My psychiatrist 14

Suho:
- Szóval, te is újságíró vagy? - a parkban sétálgattam Sunnyval, kezünkben egy-egy fagyival. Pár nappal azután a különös "baleset" után Layel, felhívtam Sunnyt, hogy menjünk el valahová. Vidáman egyezett bele és én is elég boldog voltam ettől. Gyorsan elkészültem és mikor láttam, hogy Lay ki sem jött a szobájából, írtam egy cetlit, hogy tudja hol vagyok, majd elhagytam a házat.
- Igen. - bólintott. - Riporter vagyok a Korean News-nál. - mosolygott. Hatalmas szemekkel néztem rá.
- De oda nagyon nehéz bejutni! - emlékszem, anno én is próbálkoztam, de nem akartak felvenni.
- Megvannak a kapcsolataim. - kacsintott rám. - Ha gondolod, segítek. Ismerek pár embert.
- Oh... Hát, nem is tudom... - gondolkodtam el. Kedves volt tőle, hogy segíteni akar, de elbizonytalanodtam. Talán nem való nekem egy ekkora magazin.
- Ugyan! - ütötte meg a vállam. - Egyezzünk meg! Beadom az önéletrajzod a főnökömnek és majd meglátjuk. Hidd el, nem azért vesznek fel, ha felvesznek, mert az én barátom vagy, hanem mert elég jónak találnak. Az, hogy én adom oda a jelentkezésed, csak egy bónusz. Ezen kívül, nem tartom valószínűnek, ha adtál nekik önéletrajzot, az eljutott a főnökömhöz. - kérdőn néztem a lány szemeibe.
- Hogy-hogy?
- Ha nem vagy valaki ismerőse, barátja, rokona, kutyája, vagy akármije, egyszerűen nem jut el az önéletrajz sehova. Genyó dolog, de ilyen az élet. Szóval, benne vagy? - mosolygott. Elvigyorodtam és bólintottam. Végül is, miért ne? Azzal semmi rosszat nem teszek, ha hagyom, hogy segítsenek.

Sunnyval tovább sétáltunk. Egy kisebb tóhoz érkeztünk, ahol kacsák úszkáltak.
- Jaj, de aranyosak! - guggolt le a lány. - Gyertek ide! - nyújtotta ki a kezét. Az egyik kacsa, kíváncsian kezdett úszni felé.
- Vigyázz, meg fog csípni! - figyelmeztettem, de Sunny csak legyintett.
- Dehogy fog! Nézd! - a lány, letört egy kicsit a fagyija tölcsérjéből és a kacsa felé nyújtotta, ami kicsipegette a lány ujjai közül a kaját. - Látod? Nem bánt! Csak tudni kell hozzá közeledni. - nézett fel rám. Elmosolyodtam és leguggoltam a lány mellé. A kacsa kíváncsian nézett rám.
- Azt várja, hogy te is adj neki! - mosolygott rám Sunny. Bólintottam és megismételtem, amit tőle láttam. Legalábbis próbáltam. A baj ott kezdődött, mikor előre hajoltam. Elvesztettem az egyensúlyom és majdnem előre estem, csakhogy ezt Sunny is észrevette. Megragadott és hátra húzott, de így véletlenül ráestem. Ezzel önmagában, nem is lett volna gond, csakhogy a fagyim ráesett a ruhájára. Éljen én! Így kell csajozni!
- Ne haragudj! - kértem elnézést. Biztos voltam benne, hogy Sunny megharagszik, de legnagyobb meglepetésemre csak nevetett és az ő fagyiját, rányomta a ruhámra.
- Most már egálban vagyunk! - vigyorgott. Én is elnevettem magam, majd lemásztam a lányról és felsegítettem. Leültünk az egyik padra, hogy onnan kémlelhessük a vizet, ha már a közelébe nem lehetek a gyökérségem miatt.
- Egyébként, melyik egyetemre jártál? - néztem Sunnyra.
- A Haneul-ba. - hatalmasat néztem. Arra az egyetemre ugyanis, nagyon magas a ponthatár. Meg sem jelöltem, pedig kitűnő tanuló voltam. Sunny elmosolyodott.
- Nehezen kerültem csak be, én is. Előre hozott érettségit tettem tizenegyedikben, hogy az utolsó évben, le tudjak nyelv vizsgázni. Meg emelteztem. Az iskolán kívül, az egyik sportszövetség tagja voltam, hogy pluszpontot szerezzek és az érettségijeim is nagyon jók lettek. - mosolygott. Hihetetlen. Sunny tényleg küzdött a bekerüléséért!
- Mi az? - kérdezte értetlenül, én pedig csak akkor realizáltam, hogy percek óta őt bámulom.
- Csodálatos vagy! - csúszott ki a számon. Sunny meglepődött a válaszomon, én pedig zavarba jöttem.
- Öhm... Mi? - pirult el kicsit.
- Semmi. - ráztam meg a fejem.
- Köszönöm. - mosolygott rám. A szemeibe néztem. Íriszei csillogtak.
Nagyon jó volt a délutánom. Még sokáig beszélgettünk Sunny-val, de olyan hat körül haza kellett indulnunk, mert ő még találkozott egy barátnőjével. Hatalmas mosollyal az arcomon léptem be az ajtón.
- Szia! Kicsajoztad magad? - kérdezte Lay rám sem nézve.
- Ja, mondjuk. - ültem le elé, az asztalhoz.
- Áruld már el nekem, hogy lehet az, hogy elvileg meleg vagy, de közbe hülyíted azt a kis csajt? - kérdezte összehúzott szemekkel.
- Nem tudom. - vontam vállat. - Tetszik. Ez pedig nem olyan dolog, amit befolyásolni tudok.
- Máskor is találkoztok? - bólintottam.
- Fagyis vagy! - közölte hidegen.
- Jó, majd kimosom a pólóm. - értetlenül néztem rá. Most megint, miért ilyen bunkó?
- Te Lay, valami baj van? - kérdeztem.
- Mi lenne? - vont vállat.
- Látom rajtad, hogy bajod van velem. Elárulnád?
- Hagyjál békén! Semmi közöd ahhoz, hogy velem mi van! Ha majd olyan problémám akad, amit valamilyen csoda folytán csak veled tudok megoldani, majd szólok, de addig ne nyaggass! Kösz! - förmedt rám. Nagyon dühös lettem. Most komolyan, mi baja van? Én érdeklődöm, ő meg leordítja a fejem.
- Tudod mit? Cseszd meg! Bocs, hogy próbálok kedves lenni veled! - kiabáltam vissza. Olyan hirtelen álltam fel, hogy még a székem is felborult. Nem törődve vele, a szobámba rongyoltam és bevágtam az ajtót. Leborultam az ágyamra és felhívtam Luhant.
- Hallo? - szólt bele.
- Elegem van! Egy beképzelt pöcs! Miért nem megy inkább haza? - fakadtam ki.
- Neked is szép estét! Köszönöm én jól vagyok. - hallottam a vonal túlsó végéről, Luhan enyhén dorgáló hangját.
- Bocs, csak felhúztam magam. - sóhajtottam.
- Hallottam. Mi van? - kérdezte.
- Hát, hazajöttem a randimról, erre leordította a fejem. - meséltem neki a történteket.
- Nekem megvan a véleményem, szóval te vagy a hülye. - közölte.
- Kösz. - húztam a számat.
- Már ne is haragudj, de igazam van. Szerintem tetszel neki és állati bántó, ha valaki, akit szeretsz, az valaki mással randizik. - a mondat második felét, jól megnyomta. Először nem értettem miért, de hirtelen egy másik hangot hallottam a háttérben.
- Jaj már! Régen volt! És akkor is téged szerettelek, csak azt hittem, hogy szarsz a fejemre! - kiabálta Sehun.
- Drágám, telefonálok! - kiabált vissza Luhan. Elnevettem magam.
- Hallom, ti jól vagytok! - állapítottam meg.
- Mint a mesében. - sóhajtott az őzszemű.
- Akkor jó. - mosolyodtam el.
- Na, mesélj! Milyen volt a randi. - elvigyorodtam és elmondtam mi történt. - Aranyos. - állapította meg Luhan. Még beszélgettünk egy kicsit, majd leraktuk, én pedig lementem a konyhába. Lay azonban nem volt ott. Egy cetli hevert az asztalon, rajta egy üzenet.
"Elmentem, majd jövök!" Az órára pillantottam. Hová mehetett háromnegyed hétkor?

Lay:

Amikor megtaláltam Suho üzenetét, majd felrobbantam. Mi a fenének kell neki örökké barátkoznia? Hogy felügyelem így? Mérgesen vágtam le magam a gépem elé és folytattam a gépelést. Egészen addig írtam, míg Suho haza nem jött, bárgyú mosollyal a fején. Megforgattam a szemeimet. Nagyon ideges voltam. Sikeresen összevesztünk, mire Suho a szobájába rohant és bevágta az ajtót. Felsóhajtottam és hátra dőltem. Ha nem zavarna, hogy randizni megy, sokkal könnyebb lenne. De zavar, szóval el kellett fogadnom, van olyan probléma, amit nem tudok megoldani. Suho után mentem, hogy bocsánatot kérjek, de épp akkor értem az ajtajához, mikor nem éppen a legszebb jelzőkkel titulált Luhannak. Felforrt az agyvizem. Írtam neki egy üzenetet és beültem a kocsimba. Soha nem szoktam gyorsan vezetni, de most simán hajtottam vagy százötvennel. Egészen addig mentem, míg el nem érkeztem egy kihalt kis helyhez, ahonnan beláttam egész Szöult. Kiszálltam a kocsiból és nekidőltem. Szemeimmel kémlelni kezdtem a várost. Ha nagyon frusztrált voltam, mindig ide jöttem, mert erre nem járt senki. Amikor kezdett hűvös lenni, visszaszálltam a kocsimba és onnan figyeltem a fényeket. Olyan tíz körül járhatott az idő, mikor Luhan felhívott.
- Te annyira hülye vagy! - "üdvözölt".
- Figyelj, ha megjött, töltsd ki Sehunon az idegességedet! - válaszoltam neki.
- Idióta! Nem vagyok nő! Egyébként, igazán lehetnél kedvesebb is Suhoval. Nem az ő hibája, ha nem vagy képes bevallani neki, hogy tetszik neked. Ha elmondanád, nem menne el mással randizni, neked pedig nem szökne az egekbe a vérnyomásod! - közölte.
- De nekem nem tetszik! - akadtam ki.
- Ja, én pedig terhes vagyok! Ugyan Lay, ne beszélj hülyeségeket! - szólt rám. - Figyelj, holnap menjünk el kávézni. Ha szeretnéd, Sehun nem jön és csak ketten leszünk és megbeszéljük. - ajánlotta fel. Felsóhajtottam.
- Jó, legyen!
- Remek! - Luhan lerakta, én pedig beindítottam a motort. Szép lassan hazahajtottam. Azt hittem, hogy a házban sötét lesz, mert Suho lefeküdt aludni, de legnagyobb meglepetésemre, nem. Suho a gépe előtt ült és aludt. Biztos sokáig gépelt, de elfáradt és bealudt. Állapítottam meg. Kissé elmosolyodtam, hiszen erre a látványra, kellemes érzés töltött el. Olyan, jó érzés volt. Szereztem egy pokrócot és betakargattam Suhot. Megsimogattam a haját és elmosolyodtam. Suho felpillantott rám.
- Te, mikor értél haza? - kérdezte álmosan.
- Az előbb. - válaszoltam halkan.
- Hol voltál? - pislogott.
- Valahol. - vontam vállat. - Nem lenne kényelmesebb, ha az ágyban aludnál? - kérdeztem. Erre Suho csak nyögött egyet. Megforgattam a szemeimet és az ölembe kaptam. Bevittem a szobájába és lefektettem az ágyra. Suho ebből valószínűleg semmit nem vett észre, mert szemei csukva voltak és aludt. Kimentem a szobájából és a sajátomba mentem, hogy én is lefeküdjek.