- Befejeznéd? Olyan vagy, mint egy rossz pszichológus! - közöltem vele.
- Jó, mi? - vigyorgott.
- Ugye tudod, hogy én pszichiáter vagyok, nem pedig pszichológus? - néztem rá kissé lesajnálóan, mire elhúzta a száját.
- Nekem tökmindegy! Mindkettő ugyanúgy kezdődik, csak más a vége. - vont vállat. Felsóhajtottam.
- Hülye vagy! - Luhanra néztem és elmosolyodtam. Igazából, tényleg megkedveltem ezt a kis gyökeret. Akármilyen idegesítő is volt az elején, annyira szeretem most.
- Szóval? Mi a helyzet? - kérdezte és belekortyolt a kávéjába.
- Semmi. Mármint, csak idegesít Suho viselkedése, de ennyi. - vontam vállat.
- Figyu, szeretnék segíteni, de el kell mondanod, hogy mit érzel iránta. És nagyon kérlek, légy őszinte. A csészémbe bámultam, hogy rendezni tudjam gondolataimat. Luhan nem erőszakoskodott, megvárta míg ismét rá nézek és belekezdjek a panaszkodásba.
- Soha, de soha nem volt szükségem senkire és semmire, hogy megoldjam a problémáimat. Mindig a legjobb voltam, jóval előbb jártam ki a gimit, mint a többi gyerek. De, amióta ismerem Suhot, minden olyan fura lett. Hirtelen nem tudom kezelni az érzéseimet, téged kell felhívjalak, mert gondjaim akadtak és semmi nem jön össze. - fújtam ki magam. Luhan bólogatott. Nem szólt közbe, megvárta, hogy tényleg befejezzem. Amikor ismét összeakadt a tekintetünk, kedvesen elmosolyodott.
- Tudod mit gondolok? - kérdezte. - Neked tetszik Suho. - nagyot nyeltem. A helyzet az, hogy nem akartam, hogy így legyen, de nem tudtam más magyarázatot adni én sem. Luhan közelebb csúszott és megölelt. Mindig is utáltam, ha hozzám érnek, de akkor kifejezetten jól esett.
- Ez normális. Mindenkivel megtörténik. Talán az is a baj, hogy túl sokáig voltál egyedül. - mondta, mikor elváltunk.
- Lehet. - bólintottam.
- Szerintem mond meg Suhonak. Nem hiszem, hogy elutasítana. - javasolta Luhan. Ismét bólintottam. Megittuk a kávénkat és elindultunk haza. Az égen gyülekezni kezdtek a szürke felhők, így siettünk.
- Egyébként, Sehun nem haragszik, ugye? - kérdeztem Luhant, mikor beültünk a kocsimba.
- Miért? Mert veled találkoztam? Nem. Jó, nem örült, de tudja, hogy nincs köztünk semmi. - gyorsan hazadobtam az idősebbet, majd én is elindultam Suhohoz. Mire elértem a házat, megeredt az eső. Úgy zuhogott, mintha dézsából öntenék.
- Szia! Hát te? - kérdeztem Suhot, mikor láttam, hogy nagyon készülődik.
- Találkozom Sunnyval. - mosolygott.
- Ilyen időben? - néztem rá döbbenten. Suho bólintott.
- Kocsival megyek érte, szóval nem fogunk elázni. - vont vállat. Kapkodva állította be a haját. Úgy tűnt, késésben van.
- Figyelj, szeretnék mondani valamit. - próbáltam felhívni a figyelmét, de nem igazán érdekeltem.
- Nem lehetne máskor? El fogok késni. - húzta a cipőjét.
- Elég fontos. - mentem utána.
- Pár órát nem bír ki? - kérdezte kicsit idegesen. A szemeibe bámultam. Sunny tényleg nagyon tetszhet neki, hogy ilyen esőben is képes elmenni érte. Megráztam a fejem.
- Jó, mindegy! Annyira azért nem fontos.
- Akkor jó. Szia! - intett és elrohant. Egyedül maradtam. Máskor ez nem zavart volna, de most kifejezetten szarul esett. Ledobtam magam a kanapéra és a támlára hajtottam a fejem.
Suho:
Azt hittem, dobok egy hátast, mikor Lay bejelentette, hogy találkozik Luhannal. Rögtön fel is hívtam
- Persze. Ne aggódj, csak beszélgetünk kicsit és ennyi. - mivel így egyedül lettem volna, megbeszéltem Sunny-val, hogy találkozzunk és menjünk el valahova. Elég sokáig készülődtem és késésben voltam. Ezért sem tudtam figyelni Layre, akire hirtelen rájött a beszélgethetnék. Nem fogok úgy táncolni, ahogy ő fütyül, szóval kivételesen várjon kicsit. Mivel az eső zuhogott, a sétáról letettem, viszont úgy terveztem, elmegyünk Sunny-val egy étterembe. Épp időben értem a lány házához, aki rám várakozott az esernyője alatt.
- Na, akarsz sétálni? - kérdezte nevetve.
- Persze! Minden vágyam, hogy ilyen időben mászkáljak odakint! - vigyorodtam el. Elmentünk az étterembe, ahová terveztem és rendeltünk enni.
- Jut eszembe! Leadtam az önéletrajzod! - mosolygott rám Sunny.
- Tényleg? És mit szóltak hozzá? - kérdeztem kíváncsian.
- Holnap után szeretnék, ha bemennél egy interjúra! - nagyon megörültem.
- Komolyan? Ez nagyszerű! - felálltam és megöleltem Sunnyt. A lány csak nevetett a reakciómon, de én tényleg nagyon boldog voltam. Egyre izgatottabb lettem. Amikor visszafelé indultunk, Sunny megállíttatta a kocsit a park mellett.
- Mi történt? - kérdeztem. Ő rám nézett.
- Menjünk sétálni! - felvontam a szemöldökömet.
- Hogy?
- Menjünk sétálni! - ismételte meg mosolyogva. Őszintén, nekem nem volt ínyemre, de nem akartam nemet mondani. Kiszálltunk a kocsiból és hagytuk, hogy az eső ránk essen.
- Jaj, ne légy már ilyen savanyú! Nem cukorból vagy! - nevetett rám és szembe fordult velem.
- Csak nem értem miért élvezed, hogy csurom víz leszel! - mosolyodtam el. - Mintha a zuhany alatt állnék!
- Nem süthet mindig a Nap! Esőben is tudni kell jól érezni magad! - vigyorgott. Ekkor értem izgatottságom csúcspontjához. Megragadtam a lányt és közelebb húztam magamhoz. Ajkaira hajoltam és megcsókoltam. A gyomrom hirtelen összerándult és kellemesen bizsergető érzés kerített hatalmába, különösen akkor, mikor Sunny visszacsókolt. Úgy éreztem magam, mint valami filmben. Esőben még sosem csókolóztam, de egyszer mindent ki kell próbálni.
Lay:
- Minden oké? - kérdeztem. Mint aki százéves álomból ébredt, meredt rám és bólintott.
- Talán... Történt valami? - kíváncsiskodtam tovább. Suho bólintott. Nagyon kellemetlen érzésem támadt.
- Mi? - hangom elég idegennek hangzott, még a saját fülemnek is.
- Összejöttünk! - vigyorgott rám. Szívem fájdalmasan hatalmasakat vert.
- Ho-hogy?
- Hát, mindenhogy! - mosolygott.
- Úgy is? - tettem fel a kérdést, mire bólintott. Míg ő nagyban beszélt, én kikapcsoltam. Szinte nem is hallottam, hogy mit mond. Csak akkor tértem észhez, mikor rákérdeztem valamire.
- És... Nem volt rohamod? - Suho megrázta a fejét.
- Nem! Hála Istennek! - ekkor éreztem, hogy elfehéredem. Ha úgy is együtt voltak, akkor rohamot kellett volna kapnia, kivéve, ha beleszeretett a lányba. Legalábbis elvileg. Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy Suho beleszeretett Sunnyba. Kész, betelt a pohár. Idegesen rongyoltam ki a házból és ültem a kocsimba. Nem érdekelt, hogy Suho utánam kiabált. Vagy kétszázzal hajtottam, alig láttam a könnyeimtől és fájt. Valami nagyon fájt belül. Nem tudtam merre megyek, a lényeg, hogy a kocsi szinte csúszott a vizes úton. Aztán be akartam kanyarodni, de hirtelen fényszórók világítottak az arcomba. Egy másik kocsié. Megpróbáltam elrántani a kormányt, de késő volt. Erős csattanást éreztem, majd minden elsötétült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése