11. Marriage or love? +18

- Bocs a késésért! Miattam van! - kértem elnézést a többiektől, akik már jócskán benne voltak a partyzásban.
- Semmi gond! Vegyetek valamit inni és csatlakozzatok! - vigyorgott Kris. Valami csajjal volt, de nem ismertem. Még sosem láttam az egyetemen. Nem tudom honnan szedte, de hihetetlenül szép volt. Leültünk Irenevel és vettünk két italt. Épp nagyban ittam a koktélom, mikor a tömegben megpillantottam Luhant táncolni. Majd leesett az állam. Hihetetlen mozgással van megáldva! Eddig ezt észre sem vettem. Hirtelen kilépett a tömegből és leült mellénk.
- Mi van? - kérdezte, mikor nem szóltam semmit.
- Semmi. - ráztam a fejem. Luhan kért egy kis vizet, mivel csorgott róla az izzadság. Szabadulnom kellett a látványtól, ezért megragadtam Irenet és behúztam táncolni. Sokáig nem tudtam mi van a többiekkel. Csak Irene volt és a tánc. Közben megittam még egy-két koktélt is és, bár éreztem, hogy lassan sok lesz, nem hagytam abba, lehúztam az utolsó poharat is.
- Nem akarunk kicsit pihenni? - kérdezte Irene. Bólintottam és kimentünk a tánctérről. A pultnál már nem csak Luhan, hanem Kris a vele lévő lány is ott voltak, meg egy ribanc, aki épp Luhan nyakában lógott.
- Menj már innen! - kiabált Luhan a lánnyal.
- Most miért vagy ilyen? Nem tetszem?
- Őszintén? Nem! Keress olyan farkat akinek feláll rád! - lökte el magától.
- Nekem mindegy! De remélem tudod, hogy az esküvő alól nincs kibúvó! - fenyegette meg a lány.
- Épp elég baj nekem, hogy a hátralévő életem veled kell leélnem! Nem akarok még előtte is veled foglalkozni! - a csaj vállat vont, majd eltűnt a tömegben.
- Öhm... Ez ki volt? - kérdeztem meglepetten.
- Csak a menyasszonyom. - vont vállat Luhan.
- Hm. Jó fogás. - állapítottam meg gúnyosan, mire dühösen rám nézett.
- Nem vagyok kíváncsi a véleményedre! Most különösen nem!
- Milyen szép vagy! - szólalt meg hirtelen Irene és a lányhoz lépett, aki Kris mellett állt. Remek. Ők beszélgetni kezdtek, nekem meg maradt Luhan. Az idősebb viszont nem nézett rám. A poharát bámulta és némi szomorúságot is véltem fölfedezni az arcán.
- Mi a baj? - nem hiszem el, hogy megkérdeztem! Luhan is furán nézett rám.
- Közöd?
- Bocs, hogy érdeklődöm. - feleltem gúnyosan.
- Semmi közöd hozzá.
- Jó, nem érdekelsz! - vontam vállat. Azért rosszul esett, hogy így reagált.
- Ugye azért nem kezdesz el sírni? - kérdezte Luhan gunyorosan.
- Menj a fenébe! Épp érdeklődtem a hogyléted felől, nehogy már neked álljon feljebb! - förmedtem rá.
- Nem kértelek, hogy velem foglalkozz! - kezdtem nagyon mérges lenni és a türelmem a végét járta.
- Bunkó vagy!
- A legjobbtól tanultam! - itt szakadt el a cérna és a poharam tartalmát, a képébe öntöttem. Először nem is tudott mit reagálni, majd éreztem, hogy valami nedvesség éri a fölsőm. Na, ez volt Luhan itala.
- Ebből elég! - lépett hozzánk Lay és mindkettőnket lerángatott a székről. - Jó lenne, ha befejeznétek végre! Menjetek a wc-re és szedjétek ki a dzsuvát a fölsőtökből! - egymást lökdösve indultunk abba az irányba amerre Lay mutatott. Kinyitottam az ajtót és előre engedtem Luhant.
- Hölgyek előre! - mielőtt bement volna, még jól a hasamba ütött. Görnyedve mentem utána. Luhan rögtön megeresztette a csapot és hideg vízzel kezdte mosni az arcát. Én egy percig sem gondolkodtam, levettem a pólóm és elkezdtem kimosni a fölsőmből az italt.
- Te mit csinálsz? - nézett rám Luhan döbbenten.
- Minek tűnik?
- Közösségi helyen vagy! - szólt rám.
- És? - fogd már be!
- Csak annyi, hogy ilyet nem szokás! De persze ez nem érdekel téged! Mert, miért is érdekelne!? Te mindig mindent leszarsz! Borzasztó vagy! - idegesen fordultam felé. Szemei szikráztak a dühtől és csak mondta-mondta a legkülönfélébb sértéseket. Kezdett nagyon elegem lenni!
- Csöndben maradnál kicsit? - szóltam rá. Zúgott a fejem és kicsit szédültem is.
- Nem! Nem fogok! Minek kellett jönnöd? Így is van elég bajom! Nem vagyok kíváncsi a ké... - nem engedtem, hogy befejezze. Közelebb léptem és határozottan megcsókoltam. Ha szóval nem tudtam rábírni arra, hogy elhallgasson, egy lehetőségem maradt. Irene-nél mindig bevált ez a módszer. A probléma ott kezdődött, hogy nem hittem, hogy ennyire élvezni fogom. Rendesen meglepődött, de visszacsókolt. Azt hittem ellök, de nem így tette. Kezeimet a nyakára vezettem és úgy döntöttem, ha már így alakult, megnézem meddig enged. Ez volt az a döntés, ami később elég nagy zűrt kavart, de ezt akkor, ott nem tudtam. Ujjakat éreztem a tincseim között, melyek erősen, de nem fájóan húzták hajamat. Luhan egyre erősebben húzott magához, én pedig kezdtem érezni, ha most nem állok le, annak csúnya vége lesz.
Nem löktem el magamtól. Egyrészt olyan erősen szorított magához, hogy ha akartam volna, sem tudtam volna szabadulni. Másrészt... Nem is akartam. Túl jó volt, túl édes. Feltüzelt, izgatott, függővé tett. Szinte nekilapultunk a falnak, de a csókolózást egy pillanatra sem hagytuk abba. Mivel attól féltem, hogy ránk nyitnak, fél szemmel megkerestem azt a helyet, ahová elvonulhatunk. A legmegfelelőbb helynek a takarítóraktárt találtam, így elkezdtem arra tolni Luhant is. Miután valahogy sikerült kinyitnom az ajtót, szó szerint belöktem az idősebbet a helyiségbe és miután én is beléptem, bezártam magam mögött az ajtót. Ismét Luhan ajkaira hajoltam és nyelvem újabb táncba kezdhetett az övével. Megragadtam a combjait, felemeltem és felraktam arra a kis asztalra, ami a kis raktárba volt elhelyezve. Nem érdekelt, hogy ezzel együtt az összes tisztítószert ledöntöttük, sokkal fontosabb dolgom volt. Ajkai után, nyakát vettem célba. Miközben érzékeny bőrét szívogattam,

elkezdtem kigombolni az ingét és miután végeztem, leszedtem róla a fölsőjét. A bőre szinte égette ujjaimat, ahogy végighúztam kezem, meztelen felsőtestén. A szemeibe néztem. Íriszeiben veszettül égett a vágy, éreztem, hogy akar és én sem voltam másként vele. Ismét ajkaira kaptam. Kezeimmel a nadrágját kezdtem babrálni és ő is ugyanezt tette az enyémmel. Neki előbb sikerült kicsatolnia az övemet, így hamarabb éreztem, hogy hideg ujjai, merevedésem köré fonódnak és masszírozni kezd. Nehezen, de sikerült lerángatnom róla az alsóját is, majd elkezdtem egyre lejjebb puszilgatni, míg el nem értem legnemesebb testrészéhez. Hatalmas sóhajok szöktek föl tüdejéből, ami nekem nagyon tetszett. Nem akartam, hogy hamar elmenjen, ezért eleresztettem ajkaim fogságából és hanyatt döntöttem. Össze-vissza puszilgattam a mellkasát, miközben tágítani kezdtem. Az elejét jól viselte, de a vége felé már nehezebben fogadta be ujjaimat. Mikor úgy éreztem, hogy már nagyjából megszokott, lábai közé léptem és lassan belé nyomtam magam. Láttam rajta, hogy fájt neki, de jól viselte, egy hang nem jött ki a torkán. Nem úgy, mikor mozogni kezdtem.
- Basszus Luhan, meg fognak hallani! - szóltam rá, de mint aki meg sem hallotta. Hangosan követelte a magáét, ami egyrészt kurva izgató volt, másrészt viszont be kellett valahogy fognom a száját. Nem akartam, hogy megtudják. Ajkaira hajoltam, hogy nyögéseit valamilyen szinten tompítani tudjam. Ráfogtam merevedésére és ütemesen mozgatni kezdtem a kezemet. Luhan a hátamba vájta körmeit, ami egyszerre volt fájdalmas és vadító. Lassan éreztem, hogy nem bírom tovább.
- Sehun! - nyögte és lábait derekam köré fonta. Tudtam mit akart. Egyre gyorsabban mozogtam benne, míg mindketten el nem értük a gyönyört.
Lihegve húzódtam ki belőle. Puszit nyomtam a homlokára és felültettem. Átöleltem meztelen testét megvártam, míg kifújja magát. Nem kérdés, ez volt életem legjobb dugása. Még Irene-t is lepipálta, pedig vele nem egyszer feküdtem már össze. Irene! Ekkor tudatosul bennem, mit is tettem. Megcsaltam a lányt, akit elvileg szeretek. Luhan kicsit eltolt magától, majd elkezdett öltözködni.
- Ugye tudod, hogy ez soha, de soha nem ismétlődhet meg? - kérdezte, miközben az inge gombjaival bajlódott.
- Tudom. - bólintottam. Fölrángattam a nadrágom és bekapcsoltam az övemet. Valamiért nem tudtam uralkodni magamon és Luhan mögé léptem. Belecsókoltam a nyakába, mire megremegett. Szinte biztos voltam benne, hogy ellök magától, de nem ez történt. Vadul csókolt meg és a nyakamba kapaszkodott. Miközben ismét lehámoztuk egymásról a ruhákat, egyetlen dolog járt a fejemben. Nem vagyok normális!