7. I kill your father +16

Sehun:

Madárcsicsergésre keltem. Mikor kinyitottam a szemeim, valami eszméletlenül szép látvány fogadott. A fák levelein átszűrődött a hajnali nap fénye és a tó vizén csillantak meg. Fel akartam kelni, hogy közelebb mehessek, de Luhan még mindig aludt. Ráadásul rajtam. Megsimogattam az arcát, mire összerezzent és jobban bújt hozzám. Megremegtek a szempillái és álmosan nézett fel rám.
- Jó reggelt! - mosolyogtam rá. Ő csak bólintott.
- Nézd! - mutattam a tájra. Luhan arra fordította a fejét.
- Nagyon szép! - mosolyodott el, majd rám nézett. - Éhes vagyok! - panaszkodott. Mivel kaja nem volt nálunk, összeszedtük a cuccainkat és hazaindultunk. Mivel szombat volt, nem kellett attól félnem, hogy apa kiakad, mivel maximum vasárnap este jön haza. Átmentünk Luhan lakásába, ahol elkezdtünk reggelit készíteni. Valahonnan a hűtőből, előkerült egy befőttesüveg, tele olívabogyóval. Luhan kihorgászott egyet és felém tartotta.
- Kérsz? - bólintottam. Ám ahelyett, hogy Luhan az én számba tette volna, a sajátjába helyezte és elvigyorodott.
- Ha kéred, akkor elveszed! - közelebb léptem. Luhan nekipréselődött a falnak, így nem tudott menekülni. Szemeivel az enyémekbe meredt. Egyre közelebb hajoltam hozzá. Éreztem, hogy mindketten szaporábban vesszük a levegőt. Milliméterek sem voltak köztünk. Éreztem a leheletét. Szemeit félig lecsukta. Ám mielőtt megcsókolhattam volna, ugyanazt játszotta el, mint a múltkor.
- Elkéstél! - súgta, majd ellépett és folytatta a főzést. Nem értettem, hogy miért csinálja ezt. Miért játszik velem? Ettől eltekintve egyébként, jó hangulatban telt a nap többi része. Sokat beszélgettünk, meg filmet néztünk. Este volt már, mikor Luha kitalálta, hogy aludjak nála. Igent mondtam, végül is, miért ne?
"Este, ahogy feküdtünk egymás mellett és próbáltam elaludni, éreztem, hogy valaki végigsimít az arcomon. Kinyitottam a szemem, de Luhan rám szólt.
- Pihenj! Hunyd le a szemed! - azt tettem amit mond. Kezei lejjebb vándoroltak és benyúltak a pólóm alá. Ujjaival kirajzolta a hasamon a kockákat, majd feljebb tűrte a pólóm. Nagyokat sóhajtoztam, mikor éreztem, hogy ujjait, ajkai váltják fel és puszikkal halmozza el a mellkasom, majd a hasam.
- Én megmondtam, hogy meg akarlak érinteni. - suttogta.
- Akkor csináld! - nyögtem neki. Több sem kellett, ujjait az alsómba akasztotta és lehúzta rólam. Először csak cirógatott, majd határozottan rám fogott és ütemesen mozgatni kezdte a kezét. Mikor megelégelte, ismét végigpuszilt hasamon, majd végignyalt merevedésemen. Hátam ívbe feszült az érzésre.
- Jesszus Sehun! Ha ennyitől majdnem elmész, akkor inkább a kezeimet használom! - nevetett fel Luhan. Vágytól ködös tekintettel figyeltem.
- Nem megmondtam, hogy csukd be a szemed? - vigyorodott el. Lehunytam a pilláim és hagytam, hogy folytassa. Úgy viselkedett, mintha valami nyalóka lennék, amit most kóstolgat először. Nem tudtam, hogy mibe kapaszkodjak, miközben kínlódtam. Ráadásul, még nagyon nem is csinált semmit. Az igazi szenvedés ott kezdődött, mikor egész hosszom a szájába került.
- Luhan... - nyögtem a nevét, mikor már harmadjára éreztem, hogy mindjárt elmegyek, de az idősebb nem engedte.
- Mondjad! - éreztem hangján, hogy vigyorog. - Mit szeretnél?
- Ne kínozz! - szóltam rá és kinyitottam a szemeim.
- Nem vagy valami edzett, ha ennyitől már így szenvedsz! - nevetett.
- Mi vagy te? Valami szadista? - megpróbáltam viccelődve mondani, de nehezemre esett a beszéd.
- Valami olyasmi! - hajolt közel. - Na jó! Legyen neked gyereknap! - forgatta meg a szemeit. Ismét rám hajolt, de már nem kínzott többet. Ütemesen mozgatta a fejét, megszívta a makkom, közben kezével is ingerelt. Mikor már nem bírtam, hátam ívbe feszült és elmentem. Lihegve néztem az idősebbre.
- Csak azért voltam most ilyen jószívű, mert a tóparton köcsög voltam! - nyomott puszit az arcomra, majd mellém feküdt és hamarosan el is aludt."
Ébredés után, szinte rögtön a fürdőbe rohantam. Így jár az ember, ha nincs olyasvalakije, aki megoldaná helyette a problémát! Sóhajtottam fel idegesen. Miután lezuhanyoztam, kimentem a fürdőből és átöltöztem. Megreggeliztünk, majd Luhan hazadobott. Én tanultam, ő pedig ment dolgozni. Ha jobban belegondolok, hihetetlenül felnézek rá. Nagyon sokat dolgozik, ráadásul emellett még tanul is. Ahogy sejtettem, apa csak estefelé jött haza. Ami viszont meglepett, hogy részeg volt. Már nagyon régen láttam ilyen állapotban, de tudtam, hogy ha iszik, kiszámíthatatlanabb, mint normális esetben. Bár ez is attól függ, hogy mit veszünk normálisnak. Amikor meglátott, közelebb lépett és behúzott egyet, majd a szobájába vonult. Hirtelen megéreztem azt a jellegzetes fémes ízt a számban. Tudtam, hogy a szám felszakadt, csak azt nem, hogy mennyire. A fürdőbe mentem, hogy megnézzem. Annyira nem volt durva, de nem fog egyhamar elmúlni. Mikor visszamentem a szobámba, nekiálltam a matekleckémnek. Megpróbáltam tanulni több, inkább kevesebb sikerrel. Amikor utoljára az órára néztem, már tíz elmúlt. Nagyot sóhajtottam.
- Na mi van? Nem megy a koncentrálás? - ijedten kaptam tekintetem a hang irányába. Luhan ült az ablakomban és vigyorogva nézett rám. Ööö... Oké! Hogy a francba mászott fel? Döbbenten léptem hozzá.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
- Téged! - vont vállat az idősebb. - Már hozzászoktam, hogy esténként együtt vagyunk! - kacsintott rám. Elmosolyodtam.
- De... Hogy jutottál fel? - néztem ki az ablakon, de létrát nem találtam.
- Titok! - helyezte mutatóujját a szája elé.
- Kezdem úgy érezni magam, mintha az Alkonyatban lennék! - sóhajtottam fel.
- Nyugi! Nem vagyok sem vámpír, sem vérfarkas! - ugrott a szobámba és leült a székemre. - És, mit

tanulsz? Matekot? - nézegette a füzeteimet. Mellé léptem.
- Igen. - Luhan elkezdte nézegetni a feladatokat.
- Ezt itt elrontottad. Meg ezt is! Sőt, ezt is! Jézus! Mi van veled? Nem tudsz koncentrálni? - kérdezte, miközben sorra mutatta meg, hogy mit, hol és miért rontottam el. Végül az ő segítségével, újrakezdtem az egészet és immár hibátlanul sikerült megírnom a leckét. Mikor végeztünk, ránéztem.
- Kösz, hogy segítettél. De... Elmondanád, hogy miért jöttél? - kérdeztem ismét, mivel tényleges választ, nem kaptam.
- Már mondtam. Hozzád jöttem. Viszont, pihenned kéne! Lassan éjfél! - állt föl velem szembe és elkezdett az ágyam felé tolni. Hanyatt döntött és betakargatott.
- Szép álmokat Sehunie! - mosolygott rám, majd az ablakomhoz lépett és szép lassan, eltűnt a szemem elől.
Mikor reggel fölkeltem, sokáig tanakodtam, vajon álmodtam-e, vagy Luhan tényleg ott volt a szobámban? Ám mikor a matekleckémre pillantottam, megbizonyosodtam róla, hogy Luhan tényleg nálam járt. Kezdtem úgy érezni, hogy beleestem. De azt még mindig nem tudtam, ő, hogy érez. Folyton olyan jeleket küld, mintha tetszenék neki, de mégsem látom rajta olyan biztosan. Lehet, hogy csak kihasználja a lehetőséget? Kezdtem becsavarodni. Lassan sétáltam a suli felé, közben mindenféle lehetőségen agyalva, hogy vajon mi lehet Luhan és köztem?