3. Marriage or love?

A gólyatábor szervezése, rengeteg időt vett igénybe, de nem bántam. Legalább Luhan is lehiggadt kicsit. Átjöttek a többiek és segítettek a szervezkedésben. Xiumin lefoglalta a helyszínt, Suho a piákkal foglalkozott, Lay próbálta meggyőzni Luhant, hogy hadd vigyen egy kis füvet, Luhan pedig kioktatta Layt a drog mellékhatásairól és arról, hogy ő az alkoholon kívül, másért nem vállal felelősséget. Végül abban egyeztünk meg, hogy mivel mi vagyunk a fő szervezők, minden más végzősnek, adunk egy-egy állomást. Mi lettünk Luhannal a harmadik helyen, Xiumin az utolsón és Lay meg Suho az elsőn. A többieket is beosztottuk valahova, majd megbeszéltük a programokat. A mi állomásunkon akadálypályák lesznek felállítva egymás mellett párhuzamosan és azon kell két csapatnak átkelnie. Ha ez megvan, lehúznak egy pohár narancsos, alkoholos italt, majd tovább mennek a következő részhez. Mivel az egész tábor másnap kezdődött, nálunk aludtak a többiek és megbeszéltük, hogy másnap reggel, a vonatállomáson találkozunk a többi tutorral és a gólyákkal.
Reggel sokkal többen várakoztak ránk, mint amire számítottunk. Luhan népszámlálást tartott, majd felszálltunk a vonatra és elindultunk. Luhan, elvolt a maga társaságában, de én inkább csak az ablakon bámultam kifelé.
- Figyu, körbejárunk a gólyák közt. Nem akarsz jönni? - kérdezte rokonom. Megráztam a fejem.
- Nem, kösz. Lesz még alkalmam megismerni őket. - Luhan megvonta a vállait és a többiekkel együtt, eltűnt a vonat folyosóján. Bedugtam a fülesemet és elkezdtem zenét hallgatni. Kezdtem nagyon elfáradni és már azon voltam, hogy aludni fogok, amikor kinyílt a fülke ajtaja és egy srác lépett be hozzám.

- Fene! Rossz fülke! - fintorgott.
- Segíthetek? - kérdeztem és kihúztam a fülest.
- A többieket keresem. Én később szálltam fel, mert dolgom volt és most nem találom sem a gólyákat, sem a tutorokat. - panaszkodott.
- Egyet már találtál. Én vagyok az egyik.
- Tutor? - bólintottam. A srác, megkönnyebbülten sóhajtott fel.
- Hála az égnek! Már kezdtem azt hinni, hogy rossz vonatra szálltam. Nem baj, ha leülök? Meguntam a mászkálást és elfáradtam. - nézett rám, mire bólintottam.
- Csak nyugodtan.
- Köszi! - a srác belépett és becsukta a fülke ajtaját maga mögött. Feltette a cuccait a csomagtartóra, majd leült velem szemben. Mivel nem akartam, hogy kínos csönd telepedjen ránk, úgy gondoltam, hogy megpróbálok ismerkedni, ha már így hozta a sors.
- Hogy hívnak?
- Huang Zi Tao!
- Te vagy az a srác, aki beült hozzánk előadásra? - ismertem fel. A srác bólintott, majd kitört belőlem a nevetés.
- Te szegény! Pont a legszarabb tanárt sikerült kifognod az egyetemen.
- Ja, vettem észre! - fintorgott. - Szerencsére engem nem fog tanítani.
- Miért? Te melyik szakon vagy? - érdeklődtem.
- Anglisztikán. - válaszolta. - Bár utálom. Gyűlölöm az angol nyelvet. Semmi logika nincs benne. - vágott egy grimaszt.
- Mert annyira egyszerű, hogy semmi agy nem kell hozzá. A japán már más tészta. Az bonyolult.
- Max neked. Én szeretem a japánt. - vont vállat. - Egyébként, hogy is hívnak?
- Kris.
- Nem szokványos koreai név. - állapította meg.
- Mert nem az. Kínai vagyok, csak a szüleim Amerikában éltek még, mikor születtek és ez lett a becenevem. A valódi nevem a Wu Yi Fan. - magyaráztam.
- Így már értem. - bólintott. - Én is kínai vagyok. Te, melyik városból jöttél?
- Guangzhou-ból. Legalábbis egy ideig ott éltem. Aztán felköltöztem Pekingbe Luhanhoz. Ő az unokatesóm. Most is vele élek. - mondtam. Tao figyelmesen pislogott.
- Az jó messze van! - állapította meg.
- Nincs közel! És te? Honnan jöttél?
- Qingdao-ból. - bólintottam. - Igazából nem az anglisztika volt az elsődleges célom.
- Hát?
- Sportiskolába akartam járni. Amióta az eszemet tudom, wushu-zom és mindenképpen ezzel akartam foglalkozni, de a szüleim addig nyomatták, hogy abból nem tudok megélni és keressek rendes munkát, ami mellett nyugodtan folytathatom, hogy beadtam a derekam és itt kötöttem ki. - magyarázta. Épp válaszolni akartam volna, mikor ismét kinyílt a fülke ajtaja és rokonom lépett be.
- Oh, itt vagy? Már féltem, hogy lekésted a vonatot. - mosolyodott el Luhan.
- Először én is azt hittem, hogy rosszra szálltam. - vigyorgott Tao. - Aztán találkoztam Krissel és gondoltam beülök hozzá.
- Ugye nem volt modortalan? - kérdezte Luhan, mire kiöltöttem a nyelvem.
- Nem! Nagyon jót beszélgettünk!
- Ez fura! Biztos jó napja van! - állapította meg. - De ez mellékes! Csak szólni akartam, hogy a következő megállónál leszállunk és egy gólya még mindig nincs meg!
- Az Sehun lesz! - mondta Tao. - Az előbb küldött sms-t, hogy ő motorral jön utánunk!
- Remek! - sóhajtott Luhan. Miután leszálltunk, várakozni kezdtünk Sehunra. Vártunk és vártunk, de nem jött. Körülbelül másfél óra telt el, mire egy motor tűnt fel a távolban.
- Szerintem ez ő lesz! - meredt Tao a távolba.
- Azt ajánlom is! - füstölgött Luhan. Ajjaj! Ez rossz lesz! Ha Sehun nem egy határozott személyiség,

neki vége! Hamarosan egy fekete motor parkolt le mellénk és Sehun levette a sisakját. Mondanom sem kell, a lányok elolvadtak a látványtól. Sehun villantott egy döglesztő mosolyt és intett. Szerintem ez volt az a pillanat, amikor még a fiúknak is felállt. Hihetetlen összképet mutatott. Egyetlen ember volt, akit nem hatott meg a dolog. Luhant. Dühös fejjel nyargalt oda és idegesen veszekedni kezdett a sráccal.
- Nálad a délután három óra, miért jelent délután fél ötöt? - förmedt rá.
- Útközben megálltam sört inni. - vont vállat Sehun. Rossz válasz!
- Hogy mi?
- Megálltam sört inni! Mit nem értesz ezen?
- Te... Te komolyan azért késtél, mert megálltál piálni? Hogy lehetsz ennyire bunkó? - ordította le a fejét Luhan.
- Nyugi van! Itt vagyok nem? - kérdezte Sehun és Luhan kezébe dobta a sisakját, amit Luhan, dühösen visszaszolgáltatott neki.
- Másfél órás késéssel! Már a szállásunkon kellene lennünk, de miattad késni fogunk és lehet, hogy ki sem adják a szobákat! - dühöngött tovább az idősebb.
- Fizető vendégek vagyunk! Hülyék lennének nem kiadni! Amúgy is, mit pattogsz? Menstruálsz, vagy mi van? - kérdezte Sehun. Éreztem, hogy hamarosan közbe kell lépnem, különben Luhan leszedi a srác fejét.
- Mi van? Én fiú vagyok, te nagyon hülye! - kiabálta el magát a rokonom, mire Sehun szemei, döbbenten tágultak ki.
- Komolyan? Én azt hittem csaj vagy!
- Most fojtalak meg, te utolsó pöcs! - Luhan majdnem neki ugrott, de szerencsére pont odaértem és megragadtam a derekát. Fölemeltem és elkezdtem elvonszolni onnan, miközben ő rúgkapált és hangosan mondta a magáét. Közben Tao is ott termett és Sehunt fogta le, hogy ő se verje össze a rokonom. Közben Xiuminék átvették a vezetést és e csoport elindult a szállás felé.
- Engedj vissza! Meg akarom ölni! - fújtatott Luhan dühösen.
- Nem hiszem, hogy jó pontot szereznél vele az egyetemen. Inkább nyugodj meg!
- Hogy nyugodjak meg? Azt hitte, lány vagyok!
- Azért lásd be, hogy van benne némi igazság! - Luhan a mellkasomra csapott.
- Menj a picsába! - előrébb vonult és otthagyott. Tudtam, hogy nem esett neki a legjobban, de azt is, hogy hamarosan megnyugszik. Ilyenkor szeret egyedül lenni és elmélyülni a gondolataiban. Gondolom ez az az idő, amikor elméjében vagy százféle módon végzi ki Sehunt. Sóhajtottam és követtem őt, de csak tisztes távolságból.