gondoltam hazajövök hozzád! - szorosan átöleltem és beszívtam magamba az illatát. Szinte beleszédültem. Annyira hiányzott! Hirtelen Taora tévedt a tekintetem és észbe kaptam.
- Elnézést! Be sem mutattalak! Tao, ő itt a barátnőm Jessica! Jessica, ő itt egy barátom, Tao! - mosolyogva üdvözöltél egymást, majd hirtelen Jessica felém fordult.
- Majd elfelejtettem mondani! Van egy kis bibi! - kérdőn néztem rá. - A helyzet az, hogy nem egyedül jöttem! - még furábban néztem rá. - A reptéren összefutottam...
- Sziasztok! - köszönt ránk egy másik női hang. Megfordultam és alig hittem a szememnek. Jiali állt előttem és szélesen mosolygott ránk.
- Nem tudjátok hol van Luhan?
- NE! - a lány maga mögé nézett. Luhan állt velünk szemben és döbbenten nézett Jiali-ra. A lány integetni kezdett, majd a nyakába ugrott.
- Örülök, hogy újra láthatlak!
- Én kevésbé! - fintorgott Luhan.
- Lehetnél kedvesebb is!
- Minek? Jobb ha most hozzászoksz a stílusomhoz! - Luhan csak úgy borította magába a piát. Épp Jialivel veszekedett, mikor megjelentek Sehunék is. Irene rögtön odajött hozzánk és ismerkedni kezdett Jessicával. Eközben Luhanék annyira egymásnak estek, hogy Lay elküldte őket a mosdóba, lehűteni magukat. Nem mondom, jó sokáig benn voltak. Már azon gondolkodtam, utánuk megyek, amikor végre visszatértek. Ruhájuk megtépve, hajuk kócos volt.
- Jézus, veletek meg mi történt? - kérdeztem döbbenten.
- Verekedtünk. - közölte Luhan.
- Hogy mi? - néztem rájuk.
- Jól hallottad! De nyugi! Már vége! - rendelt magának egy italt, majd egy kortyra megitta az egészet. Közben Sehun Irenevel ment táncolni és eltűntek a tömegben.
- Hol van Xiumin? - nézett körbe Luhan.
- Jialivel táncol! - válaszolta Jessica. Luhan csak bólintott.
- Jól sejtem, hogy ma este nálunk alszol? - pillantott a lányra Luhan, mire ő bólintott.
- Jó, akkor nem veletek megyek haza! Nem leszek a romantikus estétek útjába! - mosolyodott el. Az este további része, incidensek nélkül telt el. Tao és Jessica remekül kijöttek egymással. Remekül elbeszélgettünk hármasban és szinte észre sem vettük, hogy lassan menni kéne, mert a többiek kezdtek kidőlni. Azt már nem tudom, hogy Luhan hogy oldotta meg az ott alvást, mert Xiumin és Jiali eltűntek, ahogy Lay és Suho is. Csak Sehun és Irene maradtak. Meg Tao, de nem hiszem, hogy hármuk közül Luhan bárkivel is hazamenne.
- Biztos, hogy nem jössz haza velünk? - kérdeztem.
- Tuti! Ne aggódj miattam! - ráhagytam, de reméltem, hogy nem fog miattam kint aludni.
Alighogy beléptünk a lakásba, nekiestem Jessicának. A szobámig nem jutottunk el, de nem is baj. Olyan régen láttuk egymást, hogy az is csoda, a bulin visszafogtam magam.
- Nagyon hiányoztál! - suttogtam a lány fülébe.
- Te is nekem! - mosolygott rám és megcsókolt.