12. I kill your father

Sehun:
Hetek. Hetek teltek el ebben az állapotban. Megpróbáltam túltenni magam a történteken, de annyira hiányzott Luhan, hogy már fizikai fájdalmakat éreztem. Mindig abban reménykedtem, hogy felmászik hozzám, hogy ír nekem, hogy összefutunk, de tudtam, hogy ez nem fog megtörténni. Tiszteletben tartja amit kértem és békén hagy. Kiültem az ablakba és a Holdra meredtem. Luhan szemei jutottak eszembe. Még a sötétben is láttam, hogy csillog. De ennek már vége. Viszont nem tudtam elengedni a fülem mellett, amit mondott. Apám tényleg ennyire kegyetlen lenne? Az tény, hogy velem ilyen, de másokkal is? Hirtelen, nem is tudom milyen felindulásból, felmentem a padlásra. Valami motoszkálni kezdett a fejemben és tudtam, hogy itt megtalálom. A padlás poros volt és sötét. Felkapcsoltam a lámpát és kutatni kezdtem a dobozok között. Bekukkantottam mindbe. Főként a gyerekruháim, játékaim voltak bennük, de a padlás végében, volt pár doboz, ami tele volt pókhálókkal. Felnyitottam őket és újságokat találtam bennük. Mind ugyanarról szólt. Anyukám haláláról. Hirtelen, az egyik cikken megakadt a tekintetem. A szöveg apámról szólt. Nem is tudtam, hogy őt is gyanúsították. Bár igaz, hogy nekem alig mondtak valamit arról, hogy halt meg.
"- Autóbalesete volt! - közölte apám hidegen." Talán nem is ez az igazság? Lehet, hogy tényleg apám ölte meg? Csak nem derült ki utána. Tovább olvastam a cikket. Kiderült, hogy anya azért ment neki egy másik kocsinak, mert hallucinogént találtak a szervezetében. Anya nem magától jutott a droghoz, ugyanis az anyag, az italában volt. A testén, több olyan seb is volt, amit nem a baleset okozott. Ebből én arra következtettem, hogy apa őt is verte, majd megölte. De miért? Kezeimből kiesett az újság és a rosszullét kerülgetett. Ezt nem hiszem el! Hirtelen megszédültem. Ki akartam deríteni, hogy mi történt valójában. Meg akartam tudni, hogy tényleg apám keze van-e, édesanyám halálában. Egy dolgot tehettem csupán, megkérdezem a gyanúsítottat. Tudtam, ha ő is tette letagadná, de ismerem már annyira, hogy tudjam, mikor hazudik. Teljes sokkban mentem vissza a szobámba. Úgy döntöttem, hogy reggel mindenképp rákérdezek.
Este nem aludtam túl sokat. Elszántan lépkedtem apám szobájához és benyitottam, de csalódnom kellett. Apa nem volt otthon. Viszont ez azt jelentette, hogy nem jön haza. Akkor szokott nagyon korán lelépni, ha az irodájában marad két napig. Összepakoltam az iskolába és elmentem, de nem tudtam figyelni.
- Jobban vagy? - lépett hozzám Kai.
- Nem igazán. - ráztam meg a fejem.
- Nem tudjátok megbeszélni a dolgot? - kérdezte. Elmosolyodtam.
- Ez nem olyan egyszerű. - ráztam meg a fejem. Kai szomorú fejet vágott. Hát igen! A mi esetünk, elég bonyolult. Szeretek valakit, aki meg akarja ölni apámat, aki nem mellesleg, megölte anyut és a szerelmem szüleit. Igen! Ezt nem elég beszélgetni! Ezt az ügyet, egy adag jóravaló pszichológus sem tudná rendbe rakni. Délután megtanultam amit lehetett, de közben egy adag üzenetet is hagytam Luhannak, hogy szeretnék vele találkozni, de egyre sem válaszolt.
- Francba már! - kiabáltam, mikor kiléptem az ajtón. Végül hagytam neki egy üzenetet hangpostán és céltudatosan megindultam apa irodája felé.

Luhan:
Az utóbbi időben, csak a munkámnak éltem. Robotoltam, megpróbáltam kitörölni az emlékeimből Sehunt, de nem ment. Hiányzott! Hiányzott a hangja, a mosolya, hogy együtt voltunk, nevettünk... Minden! Nem is tudom, hány hét telhetett el így, de nagyon lefáradtam.

- Aludnod kellene! - nézett rám Xiumin aggódva.
- Jól vagyok! - ráztam a fejem.
- Ja, pont úgy nézel ki, mint aki jól van. - felelte gúnyosan.
- Csak fáradt vagyok! Ennyi! - vontam vállat.
- Tudod mire emlékeztetsz? - kérdőn pillantottam rá. - A felmosórongyomra. Csak azzal lehet mutatkozni emberek között! - elhúztam a szám.
- Tudod, mikor veled beszélek érzem, hogy szeretsz! - forgattam a szemeim.
- Komolyan Luhan! Átveszem a műszakod, csak pihenj kicsit! Menj haza, igyál egy teát, akármi! - tolt az ajtó felé. Nagyot sóhajtottam.
- Jó, megyek! És, kösz! - mosolyogtam rá. Az idősebb intett, én pedig hazamentem. Mikor beléptem a szobámba, konkrétan bedőltem az ágyamba és azon nyomban elaludtam. Mint akit kupán vágtak, semmire sem ébredtem fel, még arra sem, hogy Sehun többször is hívott. Pedig jobb lett volna, ha meghallom. Talán másképp alakul a sorsunk. De ezt, már sosem fogom megtudni.
Olyan kilenc körül ébredtem fel. Már sötét volt kint. Ránéztem a telefonomra és elkerekedtek a szemeim. Huszonnyolc nem fogadott hívás Sehuntól, tizenöt sms és egy hangüzenet. Végül ezt hallgattam meg először, kíváncsi voltam, mit akar.
"- Szia Luhan! Kérlek, ne haragudj! Igazad volt apámmal kapcsolatba. Szeretnék beszélni veled, de most apa irodájába megyek! Hívj vissza!" - megdöbbentem. Ez hülye! Miért megy az apjához? Ám hirtelen nagyon rossz érzésem támadt. Felkaptam a pisztolyom és beugrottam a kocsimba. Sejtettem, hogy valami nagyon rossz fog történni, de akkor még reménykedtem, hogy csak túlaggódtam a helyzetet.

Sehun:
A liftben, nagyon elkezdtem félni. Tudtam, hogy apából milyen reakciót fog kiváltani a kérdésem és éppen ezért, remegve kopogtattam be az ajtón.
- Ki az? - hallottam a hangját. Benyitottam, mire kérdőn nézett fel, de mikor meglátott, elfintorodott.
- Te mit akarsz itt? - kérdezte.
- Kérdezni akarok valamit. - válaszoltam. Apám felvonta a szemöldökét.
- Nem érdekel!
- Te ölted meg anyát? - kérdeztem. Apa meglepetten nézett rám.
- Hogy?
- Jól hallottad! Te voltál? - kérdeztem erélyesebben.
- És ha igen? - kérdezte gunyorosan.
- Miért? Miért tetted? - néztem rá.
- Mert túl sokat tudott!
- Hogy érted? - vetettem rá kérdő pillantásokat.
- Anyád rájött, hogy sokkal rosszabb ember vagyok, mint amilyennek hitt. - nevetett fel.
- Luhan szüleit is te ölted meg? - ha már válaszolós kedvében van, ezt is tudni akarom.
- Az ki? - kérdezte értetlenül.
- A konkurenciád volt! Megölted az apját és az anyját, miután megerőszakoltad! - apa elvigyorodott.
- Ja, hogy ő! Igen!
- Elmebeteg vagy! - vetettem oda. Apa kutatott valamit a fiókjában, majd közeledni kezdett. A falhoz szorított, így nem tudtam elfutni.
- Gondolom hiányzik anyád! Segítek, hogy találkozhass vele! - kést emelt a torkomhoz, de mielőtt végezni tudott volna velem, kivágódott az iroda ajtaja.
- Engedje el! - Luhan rontott a szobába, kezében a fegyverével, amit apára szegezett. - Engedje el! - ismételte meg szikrázó szemekkel. Apa elvigyorodott. Egy mozdulattal mögöttem termett és még jobban rászorította a nyakamra a kést.
- Tedd le a fegyvert, vagy megölöm a barátod! - Luhan hezitált. Ijedten meredt rám. "Mit tegyek?" Üzente szemeivel. Szememmel apa kezére fókuszáltam, majd Luhanra pillantottam, aki alig láthatóan bólintott. Hirtelen megharaptam apa kezét, aki fájdalmasan kiáltott fel. Kihasználva a pillanatot, gyomorszájon vágtam, de mivel még így sem engedett el, Luhan lőtt. A golyó apa fejébe fúródott és a férfi, holtan esett össze, halántékából vér folyt a padlóra. Megragadtam Luhan kezét és kihúztam az irodai szobából.