15. Ki az Jong In? +18

Döbbenten álltam a nyitott ajtóban és vártam, hogy megszólaljon, de helyette, döglesztően rám nézett és határozottan megcsókolt. Elkezdett befelé nyomni a házba, lábával pedig becsapta maga mögött az ajtót. Először megpróbáltam ellenkezni, hiszen milyen dolog ez, hogy csak úgy rátörünk a másikra, de hamar feladtam a küzdelmet. Túlságosan jólesett amit velem csinált ahhoz, hogy ellökjem magamtól. Nem jutottunk el a szobámig. A nappali szőnyegére borultunk mind a ketten, egy percre sem megszakítva a csókunkat. Mikor Kai a nyakamat kezdte betámadni, körbepillantottam a szobában, hogy lássam, Menta hol van, de nagy valószínűséggel, kizártuk az előszobába. Nem is baj. Csak kibírja ezt a pár... órát? Éreztem, hogy Kai keze besiklik a pólóm alá és elkezdi feltűrni az anyagot, majd puszikat hint hol a hasamra, hol a mellkasomra. Lerángatta rólam a felsőm és feltérdelt, hogy a saját ingétől is megszabadulhasson, de én gyorsabb voltam. Alulról kezdtem kigombolni felsőjét és mindenhová, ahol bőre felszabadult az anyagtól, csókot nyomtam. Felpillantottam és elégedettséggel töltött el a tudat, hogy élvezi. Leszedtem róla az inget, ami a padlón terült szét. Visszahanyatlottam a szőnyegemre és hagytam, hogy Kai ott folytassa, ahol abbahagyta a kényeztetésem. Vagyis visszatért a nyakamhoz, majd a számhoz. Nyelve befurakodott ajkaim közé és feltérképezte a szám. Közben olyan gondolatok halmoztak el, minthogy én nem teljesen vagyok normális. Elvileg, haragszom Kai-ra és nem bírom, de ez erősen ellentétben áll azzal, hogy épp alatta fekszem, smárolunk és konkrétan felállt rá. Ez persze őt, egy cseppet sem zavarta, sőt élvezte is. Bár, nem mintha én nem, de azért mégiscsak szürreális az egész. Miközben ilyen dolgokon agyaltam, keze szép lassan, befurakodott a nadrágomba és cirógatni, majd erőteljesebben masszírozni kezdett. Ez volt az a pont, amikor minden kétségem elszállt és egy "Faszom! Hadd élvezzem már egy kicsit az életet!" gondolattal felnyögtem. Kai-ra néztem, akinek diadalittas mosoly ült ki az arcára. Ch! Hogy élvezi a kis köcsög! Csakhogy ne  csak én szenvedjek, ugyanazt tettem vele, mint ő velem. Annyi különbséggel, hogy én eleve durván indítottam, így nem kicsit lepődött meg. Ezt a pillanatot kihasználva, kikapcsoltam a nadrágját és lerángattam róla. Idő közben, valahogy ő is leszedte rólam az enyémet és a kanapéra dobtuk mindkét ruhadarabot. Egy ideig nem csináltunk mást, csak szemléltük egymást, ezzel is felkorbácsolva, az amúgy is felhevült érzelmeinket. Ezt a szemlélődést, Kai unta meg először. Ismét ajkaimra hajolt és puszit nyomott a számra. Egyre lejjebb és lejjebb haladva, folyamatosan csókokkal halmozta el a testem. Szép lassan haladt, nem siette el a dolgokat, de gondoskodott róla, hogy minden egyes érintésére libabőrös legyek és kész szenvedést okozott ezzel a lassúsággal. Elérte a csípőm, majd lehúzta az alsómat és nem éppen nyugalomban lévő szervemre, először apró puszikat nyomott, majd ezeket felváltották a hosszabb csókok és ha ez még nem lett volna éppen elég "szörnyű" végignyalt szervemen, majd egész hosszát a számba vette. Ha az ágyon feküdtünk volna tuti, hogy a lepedőbe kapaszkodom, de így, csak a saját pólóm találtam, amit szorongatni tudtam az élvezettől. Nem akartam nyögni a keze alatt... Illetve, jelen esetben a szája alatt... Szájában... Áh, mindegy. A lényeg, hogy nem akartam hangot adni élvezetemnek. Kíváncsi voltam, mit eszel ki, hogy rábírjon a kiabálásra.

- Mi van? Megnémultál? - nézett rám kérdőn. Csak bólintottam, féltem, ha megszólalok, nem bírom majd visszafogni magam. Kai játékosan elmosolyodott és vállat vont.

- Felőlem, így is játszhatunk! - vigyorgott döglesztően, majd ismét rám hajolt. Azt hittem, hogy majd veszett mozdulatokkal fog kényeztetni, de nem. Ehelyett, sokkal rosszabbat csinált. Olyan kínzóan lassú tempóban kezdte mozgatni a fejét, hogy már nem tudtam hova lökni a csípőmet, többért könyörögve. Éreztem, hogy lassan itt a vége, nem bírom. Ám akkor telt be leginkább a pohár, mikor éreztem, hogy fogai finoman hozzámérnek, majd megszívja a makkom.

- Azt a rohadt! - tört föl belőlem a kiáltás. Ennyi! Ő nyert! Gondolom, most örül a fejének.

- Kai... El fogo... - nem bírtam befejezni. Gyorsabb tempóra kapcsolt, én pedig az eddigieknél is hangosabban kezdtem kiabálni. Érezhette, hogy nem bírom sokáig, mert az utolsó utáni pillanatban, kieresztett ajkai közül és a nyakamra hajolt. Leszedte az alsóját és miközben szájával fent tevékenykedett, nekilátott, hogy előkészítsen. Az eleje nem volt olyan rossz, mint amire számítottam, ám mikor már ő jött, az határozottan kellemetlen volt. Úgy éreztem, menten kettészakadok, ha beljebb csúszik, ugyanakkor nem akartam, hogy abbahagyja. Tudtam, hogy a fájó érzés, csak az elején van és később jobb lesz, így nem állítottam le.

- Jól vagy? - kérdezte puszit hintve arcomra. Bólintottam és összeszorítottam a fogaimat.

- Mindjárt jobb lesz, csak lazíts egy kicsit! - tanácsolta. Megpróbáltam megfogadni a tanácsát, de őszintén, nehezemre esett, mikor épp ő van bennem és ráadásul egy elég tekintélyes családi ékszerrel van megáldva. Legalább már tudom miért van akkora arca. Lassan kezdett mozogni, hogy hozzászokhassam az új érzéshez. Tehetetlenül nyögtem alatta, gyomrom kellemes görcsbe rándult, minden egyes lökésnél. Leírhatatlan volt az érzés. Bizsergető volt, vad és jó. Nagyon jó.
- Jó ég! - kiáltottam el magam, mikor megtalált bennem egy olyan pontot, amitől a hátam is ívbe feszült.
- A nevem! - utasított, de nem értettem mire gondol.
- Mi?
- A nevem mond! - utasított ismét.
- Jongin! - kiáltottam fel, mikor egy hatalmasat döfött rajtam. Döglesztő vigyort villantott, majd egyre gyorsabban kezdett lökni és ugyanahhoz a ponthoz. A végén, már semmi értelmeset nem tudtam mondani, csak kiabáltam össze-vissza.
- Nem bírom! - szóltam rá, mikor már vagy tizedjére kezdett lassítani a beteljesülés előtt. Nem bántam, hisz minél tovább érezhetem magamban, annál jobb, de kezdtem fáradni. Kai nem válaszolt,
de nem is lassított le, ami azt jelentette, hogy figyelembe vette a kérésem. Nem kellet már sok, sem neki, sem nekem. Hamarosan mindketten átléptük a gyönyör kapuját, majd zihálva feküdtünk el egymás mellett.
- Ezek szerint, megbocsátasz? - lihegte Kai. Ránéztem.
- Hát, ha nálad csak ennyi a bocsánatkérés, akkor azt ajánlom, próbálkozz még egy kicsit. - vigyorogtam rá. Mivel értette a célzást, felnevetett, majd fölém hajolt és megcsókolt.
- Ha nem haragszol, tartanék egy kis szünetet! - vigyorgott.
- Pff! Ennyitől kifáradtál?
- Ne is haragudj, de rendesen megdolgoztatod az embert! - kérte ki magának.
- Béna! - húztam a számat. Fölém hajolt és hevesen megcsókolt.
- Ennyivel érd be egy ideig. - súgta, mikor elvált tőlem. Elmosolyodtam és közelebb bújtam hozzá.
- Jongin!
- Hm? - kérdezte, miközben a hajammal játszott.
- Megbocsátok!