My psychiatrist 18 +18

Lay:

Nem igazán emlékeztem arra, hogy mi történt. Csak foszlányok voltak a fejemben. Képek. Érdekes, hogy egy fiút is láttam magam előtt. Viszont csak az arcára emlékeztem, de a nevére nem.
Amikor reggel fölkeltem, a Nap besütött az ágyamra. Az orvosok megvizsgáltak és közölték, hogy ilyet még nem láttak, mivel majdnem teljesen jól voltam. Jó, persze a fejem megsérült és még nem gyógyult be teljesen, meg a többi sebemről ne is beszéljünk, de mentálisan nem esett bajom, ami azért elég nagy mázli. Persze, bíróságra is kellett járni, hiszen azt, hogy melyikünk volt a hibás a karambolélt, én vagy a másik sofőr, el kellett rendezni. Először azt hittem, hogy engem vágnak börtönbe gyorshajtásért, de "mázlimra" a szembejövő sofőr ittas volt, így őt vitték a dutyiba, nem engem. Pár hét múlva visszatérhettem Suhohoz, aki folyton körülöttem legyeskedett. Állandóan sürgött-forgott, hogy nekem elég kényelmes legyen, pedig igazán nem voltam nagy igényű ember, de úgy csinált, mintha valami finom porcelánedény lennék, ami bármelyik pillanatban széttörhet.
- Kérsz valamit? - kérdezte. - Teát? Párnát? Könyvet? - kezdte sorolni a lehetőségeket. Megforgattam a szemeim és gyorsan beleszóltam a felsorolásba, mielőtt nagyon belemelegedett volna.
- Suho!
- Igen? - pislogott.
- Nyugi! Semmi bajom. Csak relaxálok kicsit a kanapén. Ha szükségem van valamire, hát megoldom egyedül. - mosolyogtam rá.
- Igen, de... Nagyon félek, hogy történik valami. - nézett rám bűnbánóan.
- Mi történhetne? Maximum ránk szakad a ház. Na, gyere ide! - nyúltam felé. Ő megfogta a kezem és magamhoz rántottam.
- Tudod mire van most szükségem? - néztem a szemeibe. Suho elvörösödve rázta meg a fejét.
- Arra, hogy itt legyél mellettem. - mosolyogtam rá. Ajkaimat az övére nyomtam és megcsókoltam. Soha, de soha nem élveztem annyira semmit, mint ezt. Azt sem tudtam, hogy létezhet ilyen kellemes dolog. Mikor elváltunk, elgondolkodtam.
- Jut eszembe. Te nem Sunny-val jársz? - kérdeztem.
- Az a helyzet, hogy szakítottunk. - nézett rám Suho. - Inkább voltunk mindig is barátok, mint szerelmesek, ráadásul úgy nézem, hogy a bátyámmal egyre jobban kijönnek, szóval minden rendben. - magyarázta.
- Tényleg, mi van a bátyáddal? - kérdeztem.
- Új munkahelye van, itt valahol. Ez azért is jó, mert többet látjuk egymást és Sunny-val is tudnak találkozni. - mosolygott.
- Mégiscsak jó volt valamire ez a baleset. - mosolyogtam.
- Egyébként... - pillantott ismét rám. - Ha már így szóba került, veled mi a helyzet?
- Hogy érted? - néztem rá értetlenül.
- Minek kellett olyan gyorsan hajtanod az úton? Egyáltalán, minek kellett neked esőben, késő este kocsikázni? - fonta össze a karjait. Kissé zavarba jöttem. Még azt a bizonyos beszélgetést sem sikerült megtárgyalnunk, ami a felébredésem után történt.
- Hát... Csak dühös voltam.
- Mire? - kérdezte Suho.
- Arra, hogy Sunnyt választod helyettem. - vallottam be. Ha már őszintén kezdtük, hát nem most fogok hazudni. Bevallom, hogy mit érzek! Végül is, miért ne?
- Szeretlek Suho és nagyon rosszul esett, hogy nem láttam a viszonzást! - mondtam neki. Suho

pislogott párat, majd vörös fejjel vágta hozzám a párnáját.
- Most, mi van? - kérdeztem értetlenül.
- Muszáj ilyen zavarba ejtő dolgokat mondanod? - nyafogott.
- Csak őszinte vagyok! Ezzel mi bajod? - akadtam ki.
- Vááááá! Én is szeretlek te hülyeee! - kiabálta. Őszintén, nem tudtam hová tenni a reakcióját. Most dühös vagy mi a halál? Csak néztem, ahogy össze-vissza csapkod és mondogatja a magáét. Mivel kezdett állatira az idegeimre menni, lehúztam magamhoz, hogy megcsókoljam. Ettől lenyugodott, aminek nagyon hálás voltam. Viszont nem terveztem, hogy itt abbahagyom. Olyan nagyon kívántam és szerintem ezzel ő sem volt másképp. Mivel a kanapén állati kényelmetlen volt, a csókot nem megszakítva, bevonultunk Suho szobájába. Rálöktem az ágyára, majd lekapva a pólómat, fölé másztam. Kezdtem nagyon izgalomba jönni. Ilyet még Luhannal sem éreztem, pedig nagyon tudott a srác.
Ajkairól, nyakára tévedtem. Suho halkan nyöszörgött és megpróbálta levenni az ingét, de nem igazán ment neki. Megkönyörültem rajta és elkezdtem kigombolni a felsőjét, majd egyre lejjebb kezdtem puszilgatni, míg az ing teljesen szét nem nyílt. Valahogy leügyeskedtem róla a felsőjét és amíg visszatértem mézédes ajkaira, kezeimmel a nadrágját kezdtem babrálni. Végre valahára, sikerült leszednem róla a felesleges ruhadarabot. Most, úgysem fog kelleni. Ajkaim a nyakára tévedtek és közben kezemmel benyúltam az alsónadrágjába. Innentől váltak halk nyöszörgései, hangos, kéjes sóhajokká. Miközben nagyban kényeztettem, ő is lehámozta rólam a ruháimat. Elváltam tőle, hogy a szemeibe nézhessek. Ő is belenézett íriszeimbe. Elmosolyodtam.
- Tudod, hogy nekem ez volt a célom? - kérdezte halkan.
- Mármint? - pislogtam.
- Amikor még az elején voltunk mindennek, azt akartam, hogy miattam mosolyodj el őszintén. Hogy tudjak valami olyat tenni, amitől boldog leszel. - magyarázta.
- Megszülettél! - pusziltam meg. - Ezzel tettél boldoggá. - ennyi! Nem bírom tovább! Nekem kell ez az ember! Leszedtem róla az alsóját is, majd szép lassan belé nyomtam magam. Mázlimra nem kellett a tágítással is foglalkozni, idő közben elintéztem azt is és egész jól viselte. Engem már nehezebben engedett magába, de jól tűrte. Megvártam míg megszokja, majd mozogni kezdtem. Lassan, fájdalmas sóhajait, követelőző szavak és nyögések váltották fel. Suhoval egészen más volt együtt lenni, mint Luhannal. Valószínűleg azért, mert Suhoval szeretkeztem, míg Luhannal csak kielégítettük egymást. Mindenem bizsergett, egyre jobban kívántam.
- Szeretlek Lay! - húzott magára Suho.
- Én is. - súgtam a fülébe, majd egyre gyorsabb tempóra kapcsoltam és mindkettőnket átvittem a gyönyör kapuján. Kifulladva, leizzadva ziháltunk egymás mellett.
- Na doki? Még mindig olyan idegesítőnek találsz mint az elején? - vigyorgott rám Suho.
- Igen. - bólintottam. - Idegesít, hogy ennyire függök tőled érzelmileg. - mondtam nevetve. - De majd megszokom. - közelebb húztam és megpusziltam. Igen, tényleg szeretem. Hiába éltem abban a hitben, hogy nekem jobb egyedül, nem jobb. Sőt, így visszagondolva, sokkal szarabb volt régen. De Suho miatt minden megváltozott. Szeretem...