- Mi történik? - kérdezte Suho, bár ez inkább a kisebb tömegnek szólt.
- Arra gondoltunk... - kezdett bele Sehun.
- Na ez már jól kezdődik! - súgta nekem Luhan és megforgatta a szemeit.
- Szóval, mi lenne, ha a tengerparton vernénk tábort és az utolsó éjszakát, ott töltenénk? - kérdezte végül. Szinte biztosra vettem, hogy rokonom egy "Felejtsd el!" felkiáltással lerendezi, de legnagyobb döbbenetemre, elgondolkodott.
- Nem rossz gondolat! Szerintem ez életed csúcspontja! - húzta el a száját, mire Sehun vágott egy grimaszt. - Nem hiszem, hogy megoldhatatlan lenne, szóval áldásom rá. - a gólyák, hihetetlen tapsviharral köszönték meg Luhannak és mi is összenéztünk, hogy kivételesen nem volt egy diktátor.
- De! - tette hozzá hangosan, mire mindenki elcsendesedett. - Mivel a ti ötletetek volt, szervezzétek meg ti is! Mi veszünk még valami piát, de mire visszaérünk, már legyetek kész! Világos? - a többiek bólogattak és elvették tőlünk a szatyrokat. Ezért hálás voltam rokonomnak, mivel nem volt túl kellemes, huszonöt kiló húst cipelni a kezemben. Úgy tűnt tényleg nagyon szerették volna ezt a kint alvást, mert mire a megadott helyre értünk, már minden fel volt állítva. Pokrócok, tábortűz, nyársak.
- Ezek, milyen kis buzgók! - állapította meg Luhan is, miközben letettük a táskáinkat.
- Vagy csak félnek tőled! - közölte Lay, mire Luhan nyakon vágta. Épp napnyugta volt, mikor leültünk, hogy a tengert szemlélhessük. Ez a pároknak nagyon tetszett, mert tipikusan randiidő volt. Sehun és Irene el is vonultak kicsit. Na jó, nem kicsit, már sötétedés után voltunk, mikor visszaértek. A fura az volt, hogy Luhant nem érdekelte, hogy merre lehetnek.
- Nem akarod felhívni őket? - kérdezte Xiumin.
- Minek? Van némi sejtésem, hogy mit csinálhatnak. Majd jönnek amikor jönnek. Ha mázlim van, csak Irene ér vissza és Sehunt elhagyja valahol. - legyintett.
- Valld be, hogy buksz a pasijára! - viccelődött Lay, mire Luhan dühös pillantásokat vetett rá.
- Ó, hogyne! Minden vágyam, hogy seggbe dugjon és együtt motorozhassak vele a naplementében! - felelte. Hangja csöpögött a gúnytól. Felnevettem, hiszen tudtam, hogy mennyire nem bírják egymást és elég furán venné ki magát, ha valamilyen úzon-módon összejönnének. Olyan... Elképzelhetetlennek tűnt. A gólyák még sokáig fenn voltak. Csillagszóróztak, táncoltak és voltak akik gitároztak. Más szóval, jól érezték magukat. Éjfél után volt jócskán, hogy mindenki lefeküdt. Valaki azért, hogy aludjon, valaki azért, hogy a csillagokat bámulja.
- Segítsek? - kérdeztem Luhant, mikor láttam, hogy egy kanna vizet próbál a már félig kialudt tűzre borítani.
- Megoldom, de kösz. Majd megyek én is mindjárt. - legyintett. Vállat vontam és a pokrócom felé indultam. Mielőtt lefeküdtem volna aludni, még láttam, hogy valaki odalép Luhanhoz és beszélgetni kezdenek. Így távolról és félhomályban Sehunra tippeltem volna, de nem láttam sem ideges gesztikulálásokat, sem nagy hadonászást, így elvetettem, hogy ő lett volna, bár alkatilag is és magasságban is olyan volt mint Sehun. Az ég felé néztem és a csillagokat kezdtem bámulni. Hirtelen a telefonom csörgésére lettem figyelmes. A kijelzőre pillantottam és nagyot dobbant a szívem, mikor megláttam, ki hív.
- Én is! Ezért hívtalak! Rettentően hiányzol!
- Nekem is!
- Milyen a gólyatábor? - kérdezte.
- A vége felé, egészen megtetszett. Most itt vagyunk a tenger mellett és épp a csillagokat bámuljuk!
- Akkor nem csoda, hogy én jártam a fejedben Galaxy! - nevetett.
- Mondták már, hogy rettentően szerény vagy?
- Naná! Az a legfőbb erényem! Nem tudat? - elmolyodtam.
- Mikor jössz haza?
- Hamarosan!
- A múltkor is ezt mondtad! - váltotta hangom szomorkássá.
- Tudom! De mit tehetnék? Ide vagyok kötve! Nem járkálhatok csak úgy össze-vissza Korea és Amerika között! Nekem is van egy menetrendem és a repülőknek is! - én megértem, de ha egyszer annyira szeretném látni!
- Jó, akkor várok! - puffogtam.
- Türelem rózsát terem! - hangja mosolygós volt.
- Vagy téged. - hirtelen beszélgetést hallottam a háttérben.
- Mennem kell! Holnap este felhívlak! - elköszöntünk egymástól, majd leraktam a telefonom. Ismét az eget kezdtem bámulni. Bár ne lenne olyan messze! Sóhajtottam. Rettentően hiányzott. Hirtelen két alakot vettem észre, ahogy egyre közelebb jöttek. Úgy tűnt elköszönnek egymástól, majd az egyik balra, a másik felém veszi az irányt.
- Szia! Te még nem alszol?
- Nem. Telefonáltam. - válaszoltam, mire Luhan bólintott. - És te? Kivel voltál?
- Az egyik gólyával.
- Melyikkel? - kérdeztem és arrébb csúsztam, hogy beférjen mellém.
- Nem fontos. Na, jó éjt! - mosolygott rám, majd elfordult és viszonylag hamar el is aludt. Nem sok kellett hozzá, hogy én is álomba merüljek, így az oldalamra fordultam és lehunytam a szemeimet.
A másnapi napra, nem terveztünk semmit. A gólyák a tengerbe özönlöttek és egész nap lubickoltak a langyos vízben. Közben én hol a többi tutorral, hol egyedül voltam. Vagy a parton olvastam, vagy Luhanékkal fürödtem. Olyan dél körül, mindketten kijöttünk a vízből. Pár srác és lány is követett minket, de a nagy részük még benn maradt.
- Maradt kaja tegnapról? - kérdezte Luhan felém fordulva, mire bólintottam.
- Ha jól tudom, igen.
- Jó, akkor nem gondolkodom, hogy mit adjak enni a gólyáknak. - dőlt hátra.
- Adj nekik békát! - szólt közbe Suho, mire felnevettem.
- Max, ha szeretik a francia konyhát!
- Egyébként, mit beszéltetek tegnap Sehunnal? - szólt közbe Lay. Luhan értetlenül nézett a fiatalabbra, én meg meglepődötten pislogtam.
- Akkor nem láttam rosszul! Az tényleg Sehun volt! - döbbentem meg.
- Jaj, akadjatok már le rólam! - fintorgott Luhan, de Lay nem hagyta annyiban.
- Ha nem nagy szám, akkor elmondhatod.
- Jó! Miközben épp a tábortüzet próbáltam eloltani, megjelent mellettem és közölte, hogy segíteni akar. Aztán veszekedni kezdtünk, mert nem akartam, hogy ott legyen. Addig makacskodott, míg meg nem engedtem és végül megittunk egy üveg bort és közben agyon oltogattuk egymást!
- Ennyi? - kérdezte Lay, mire Luhan szúrósan ránézett.
- Mi lett volna még? Sehun egy gyökér!
- Aki bejön! - bólintott Lay.
- Maximum neked! - grimaszolt Luhan. - Hidd el, én nem fogok küzdeni érte! - Lay megforgatta a szemeit és egy "Idióta vagy." közléssel, odébb állt.
- Néha nem értem Yixinget! - csóválta a fejét Luhan. - Olyan marhaságokat képes benyögni, közben meg állati jó esze van.
- Nem baj, ha csatlakozom a beszélgetéshez? - jelent meg Sehun a hátunk mögött és leült Luhan mellé.
- Nekik biztos nem! - vont vállat az idősebb. - Miért is nem a többiekkel vagy?
- Zabálnak? Adok én nekik! Egy csomó kaja van még nálunk! Azt egyék, ne az itteni szart! - rokonom, épp készült fölállni, de Sehun elkapta a csuklóját és visszarántotta.
- Ne pattogjál már ennyit! Pasiból van mind! Addig esznek, amíg látnak!
- Ez hülyeség! Én is fiú vagyok és nincs fekete lyuk a gyomrom helyén!
- Emlékezz, kettőből kétszer hitték, hogy csaj vagy, ez azért jelent valamit! - Sehun akkora tockost kapott, hogy az már nekem fájt.
- Pöcs vagy!
- Nekem legalább van!
- Nekem is!
- Mikroszkóppal is látható?
- Menj a picsába!
- Öhm... Srácok! - szólt rájuk Suho. - Nem fejeznétek be?
- Bocs! - kértek elnézést, de olyan egyszerre, hogy majdnem ezen is összevesztek. A szemkaparástól az mentett meg minket, hogy Irene is megjelent és elcipelte Sehunt fagyizni. Luhan utánuk pillantott, majd visszafordult hozzánk.
Délután jöttünk el a tengertől és visszamentünk a szállásra összepakolni és kicsit kitakarítani magunk után. Miközben utaztunk hazafele, több dicséretet is kaptunk, hogy milyen jó volt a gólyatábor. Mi csak megköszöntük ezeket és fáradtan dőltünk hátra. Hát... Vége van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése