- Most mit akadsz ki? Csak annyit akartam kérdezni, hogy hol aludtál az elmúlt négy napban?
Körülbelül egy hét telhetett el a buli óta. Luhan azóta kicsit furán kezdett viselkedni. A többiek nem vették észre, de én, aki a rokona vagyok és vele élek, észreveszem ha történt vele valami. Márpedig valami van vele. Az elmúlt pár napban, fogalmam sem volt, hogy hol aludt, ráadásul nem is akarja elmondani. Ha rákérdezek, ideges lesz és elküld. Kezdtem feladni, hogy valaha is megtudom. Lehet, hogy neki van igaza. Végül is az, hogy kivel fekszik össze és mikor, nem az én dolgom. Ezen kívül viszont semmi sem változott. Ideges az esküvő miatt, mint eddig, tanulja a japánt mint eddig és Sehunnal veszekednek, mint eddig. Bár... Mintha mostanában kevésbé akarnák szétszedni egymást. Olyan kivételes szerencsében volt részem, hogy láthattam őket egymás mellett a könyvtárban és nemhogy nem veszekedtek, egész békésen elüldögéltek egymás mellett. Gyorsan el is jöttem onnan, még a végén elkezdenek marakodni. Szóval a buli óta, egészen eltűrik egymást.
Miután Luhan elküldött a francba, a könyvtárba mentem, mert megbeszéltük Taoval, hogy ott tanulunk. Legnagyobb meglepetésemre, a könyvtárban nem csak Tao volt ott, hanem Jessica is.
- Sziasztok! Hát ti? - csodálkoztam el.
- Véletlenül futottunk össze! - mosolygott rám Jessica. - Gondoltam beszélgetek vele amíg vár. - puszit nyomott az arcomra és megölelt. - De nem is zavarok tovább! Tanuljatok csak!
- Te sosem zavarsz! - húztam vissza.
- Ilyen esetben igen. Egyébként, megbeszéltem Irenevel, hogy elkísérem vásárolni, szóval már itt sem vagyok! - elbúcsúztunk tőle, majd leültem Taohoz.
- El akarod csaklizni? - mosolyogtam rá, mire felnevetett.
- Naná! Még szép! - elkezdtünk tanulni. Arra számítottam, hogy lesz valami eredménye, de az egész abból állt, hogy én oltogattam őt, ő pedig engem.
- Nem hiszem el, hogy nem megy! Hogy érettségiztél te angolból? - kérdeztem röhögve.
- Megvan a módszerem ne aggódj! - vigyorgott. Olyan két óra múlva, végre sikerült tanulnunk is valamit. Együtt hagytuk el a könyvtárat és indultunk hazafele.
- Mióta vagytok együtt Jessicával? - kérdezte Tao.
- Olyan... Kilenc éve! - mosolyogtam.
- Azta! Nem semmi! Gratulálok! - veregette meg a vállam.
- Kösz! - mosolyodtam el. - Nem akarsz átjönni? Ha minden igaz, egyedül lennék, mert Luhan nem lesz otthon, Jessica meg Irenevel van.
- De, végül is, ráérek! - épp akkor értünk haza, mikor Luhan elindult otthonról.
- Hova mész? - kérdeztem, mire szikrázó szenekkel nézett rám.
- Valahova.
- Gondolom ne reménykedjek abban, hogy megmondod kivel! - forgattam a szemeim.
- Okos vagy.
- Hazajössz?
- Haza szoktam? - pislogott rám.
- Mostanában nem.
- Így van! Na, jó éjt! - köszönt el, majd távozott.
- Fogalmam sincs hova megy ilyenkor! - sóhajtottam nagyot.
- Nagyon akar tetszeni annak a valakinek akihez megy! - állapította meg Tao.
- Úgy gondolod?
- Ja. - bólintott.
- Lehet nem kéne.
- A menyasszonya miatt? - bólintottam. - Neked még nem találtak senkit?
- Nem. És reménykedem, hogy nem is fognak. Nem akarom elhagyni Jessicát. Túl régóta szeretem. - Tao egy kedves mosollyal ajándékozott meg.
- Irigyellek.
- Miért?
- Hogy ennyire szeretsz valakit. - ült a kanapéra. Helyet foglaltam mellette és kérdőn pillantottam rá.
- Miért mondod ezt? Neked még nem volt senkid?
- De! - bólintott. - Csak ő már... Nincs velem, ennyi. - vont vállat.
- Sajnálom. - megvonta a vállait.
- Mit? Nincs mit sajnálni. Megesik az ilyen. - mosolyodott el.
- Mennyi ideig voltatok együtt? - kérdeztem.
- Három évig. Aztán talált magának valakit, aki tényleg boldoggá tudta tenni.
- Mikor történt ez? - hajoltam közelebb, mintha attól féltem volna, hogy valaki meghallja, pedig csak mi voltunk a lakásban.
- Te, részeg vagy! - röhögött Tao.
- Te is! - már nem is figyeltünk a filmre, csak a kanapén fetrengtünk.
- Azt mondtad, hogy nem tudod hol lehet Luhan ilyenkor, ugye? - pislogott rám a fiatalabb.
- Mármint most?
- Neeeem! Még mikor elment.
- Ja! - vigyorogtam. - Igen! De ezt most miért kérdezed?
- Hívd fel! Hátha rájössz ki lehet ott. - ha nem lettem volna tajtrészeg, nem csináltam volna meg, de így, gondolkodás nélkül vettem elő a mobilom és tárcsáztam Luhant. Sokáig búgott, de egy idő után fölvette.
- Mit akarsz?
- Te figyi, kivel vagy ma este? - kérdeztem.
- Kris, részeg vagy! - közölte szárazon.
- Nem is!
- De! És ilyen állapotban, nem vagyok hajlandó beszélni veled! Jézus!
- Nem! Én Kris vagyok! - válaszoltam.
- Cseszd meg, ne hívogass, nem érek rá! - miután letette, röhögve néztem Taora.
- Te, szerintem véletlenül szex közbe hívtam. - felnevettünk, majd Tao az órára nézett.
- Nem csoda. Éjfél van! - megpróbált felállni a kanapéról, ami percekbe telt, tekintve, hogy nem egészen volt stabil. - Nekem is ideje lenne hazamennem. - megpróbált elindulni, de elkaptam a csuklóját.
- Ne hülyéskedj! Itt alszol! Késő van már.
- Nem vagyok lány és azt hiszem azt is elfelejtetted, hogy elég jól wushuzom.
- Nem ittas állapotban! - visszarántottam, de annyira nem volt egyensúlya, hogy teljesen rám esett.
- Így akarsz aludni? - kérdezte, mire bólintottam.
- Jó éjt! - a bor csodálatos altató hatásának hála, olyan hirtelen nyomott el az álom, hogy még Taot is elfelejtettem elengedni. Az utolsó, amire emlékszem, hogy valami benedvesíti az ajkaimat, de ennyi. Ezek után, totális képszakadás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése