- Ugyan! Lemegy ez! Edzésen leadom! - vont vállat ráhagytam, bár nem voltam képes felfogni, hogy bír ennyit enni valaki. Luhan Xiuminnal beszélgetett, Lay pedig Suhoval. Mindenki elvolt a maga társaságában és jól érezték magukat a gólyák is. Ez kellemes érzéssel töltött el belülről. Nem tudtam megmagyarázni az okát, hiszen az elején, én voltam az, aki kézzel-lábbal tiltakozott, most meg Luhan egy idegroncs. Még hazafele is összezördültek Sehunnal és megint nekem jutott az a nemes feladat, hogy szétszedjem őket. Na jó, ez így nem teljesen igaz, mert Tao is jócskán hozzájárult, hogy ne kaparják ki egymás szemét, de ahhoz képest Luhan milyen kis gyengének tűnik, van benne erő. Ma este, nem terveztünk iszogatni, elég volt a múlt este, meg másnapra is szerveztünk programokat, szóval jobb, ha nem úgy jönnek el, hogy közben olyanok, mint a mosott rongy. Megpróbáltunk hamar lefeküdni. Személy szerint, nekem ez könnyen ment, de Luhan csak forgolódott. Kapott egy sms-t a szüleitől és kissé nyugtalan lett tőle. Az utolsó, amire emlékszem, hogy kimászott mellőlem és a folyosó felé tartott.
Másnap viszonylag hamar kellett kelnünk, hogy előkészítsük az akadálypályát. Természetesen, ez is a tenger közelében volt, így tudtuk, hogy sikert fogunk aratni vele. A gólyáknak traktorgumin kellett átbújniuk, meg voltak kisebb mászófalak is. Nem tudom Luhan honnan szedte össze ezeket a cuccokat, de tény, hogy marha jól nézett ki mind a két akadálypálya. Mivel ez egy elég hosszú útvonal volt, Luhan és én mentünk vissza, a többiek pedig beálltak a saját állomásukra.
- Figyelem! Mindenki! - kiáltott Luhan és felállt egy székre, hogy jobban hallják. - Felállítottuk a pályát! Nem tudom, ti mennyire emlékeztek abból, hogy mi volt az eredeti terv, de ha semmire, akkor elmondom most! Az ötlet úgy nézett ki, hogy két csoportra bontunk benneteket és egy akadálysoron kell végigmennetek, innotok egy pohár narancslikőrt, majd visszafutni a sor végére. Mivel ez elég unalmasnak tűnt, megváltoztattuk ez a részt és a végeredmény biztos, hogy tetszeni fog. Két akadálypálya van és két csapat. Nagyon hosszúak, így állomásokból építettük fel. Bizonyos időközönként indulhat majd el két-két ember, és az utolsónak beérkező csapat, fizet este egy italt a nyerteseknek! - a gólyák izgatottan morajlottak föl, majd Luhan kivezényelte őket és a terep felé vettük az irányt. Lay és Suho már várták a többieket, így mi tovább rohantunk a saját helyünk felé, hogy hamarabb ott legyünk, mint ők. Körülbelül egy órába telt, mire az első négy ember megérkezett. Adtunk nekik egy kis innivalót, majd tovább indítottuk őket. Nem sokkal később, Tao és Sehun is megérkezett. Luhan egy üveg vizet nyújtott Sehun felé, aki belekortyolt, majd leöntötte magát az egész flakonnal.
- Ezt, most muszáj volt? - kérdezte rokonom.
- Miért? Én így frissülök! Talán nem tetszik? - vigyorodott el Sehun, mire Luhan ráförmedt.
- Még jó, hogy nem! Pazarlod a vizet!
- Pedig szerintem bejött a látvány! Különben nem lennél ennyire vörös! - komolyan muszáj ezeknek, állandóan összeveszni?
- Ha nem tudnád, az a nap miatt van, nem miattad! Mint már korábban is mondtam, nem vagy valami nagy szám! - fintorgott Luhan.
- Öhm... Bocs, hogy közbevágok, de be fognak érni a többiek! - avatkozott a vitába Tao, mire Sehun elfordult Luhantól és tovább futottak. Nem számítottunk rá, hogy az egész délelőtt ezzel a játékkal fog elmenni, de jól jött ki, mivel dél körül értünk vissza a szállásra és ebédelni készültünk. Újabb program vette kezdetét, főzőverseny és amíg a gólyák a konyhában tevékenykedtek, mi megnéztük, melyik csapat nyert.
- Ne már, hogy Sehunék! - kiáltott fel a rokonom. - Pedig annyira ellenük drukkoltam!
- Nyugi, még van egy verseny! - ütögette Lay Luhan vállát. Persze, a zsűritagok a tutorok közül került ki, így Xiumin, Suho, Luhan és én lettünk leültetve az asztalfőhöz és díjaztuk a két csapat főztjét. Az első csoporté finom volt, igazán ízletes shabu shabu-t készített, így a maximum negyven pontból, harmincnégyet kaptak. Mikor eltakarították, jöhetett a következő csapat. Sehun hozta ki a tálat, így Luhan már oda is súgta, hogy tíz pontot, tuti nem ad. Megforgattam a szemeimet, majd elkezdtem enni. A másik csapat, red bean udont csinált, ami nekem személyes kedvencem, ráadásul rohadt jó lett, így ha csak egy ponttal is, de megint Sehunék győztek. Luhan ezen teljesen kiakadt, bár nem mutatta, csak este fakadt ki nekem a szobánkban.
- Miért? Miért van állandóan ott ahol én is? Olyan idegesítő! - puffogott. Nem feleltem, tudtam, bármit mondanék, semmi sem lenne jó neki. Miután mindenki elkészült, ismét elmentünk, hogy egy jót bulizzunk. Leültünk a helyiség egyik asztalához és a vesztes csapat, állta az első kört. Miután nagyjából feloldódtunk, mindenki keresett magának egy párt. Mi páran ott maradtunk még beszélgetni, így inkább csak a tömeget figyeltem. Luhan mellettem ült és a lábával dobolt, mikor Sehun jelent meg és levágta magát mellé.
- Direkt idegesítesz? - horkant fel rokonom, mire Sehun elmosolyodott.
- Nem idegesíteni jöttem.
- Akkor?
- Hoztam neked valamit! - Sehun egy poharat nyújtott át Luhannak, amiben egy koktél volt, történetesen, a kedvence. Kétszeresen is megdöbbentem. Először is, mert nem tudtam, hogy tudja mi Luhan kedvence. Másodszor, miért ilyen kedves hirtelen?
- Mit tettél bele? - fintorgott Luhan.
- Még mit nem! Elrontani a koktélom a te nyáladdal! Fujj! Nem kösz! Inkább megmérgezem magam vele! - vette el a poharat és beleivott. Sehun mosolyogva figyelte az idősebb minden mozdulatát.
- Egyébként, miért is kapta? - kérdeztem, mert már furdalt a kíváncsiság.
- Mert visszahozta a pengetőmet. - vont vállat a fiatalabb, majd megkereste Irene-t, hogy táncolhasson vele.
- Beavatnál? - kérdeztem az idősebb felé fordulva, aki letolta az egész poharat.
- Mibe?
- Milyen pengetőről beszélt?
- Jaa, tényleg, neked nem mondtam! Este anyáék küldtek egy sms-t, hogy az a ribanc hamarosan meglátogat és megbeszélhetjük az esküvő időpontját, amit egyébként ők már eldöntöttek, de a formalitás kedvéért, úgy tesznek, mintha érdekelné őket a véleményem. - vont vállat.
- És? - vártam a folytatást. Luhan csak meredt maga elé, kezében a már üres poharat forgatta.
- Nem tudtam aludni, mert annyira mérges voltam, ezért kimentem kicsit, hogy kiszellőztethessem a fejem. Ekkor hallottam meg, hogy Sehun odakint gitározik.
- Tud gitározni? - döbbentem meg.
- Én is meglepődtem, de ezek szerint, tud. Szóval én is kiültem, hogy lenyugodhassak. Nem sokkal később, Sehun befejezte és bement, de kiesett a zsebéből a pengetője, ezért reggel odaadtam neki. - vont vállat Luhan. - Gondolom ezzel köszönte meg. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem tett semmit az italomba! - bólintottam és hátradőltem a széken. Ezek szerint, Sehun kedves is tud lenni olykor. Luhan hamarosan felállt és elment, nem tudom hová, így majdnem egyedül maradtam, ám hirtelen Tao jelent meg és levágta magát mellém.
- Ezt neked hoztam! - nyomott az orrom alá egy pohár koktélt.
- Miért kapom?
- Csak úgy! Mert láttam, hogy egyedül vagy. Nem baj, ha ismét itt maradok? - vigyorgott.
- Nem! Csak most próbáljunk kevésbé részegek lenni, mint a múltkor! - nevettem el magam. Koccintottunk, majd lehúztuk az italainkat.
NAGYON JÓ LETT.Folytasd.És jelölhetsz.
VálaszTörlés:3 Úúúú, nagyon köszönöm :D sietek a kövivel!!
Törlés