2016. február 24., szerda

7. Marriage or love?

Kivételesen, sikerült nagyjából tiszta állapotba megmaradni. Már csak egy probléma volt, a gólyák, konkrétan egymásnak estek. A helységben, el volt helyezve pár fotel és oda dőltek le.
- Nem hiszem el! Miért hiszik, hogy orgiát tarthatnak? - Luhan teljesen kiakadt, így megkért minket, hogy segítsünk szétszedni a párokat és közölte, hogy hazamegyünk.
- Holnap első dolgom lesz, hogy beszélek velük! - puffogott Luhan.
- Miért nem most?
- Ittas állapotban, miközben a fiúk nagy részének áll, a lányok meg olyanok mint a Niagara? Nem hiszem, hogy komolyan vennének! - legyintett. Odalépett a legközelebb fetrengő párhoz és szétrángatta őket. Méltatlankodva vették tudomásul, hogy itt a vége, ebből ma már nem lesz semmi. Luhan a következő páros felé indult, akik nem mások voltak, mint Sehun és Irene.
- Ennyi! Megyünk haza!
- Most mi van? - kérdezte Sehun, nem kicsit idegesen.
- Már mondtam! A gólyatábor után dughattok, de alatta nem! - közölte Luhan a tényeket.
- Látszik, hogy neked sincs nemi életed! - húzta a száját Sehun.
- Hogy mi?
- Nincs igazam? Miért? Talán van? Én nem úgy látom! A feszültséged egy része is azért van, mert hiányzik belőled a fasz! - hajolt Luhan képébe. Ezzel elvágta magát, ezt tudtam.
- MENJ A PICSÁBA! Nem vagyok meleg és semmi közöd ahhoz, hogy van-e valakim, vagy sem! - kiabálta, majd akkorát húzott be a fiatalabbnak, hogy az hátrált pár lépést. - Szedd össze magad és gyertek a kijárathoz! - rokonom, füstölögve állt odébb. Taoval mi csak bámultunk, hol egymásra, hol Sehunra.
- Lásd be édesem, hogy megérdemelted! - próbálta összekaparni a barátját Irene.
- Hagyjuk őket! Majd jönnek! - javasolta Tao, én pedig követtem. Negyed órán belül mindenki kint sorakozott az udvaron és elindulhattunk végre. Luhan sík ideg volt, mikor lefeküdtünk aludni.
- Nyugodj már meg! - szóltam rá.
- Hogy nyugodhatnék, mikor Sehun lebuzizott! - förmedt rám.
- Szerintem nem ez a probléma! - szólalt meg Lay. Odakaptuk a fejünket.
- Akkor?
- Az, hogy igaza van! - Luhan megütközve bámult a fiatalabbra.
- Hogy mondod?
- Ugyan! Mindenki tudja, hogy a szex a legjobb feszültség oldó és az sem titok, hogy neked, nem igazán jut ki belőle. - közölte álmosan.
- Én sem tagadom, hogy jó lenne nemi kapcsolatot létesíteni, de te is pontosan tudod, hogy rengeteg dolgom van, ráadásul nem is az zavar, hogy igaza van, hanem, hogy azt állította, buzi vagyok!
- Amiben szintén igaza volt! - bólintott Lay.
- Hogy?
- Jaj, hagyjuk már! Homokos vagy, mint a sivatag! - Luhan olyan ideges lett, hogy hozzávágta a párnáját és kirobogott a szobából. Fejcsóválva dőltem hanyatt és aludtam el.

Másnap Luhan mindenkit kioktatott és meg is lett a hatása, a csoport nagy része, magába szállt. A mai napi program, inkább sétálgatós volt, várost néztünk, meg a gólyák vásároltak ezt azt. Az egyik üzletbe én is bementem, hogy körülnézzek kicsit.
- Bocsánat! - kértem elnézést, mikor véletlenül nekimentem valakinek.
- Semmi baj! Ó, te vagy az Kris? - az illetőre pillantottam.
- Szia Tao! Mit csinálsz te itt? Azt hittem Sehunékkal vagy! - lepődtem meg.
- Nem akartam gyertyatartó lenni. - vont vállat a fiatalabb, majd leemelt egy kulcstartót a polcról és nézegetni kezdte.
- Irenevel van? - kérdeztem, bár utólag rájöttem, hogy hülye kérdés volt.
- Nem Luhannal! - mivel furán néztem rá, elnevette magát és folytatta. - Csak vicceltem. Tényleg Irenevel van. Épp sétálgatnak valahol!
- Mióta vannak együtt?
- Régóta. Sehunt gimis korom óta ismerem és akkor már megvolt neki. - vont vállat Tao.
- Érdekes... - gondolkodtam el.
- Mi?
- Semmi. Csak ez szerintem nagyon aranyos dolog. Mármint, hogy ennyi ideje. - mosolyodtam el.
- Hát igen! - bólintott Tao. Végül semmit sem vettünk, így kimentünk az üzletből.
- Sajnálom, hogy holnap már vége lesz a tábornak! - sóhajtott fel a fiatalabb.
- Én is! Bár, hogy őszinte legyek, az elején nem élveztem. - vallottam be.
- Tényleg? De miért?
- Nem tudom! Nem vagyok az a társasági ember, de végül örülök, hogy eljöttem.
- Hogy érted, hogy nem vagy társasági ember? - pislogott Tao.
- Nem vagyok az az ismerkedős típus.
- De, velem tudtál beszélni! - lepődött meg.
- Te más voltál!
- Miben? - elgondolkodtam, hogy mit is adhatnék neki válaszul.
- A te kisugárzásod, más volt! Az kellemes volt.
- Hát... Köszönöm! - mosolygott. Nem tudom, hogy ezt miért mondtam el, de láttam rajta, hogy jól esett neki. Mivel nem tudtam, hogy a többiek merre lehetnek, inkább Taoval maradtam. Sokat beszélgettünk és kiderült, hogy titokban át akar majd jelentkezni egy másik szakra.
- Utálom az anglisztikát. - közölte fintorogva.
- Pedig az érdekes. Én is átjelentkeznék, csak a szüleim megölnének, szóval nem kockáztatok.
- Szigorúak lehetnek. - állapította meg, mire megráztam a fejem.
- Pedig nem azok. Legalábbis Luhannak rosszabb. - így visszagondolva, az én szüleim, tuti nem telefonon értesítenének, ha találtak volna nekem valakit. Legalábbis nagyon remélten, hogy nem. Dél körül, Luhan összeszedte a csapatot és beültünk valahova enni, és tekintve, hogy másnap este utaztunk volna haza, evés közben felállt az asztalnál és felszólította a társaságot.
- Választhattok, mit csináljunk ma este? Az első opció, hogy a szálláson maradunk és tüzet rakunk, a második, hogy megint bulizni megyünk! Kézfeltartással kérem a választásokat és nem beüvöltözéssel. Ki az aki az első verziót választja? - majdnem mindenki erre szavazott, így a tábortűz lett a ma esti program. Ennek már csak azért is örültünk, mert Lay tudja mesélni a legjobb horror sztorikat és már előre vigyorogtunk, hogy be fogja fosatni a társaságot. Miután megebédeltünk, ismét inkább egy szabad program következett, a többiek mehettek amerre láttak, a tutorok meg elmentek bevásárolni az estéhez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése