6. I kill your father +16

Sehun:
Mivel kivételesen a délutánjaimat nem kellett otthon töltenem, felhívtam Luhant, hogy találkozhatnánk. Ő beleegyezett, így délután elmentünk sétálni. Most nem a parkba mentünk, hanem egy régi vasútállomáshoz. Luhan javasolta a helyet. Bár én itt nőttem fel, sosem láttam még ezt az elhagyatott pályaudvart. Ezek szerint, Luhan szereti az ilyen elhagyatott helyeket! Állapítottam meg. A fiú felugrott az egyik sínre és azon egyensúlyozva próbált haladni mellettem, de néha megingott.
- Fogd meg a kezem! - kérte rám sem nézve. Nevetve nyúltam felé. Belém kapaszkodva sétáltunk egymás mellett.
- Tudod mit szeretnék sokszor? - kérdezte Luhan. Felé pillantottam.
- Nem. Mit?
- Repülni! - bólintottam.
- Miért? - pislogtam rá.
- Mert akkor bárhová eljuthatnék, mindenféle probléma nélkül. Akkor amikor akarok! - mondta komolyan.
- Miért mondasz ilyeneket? - kérdeztem. - El akarsz menni? - Luhan bólintott. - Hová? És, miért? - tettem fel újabb kérdéseimet. Luhan ekkor megtorpant és felém fordult.
- Miért? Te nem akarsz elmenni? Sosem gondolkodtál azon, hogy milyen lenne máshol? - nem válaszoltam, de nem is kellett. Tudtam, hogy szemeimből kiolvasta a választ. Tovább sétálgattunk, majd mikor Luhan megunta ezt, leugrott a vonatsínről és hanyatt feküdt a földön. Követtem a példáját, fejem az övé mellé helyeztem és az eget bámultam.
- Szeretem a felhőket! - mosolyodott el Luhan. Kábé kilencven százalék, hogy szívott valamit! Állapítottam meg. A fiú behunyta a szemeit.

- Add ide a kezed! - kérte. Felé nyújtottam a kezem, mire ujjait az enyémekre fonta. Valahogy mindig megnyugtató volt vele lenni. Olyan kellemes volt, olyan békés. Rég éreztem már ilyet. Talán akkor, mikor anyu még élt. Nem tudom meddig fekhettünk így, de Luhan szuszogni kezdett, innen tudtam, hogy elaludt. Elmosolyodtam. Szemeimmel figyelni kezdtem az arcát. Igazán finom vonásai voltak, arcáról sütött a kedvesség. Megvártam, míg kialussza magát, de ez beletelt egy időbe. Olyan két óra múlva kelhetett fel. Álmosan kezdett vizslatni.
- Vigyáztál rám míg aludtam? - kérdezte. Felemeltem még mindig egymást szorító kezeinket.
- Nem engedtelek el. - Luhan elmosolyodott és felült, hogy szembe kerüljön velem. Nem szólt semmit, csak engem fürkészett. Meg akartam csókolni, de nem mertem. Közeledni akartam felé, de gyáva voltam hozzá. Az idilli pillanatot, mobilom csörgése tette tönkre. Elő akartam halászni, de Luhan gyorsabb volt. Lökött rajtam egy határozottat, így ismét a földön találtam magam. Meglepetten néztem rá, de ő csak vigyorgott egyet és kivette a zsebemből a mobilom. Ráült a hasamra, hogy még véletlenül se tudjak megmozdulni.
- Kai! Ő a haverod? - kérdezte Luhan, felém fordítva a kijelzőt.
- Igen! - Luhan elvigyorodott és felvette helyettem a telefont és közben kihangosította. Megpróbáltam felülni, de Luhan nevetve visszalökött a földre.
- Hallo? Sehun, ott vagy? - kérdezte Kai.
- Sehun most nem ér rá. - válaszolta Luhan, lányosra változtatott hangon.
- Add vissza! - tátogtam a fiúnak, aki csak röhögött a szenvedésemen, de nem adta nekem a mobilom.
- Oh, elnézést! Te ki vagy? - érdeklődött Jongin.
- Sehun barátnője! - értetlenül néztem a srácra. Tovább kapálóztam, de nem igazán tudtam felülkerekedni, tekintve, hogy rendesen le voltam fogva.
- És nekem nem mondta? Na ezért még kikap! - mondta Kai tettetett sértettséggel.
- Ne aggódj, én most elintézem helyetted is! - csípett belém Luhan, mire felkiáltottam.
- Hajrá! Ne kíméld és bocs a zavarásért! - tette le Jongin. Luhan tudhatta, hogy mi zajlik most bennem, mert leugrott rólam és vigyorogva futott kicsit távolabb. Feltápászkodtam a földről és megindultam Luhan felé.
- Most véged! - fenyegetőztem. Luhan vigyorogva lépett hátrébb. Elkezdett rohanni, én meg futottam utána. Végül sikerült elkapnom. Megragadtam a derekánál, felemeltem, mire sikongatni kezdett. Legyűrtem a földre, de a mobilom így sem adta oda.
- Vedd el ha tudod! - vigyorgott rám és felmutatta mindkét kezét.
- Hova tetted? - nevettem fel.
- Eldugtam. - válaszolt pimaszul. Kicsit felemelkedett, hogy a fülembe tudjon súgni.
- Keresd meg. - visszahanyatlott a földre és rám nézett. Nagyot nyeltem. Eléggé izgató volt a helyzet. Én a lábai közt térdepelek és azt várja, hogy fogdossam össze, hogy megtaláljam amit akarok. Hezitálni kezdtem. Luhan megforgatta a szemeit.
- Nem bántalak! Ha kell a telefonod, meg kell találnod. - nem volt más választásom. Mivel tényleg fogalmam sem volt, hogy hol lehet, benyúltam az első zsebeibe, de ott nem volt. Luhanra néztem, aki beharapta az ajkait. Basszus! Mindjárt merevedésem lesz! Próbáltam nem elképzelni magunkat kívülről, próbáltam valami másra gondolni, de nem ment. A szituáció... Kurva izgató volt. A helyzeten az sem segített, hogy mikor benyúltam Luhan jobb hátsó zsebébe, a fiú felnyögött. A szívem úgy zakatolt, hogy azt hittem kiszakad a mellkasomból. Végül a bal hátsó zsebéből, előhorgásztam a mobilom. Elraktam, de nem másztam le Luhanról. A fiú csillogó szemekkel nézett rám.
- Látod? Megérte felhívni! - vigyorgott rám. Ja, már ha az volt a cél, hogy felizguljak! Mivel nem tudtam mit felelni, kisebb csönd telepedett ránk, amit Luhan tört meg.
- Gyülekeznek a viharfelhők! - nézett az ég felé. Én is azt tettem és láthattam, hogy a szürke pamacsok, valóban egyre közelebb érnek. Luhan kimászott alólam és megfogta a kezem.
- Gyere! Induljunk el! - követtem az idősebbet. Hiába indultunk el időben, elkapott minket a zuhé. Kissé megázva értem haza. Becsuktam magam mögött az ajtót és lerogytam a földre. A szívem még mindig veszettül kalapált, ráadásul kisebb problémám is akadt a nadrágomban. Fejemet az ajtónak döntöttem. Próbáltam rájönni, mi volt ez délután, de semmi magyarázatot nem találtam. Végül bevonultam a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak és segítsek magamon.
Másnap természetesen Kai nekem esett, hogy miért nem mondtam, hogy van barátnőm. Megpróbáltam a lehető legkevesebbet mondani Luhanról, hiszen nem a barátnőm. Még csak nem is lány! A hét további része egyébként, nagyon jól telt. Majdnem minden délután programokat szerveztünk Luhannal. Egyik nap például azt az sms-t kaptam tőle, hogy eljön értem, csak vegyek úszógatyát. Nem értettem, hogy miért kéri, egészen addig, míg sétálni nem mentünk az erdőbe, ahol találtunk egy kis tavat.
- Nincs hideg az úszáshoz? - kérdeztem. Luhan elmosolyodott.
- Mi van? Félsz a hideg víztől? Inkább gyere! - nevetett az idősebb és egy ugrással belendült a vízbe. Mivel nem akartam, hogy meglássa a sebeimet, a pólómat magamon hagytam. Szerencsére ő sem vette le a felsőjét, így nem kérdezett rá, hogy miért van rajtam a pólóm. Mikor bementem a vízbe, meglepődtem. Sokkal hidegebbre számítottam. Odaúsztam Luhanhoz, aki fröcskölni kezdett vízzel.
- Naa! Most miért csinálod? - nevettem.

- Mert vicces! - mikorra már tényleg mindenem vizes lett, Luhan leállt a fröcsköléssel. Lehetetlenül közel jött hozzám és rám mosolygott.
- Egyébként, leér a lábunk, nem kell úszni! - vigyorgott. Letettem a lábaim, így a víz körülbelül a mellkasomig ért. Luhan még közelebb jött. Kíváncsian néztem csillogó, fekete íriszeibe.
- Meg akarlak érinteni. - közölte halk, izgató hangon. Tágra nyíltak a szemeim. Kezdtem nagyon kényelmetlen helyzetbe kerülni... Megint!
- Viszont... - folytatta az idősebb. - Jobb szeretem, mikor te érsz hozzám! - tényleg nem tudom hova tenni a dolgait. Ha tovább folytatja, bele fogok szeretni. Mivel nem reagáltam semmit arra amit mondott, elnevette magát.
- Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy nem érted amit mondok, vagy félsz tőlem? - vigyorgott Luhan. Megfogta a kezem és a fülembe súgott.
- Mondom érthetőbben! Azt akarom, hogy érj hozzám! - kissé elködösült a tekintetem. Teljesen le voltam fagyva. Luhan a pólója alá vezette a kezem, így megérezhettem szépen kidolgozott hasát. Megpróbáltam egyenletesen venni a levegőt, hogy ne tűnjön fel annyira, hogy izomból fel vagyok izgulva. Luhant nem igazán érdekelte a bajom, mélyen a szemeimbe meredt és zihálva élvezkedett, miközben kezeimmel bejártam a felsőtestét. Hirtelen lejjebb értem. Luhanban bennrekedt a levegő. Mivel nem tudtam megtehetem-e amit szerettem volna, megint megakadtam. Az idősebb ismét megfogta a kezem és a nadrágjába vezette. Mikor hozzáértem, hatalmas nyögés szakadt fel belőle. Zihálva húzódott közelebb és derekam körül összefonta lábait. Hát ja! Nem kicsit lepett meg, hogy beengedte a kezem a gatyájába, de ha már így alakult, kihasználtam a helyzetet. Rászorítottam merevedésére, mire felnyögött és fejét a nyakamba hajtotta. Megtettem. Addig voltunk így, míg el nem élvezett a kezeim között. Mikor ez megtörtént, lazított a szorításon és végül elengedett. Kipirult arccal nézett rám. Elégedetten mosolygott és megfogta a kezem, majd kivezetett a partra. Oké, azt megértem, hogy örül, hiszen kielégült, de rajtam nem akar segíteni? Luhan nagyon fura volt. Nem törődve velem, tüzet rakott és leült melegedni. Idő közben beesteledett és feljöttek a csillagok is. Az idősebb hanyatt dőlt a pokrócon és az eget fürkészte. Melléfeküdtem és én is a csillagokat kezdtem bámulni. Hirtelen oldalra pillantottam és Luhan szemeivel találkoztam. Egy ideig csak néztük egymást, majd Luhan közelebb kúszott hozzám. Fejét a mellkasomnak döntötte és átölelt. Nem kellett sok idő és elaludt. Már másodjára játssza el velem. Felizgat és úgy hagy. Nagyon félek attól, hogy mi lesz később, mert sokáig nem fogom bírni. Meg egyáltalán, minek csinálja ezt? Most van köztünk valami, vagy csak szimplán le akar velem feküdni? Ezer és ezer kérdés cikázott a fejemben. Annyira nem értettem Luhant, de ezért is tetszett. Ismeretlen volt, izgató és kiszámíthatatlan.